Az észt örökség
2013 a kígyó éve. 2013 az európai állampolgárok éve. Az észtek még ezt is megfejelték. Észtországban 2013 a kulturális örökség éve is lesz. Ősi titkokra derül fény: megtudjuk például, hogyan lehet okostelefonnal kiolvasni az észt népi övekbe szőtt titkos üzeneteket.
Az észtek szeretik a tematikus éveket. Tavaly az észt film 100. születésnapját ünnepelték, korábban a dizájnnak, illetve az olvasásnak szentelték egy-egy év összes rendezvényét. Az idei pedig a kulturális örökség éve lesz. Az ötlettel az észt kulturális minisztérium állt elő. És hogy miért éppen a kulturális örökség került a figyelem központjába? 2013-ban számos olyan intézmény ünnepli fennállásának 20. évfordulóját, amely a kultúra megőrzését és továbbörökítését szolgálja: többek között az észt nemzeti könyvtár (Rahvusraamatukogu) és a műemlékvédelmi társaság (Muinsuskaitseamet). Ezenkívül idén lesz 10 éve annak, hogy az UNESCO elfogadta a szellemi kulturális örökség védelméről és megőrzéséről szóló egyezményt. A kulturális örökség évének jelszava a Pärijata pole pärandit ’Örökös nélkül nincsen örökség’. A lózung igazát senki nem vitatja, azonban nem egyeznek a vélemények abban, mi is az az észt örökség, és hogy kik is lennének azok a bizonyos örökösök.
(Forrás: Miksike)
A múlt nehéz öröksége
Az ünnepségsorozat apropóján sok kérdés felmerül: mi tekinthető az örökölt kultúra részének, kik az örökösök, és mit jelent egyáltalán észtnek lenni. Az észt identitáskérdések foglalkoztatták a decemberben már bemutatott Tujurikkuja (Kedvrontó) csoportját, 2012-es szilveszteri szkeccsükben arról panaszkodnak, milyen nehéz is észtnek lenni.
Nagyon magunkra ismerhetünk a szomorú dalukat hallgatva, amelyben keserűen panaszolják, mennyire nem érti meg szenvedéseiket a világ, mennyire semmibe veszik történelmi sérelmeiket, pedig hány elnyomó hatalom sanyargatta őket, és mennyi megaláztatást kellett eltűrniük. Ha a felsorolt megpróbáltatások talán idegenek is a számunkra, a paródia történelem- és világszemlélete nincs messze a mienkétől.
Különösen humoros az a jelenet, amelyben a főhős egy feltűnően csinos, egzotikus hölggyel tölti az estét, de idilljüknek véget vet, hogy a lány hallani sem akar az észtek kanonikus művéről, Anton Tammsaare Tõde ja õigus (Igazság és jog) című regényéről, amely a nehéz észt paraszti sorsot ábrázolja. (Magyar fordításban az öt részes mű első része olvasható Orcád verítékével címen Bereczki Gábor fordításában.) A dal végén a szenvedő észtek megelégszenek azzal, hogy kórusban elénekelhetik a bánatukat, amelyet mások nem érthetnek, de nem is próbálnak meg megérteni. (A dalhoz észt és angol feliratot is be lehet kapcsolni.)
Szent mennydörgés!
Az örökségváros, vagyis az örökségév rendezvénysorozatának központja természetesen Viljandi lesz, vagyis az az észt város, amelyben az észt kulturális akadémia is működik, illetve ahol minden évben megrendezik a viljandi folkfesztivált, amelyet észtül örökségzenei fesztiválnak (pärimusmuusikafestival) neveznek, és amelyre a világ különböző tájairól érkeznek fellépők.
A folkfesztivál minden évben valamilyen téma köré szerveződik. Az idei fesztivál címe Püha müristus (Szent mennydörgés) lesz. A kifejezés szójáték, mivel értelmezhető szó szerint is, ugyanakkor meglepetés kifejezésére is alkalmas, megfeleltethető a magyar Te jó ég! kifejezésnek. A szervezők különböző kultúrák rituális szokásait igyekeznek bemutatni, illetve úgy válogatták össze az idei fellépők listáját, hogy a rituális zene minél szélesebb palettáját kínálhassák a fesztivál közönségének. Honlapjukon már annyit megpedzegettek, hogy balkáni esküvői zenekartól elkezdve tibeti szerzetesekig változatos előadói gárdával és zenei programmal várják majd a látogatókat.
Az UNESCO kulturális örökségeket magában foglaló listáján Észtország is szerepel. Talán mondanunk sem kell, hogy az egyik hagyomány, amely felkerült az UNESCOs lajstromba, a híres észt dalosünnep. Ezenkívül a Kihnu szigetén található speciális kulturális tér és a szettu polifonikus éneklési hagyomány található még az UNESCOs listán. A következő videón egy hagyományos szettu énekbe hallgathatunk bele.
A dalosünnep azonban nem csak listás helye miatt kap fontos szerepet az idei ünnepségsorozatban. 2013-ban lesz ugyanis a 25. évfordulója az úgynevezett éjszakai dalos ünnepnek, amely a daloló forradalom eseményeihez kapcsolódik, és amelynek fontos szerepe volt abban, hogy megerősítse az észtek összetartozás-érzését.
Cyberfolk: összeszőtt múlt és jövő
Az örökségév logója nagyon izgalmas megoldásokat ötvöz: egyrészt az észt szövött övek mintáját idézi fel, másrészt pedig a legmodernebb technikához köthető QR-kódokra emlékeztet. Az észt övek szövését írásnak nevezik az észt nyelvben (kiri ’írás, levél, minta’), mivel a különböző minták különböző üzeneteket rejtenek. A fesztivál szervezői szerint a logó az anyagi és a szellemi kultúra közti kapcsolatra, a kettő összefonódására utal.
(Forrás: Kultuuripärandi aasta)
Az észt övek mintázata vidékenként eltérő. Ezek a motívumok a népviselet más elemein is megjelenhettek (pl. a kesztyűkön), és előszeretettel faragták őket például söröskancsókba is. Akinek megtetszettek az észt népi minták, és még nincs programja január 12-ére, csatlakozzon a magyarországi Észt Intézet bicikliprojektjéhez, amelynek során egy bicikli vázát fedik be a résztvevők észt mintákkal, méghozzá a szövött szoknyák csíkozását fogják speciális kötési technikával rekonstruálni.
(Forrás: Liivi Plumkvist)
A kulturális év képviseletére kulturális nagyköveteket is választottak a szervezők, köztük olyan hírességek szerepelnek, mint az író Indrek Hargla, aki az utóbbi időben a középkorban játszódó krimitrilógiájáról vált híressé (és akinek felesége a Pörkölt nevű szörny megálmodója, Heli Illipe-Sootak).
2013-ban olyan nagy hagyományra visszatekintő eseményeket is az örökségév tematikájához igazítanak, mint a múzeumok éjszakája vagy a műemlékvédelmi hónap, amelyet idén immár 26. éve rendeznek meg Észtországban. A rendezvényekhez kapcsolódnak a lakosságot is megmozgató akciók, kalákák, például régi faházak felújítása.
A programok lényege az emberközpontúság. Az örökségév során igyekeznek mindenkihez eljutni, így például buszokkal fogják járni a vidéket, amelyek tárgyi emlékeket és régi fényképeket gyűjtenek, a szakemberek segítségével pedig bárki felbecsültetheti régi tárgyainak értékét.
Az észteknél – talán mondanunk sem kell – a finnugor örökség is beletartozik az észt örökségbe. Ezért az örökségévnek olyan rendezvények is a részét képezik, mint például a rokon népek napi közös főzések az észt iskolákban. Az egyes finnugor népek Észtországban élő képviselői megismertetik nemzeti konyhájuk finomságait az észt iskolásokkal. Észtországban egyébként is egyre népszerűbb a hõimuturism („rokonturizmus”), amelynek a célja, hogy a finnugor népek jobban megismerhessék egyes kultúráját. Már számos szimpóziumot tartottak erről a témáról, január 12-én pedig külön műhelyen vitatják meg a mozgalom eredményeit különböző finnugor csemegék fogyasztása közben.
A kulturális örökség évének programjairól már angol nyelven is tájékozódhatunk a folyamatosan frissülő honlapon.