Szcéna vagy szalma?
Szalmaszínházzal kedveskednek az észtek azoknak a külföldi és hazai vendégeknek, akik őszig Tallinnba látogatnak, hogy részt vegyenek a kulturális főváros programjain. A színház azonban nemcsak a csepűrágók kedvelői számára lehet érdekes, a teátrum ugyanis olyan meglepetésekkel is szolgál, mint az óriás sakktábla vagy a madárnyelvekre fordító gép.
A Tallinn belvárosában felállítandó ideiglenes színház ötlete ugyan többekben felmerült, azonban a megvalósításhoz a NO99 színház művészeti vezetője, Ene-Liis Semper kezdett hozzá. A kivitelező a Salto cég volt, amelynek a Facebook-oldalán fényképeket is láthatunk a munkálatokról. (Az építészek Maarja Kask, Karli Luik és Ralf Lõoke voltak.) A színházat nem hagyományos építőanyagból, hanem egyszerű szalmabálákból emelték. Ennek nemcsak energiatakarékossági szempontból van jelentősége, hanem tükrözi az észtek kreativitását és természetközeli gondolkodásmódjukat, valamint a tervezők célja volt az is, hogy a meghökkentő formájú és kivitelezésű épülettel átalakítsák a városlakók térről alkotott elképzeléseit.
(Forrás: az Eesti Rahva Muuseum archívuma)
Bálaszínházban
A Põhuteater (vagyis magyarul Szalmaszínház) mint a kulturális fővárosi program egyik főattrakciója nem csupán színházként funkcionál, tervezői a kortárs kultúra megismerését és művelését szolgáló találkozóhelynek szánták. A Põhuteater tehát több szerepet is betölt egyszerre, egyaránt szolgál művészeti alkotásként, mintegy installációként, kulturális központként és kikapcsolódást nyújtó pihenő- és szórakozóhelyként.
A kiválasztott helyszín is szerencsésnek bizonyult, a Skåne-bástyáról (észtül Skoone bastion) szép kilátás nyílik a tengerre, és a színház jól illeszkedik környezetéhez, mintegy rásimul a domboldalra. Ugyanakkor nincs messze a központtól, az óváros lábánál helyezkedik el. Emellett azért is nagy jelentőségű ez a projekt, mert egy mindezidáig zárt területet vesz használatba, mintegy „újrahasznosít”.
(Forrás: Wikimedia Commons / Marit és Toomas Hinnosaar)
A színház mellett kávézó is működik, ahol jellegzetes észt péksüteményeket lehet vásárolni, és az épülethez tartoznak még függőhinták, ahol könyveket és folyóiratokat lehet olvasni, valamint egy játszósarok is, ahol igazi homok és medence várja a kisebbeket és óriás sakktábla méteres sakkbábukkal a felnőtteket.
A nyelvek iránt érdeklődőknek különösen nagy élményt nyújthat az ún. Human-to-bird-translator, vagyis az emberi nyelv szavait madarak kódjára átültető szerkezet. Sajnos a gépről nem lehet sokat megtudni, csupán azt, hogy Hendrik Kaljujärv és Martin Pedanik alkották meg, és segítségével emberi nyelven elhangzott mondanivalónk bagoly-, veréb- és más madárnyelvekre ültetődik át.
A projekt vezetői, Tiit Ojasoo, a NO99 társulat igazgatója és Ene-Liis Semper, az ötletgazda és látványtervező minden korosztályt szívesen látnak a Põhuteaterben. A vállalkozás érdekessége az is, hogy a színészek és a közönség közti határt tudatosan át kívánja lépni, a cél egy olyan környezet létrehozása volt, amelyben az alkotók is otthonosan érzik magukat.
A Szalmaszínház egyik lényeges vonása ideiglenes mivolta. Mivel csak öt hónapig létezik, megalkotói szerint a színházzal együtt jár „az alkotás szomorúsága és a távozás szépsége”.
A következő rövid interjúban megszólalnak a „nagy, fekete, boglyos” színház tervezői és elmesélik az épület létrejöttének történetét, valamint virtuálisan bejárhatjuk az épületet, és láthatunk egy részletet az egyik színházi előadásból.
Az előadások
A színház öthónapos nyitva tartása alatt színes programmal várja az érdeklődőket. A műsorsorozatban részben a NO99 csoport előadásai szerepelnek, részben pedig olyan társulatok lépnek fel a Szalmaszínház színpadán, akik korábbi munkáikkal ihletforrásként szolgáltak a NO99 számára. NO99 neve mögött az a koncepció rejtőzik, hogy a csapat 99 előadást tervezett, és darabjaik csökkenő sorrendben számozódtak. Időnként törtszámokat is felhasználva a társulat most a NO71. című projektjénél tart. (A 2004-ben alapított NO99 hazánkban is szerepelt 2009-ben, erről a Rénhíreken is olvashattunk.) A NO99 közéleti szerepet is vállal, olykor igencsak meghökkentő akcióiknak erős véleményformáló szerepe van, például ilyennek tekinthető az Egységes Észtország színházi-politikai projektjük 2010-ben.
A Põhuteaterben fellépők között nemcsak színházi társulatok szerepelnek, különböző műfajú koncerteket is meghallgathatnak-meghallgathattak az odalátogatók, például Helin-Mari Ardert vagy a híres észt folkmetál együttest, a Metsatöllt, akik egy fotókiállítással egybekötött ún. „természetestén” léptek fel, amelynek fő témája a környezet és az ember viszonya volt.
A fellépő színházi társulatok általában nyugatról (Nyugat-Európából és az USA-ból) érkeznek, valamint az észt daraboknak is nyugati az orientációja, és kortárs témákat dolgoznak fel. Az egyetlen olyan mű, amely inkább a gyökerek és a múlt felé fordul, a Sugri error.com című előadás. (A sugri egyébként kedvelt szó az észt finnugor körökben, a ‘finnugor’ jelentésű soome-ugri szóból alkotott rövidítés.) A Sugri error.com finnugor témájú és különböző finnugor nyelveken megszólaló alkotás lesz tehát, amelyben néhány rokon nép még élő rituáléinak elemeit használják fel (mari imádságok, obi-ugor medveünnep stb.), és azt próbálják meg bemutatni, meddig és milyen körülmények között, kiknek a segítségével maradhatnak meg a kisebbségi helyzetben élő népek és nyelvek.
Anne Türnpu és Eva Klemets darabja többek között arra vállalkozik, hogy különböző finnugor népek színészeit vonja be a munkába, és koordinálja egy olyan előadásban, amely a „finnugorság” újfajta megközelítését szeretné átadni a nézőknek. A darab honlapján olvasható koncepció szerint a „finnugor mítosznak” nem egy mamuthoz kellene hasonlítania, hanem „olyan könnyűléptű kellene, hogy legyen, mint a Skype, olyan vidám, mint a Twitter és olyan kíváncsi, mint a Facebook”.
A darabban mari, udmurt, hanti és manysi fellépők is lesznek az észt és szettu résztvevők mellett. A fellépők egy része hivatásos színész, míg mások hobbicsepűrágók. A manysi szereplő azért is különösen érdekes, mert a korábban bemutatott Liling Szojum, vagyis Élő patak etnokulturális központ egyik oktatója.
(Forrás: E. Kubu)
A Szalmaszínház honlapján szereplő ismertetés szerint a darab izgalmas élményt ígér: „A darab formája olyan, mint a finnugor népek varázskovácsa által égi vagy mocsári vasból kovácsolt ragyogó melldísz, amely ing-leng, a fényben, jókedvben és szélben játszik, a tündéreket és isteneket megtéveszti; nehéz vas, könnyű kedv, fehér kéz és jó szív ötvözete.”