Kunok legyünk vagy magyarok?
A Magyarországra menekült kunokat gyanakodva fogadták: a a felheccelt tömeg végzett Kötöny vezérrel. A török időkben a kun vidékek elnéptelenedtek. 1745-ben a terület új és régi lakói összefogtak, és sok-sok pénzért visszavásárolták az ősi kun jogokat. A kunok világtalálkozóin a magyar kunok már csak tolmács segítségével tudnak beszélgetni az ázsiai rokonokkal. Folytatjuk a kunok történetét.
Az 1239-ben Kötöny vezetésével érkezett kunokat IV. Béla az ország különböző tájain, királyi birtokokon telepítette le. A kunok és a magyarok egymással szembeni jogait és kötelességeit a bátmonostori egyezményben rögzítették. A kisebb-nagyobb birtokokon összezárt kunok – kb. 40 000 ember – természetesen folytatni kívánták nomád, legeltető életmódjukat, hiszen ehhez értettek. A birtokhatárokat nem tisztelték, a termőföldeken átgázoltak. Ebből néhány apró-cseprő, majd egy végzetesen nagy perpatvar támadt: dühös magyarok megölték Kötönyt, a kunok vezérét. Ez utóbbi már a főurak által szított akció volt: az országnagyok nem akarták, hogy a király a kun haderőre támaszkodva fölébük kerekedjen. A kunok rossz hírét csak fokozta, hogy a közeledő mongol hordák elővédjét, felderítő csapatait is kunok alkották. Általános volt a kunokkal szembeni gyanakvás. Lehet, hogy akiket a király behívott, azok mind egy szálig mongol kémek?
Kötöny meggyilkolása után a kunok dúlva-fúlva és mindent feldúlva kivonultak az országból. Nemzeti összefogással sikerült elüldözni az ország megvédésére képes haderőt. A várható mongol támadás előtt ez végzetes hiba volt.
(Forrás: Wikimedia Commons, CC-PD-Mark/PD Old, feltöltő: Christian Chirita)
A kunok második bejövetele
A tatárjárás után 1246-ban IV. Béla visszaédesgette a kunokat. Az ország leginkább pusztított alföldi részén kaptak területeket. Ezeket a vidékeket ma úgy hívják, hogy Kiskunság meg Nagykunság. A letelepítés és a keresztény hitre térítés nem ment egyszerre. A tatárjárás utáni félévszázadban a kunok a magyar kalandozásokhoz hasonló rablóhadjáratokat szerveztek. A királyok azonban sok mindent megbocsátottak nekik, sőt akcióikat támogatták is, mert szükségük volt a főuraktól független, önálló kun haderőre. A kunok tehát a magyar politikai sakkjátszmák fontos figurái lettek.
A kun kalandozások az 1270-es években befejeződtek. A kun uraknak, nemzetségfőknek nem volt más lehetőségük jövedelmük gyarapítására, mint elfogadni az országban érvényes játékszabályokat. A földművelő gazdálkodásra való áttérést a kunok úgy képzelték, hogy majd rabszolgáik dolgoznak helyettük. Ez ellen viszont az egyház tiltakozott élénken: a pogány kunok nem tarthatnak keresztény rabszolgákat!
Kun László és a kunok
A kunok beolvasztását a magyar társadalomba, jogaik írásba foglalását az 1272-től trónra lépő IV. (Kun) László királynak kellett elvégeznie. A király édesanyja az 1246-ban visszahívott kunok fejedelmének lánya, Erzsébet volt. IV. László uralkodásának kezdetén az ország már a teljes káosz felé tartott. A főurak és a király csatározásaiban a kunoknak csak epizódszerepek jutottak.
1279-ben IV. László törvényt hozott a kunok jogairól és kötelességeiről. A törvény letelepedésre kötelezte a kunokat, ugyanakkor komoly jogokat is biztosított számukra. Ezzel azonban a király nem oldott meg mindent, sőt. A belviszályokat ugyanis alaposan felülírta az időközben Magyarországra érkezett pápai legátus, Fülöp, fermói püspök. A kunprobléma megoldására érkezett, amiből az lett, hogy kiátkozta a királyt és országát. Kun László végül kénytelen volt fegyveresen is fellépni anyja népe ellen. A Hód-tavi csatában 1282-ben legyőzte a kunokat. Valószínűleg e tettéért nagyon szégyellhette magát, mert ezek után az ország dolgai iránti érdeklődés kihunyt belőle. Ennek ellenére nem szűnt meg a kunokat szeretni ‒ különösen kun ágyasai: Édua, Köpcsecs és Mandula álltak és feküdtek hozzá közel. Ennek ellenére a királyt mégis a kunok veszejtették el. Árbóc, Törtel és Kemence, kun előkelők ‒ Borsa Kopasz szelíd biztatására ‒ megölték IV. Lászlót, ily módon bizonyítván, hogy ők személy szerint már asszimilálódtak, és elérték a magyar urak erkölcsi színvonalát. A kunok jövetele és a körülöttük bugyogó indulatok jelentősen hozzájárultak a magyar királyság lezüllesztéséhez.
(Forrás: Képes Krónika - Wikimedia Commons, CC-PD-Mark/PD Old, feltöltő: Csanády)
Még egy évtizednyi zűrzavar után, III. András halálával 1301-ben az Árpád-ház kihalt. A trónharcok után nehezen stabilizálódó országban nem csak új dinasztia lépett birtokba, hanem részben az elit is kicserélődött. Az új helyzetben a kunokra már kevesebb figyelem jutott. Végre nyugodtabb évek következtek. Megindult lassú beolvadásuk a magyar társadalomba. A kunok katonáskodó nomád pásztorokból földművelő parasztokká váltak. Keresztény módra kezdtek élni, s megtanultak magyarul. Létre jöttek önálló közigazgatási egységeik, a kun székek is. E folyamatról régészeti és történeti adatokból is lehet tájékozódni.
Az alföldi kunok régészeti emlékei
A magyarországi kun leleteket összefoglaló Pálóczi Horváth András a betelepülő kunok első két nemzedékéhez kapcsolta a magányosan eltemetett előkelő kunok sírjait („A” csoport: pl. Balotapuszta, Csólyos, Kígyóspuszta). Több mint 10 ilyen sír ismert. Ezekben a sírokban keleties jellegű tárgyakkal, gazdagon felékszerezve, pogány rítus szerint, esetenként lovával együtt helyezték el az elhunyt férfiakat és nőket. Ebből a korszakból nem ismerünk kun köznépi temetőket. Valószínűleg a közembereket már ekkor is szálláshelyük mellett temették el. Később a szállásokból létrejövő falvakban a templomok e temetők közelében épülhettek, és a templom körüli keresztény kun temetők melléklet nélküli legkorábbi sírjai még az első és második generáció tagjainak maradványait őrzik.
A kunok beilleszkedési folyamatát ki lehet mutatni az állandó szállások melletti többrétegű temetők elemzésével. (Mint fentebb említettük, ezek közül egyes temetőket már az „A” csoportba sorolt vezérsírok földbe kerülésének idején is használtak.) A „B” csoportban a sírba tett tárgyak között keleti eredetűeket már szinte alig találtak. Az ékszerek és a viselet fém tartozékai (csatok, gombok stb.) helyi készítmények. Ugyanakkor a kun hagyományok még kimutathatók a rekonstruált, keleties jellegű ruházatból és egyes temetkezési szokásokból („B” csoport: pl. Öttömös, Perkáta).
Az Anjou-királyok idején a kunok oly mértékben elmagyarosodtak, hogy később, a 15-16. században temetkezési szokásaik, viseletük már nem árulkodik származásukról. Ugyanakkor a kunok települései még rendelkeztek csak rájuk jellemző sajátosságokkal. A falvak szerkezete, elrendezése, a gazdálkodási módszerek még visszavezethetők a kun hagyományokra („C” csoport).
(Forrás: Pálóczi Horváth András 1989:11. t.)
Egy kun, aki nem kun (vagy mégis?)
Az M5-ös autópálya építése során bukkantak a régészek Csengele mellett, a Bogár-tanyai templomrom közelében egy kun vezér sírjára, valamint a templom körül egy kisebb temetőre, amely sejthetően a település kun népességének köztemetője volt. A csontmaradványokon genetikai vizsgálatokat is végeztek. Bebizonyosodott a népesség kevert származása. A kunok származására utalhat a kun26 jelű minta, amelyik az észak-kínai populációkban nagyon gyakori D haplocsoportba tartozott (Bogácsi-Szabó Erika 2006:55). A közösség külön eltemetett vezetője külső antropológiai jegyei alapján europo-mongolidnak tűnt. Ám ez csak a látszat. Azért volt benne távol-keleti vér is: „A genetikai vizsgálatokból kiderül, hogy a vezér anyai vonala európai, pontosabban balkáni eredetű volt, míg mongolid vonásait apjától örökölhette.” (Bogácsi-Szabó Erika 2006:71.)
Történeti adatok a kunok beilleszkedéséről
A 14-15. században a kunok beépültek a magyar feudalizmus rendjébe, ugyanakkor saját szerzett jogaikról nem mondtak le. A hét kun nemzetség vagy törzs élén egy vezető állott, az egész népet pedig két főember, kán irányította. Az okleveles adatok szerint a tehetősebb kunok igyekeztek földhöz jutni. A nemzetségfők fölvették az ispáni, később a kapitányi címet, az alájuk tartozó szabad embereket pedig megpróbálták jobbágyi szolgálatokra kötelezni. A 15. századra ez a törekvés itt-ott sikerre vezetett. Az egyszerű emberek azonban gyakran elszökdöstek. Ezt főleg a még mindig pásztorkodó családok tehették meg. Ugyanebben az időben a kun nemzetségek területi szervezetekké, kun székekké alakultak. A kunok jelentős része megőrizte függetlenségét és csak a királynak fizetett adót. Ezt katonai szolgálatuk megváltásaként szedték be tőlük.
A török hódoltság alatt
A 150 éves török uralom legjobban az ország középső részét sújtotta. Török fennhatóság alá kerültek a kunok által lakott területek is. A népességfogyás, a pusztulás lassú tendenciáját egy-egy hadjárat különösen felgyorsította. Sokan elmenekültek, időről-időre közülük néhányan megpróbálkoztak a visszatelepüléssel, majd újra menekülniük kellett. A hódítók falvakat gyújtottak fel, embereket hurcoltak el vagy öltek meg. A Kis- és Nagykunságban már a török időkben megindult a lakosság cseréje. Sok földtelen ember próbált az Alföldön új életet kezdeni. A Nagykunságban 1577-ben 178 őslakos családra 131 betelepülő család jutott. Utóbbiak között olyanok is voltak, akik a törökök által még jobban kiszipolyozott területekről menekültek ide. Erre az Oláh, Bosnyák, Rác családnevek utalnak (Bellon Tibor 1979:29.) Azonban a végjáték volt a legtragikusabb. 1683-ban a Bécs ellen vonuló törökök krími tatár segédcsapatai (a kunok rokonai!) rabolták végig a vidéket, később pedig az ellenkező irányból jöttek a törököket hazafelé kergető katonák rabló-fosztogató csapatai.
Az újratelepítés és a régi kiváltságok elvesztése
A törökök elűzése után a Habsburg kamarai bizottság a lakatlan területekre a Habsburg-házhoz hű jövevényeket kívánt telepíteni. Ezt a célt a Nagy- és Kiskunság (valamint a Jászság) esetében úgy kívánták elérni, hogy a területet idegen földbirtokosnak adják el. Találtak is ilyen vevőt: a Német Lovagrendet. A lovagok ötszázezer forintért szerezték meg a területet. Az adásvételi szerződés kimondta a korábbi kun kiváltságok megszűnését. Az új földesúr beiktatása 1702-ben történt meg, ünnepélyes keretek között. A lovagrend azonban nem tudta megoldani a terület birtokba vételét. Egyrészt közbejött a Rákóczi-szabadságharc, másrészt a kun és jász vidékek megteltek a máshonnan menekülő jobbágyokkal, akik éppenséggel a nagyobb szabadság miatt költöztek ide. Nagy volt tehát a földesúrral szembeni ellenállás. A Lovagrend meg sem próbálkozott azzal, hogy magánföldesúri birtokon, robotszolgáltatásra alapozva művelje meg földjei egy részét. Inkább különböző bérleti viszonyok alapján szedett be jövedelmet. Egy idő után azonban a Német Lovagrend belátta, hogy a helyiek ellenállása miatt sosem tud teljesen birtokon belülre kerülni. Területét eladta a pesti Invalidus rendháznak.
A Redemptio
A kun jogok reményében ideérkező népesség összefogva a kevés számú kun őslakossággal az 1700-as évek első felében folyamatosan küzdött az ősi kiváltságok visszaszerzéséért. Ez egységbe fogta a sokfelől érkezett népességet. Az egyre erősödő népi ellenállás konok kunokká tett mindenkit. A függetlenségért folytatott harc közben kibontakozott a kun etnikai tudat reneszánsza.
A küzdelem sikerre vezetett. 1745 tavaszán Mária Terézia aláírta a Redemtióról szóló diplomát, ezzel ismét érvénybe léptek a kunok ősi jogai (szabad tisztviselő- és lelkészválasztás, pallosjog, mentesség a vámok és a földesúri szolgáltatások alól). A földesúri jogok alóli megváltást támogatta Pálffy János nádor is, aki a régi rend szerint tisztségénél fogva a kunok legfőbb elöljárója volt.
Mindenkinek fizetni kellett. Aki többet fizetett, több földhöz jutott. A visszaszerzett jogok a földhöz kötődtek, ezért a két Kunság és a Jászság népe arra törekedett, hogy idegen ne juthasson be közéjük. Ez tovább erősítette a közösség összetartását. Az embereket büszkeség töltötte el, hogy ők kunságuk révén különleges jogokat élveznek.
Került mindez 575 900 forintba, valamint még 1000 lovas katona felszerelésébe, továbbá a nádor és a többi tisztségviselő fizetésének megadásába. A kunok és a jászok utódai még évekig, évtizedekig törlesztették a Redemtióra fölvett kölcsöneiket. Okos, jó beruházás volt. Megalapozta a terület gazdasági fellendülését. A földesúri függőségtől magukat megváltó kunok a jászokkal együtt önálló közigazgatási egységet is kaptak, a Jászkun Kerületet.
Az általános jobbágyfelszabadítás után a Jászkun Kerület létezése okafogyottá vált. 1876-ban egy közigazgatási reform keretében a Nagy- és Kiskunság, valamint a Jászság területét különböző vármegyék között osztották szét.
(Forrás: Pálóczi Horváth András 1989:35. kép)
Mai újkunok
A kun nemzeti tudat ma ismét virágba borult. Természetes és helyeselhető dolog, ha egy csoport ápolja származásának tudatát, őrzi hagyományait. Ez akkor is tiszteletre méltó, ha tudjuk, hogy a mai kunok között kevesen vannak, akik Kötönyig vissza tudnák vezetni a családfájukat. A hagyományőrzés szép példája a kun Miatyánk. A napjainkig fönnmaradt, habár erősen eltorzult szöveg a 16. század közepén keletkezhetett:
Bezen attamaz kenze kikte
szen lészen szen adon
dösön szen küklön
nitziengen gerde ali kikte
bezen akomezne oknemezne
bergezge pitbütör küngön
ill bezen menemezne
neszen bezde jermez
berge utrogergene
illme bezne algyamanna
kutkor bezne algyamanna
szen börsön boka csalli
batson igye tengria.
Ámen. (Forrás: Kunok, Wikipédia)
A kun Miatyánk szövegét Szappanos Lukácstól Baski Imre jegyezte le Kunszentmiklóson 1968-ban. Szappanos Lukács a helyi hagyományoknak nem csak őrzője, de egy részüknek kitalálója is volt. Mély meggyőződéssel állította például, hogy a verbunkos a kunok ősi tánca volt (Peterdi Vera 1996).
A kun összetartozás jegyében ez év szeptemberében rendezték meg a kunok 2. világtalálkozóját. Hogy hol vannak még kunok Magyarországon kívül? A kipcsakoknak, akik vagy maguk is kunok, vagy a kunok legközelebbi rokonai, saját államuk is van, úgy hívják, Kazahsztán. Területe 2 717 300 km². Lakosságának létszáma 15 143 000 fő. Az ország jelentős kőolaj- és földgázkészletekkel rendelkezik. Még űrrepülőtere is van (Bajkonur). Érdemes lenne a nyelvüket megtanulni… Nagyot lendítene Magyarország gazdasági helyzetén, ha Kazahsztán beolvadna Jász-Nagykun-Szolnok megyébe.
Irodalom
Bánkiné Molnár Erzsébet 1995: A Jászkun Kerület igazgatása 1745-1876. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok
Bellon Tibor 1979: Nagykunság. Bp.
Bogácsi-Szabó Erika 2006: Populációgenetikai és diagnosztikai célú mitokondriális DNS és autoszómális marker vizsgálatok Magyarországon feltárt régészeti csontleletekből és modern mintákból. (PhD-értekezés) Szeged
Györffy György 1953: A magyarországi kun társadalom a XIII‒XIV. században (a kunok feudalizálódása). In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely György. Bp. 248‒275.
Pálóczi Horváth András 1989: Besenyők, kunok, jászok. Bp.
Pálóczi-Horváth András 1994: Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában. Karcag
Peterdi Vera 1996: Kun származástudat a 20. században. In: Magyarok Kelet és Nyugat között. A nemzettudat változó jelképei. Szerk. Hofer Tamás. Budapest. 209–219.
Sorozat a kunokról, jászokról a töriblogon: http://toriblog.blog.hu/tags/kunok
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (22):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@bloggerman77:
Baranyában a református magyarok elkülönülten -tömbben az Ormánságban éltek/élnek. Oda nem telepítettek németeket vagy csak elvétve. Viszont ne feledjük a katolikus magyarokat sem azok is voltak/vannak szép számmal. A német telepítések inkább Kelet- és Észak - Baranyában voltak jellemzőek, de ott is nagyon ad hoc alapon tették a vidék földesúrai, egyik faluban telepítettek a mellette lévőbe viszont nem, szóval nagyon tarka volt a kép. Abban igazad van, hogy sokáig nem keveredtek a nemzetiségek, viszont a 19. század végére változott a kép, boldog-boldogtalan házasodni kezdett egymással nemzetiségre való tekintet nélkül, legalábbis Baranyában. Ezért is voltak a 2. világháború utáni kitelepítések olyan fájdalmasak, mivel sok vegyes származású családot is érintett akik esetleg német nevet viseltek. Igen lehet mondani, hogy csak azokat telepítették ki akik beléptek a Volksbundba vagy SS tagok voltak, de sajnos a valóságban sokszor nem így történt, néha elég volt egy német vezetéknév.......
@fakir:
"Vagy vegyünk egy baranyai magyart, ott is a többség simán felvehete többes identitást (és sokan fel is vállalják), mivel szinte 100% hogy találni fog magyar mellett német ágat a családfában."
**
A 20. századig nem keveredtek a nemzetiségiek szimpla xenofóbia, de még inkább vallási különbségek miatt. Még egy faluban sem, nemhogy önálló községek között. A baranyai magyarok reformátusok voltak, ezért telepítettek a pécsi püspökök garmadával katolikus németeket és délszlávokat.
A Drávától délre fekvő, szlavóniai magyar közösségek is azért maradtak meg az 1991-es háborúig, mert intakt egységben megőrizték kálvinista hitüket és nem keveredtek a katolikus horvátokkal.
Az összes nemzet egy nagy olvasztótégely volt, nemcsak a magyar, legyen az osztrák, olasz, spanyol, brit etc.....
Tény, ha időben visszafele haladva az ősök sokakságát nézzük mint 2 szülő, 4 nagyszülő 8 dédszülő és így tovább.... 16, 32, 64, 128, 256 etc, akkor egy kiskunsági -legyen az szláv nevű- lakos, simán kunnak is vallhattja magát, mert ha csak egy "helyi" bekerült a családba akkor lehet esélyes a kun kötődés........legyen az mondjuk 256 ősből csak egyetlen egy ember...
Ezért is ment "könnyen" sok esetben pl a felvidéken az identitásváltás, mivel elég sok volt (most is sok) a vegyesházasság (szlovák/magyar) a felvidéki szórványban és így könnyebben választotta az új "szláv impérium" alatt a szláv identtitást.
Summa Summarum pl a szlovákiai szlovákok többsége simán vallhatná magát magyarnak is ha nagyon vissza akarná kutatni az őseit, de ez a magyarok nagy részéről is elmondható ott, csak fordított eredményel. Ami furcsa hogy ott nem jellemző a kettős identitás.
Vagy vegyünk egy baranyai magyart, ott is a többség simán felvehete többes identitást (és sokan fel is vállalják), mivel szinte 100% hogy találni fog magyar mellett német ágat a családfában.
@tkis: Fogalmad nincs,milyen nagy szolgálatot tettél nekem!!!Imába foglalom a neved,testvérem.Micsoda tippek!Ragyogó.Még egy kérdésben ha tudnál segíteni:íjat,nyílat szerzek én magam,de lovat nem bíztos,hogy tudok.Esetleg adnak ott helyben,vagy van neked valami jó kis kapcsolatod?Kérlek segíts,ha van istened!
@istentudja: Kifogásom a hazugságok és a manipulációk miatt van, pontagyúkám, hogy ilyen agymosottak lesznek tőle, mint te, akik a nem létező hagyományokat élesztgetik. Tök mindegy, milyen álhagyományt élesztenek, csak az egy főre jutó hülyeséget növelik.
Ami a kunokat illeti, nem szerethetem őket, mert nem léteznek. Az meg, hogy nem derült ki számodra a szövegemből, hogy esetleg magam is kunsági vagyok (sőt a város is belőhető), maga is bizonyítja, hogy a kun meg jász és egyéb hagyományélesztő fasságok hogy teszik agyhalottá az embereket. Jobban tennéd, ha a Horváth-tanyán lövöldöznél nyíllal három lépésről szalmabálába lóhátról, meg tapsikolnál lelkesen a kunkapitányválasztáson, esetleg a karcagi kunemlékmű előtt imádkoznál őseidhez, nem kéne az ilyen jász hagyományőrzők által nem használt webes kommentelgetéseket erőltetni,mert még kivet a közösséged.
@Pierre de La Croix: Igen.Az "eredeti"valóban idézöjebe kívánkozik.Az is kérdés,hogy mennyire szláv hatás a szöke,fakó haj.Kína nyugati részen,a Tarim-medencében 4000 éves szöke múmiákat találtak.
@Pierre de La Croix: A beöltözéssel és a kultúra ápolásával pedig egyáltalán nincsen baj, csak a mértéket kellene megtartani és tisztában lenni 2 dologgal:
- 1. Minden egyes modern "nemzet" - különösen a Kárpát-medencében - egy nagy katyvaszból alakult ki, és mindenki - majdnem - ugyanolyan joggal mondhatja magáról, hogy kun, besenyő, magyarországi német, szlovák, ruszin stb., sőt káliz, viking vér folyik az ereiben, mint bárki más. Ezért nem lehet egy "kisebbség" (nem nemzetiség értelmében véve használva) által kisajátítva sem (de elnyomva sem).
- 2. Sok olyan "felélesztett" - mint a kun - nemzeti kultúra "hagyományainak" semmilyen köze sincs az "eredeti" vagy akár száz évvel ezelőtti - sok esetben a modern világban mindez lehetetlen is lenne változatlan formában - megjelenéséhez. (De ez olyan "folyamatos" - khm - kultúrák esetén is teljesen így igaz: lásd az augusztus 20-i ünnepségek formaváltozásait a 20. század folyamán). Elég annyit megjegyeznem, hogy a tarsolylemezeket először sapkadísznek nézték és a 19. század elején a honfoglalóinak így festették le.
@istentudja: Vagy nem: ugyanúgy utalhat egy törzs nevére is. Pl.: a besenyők törzsei között is voltak színnévvel jelölt törzsek, de a legismertebbek a tatár "Arany" - azaz "sárga" - Orda, Kék Orda stb. Amely vallási vagy hadszervezeti stb. okokkal ugyanúgy magyarázható. Másrészt a kunok sokat érintkeztek a környező szláv népekkel, akik között mindmáig több a fakósárga hajú antropológiai jelleggel rendelkező ember, mint Skandináviában.
Viszont tényleg létezik és van alapja egy ilyen magyarázat is, amit te mondasz, de az előző hozzászólód inkább arra gondolhatott, hogy "eredetileg" milyen antropológiai csoportba tartoztak a kunok.
"A kun népnév török eredetű, összefügg a K-Európában előforduló, de a mo.-i középkori latinban is használatos kumán-cumanus szóval. Mindkét forma a qu ’sárga, szőke, fakó’ jelentésű török melléknév származéka, ami a kunok jellemző antropológiai sajátosságaira utalhatott."
A kunok mind mongolidok voltak?A honfoglalók antropológiai összetétele is igen vegyes volt,ha a leleteknek és az azokat elemzöknek hinni lehet.
@bloggerman77 Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem mindenki maga választhat identitást. Ha Strabonszky magyarnak vagy épp kunnak tartja magát, miért ne tehetné? Főleg, hogy a Kárpát-medencében már annyi ideje keverednek az itt élő népek, szinte bizonyos, hogy nincs "tiszta", vagy majdnem tiszta vérvonal, vagy tipikus magyar/szlovák/román/stb kinézet. Ha meg vezetéknéven múlna, az régen rossz lenne.
@istentudja:
Mert nem kissé disszonáns az, hogy szlovák származású emberek beöltöznek nomád kun maskarába és testvérnépként köszöntik a kazahokat.
Ugyanilyenhez volt szerencsém élőben: a mássalhangzótorlódással kezdődő és szky-re végződő vezetéknevű, szőke, kék szemű, hófehér bőrű úriember honfoglalónak beöltözve minden második mondatában a "mi honfoglaló eleinkről" értekezett nagy hangon.
Mi van,tkis?Mi kifogásod van az ellen,hogy ki milyen hagyományokat ébresztget?Nem szereted a kunokat?Akkor más hagyományébresztöket, is tessék elmarasztalni,jó?!A jászokról mi a véleményed?
A D haplocsoport nem az észak-kínaiakban gyakori,hanem a japánokban és a tibetiekben.
@fakir:
A különbséget az hozza, hogy a népesség vándorolt. Általában az első pusztító török támadás után a túlélők felhúzódtak mind északabbra. A terület lakatlansága a töröknek sem volt érdeke (nincs lakosság, nincs adó), ezért balkáni elemek betelepülését szorgalmazták. Először transzhumáló gazdálkodást folytató aromunok telepedtek meg, akik félállandó szállásokon éltek, távol az elhagyott magyar falvaktól. Utánuk jelent meg gyakran szervezett telepítéssel az a szerb, bosnyák, albán katonaparaszt réteg, akik immár a magyar faluhelyekre költöztek be. Ezek jellemzően egy-egy várt, erőd, palánk kiszolgálását végezték, de szemrebbenés nélkül átálltak a keresztény oldalra is. (pl. a 15 éves háború idején ilyen délszláv katonaparasztokat csábítottak át a császáriak a visszafoglalt Esztergom környékére telepesnek)
A népmozgásnak köszönhetően a délszláv-magyar nyelvhatár mélyen északra tolódott, egyes becslések serint Budától észskra húzódott. Ebben a délszláv tengerben voltak szigetek a zömmel szultáni khász birtoknak számító mezővárosok, ezek népe zömmel magyar többségű maradt. AzAlföldön a visstzafoglaló háborúkig utolsó magyar és keresztéNy-katolikus "végvár" Szeged és az ottani Havas Boldogasszony ferences kolostor volt.
A visszafoglaló háborúkat követően a szerbnyelvhatár visszaszorult a mai nyelvhatár vonalába.