Magyarok és/vagy őslakók?
Átrendezték a Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának 9-10. századi részlegét. Elmentünk és megnéztük, kik várták a Kárpát-medencében a messziről jött magyarokat. Vajon hogyan fogadták a hont foglaló ősöket a hont rosszhiszeműen, jogcím nélkül bitorló avar, szláv stb. őslakók. Népviseletbe öltözve, dalolva, sóval és kenyérrel? Vagy inkább összerámoltak mindent és elpucoltak?
A Nemzeti Múzeum ma is látható régészeti kiállítása 2002-ben nyílt meg. Nem az egész, mivel a végére elfogyott a pénz és a lendület. A 9-10. századi rész átrendezése elmaradt. Időközben annyi új lelet és új ismeret halmozódott fel, hogy nem lehetett tovább halogatni a kiállítás 9-10. századot bemutató részének felfrissítését.
Az eseményről szóló híradást mérsékelt lelkesedéssel terjesztette a magyar sajtó. Aki akarta, azért megtalálta. Annál üdítőbb volt, hogy a Magyar Narancs hosszú riportot közölt Szőke Béla Miklóssal, a Kárpát-medence 9. századi történetét kutató kiváló régésszel (erre még visszatérünk).
A 9. századi események kutatása akkor vált sokakat érdeklő témává, amikor László Gyula publikálta elméletét a kettős honfoglalásról. László Gyula azt állította, hogy már Árpád népének 895-ös honfoglalása előtt is élt magyar anyanyelvű lakosság a Kárpát-medencében. A téma jelentősége miatt most csak a kiállítás 9. századi részével foglalkozunk.
A látvány
A Nemzeti Múzeum régészeti kiállítását bejárva derengő homályban botorkálunk: a tárlók s benne a tárgyak tökéletesen meg vannak világítva, ezzel is magukra irányítván a figyelmet, de ha nem figyelünk, a sejtelmes szürkeségben könnyen belebotlunk egy-két szépen felöltöztetett bábuba, csontvázba vagy egyéb kiállítási tárgyba. Az ijedősebbek ilyenkor felsikoltanak, az edzettebbek pedig érdeklődve várják, hogy előugrik-e néhány zombi is a vitrinek mögül. Mintha az egykori Vidámpark Elvarázsolt kastélyában járnánk, esetleg a Szellemvasúton zötykölődnénk rémségtől rémségig.
És akkor egy kanyar után megpillantjuk a fényt a sötét középkorban: az újjárendezett 9-10. századi kiállítás szakított a korábbi koncepcióval, itt az ablakokon beárad a világosság, és padok csábítanak a leülésre, nézelődésre. Kipihenjük magunkat, letöröljük gyöngyöző homlokunkat, s megújult erővel kezdjük tanulmányozni a látnivalókat. A régészeti kiállításnak ez a részlete térelrendezésében is különbözik a magunk mögött hagyott kiállítóterektől. A folyosószerű termet egymástól eltérő nagyságú, a fal síkjából különböző mértékben kiugró, s ezáltal figyelemfelkeltő, megállásra, szemlélődésre késztető tárlók szakaszolják.
Pannónia, a keleti vég
A tiszafüredi temető tárlójának megtekintése után érkezünk az avaroktól a frankokhoz. A 8. század végén a Karoling uralkodó, Nagy Károly úgy dönt, hogy megfegyelmezi a kellemetlenkedő avarokat. 791-ben indított hadjárata azonban nem hoz átütő sikert: a frankok vonulgatnak ide-oda a Rába és egyéb folyócskák mentén, mely lovaiknak annyira nem esik jól, és sorban elpusztulnak. Az avarok azonban besegítenek az uralkodónak. Nekilátnak, hogy legyőzzék önmagukat. A fellázadt nép megöli a kagánt és helyettesét, a jugurrust is. Ezután negyedszázadon át a frankok lényegében csak statisztálnak az avar birodalom széteséséhez. Néha azért itt-ott besegítenek, ha elakad a folyamat. A történeti források elég részletesen beszámolnak az eseményekről. Például, történik egyszer, a 811. esztendőt megelőző években, hogy az avarok (akiket itt a források hunoknak neveznek) és a szlávok békétlenkednek. Vagy a birodalom, vagy egymás ellen lázadoznak, ez nem világos, mindenesetre a keleti végeken békét kell teremteni. Nagy Károly sereget küld Pannóniába, majd maga elé rendeli az avarok és szlávok fejedelmeit. Ebből is látható, hogy az avarok még függetlenek, de valójában mégsem. A marionettfigurákat a nagy testvér (Nagy Károly) mozgatja.
És ennyi történeti bevezető után kanyarodjunk vissza a régészethez: a 9. század legfontosabb Kárpát-medencei társadalmi változása, az avar–szláv etnikai keveredés, valamint a Karoling térhódítás vajon hogyan jelentkezik a régészeti leletekben?
(Forrás: Szőke Béla Miklós 2014: 33.)
A kiállításon megcsodálható blatnicai leletegyüttes már 1876-1880 óta ismert. Ezen leletek kevert avar–Karoling stíluselemei valamiféle frank vazallusként működött avar vezető sírjából származhatnak. Az avar birodalom északnyugati peremterületeiről ismertek ehhez hasonló, avar–Karoling motívumokat ötvöző leletek. Mindebből arra gondolhatunk, hogy ennek a területnek az avar lakosságát a vezetőik megnyerése/legyőzése révén pacifikálták és integrálták a Karoling-birodalomba. A kultúrák keveredése a köznépet is elérte: a sopronkőhidai temetőben az avar ékszerek és használati eszközök nyugati eredetű fegyverekkel együtt kerültek a sírokba.
A 9. század elején zajlott a Kárpát-medencei hatalmi viszonyok átrendeződése. Ekkor a frank birtok- és adománylevelekben még szerepelnek az Avaria és Sclavinia nevű tájegységek. Később a Karoling birodalmi struktúra kiépülésével a Pannonia elnevezés használata terjedt el. A 830-as évektől Pannónia területén grófságok jönnek létre, melyek immár az avar és szláv vezetők szolgálatainak igénybe vétele nélkül közvetlenül uralják területüket.
A frank uralom alatt tovább élő avar népesség emléke a Kis-Balaton rekonstrukciója során 1983–1996 között feltárt Vörs-papkerti temető. A sírok alapján feltételezhető, hogy a helyi avar elit a Karoling időszakban sem szegényedett el. A másik fontos megfigyelés, hogy a Vörs-Papkertben temetkező népesség megérte a magyar honfoglalást is. A temető legkésőbbi sírjai a 10-11. század fordulójára datálhatók. Egyes avar csoportok tehát bizonyosan találkoztak az új hont éppen elfoglaló magyarokkal. Vajon örültek nekik? És ha igen, a helyi avar méltóság milyen nyelven üdvözölte a messziről érkezett vendégeket? Ezt csak a Rénhírek kommentelői tudnák megálmodni. (A 9. századi Kárpát-medencei népesség továbbélésének kérdését korábban már érintettük.)
Jön Pribina és fia, Kocel
A Vörs-papkerti leletek tárlója után érkezünk az újjárendezett kiállítás legtöbb szenzációt tartalmazó részéhez, a zalavári leletekhez. A 9. század legfontosabb forrása, a Conversio… szerint Pribinát (aki valójában Priwina, miként fia sem Kocel, hanem Chezil) Mojmir (ő meg igazából Moimar) morva fejedelem üldözte el. Arra itt most nem térhetünk ki, hogy Pribina járt-e valaha is Nyitrán, ő volt-e az első szlovák uralkodó stb., személye csupán annyiban érdekel minket, hogy frank szolgálatba állt, és a Zala folyó mocsaras torkolatvidékén felépítette grófságának Mosaburg nevű székhelyét. Merthogy Német Lajos (II. Lajos) 847-ben Pribinát Alsó-Pannónia grófjává nevezte ki. A menekülése után, 833-ban megkeresztelt Pribina Mosaburgban templomépítkezésekbe kezdett. 861-ben bekövetkezett halála után fia, Kocel építgette tovább a zalavári központot. A kiállításon megtekinthetjük az épületek makettjét, valamint az építkezések menetét szemléltető számítógépes animációt is.
(Forrás: sulinet.hu)
A 19. század első felében tudósok vitatkoztak azon, hogy merre lehetett a Conversióban emlegetett Mosaburg (Mosapurc). Mert a helynevet lehetne éppen a bajor vagy karinthiai Moosburggal is azonosítani, csakhogy a Conversio szerint Mosaburg egyik templomában Hadrianus mártír földi maradványait őrizték, s a Hadrianus-tisztelet az Árpád-kori Zalavár monostorában is tovább folytatódott. Az utóbbi évek ásatásai során előkerült rendkívüli leletek megerősítették, hogy Zalavárott nem akármilyen települést, hanem egy adminisztratív és egyházi központot találtak. Kőfaragó, agancsfeldolgozó, kovács-, üvegkészítő és harangöntő műhely nyomaira is bukkantak. A múzeum kiállításán megtekinthetők egy harang öntőmintájának maradványai, sok-sok színes üvegtöredék, valamint egy csontból faragott ládika vagy könyvborító darabjai. Mind igényes, nem hétköznapi darab, jelzi a település egykori fontosságát.
(Forrás: Szőke Béla Miklós 2014: 82.)
A feltárások legkiemelkedőbb leletei a glagolita szláv írás bekarcolt jelei egy palack töredékén. Életrajza szerint Konstantin (Cirill) Mosaburgban Kocelt és még 50 embert tanított a betűvetésre… De az egyik tárlóban látható egy bekarcolt felirat is Zalavárról, Tengri főisten jelével. Csak éppen magyar nyelvű felirat nincsen. Ebből arra gondolhatunk, hogy a településen és környékén (például a szomszédban, a mai Vörs területén – lásd a Vörs-papkerti temetőt) a 9. században valószínűleg szlávul és avarul beszélhettek, magyarul nem.
A zalavári írásos emlékekről ezt írja a kiállítási katalógus:
Arányaiban kevés, de nagyon változatos a bekarcolt feliratos töredékek száma. Ezek között megvan a latin betűs görög jókívánság pie zeses (cum tius vagy in deo) („igyál és élj [a tieiddel vagy istenben]”) éppúgy, mint az óbolgár főisten Tangra (~Tengri) rovásjeles tamgája (IYI), s azok a pár éve igazi szenzációként előkerült obla glagolita betűs felirattöredékek, amelyek a bizánci testvérpár, Konstantin és Metód mosaburgi működésének emlékei. (Szőke Béla Miklós 2014: 105.)
A magyar honfoglalás előtti években épült fel Mosaburgban Arnulf, keleti frank uralkodó palotája. Valószínűleg ezt is sikerült megtalálni, 17×8 méteres épület lehetett. 880 után Arnulf többször is megfordult Mosaburgban, de a magyarok közelsége miatt az itt tartózkodás veszélyessé vált a számára. A település védelmét 896-ban Brazlavra bízta.
Közben az Alföldön
A Dunától keletre a szláv népesség, valamint a frank uralom helyi képviselőinek kulturális hatása alig mutatható ki. Ez a terület inkább keleti kapcsolatait erősítette meg. A kiállítás egyik tárlója bemutatja, hogy a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon egységes típusú települési kerámia jelent meg az avar kaganátus felbomlása idején, a 8-9. század fordulóján. Használata, elterjedése az avar uralom után következett be. De az Alföldön a 9. század második felében is történtek érdekes dolgok. Ezek tárgyalásához vissza kell térnünk Szőke Béla Miklósnak a Magyar Narancsban megjelent, és általunk már idézett riportjához. A képes folyóiratban sűrítve kapjuk Zalavár feltárójának a 9. századi helyi eseményekkel kapcsolatos nézeteit. Ezeket részletesebben is kifejtette a Nemzeti Múzeum új kiállításához írt, önálló monográfiaként is értékes katalógusában (A Karoling-kor a Kárpát-medencében).
Szőke Béla Miklós két témakörben fogalmaz meg a hagyományokkal szembemenő véleményt (unortodoxnak azért nem nevezzük, mert hátha igaza van…). Egyik állítása szerint a magyarok előőrsei már a 9. század közepétől az Alföldön terelgetik nyájaikat és fújják furulyájukat. Erre vonatkozóan idézi azokat a történeti forrásokat (Annales Bertiniani), melyeket oly sokan idéztek már őelőtte is, miszerint a magyarok 862-ben, tehát a honfoglalás előtt Német Lajos birodalmát (értsd Pannóniát) pusztították. Más szerzőknél is azt látja, hogy annyira ismerik a magyarokat, mintha csak itt élnének a szomszédban. Mondjuk, a Duna túlsó partján, vagy a Kárpát-medence északkeleti csücskében. Lehetséges, de ezt egyelőre sem cáfolni, sem bizonyítani nem tudjuk. A tudományos vita megkezdéséhez várjuk a régészeti bizonyítékokat. Addig jobb híján arra gondolunk, hogy az alföldi magyarok meghalni hazajártak a Dnyeper mellé, mert a 9. század közepéről onnan ismerjük temetkezéseiket.
(Forrás: Szőke Béla Miklós 2014: 110.)
Szőke Béla Miklós másik magányos meglátása, hogy a 907 júliusában kiütéses magyar győzelmet hozó brezalauspurci csatát nem Pozsony közelében, hanem Zalavárnál vívták meg. Ez a véleménye megalapozottabb, mint az előbb említett másik feltételezése. Braszlav herceg, 896-tól Pannónia ura, midőn erődítést épített a magyarok ellen, azt feltehetőleg Pannónia központja, Mosaburg védelme érdekében tette. Ebből következik, hogy talán a döntő ütközet is valahol erre lehetett. Valami összezördülés biztos történt a környéken, mert Mosaburgban/Zalaváron embereket temettek el a hátukban magyar nyílhegyekkel. Ahhoz, hogy Szőke Béla elméletét minden kétkedés nélkül elfogadjuk, szívesen látnánk még pár tucat halottat.
A magyarok bejövetele után a gazdag kultúrájú Mosaburg élete megszakadt. Szőke Béla Miklós feltételezése szerint nemcsak az előkelők, hanem udvartartásuk és a szolgáló népesség is elmenekült nyugatra. Ugyanez történt korábban 568-ban is, amikor egy másik barbár nép érkezett keletről: az avarokat meglátva a longobárdok összecsomagoltak és elhúztak Itáliába. A 895-ös honfoglaló társaság azonban valamennyire talán mégis kultúrnép volt, mert előlük nem mindenki menekült el. Az avarok és a szlávok itt maradtak. Később jöttek mások is. Sokan és szívesen települtek Magyarországra. Például a törököknek igen tetszett nálunk. Ez a trend most megfordulni látszik: maguk a magyarok menekülnek el hazájukból. Aki úgy tervezi, hogy marad még egy ideig, emlékezzen meg dicső elődeiről, és nézze meg a Nemzeti Múzeum régészeti kiállítását.
(Köszönet Ritoók Ágnesnek a segítségért.)
Irodalom
Szőke Béla Miklós 2014: A Karoling-kor a Kárpát-medencében. Bp.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (175):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Az "Edénytöredék bekarcolt IYI jellel" valójában egy Nimród tamga, amelyet használtak a keleti sztyeppi törzseink is. A tamga az Orion csillagkép egyfajta ábrázolása. Az Orion csillagkép az isteni ősatya égi alakja. A hun uralkodók nemzetségjele, amit megtalálunk a bolgár törzseknél (keleten és a Duna torkolatánál is), valamint egy Árpád-házi pénzen is. Mindennél jobban valószínűsíti, hogy Zalavár sohasem volt frank-szláv város.
AKI ŐSEI JOGÁN TÉR VISSZA, AZ NEM FOGLAL!
A KÖZNÉP PEDIG ONOGUR VOLT, NEM SZLÁV.
@mederi:
Bocsi ez a hozzászólásom "betévedt" ide a www.nyest.hu/renhirek/ruha-teszi-a-magyart
cikkhez írtam..
Át is viszem.. :)
Igaz, hogy nem mind honfoglaláskori jellegűek, de nagyon szép öltözékek:
www.google.hu/search?q=magyar+n%C3%A9pvi...K&sqi=2&ved=0CCoQsAQ
A gyöngyös párta pl. annyira elterjedt a világban, hogy pl. Tibetben is viselik hagyományos női népviseletekhez..
Visszatérve a témához:
A pusztai pásztorok nem azonosak a lovasnomád nagy állattartó családokkal.
A pásztorok valaki/ valakik megbízásából őrizték és ápolták az állatokat, ami későbbi fejlemény, mint a lovasnomád "családi vállalkozások"..
Megjegyzem, a lovasnomádok hozták be Európába pl. a nyereg használatát, ami ugyan nem "emberi öltözék", de a lovat nagyon kíméli.. Ennyire voltak elmaradott és "piszkos ruházatú" népek a magyarok..
az ún. "pseudo-avarok" magyarázata
"...the Göktürks later persuaded the Byzantines that these nomads were not the real Avars, but were instead a group of "fugitive Scythians" who had fled from the Göktürks and stolen the prestigious name of Avar. Hence they have subsequently been called pseudo-Avars."
www.absoluteastronomy.com/topics/Eurasian_Avars
azaz akik legyőzték a keleti avar birodalmat, mondják meg, h kik azok az avarok akik elmenekültek...
@mondoga: "Az agg Justinianus csakugyan követet küld az avarokhoz, ki szövetséget köt velök. Utóbb türk követségek által tudák meg a rómaiak, hogy honnan kerültek elő az avarok. Az Arany hegység táján a türkök hatalma lett volt naggyá, melly a vitéz avar népet is igába hajtotta. Ezután a türk khagan az ogorok ellen fordúla ..."
itt 667-ben lépték át a türkök a volgát
s155239215.onlinehome.us/turkic/70_Datel...chak_dateline_Ru.htm
641 Tsujshe (Kirchaks) is mentioned in Chinese annals desribing Dulu Khan, who in 641 conquered tribes other than Dulu or Nushibi, among them Tsujshe and Gegu, ie Kipchaks and Enisei Kirgizes. Per Chinese annals, Kipchaks and Enisei Kirgizes were neighbors for 800 years in Upper Ob and Western Sayans
650 Kipchaks move to Upper Irtysh and E. Kazakhstan steppes under pressure from China and Uygurs
667 150K Kumans, Turkmens, Kök-Oguses and Kyrgises confederated with Khazars cross Idel. Shambat and Asparukh battle Khazars, loose and flee to Bashtu, present Kiev.
692 Kipchaks mixed with Kangar (Besenyos, Russian 'Pecheneg') between Black Irtysh and Syr-Darya in Deshtikipchak
@Krizsa: Hunfalvy mint az akadémia könyvtárosa és hátsó manipulátora (erös embere) hozta Budenzet Magyarországra és tetette akadémikussá. Nem annyira nyelvészet terén volt kiemelkedő a tevékenysége hanem a nyelvészeten alapuló magyar őstörténet erőszakos mindenhatóvá fokozása és az akadémia manipulálása voltak a fénypontok.
Tehát ha írt ö valamit akkor arra érdemes odafigyelni. Ha hiszel neki azért ha nem hiszel neki, akkor azért, mert nem akárki mondja.
Egyébképpen mondott rettenetes hülyeségeket (is). Érdekes hogy előszór ö vetette fel a magyarok sumer eredetét.
@Krizsa: "szabályos hangváltozások" Nem értek a nyelvészethez, de:
Úgy gondolom a hangmegfeleltetések a FU-ban Budenz írta le legelőbb. Nádasdy irt erről A gonosz Budenz cikkében. Határozottan eltanácsolom kedves Krizsa hogy elolvassa azt a cikket. Nem azért ami a nyelvröl szól hanem azért mert Nádasdy képes Budenz után a magyar alapstavakra hivatkozva azt állítani hogy a magyarok amikor találkoztak a törökökkel pont akkor jöttek ki az erdőből (Kr.u. 500) és csodálkozva néztek a tyúkra. Ez Nádasdy!
tehát akkor ez lenne az avar és a khun birum
a kaukázus húzódik Derbentig
i.imgur.com/0bAPfN8.png
i.imgur.com/Znl4Uzj.jpg
i.imgur.com/kHwJfyv.png
ebben is lehetnek érdekes dolgok és vannak is, csak hát kínaiul se tudok
www.historicalchina.net/admin/WebEdit/UploadFile/AvarsTS.pdf
@mondoga: és még akarsz valamit kikövetkeztetni abból a tényből, h behódolt nép volt a gepida? valószínűleg történt keveredés 200-250 év együttélés után a birodalom határszéli térségeiben. valószínűleg utódnyelvei és utódnépei is voltak ennek a folyamatnak. de azt ne a magyarban keresd
.
"...kemény szolgaságában nyögnek..."
nem valószínű, h nagyon megbecsült státuszuk lett volna.
valószínűleg háború volt köztük (tudjuk, hun birodalom utáni, gót és gepida blitz-államok...)
én inkább úgy képzelném el a gepidákat az avar szolgaságban, mint a palesztin területeket
@mondoga: "Kandik fenhéjázó beszédben, pénzért és földért védelmet ígér a római birodalomnak minden ellensége ellen."
:)))
na, ez az igazi hős, akire minden magyar büszke lehet!
ez a vitézség, uraim!
.
Az Arany hegység [? közép-kaukázus? kök-türk?] táján a türkök hatalma lett volt naggyá, melly a vitéz avar népet is igába hajtotta. Ezután a türk khagan az ogorok* ellen fordúla s azokat is mind legyőzé. »Ez a nép nagy száma és hadi gyakorlata által igen hatalmas volt. Lakik pedig kelét felé, a merre a Til*[Atil volga, Etil, Etel, Itil]) folyik, mellyet a türkök Feketének [kara] hínak. Eme népnek hajdani fejedelmei Uar és Cheunni [avar és khun] nevűek lévén
.
*-og-ur népek : onogundur onogur
@Miklós: Persze, hogy a Hunfalvy fontos! De én nem is tudok (ilyen részletesen) sokat a történelemből, amiatt is. Meg jókat mosolyogtam az agyméreteken, aminek ma már O jelentőségük sincs - a hajszálak vizsgálatán. Meg az egész akkori felfogást nagyon érdekes volt olvasni. Persze azért nem szerettem volna abban a korban élni:-).
Most még azt szeretném tudni (csak ezzel itt offolok), hogy ki találta ki elsőként azt az elvet a FN nyelvészetben, hogy a "szabályos hangváltozások" döntenek? Jó a németeknél a Grimm, dehát az csak párszáz évre szól és annyira közeli nyelvekre... Kinek juthatott először eszébe, hogy ez a szamárság a FN nyelvészetbe is belemászhat? Hogy nemcsak a nagyon közeli nyelvjárásoknál érhet valamit, hanem sokezer évre visszamenőleg is. És ha azt gondolták, hogy ér valamit, hát miért nem böktek bele másféle szótárakba is, ahol ugyanúgy változik a P hang F-re, a T hang S/Sz, D, Z/Zs-re, a K hang H-ra és visszafelé is - mert akkor pár perc alatt rájöttek volna, hogy a világ minden második nyelve finnugor:-). Meg... na jó, itt elég belőlem, ha nem is történelemmel foglalkozom.
@mondoga: Ja azt elfelejtettem hozzátenni hogy nem mindegy kony ki mondja amit mond. Itt a lényeg Hunfalvyn van. Egyébképpen Király Péter nyelvész professzor utolsó és következő könyve is hasonló utat jár és bizonyítékokat keres.
@mondoga: Azért gratuláltam mert ismeretlen volt nekem ez a Hunfalvy szöveg. Ez a forrás elkerülte a figyelmemet, és még eddig senki sem világított rá az általam figyelt hozzászólók, vagy előadok közül. Valóban még a nyestre sem emlékszem.