Óvárosi napok Tallinnban
Tallinn a tornyok városa, legyen szó bástyákról, templomtornyokról vagy modern felhőkarcolókról. Az Óváros tornyai a Vanalinna päevad (Óvárosi napok) keretében, június 1-8. között most feltárják titkaikat az észt főváros lakóinak és a Tallinnba látogatóknak.
2013-ban már harminckettedik alkalommal rendezik meg Tallinnban a Vanalinna päevad, vagyis az Óvárosi napok elnevezésű fesztivált. A rendezvényen idén főszerepet játszanak a különféle tornyok, mindegyikben más program várja a látogatókat. A szervezők célja, hogy a fesztivál résztvevői a máskor nem látogatható bástyák történetét is megismerhessék, ezért a különleges alkalomra néhány ilyen lezárt tornyot is megnyitnak a nagyközönség előtt. Az időszakos kiállítások mellett színházi előadásokkal, (középkori) zenével és ismeretterjesztő sétákkal várják a látogatókat.
(Forrás: Tulikas)
A kéményseprők és a májusi királyság
A fesztivál felvonulással indul, amelyen a szokásos mutatványosokon kívül 40 észtországi és külföldi (elsősorban finn és litván) kéményseprő (!) vesz részt. A kéményseprők felvonulása nem régi keletű dolog, a 2012-es óvárosi napok megnyitóján kaptak először főszerepet ennek a szakmának a képviselői. Akkor a megnyitó részeként megtisztították a város legkormosabb kéményét. A kéményseprőknek Észtországban fontos és megbecsült szakmája van, Tallinnban szobrot is állítottak a tiszteletükre. Tauno Kangro műve a 2011-es évben (amikor Tallinn Európa kulturális fővárosa volt) különös botrány részese lett. Fiatal művészek egy csoportja azt javasolta, hogy a kulturális év egy részében a kéményseprő szobrát 3 méteres kéménnyel vegyék körül, amelyen csak egy kis lyukat hagynának ki, méghozzá azért, hogy meg lehessen érinteni a kéményseprő gombját. A tervet a kulturális főváros projektvezetői a művész tiltakozása miatt elutasították. Egyik éjjel azonban valakik egy gyorsan összeeszkábált kéménnyel vették körül a szobrot, és a kiadott közleményükben hangsúlyozták, nem szabad, hogy a városkép alakításában csak néhány embernek legyen meghatározó szerepe.
(Forrás: A.Tšubrik)
Június 1-je Észtországban a gyermevédelem napja (a gyereknapot általában november 20-án ünneplik), így természetesen sok programmal, külön játszótérrel és kézműves foglalkozásokkal várják a gyermekes családokat az egész fesztivál ideje alatt. Az egyes tornyokban egy gyerekeknek és gyerekek által készült ismeretterjesztő könyv, a Minu tornilugu (Az én toronytörténetem) alapján fogják elmesélni a látogtatóknak az adott torony legendáját. A könyvet tallinni iskolások írták és rajzolták. A szerkesztők először a városfal egyes tornyairól készült eredeti képeket küldték szét az iskolákba, ahol a gyerekek leírták, hogy saját elképzelésük szerint hogyan kapta a nevét a torony, és hogyan éltek a környező utcákban lakó emberek. Azután a szerkesztők az elkészült történeteket küldték szét az iskolákba, és illusztrációt kértek a gyerekektől. Végül ezeket a történeteket és képeket egy kötetbe gyűjtötték, és kiegészítették az eredeti fényképekkel és az adott torony valódi történetével.
Az Óvárosi napokon minden évben fontos téma a középkori élet, zene és konyhaművéset. A rendezvény középkori hangulatának kialakításához nemcsak az épített környezet járul hozzá, a szervezők már a megnyitó ünnepségen is törekednek ennek megteremtésére. A megnyitó Carl Orff Carmina Burana című művének táncos feldolgozásával zárul.
A fesztiválon minden nap más lesz a főtéma, a szervezők ezzel azt szeretnék elérni, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő rendezvényt az 550 program közül. Lesz külön templomnap, amelyen az egyes egyházak ismertetik a tevékenységüket, és koncerteket, kiállításokat rendeznek a templomokban. ezenkívül gyereknap, színházi és zenei nap, illetve múzeumi nap is vár a látogatókra, valamint a középkori tematikájú zárónap ígér még érdekes rendezvényeket, többek között a májusi király, illetve a helyi hagyományoknak megfelelően inkább májusi gróf megválasztását. Ehhez lovagi torna és más versenyek is kapcsolódnak.
(Forrás: Postimees / Peeter Langovits)
A tornyok életre kelnek
Az óvárosban a városfal tornyai közül 26 maradt meg, ezek közül 21 vesz részt az óvárosi napok rendezvénysorozatán. Bereczki Urmas írja Észtország című útikönyvében, hogy a 19. századra még 45 torony megvolt, de miután megszűnt a város erődítményszerepe, a városfallal együtt folyamatosan kezdték elbontani a tornyokat is, amíg a műemlékvédők le nem állították a rombolást. (Más európai városokban már korábban elbontották a városfalat, de Tallinnban azért is megmaradt, mert míg máshol javában folyt a modernizáció, Tallinn városa nem fejlődött. A 19. században pedig már sajnálták volna lebontani.) A következőkben bemutatjuk az óváros leghíresebb tornyait, és megnézzük, milyen típusú programmal várják a látogatókat.
A méretei alapján is az egyik legtekintélyesebb torony a Paks Margareeta, vagyis a Kövér Margó-torony, amely eredetileg ágyútoronyként szolgált, maga a név is eredetileg egy nagy méretű ágyú elnevezése lehetett. (Ahogy ez lenni szokott, természetesen más elképzelések is vannak a torony nevének eredetéről.) Kövér Margót az 1500-as évek első felében emelték, elkészültével lezárult a tallinni városfal építése. A tornyot valóban nem lehet kecsesnek nevezni, átmérője 25 méter, falának vastagsága pedig helyenként a 6,5 métert is eléri. Az 1830-as években egy hozzáépített épülettel együtt börtönként szolgált. Érdekesség, hogy ez az utólag felhúzott toldaléképület volt az első olyan építmény Tallinnban, amelyet kifejezetten börtönként építettek. Ma pedig az Észt Tengerészeti Múzeum épületének egyik kiállítóteremként használatos. A fesztivál keretében elsősorban gyerekprogramok lesznek a toronyban, másrészt a hadtörténeti és egyéb hadászati témájú könyvek vásárával várják a látogatókat.
(Forrás: Wikimedia Commons / Epukas)
A másik híres torony az alnémet Kiek in de Kök (Kukkants be a konyhába) elnevezésű tüzérségi torony, amely onnan kapta a nevét, hogy legmagasabb szintjéről kényelmesesn be lehetett látni az Alsóváros konyháiba. Ezért nem véletlen, hogy június 8-án, az Óvárosi napok középkori témájú zárónapján a toronyban a középkori Tallinn, vagyis régi nevén Reval étkezési kultúráját és lakomáit mutatják be. Aki középkori finomságokra vágyik, az Olde Hansa étteremben is megtapasztalhatja a régi konyhaművészetet. Észtül tanulóknak pedig hasznos az észt nyelvű étlapot átböngészni, ugyanis nagyon ötletesek az ételek elnevezései.
Ha nincs lehetőségünk Tallinnba látogatni, érdemes megnézni ezt a rövid videót, amely az óváros szépségeit mutatja be dióhéjban. Számos híres tornyot is láthatunk a képeken, többek között az ún. Tornyok terén álló bástyákat.
Ha Tallinn-nak nemcsak a középkori részét szeretnénk megismerni, érdemes ellátogatni a városfalakon túlra, ott ugyanis az újabb korok tornyai emelkednek, a szocialista időszak betonmonstrumai mellett a modern idők csillogó-villogó felhőkarcolóig. Május 27-ig Budapesten is megtekinthetjük a különböző észtországi építészeti stílusokat bemutató kiállítást. Ha pedig hamisíthatatlan tallinni középkori hangulatot szeretnénk magunk köré varázsolni, érdemes Indrek Hargla középkori krimisorozatát elolvasni, az első rész, Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye már magyar nyelven is kapható.