A Tenger Napja Tallinnban
Kinyitni a tengert az észteknek - ez a fő szlogenje Tallinn Európa Kulturális Fővárosa 2011 (EKF) mintegy hétezer programjának, köztük a péntektől vasárnapig tartó Tenger Napja fesztiválnak, amely a kulturális főváros legnagyobb és kötetlen rendezvénye lesz.
Anu Kippasto, a Magyarországi Észt Intézet igazgatója a tenger kinyitására magyarázatként elmondta az MTI-nek, hogy a tengerpart szinte a cári időktől kezdve el volt zárva a lakosságtól, holott az észt mindig is tengeri nemzet, hajós nép volt. Cári börtönerőd, szovjet haditengerészeti bázis, titkos raktárak akadályozták meg a tallinniakat abban, hogy a parton akárcsak sétáljanak.
Az MTI hírét változtatás nélkül közöljük, kizárólag a helyesírási hibákat javítjuk. (Rénhírek)
Az Európa Kulturális Fővárosa rang megszerzése arra sarkallta a főváros vezetését, hogy a rakpartot rendbe tegyék, a raktárakból kulturális színtereket alakítsanak ki, a vasöntödéből koncerttermet „varázsoljanak”. A nyitás örömére az EKF programjait úgy is jelölik, hogy a rendezvény helyszíne milyen távolságra van a tengertől – jegyezte meg az intézetigazgató.
A Lennusadam jelentése kb. 'repülőkikötő', azaz eleve a hidroplánkikötőt jelöli.
A Tenger Napja fesztivál részeként a Sool (Só) című, erre az alkalomra készült különös darabbal nyitja meg újra kapuit Európa felé a Tengerészeti Múzeum, amely a Lennusadam kikötőben, a hidroplánhangárban kapott helyet. A három különleges kupolával fedett vizes hangár 1916-1917-ben épült, ez volt az első ilyen építmény a világon.
A korszerűen kialakított, egyedülálló belső térben – amelyben az észt építészettörténet unikális alkotása és a speciális akusztika találkozik – Helena Tulve neves zeneszerző és Tarvo Hanno Varres művész Só címmel készített nyitóelőadást. A szöveget Maarja Kangro írta, az esten föllép Eve Kopli és Tui Hirv szoprán énekes, Riivo Kallasmaa oboán, Kristi Mühling citerán játszik, közreműködik a Paukenfest nevű ütős együttes és videóinstallációt is láthat a közönség.
A Só című, egy órás performansz arról szól, hogy az emberi vér sótartalma ugyanakkora, mint az őstengerek vizéé, amikor megszületett benne a földi élet. Így akár azt is hihetné az ember, hogy az őstengerek vize kering az ereiben.
A megújult Tengerészeti Múzeum kiállításának sztárja a Lembit nevű 600 tonnás, 250 méter hosszú tengeralattjáró, amelyet 75 évvel ezelőtt, 1936. július 7-én indítottak útjára és amely a világ leghosszabb ideig vízben lévő járműve volt, mert mindössze egy hónapja emelték ki a tengerből, hogy bekerülhessen a múzeumba az észt haditengerészet „koronaékszerének” nevezett vízi jármű a 30-as évekből. A tengeralattjáró belsejét restaurálni fogják és a látogatók belülről is megnézhetik majd a legendás Lembitet.
A Tenger Napja fesztiválon hívják az embereket, hogy nézzék meg a tengerről is a fővárost, amely igazi tengeri város és az észt függetlenség jelképe. Lesz régi hajók fölvonulása, vitorlások menete, szól majd a dzsessz. Emellett Ülo Krigul zeneszerző ötlete nyomán nyolc úszó raklapra nyolc zongora kerül és így a tengeren játszik majd nyolc pianista.
A tallinni kikötőbe várják a fesztiválra a világ egyik legnagyobb, négy árbocos vitorlását, a Krusensternt. A névadó az az orosz felfedező, utazó, aki a 19. század elején sokat hajózott a Csendes-óceán amerikai partjai mentén.
Augusztus végéig Tallinn központjából kajak túra indul minden szerdán és szombaton. Észt és angol vezetővel az érdeklődők megismerhetik a három és fél órás túra alatt Tallinnt, kapcsolatát a tengerrel, építészeti látnivalóit és tengerészeti építményeit– sorolta az EKF programjait Anu Kippasto.
Sok baj és szenvedés után, úgy néz ki, hogy virágkor következik az észt történelemben. Van mit irigyelnünk. De persze, sikerüljön nekik minden. Legyen hová menekülnünk, ha úgy hozza a sors.