Léghajóról a finnugorok

A Graf Zeppelin léghajó 1929‒1937 között járta a világot. Leszállt Budapesten, úton az Északi sark felé átrepült Tallinn és Helsinki fölött. Az utasok fentről csodálták a karjalai tóvidéket és a Jeges-tenger szigetvilágát. Arthur Koestler is…

A merev szerkezetű léghajók építése a 19. század végén kezdődött. A szivar formájú óriásballonok az I. világháború idején megjelentek Európa harcterei fölött. Zeppelin gróf, nyugalmazott német lovassági tábornok csodafegyverétől eleinte nagyon félt az ellenség. Aztán fölfedezték, hogy ennél kényelmesebb célpont talán még nem is volt a háborúban. Böhöm nagy, lassan mozog, öröm rá lövöldözni.

Az élmény kipróbálható a Red Baron nevű ősi számítógépes játékban:

1917-ben Ferdinand Zeppelin elhunyt. Egy év múlva a háború is véget ért. Hogyan tovább? A céget Hugo Eckener vette át, aki pszichológusból lett léghajóparancsnok. Az 1920-as években a zeppelin gyár a polgári légiközlekedés felé fordult. Háborús jóvátételként az USA számára megépítették az LZ 126 jelű léghajót (későbbi nevén USS Los Angeles). A lebegő monstrum sikeresen átkelt az óceánon, s ezzel kitört a világon a léghajóőrület. Mindenki látni akarta, mindenki utazni akart vele, a zeppelin a bulvársajtó felkapott témája lett.

1928-ban készült el az LZ 127 jelű léghajó, a Graf Zeppelin. Földkörüli útját követően menetrendszerűen szállította az utasokat Európa és Amerika között. Összesen 136 alkalommal szelte át az óceánt. A léghajó gondolájában hálófülkék és egy nagy szalon szolgálták az utasok kényelmét. Tartott mindez addig, míg 1937-ben a világ mindmáig legnagyobb repülő szerkezete, az LZ 129-es Hindenburg az amerikai Lakehurstben föl nem robbant. Ezután a Graf Zeppelint és a Hindenburg párját, az LZ 130-as Graf Zeppelin II-t kivonták a polgári légiközlekedésből. 1940-ben Hermann Göring parancsára mindkét Graf Zeppelint szétbontották.

A Graf Zeppelin Budapesten

1929 őszén az LZ 127-es a Balkánra indult. A köd miatt azonban nem tudott leszállni Budapesten. 1930-ban Görögországból jövet ismét átberregett a magyar tájak fölött. Ezt a tiszteletlenséget, hogy csak úgy köszönés nélkül jön és megy fölöttünk, tovább nem lehetett tűrni. 1931-ben végre sikerült megszervezni, hogy ellátogasson hozzánk, kikössön Budapesten, sőt még fellegjáró útra is vigye Gömbös Gyula miniszterelnököt. A Zeppelin a Boden-tó partjáról, friedrichshafeni otthonából indult, 12 utassal a fedélzetén. Híres emberek utaztak ki vonattal a német városba, hogy visszafelé léghajóval tegyék meg ugyanazt az utat. Például Horthy István. Meg Almásy László autóversenyző, pilóta és felfedező. És még két újságíró. Az Est tudósítóját úgy hívták, Karinthy Frigyes.

Az író-humorista akkor már országos hírű celeb volt. Ez csak tovább növelte az érdeklődést a léghajó Budapestre érkezése iránt. Égi kalandjáról Karinthy Frigyes több tudósítást írt különböző lapokba:

- Megyek a zeppelinre (Az Est, 1931. március 29.)

- Kalauz a köbön. Jegyzetek a zeppelin argonautáiról (Pesti Napló 1931. március 31.)

- Karinthy Frigyes tudósítása a zeppelin fedélzetéről. Egy Zeppelin-utas érzelmes naplója (Az Est, 1931. március 31.)

Ezek olvashatók az Idomított világ című gyűjteményes kötetben is.

A Graf Zeppelin budapesti útja jól dokumentált a magyar sajtóban. Napjainkban is jelennek meg róla cikkek, melyek az interneten is megtalálhatók. Talán a legrészletesebb a budapestcity.org írása, ott érhető el a legtöbb fénykép is a léghajó budapesti lebegéséről. Néhány fotó bemutatásán túl a látogatás egyéb részletei most nem érdekelnek minket, mivel tovább szeretnénk repülni más finnugor tájak fölé.

A Graf Zeppelin világkörüli útja

1929 augusztusában az amerikai Lakehurstből indulva az LZ 127-es körbelebegte a világot. Útja során a leszállás nélkül teljesített leghosszabb távolság 11 743 kilométer volt, a Friedrichshafen – Berlin – Königsberg (ma Kalinyingrád) – Vologda – Uszty-Sziszolszk (ma Sziktivkar, a Komi Köztársaság fővárosa) – Jakutszk – Nyikolajevszk – Tokió útvonalon.

A térképen látható, hogy a léghajó a Szovjetunió finnugorok és szamojédok által lakott északi területei fölött haladt át. Sztálin meg is sértődött, hogy miért nem repültek el Moszkva fölött. Eckener kapitány a rossz időre hivatkozott. A szovjet vezér kiengesztelésére 1930 szeptemberében a léghajó ellátogatott Moszkvába. Sajnos a világ körüli út szovjet szakaszáról eddig nem találtunk fotókat az interneten, pedig szívesen nézegetnénk a zeppelint Sziktivkar vagy Vologda felett. A sarkvidéki utazás alkalmával Leningrádról készültek légifelvételek, valamint fennmaradt néhány fotó a kétnapos moszkvai kiruccanásról is. A finnugor érdekességek szempontjából a Graf Zeppelin sarkvidéki utazása volt a legfontosabb.

A Graf Zeppelin Tallinn és Helsinki fölött

Az LZ 127-es 1930 őszén körbejárta a Baltikumot és Skandináviát. Ekkor elrepült Tallinn és Helsinki fölött is. Az emberek természetesen összeszaladtak megcsodálni a léghajót, készültek fotók is. A sajtóvisszhang azonban természetesen kisebb volt, mint Magyarországon, hiszen a léghajó le sem szállt a két fővárosban.

Napjaink észt sajtójában Pekka Erelt írásai őrzik a zeppelin északi útjainak emlékét. Mert hogy több ilyen út is volt. A Graf Zeppelin 1931 szeptemberében, északi felfedező útja során is átlebegett Tallinn és Helsinki egén. Ernszt Krenkel, az utazás résztvevője így számolt be erről:

Rengeteg élményünk volt az úton. Elszálltunk Észtország fővárosa, Tallinn fölött. Tiszteletkört írtunk le, megcsodáltuk a magasból ősi épületeit, majd észak felé folytatva utunkat, eljutottunk a Finn-öböl túlsó partjára, és tisztelgő látogatást tettünk Helsinkiben. Itt sem szálltunk le. Tiszteletkör a finn főváros fölött, majd ismét visszatértünk a Finn-öböl déli partjára, Narva fölé. (Krenkel 1977: 190.)

Tovább északra

A baltikumi finnugor fővárosok meglátogatása után a Graf Zeppelin leszállt Leningrádban (ma ismét Szentpétervár). Innen kezdődött az utazás tudományos szakasza. Léghajóval az Északi-sarkra! Ez a felderítő expedíció volt Ferdinand Zeppelin nagy álma. Hugo Eckener megvalósította: a léghajó a Ferenc József-föld felé indult. Odalent finnugor tájak:

Rövid idő múlva ott jártunk Karélia fölött, Petrozavodszk körzetében. Pompás látvány a magasból hazánknak ez a csücske. Karéliáról azt mondani, hogy „a tavak országa”, már nem is hasonlat, hanem irodalmi közhely, mégis nehéz másként nevezni. A nagy és a kis tavak, kékséget tükrözve úgy néztek az égre, mint nyitott szemek. (Krenkel 1977: 192.)

Úton a Ferenc József-föld felé az LZ 127-es légköri megfigyeléseket végzett, meteorológiai ballonokat bocsátott föl, ismeretlen szigeteket fedezett föl, majd lehorgonyzott a Hooker-szigetnél, a Maligin jégtörő hajó mellett. Ez a manőver már inkább a bulvársajtónak szólt, ugyanakkor üzleti vállalkozás is volt: a léghajó és a jégtörő postát cserélt.

A zeppelinek mindig szállítottak postát, a borítékokra rákerült a léghajó pecsétje is. Ez jó üzlet volt egykor, és jó üzlet ma is: az ebay oldalán nyomon követhető a léghajót megjárt levelek aktuális árfolyama. Kb. 70 euróért bárki vásárolhat ilyet. Persze vannak drágábbak is: Suomi-Finland pecséttel 450 dollár…

Ernszt Krenkel

A Graf Zeppelin északi kalandjának eseményeit Ernszt Teodorovics Krenkel visszaemlékezéséből idéztük.

Az angol, a német és nyomában a magyar Wikipédia-szócikk azt állítja, hogy Krenkel Tartuban született. Ez arra utal, hogy balti német származású volt. Ugyanerről írt könyvében Lennart Meri is (Az északi fény kapujában. Világjárók 148. Budapest, 1982.). Az orosz Wikipédia viszont úgy tudja, hogy Belosztokban született (ma Białystok, Lengyelország). Így tudta ezt maga Krenkel is. Megírta már idézett könyvében is. A magyar Wikipédia forrásként megadja Krenkel önéletrajzi könyvét, ezt a művet a szócikk szerzője azonban biztosan nem olvasta, így maradhatott a szövegben a téves születési hely. Egyébként Ernszt Krenkel nagynénikéi tényleg Tartuban éltek.

A híres sarkkutató és rádiós könyvében csak a léghajós expedíció szovjet tagjait nevezte meg. Krenkel hívő bolsevik volt, így aztán azt sem írta meg, hogy a Graf Zeppelin felfedező útjának tudományos vezetőjét, Rudolf Lazarevics Szamojlovicsot 1939-ben kivégezték. (Az abszurd vád szerint a németeknek kémkedett. Szamojlovics zsidó családból származott.)

Nyilvánvalóan az említett szovjet példa vezérelte a Baltikum és a német lovagrend történetének kiváló ismerőjét, Pósán László kollégát, főállású mamelukot, amikor beterjesztette azt a javaslatát, hogy az olimpiai érmesek doktori fokozatot (PhD) kaphassanak (lásd a 12. pontot). (Törvénymódosító javaslatát Pósán László visszavonta, de az Országgyűlés törvényalkotási bizottsága újra benyújtotta. Ezek szerint a szovjet példa az egész bizottságnak megtetszett.)

A német anyanyelvű Krenkel a sztálini terror legsötétebb éveit az Északi-sarkon, egy úszó jégtáblán töltötte. Talán éppen ennek köszönheti, hogy őt nem fogták perbe. Sőt, hazatérése után óriási ünneplésben volt része. Miként az expedíció minden tagjának. Kiváló sportteljesítményükért mind a négyen megkapták a földrajztudományok doktora címet.

Kohl-Larsen és a lappok

A léghajón volt még egy-két figyelemre méltó ember, akiket Krenkel említetlenül hagyott. A finnugor vonatkozások nyomozói számára érdekes személyiség a társasággal utazó Ludwig Kohl-Larsen is. A német etnográfus szimpatizált a nemzetiszocialista eszmékkel, 1931-ben be is lépett a náci pártba, ezért a háború után elveszítette professzori állását. (Később kapott másikat.) Habár az 1930-as évektől Afrika-kutatóként vált ismertté, de egy alkalommal részt vett a hegyi lappok (önelnevezésük szerint: számik) tavaszi vándorlásában is ‒ velük és rénszarvasaikkal együtt indult útnak északra, a Jeges-tenger partvidékére. Az északi tájak és népek iránti érdeklődésében bizonyosan szerepet játszott utazása a Graf Zeppelin fedélzetén. Élményeiről könyvet írt (magyarul: Rénszarvasok nyomában. Világjárók 58. Budapest, 1967.).

Karasjok és környéke, ahonnan Kohl-Larsen nomadizálni indult, Norvégiában található, ma is a lappok egyik fontos körzete. 1913-ban egy Karasjokból érkezett lapp család volt a budapesti állatkert legnagyobb szenzációja. A cirkuszi látványosságról Kosztolányi Dezső is beszámolt.

A Karasjok környéki lappok kb. 200-250 kilométeres északi vándorlása Kohl-Larsen idején két hétig tartott. A pontos útvonalat és a pihenőhelyeket a rénszarvasok igényei határozták meg: a pásztorok arra mentek, amerre könnyebb volt hajtani az állatokat, és ott álltak meg, ahol jó legelőt találtak. A nomadizálás nem az emberiség találmánya. Az állatok maguktól kezdték el, igazodva az évszakok változásához. A rénszarvasok a lapp pásztorok nélkül is útra kelnének minden évben, amikor a tavaszt érzik. Kohl-Larsen érzékletesen írja le, hogy időnként megvadulva, féktelenül rohannak, „mintha valami titokzatos csábítás vonzaná őket” a Jeges-tenger partvidéke felé.

A lappok élete az elmúlt félévszázadban jelentősen megváltozott. A nomád rénszarvastenyésztés helyébe sokaknál egy új életforma lépett, a turisták fogadása. Karasjok napjainkban is a norvégiai lappok egyik legfontosabb települése: itt működik önigazgatási szervezetük, a számi parlament.

Arthur Koestler és a kazárok

Szintén az északi-sarki léghajóút évében 1931-ben lépett be a pártba a Graf Zeppelin másik utasa, a Berliner Zeitung am Mittag újságírója, bizonyos Arthur Koestler. Ő azonban nem a nácikat választotta, hanem egy hasonlóképpen gyanús társaságot, a Német Kommunista Pártot.

A budapesti születésű, magyar anyanyelvű Koestler 1932–33 között egy évet a Szovjetunióban töltött, de a koncepciós perek kijózanították, és 1940-ben a Sötétség délben című könyvében már leleplezte a sztálini rendszert. Ezért nem szerepelhetett Krenkel könyvében.

A kívülálló, nem történész Koestler 1976-ban jelentette meg A tizenharmadik törzs című munkáját, mely a magyar őstörténet kutatói számára is érdekessé teszi e különös ember életútját és gondolatvilágát. A könyv azt kívánja bizonyítani, hogy a kelet-európai zsidóság a kazárok leszármazottja. A szerző véleménye szerint a 10. században a kazárok nem szenvedtek katasztrofális vereséget a Kijevi Fejedelemségtől. Ha államuk meg is szűnt, de függetlenségüket és zsidó vallásukat a mongolok 13. századi támadásáig meg tudták őrizni.

Mivel az egykori Kazár Birodalomhoz az ősmagyaroknak is volt némi közük (lásd Levedi történetét és a hároméves kazár függőséget), így mi is érintettek vagyunk a történetben. Arthur Koestler a történeti források felhasználásával élvezetesen írja meg a kazárok történetét, majd tovább is szigorúan egy tudományos mű formai és tartalmi jegyeinek megfelelően, a források felhasználásával fejti ki és próbálja bizonyítani elméletét.

Ami a magyarokat illeti: Arthur Koestler véleménye szerint a honfoglalók földművelő, békés rétege, az „igazi finnugorok” a Dunántúlon telepedtek le, míg a kabarok az Alföldön. Ők alkották a magyarság fegyveres rétegét, ők voltak a kalandozó harcosok. A középkori oklevelek szerint Magyarországon felbukkanó zsidókat a szerző a kabarok utódaitól és az Árpádok alatt betelepült kazároktól származtatja.

Arthur Koestler véleményét lehet vitatni. Koncepciójának igazolásához vagy cáfolatához egyelőre kevés adat áll rendelkezésünkre (talán a paleogenetika majd ebben is segíthet). Annyi azonban megállapítható, hogy műve és hipotézise a tudományosság szempontjából semmivel sem marad el a magyar őstörténet-kutatás némely írásművétől és azok következtetéseitől (és itt elsősorban László Gyula: A kettős honfoglalás című könyvére gondolunk ‒ Budapest, 1978.).

Érdemes léghajóra szállni ‒ odafentről jobban rálátni a dolgokra.

Felhasznált irodalom

Karinthy Frigyes: Idomított világ I. Karinthy Frigyes összegyűjtött művei. Vál., szerk. Ungváry Tamás. Budapest, 1981.

Koestler, Arthur: A tizenharmadik törzs. Budapest, 1990.

Kohl-Larsen, Ludwig: Rénszarvasok nyomában. Világjárók 58. Budapest, 1967.

Krenkel, E. T.: Hívójelem: RAEM. Világjárók 111. Budapest, 1977.

Kapcsolódó tartalmak:

• Látogassa meg rokonait az Állatkertben!
• Németvilág a Baltikumban
• Konstantin Päts és az észt demokratúra
• Egy ember meg egy ló az hány honfoglaló?
• Óvárosi napok Tallinnban

Hasonló tartalmak:

• Észak-északkelet
• Kalandozás a Szentpétervár–Helsinki vasútvonalon
• A finnugor nagykövetek vizsgálták a mari nyelv helyzetét
• A hatodik Finnugor Világkongresszus Siófokon
• A hatodik finnugor világkongresszus: újabb változások

Hozzászólások (1):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)