Mándoky Kongur István:
Kunok és magyarok
Török–Magyar Könyvtár címen indított sorozatot a Molnár Kiadó. Első köteteként Mándoky Kongur István tanulmányainak gyűjteményét olvashatjuk. A fiatalon elhunyt kun-magyar tudós egész életében kun őseit kutatta: a Kárpát-medencébe települt kunok nyelvét és kultúráját próbálta a megmaradt morzsákból újra összekovászolni.
A magyarrá lett kunokkal már foglalkoztunk a Rénhíreken, de akkor inkább a történelmükkel. Mándoky Kongur István viszont elsősorban a nyelvükkel foglalkozott – már azzal, ami megmaradt belőle. A kezünkben lévő könyv, a Török–Magyar Könyvtár első kötete lehetővé teszi egész életművének áttekintését.
A török–magyar könyvek sorozatát Fodor Pál és Vásáry István szerkeszti, kiadója az eddig is színvonalas könyveket és más kiadványokat publikáló Molnár Kiadó. A Csodaszarvas köteteiről korábban már írtunk. A szerkesztők beharangozó írásukban elhúzzák az orrunk előtt a törökmézesmadzagot: a sorozatban várható kötetek között említik az Oguznáme különböző változatait, a Báburnámét, Abulgázi Bahádur műveit, valamint Dzsuvainí és Rasídaddín krónikáinak török vonatkozású részeit.
Mándoky és Kongur – magyar és kun
A Kunok és magyarok (Molnár Kiadó, Budapest, 2013.) című kötetben Vásáry István, az egykori egyetemi évfolyamtárs mutatja be Mándoky Kongur István életpályáját: 1944-ben született, édesapja Mándoky Sándor nagygazda, édesanyja Kárászi Erzsébet tanítónő volt. Szülei ősi nagykun családok leszármazottai voltak, némi paraszti vagyonnal. Emiatt a Rákosi-rendszer idején sokat zaklatták őket.
Mándoky Kongur István gyermekkorától érdeklődött a kunok történelme és hagyományai iránt. Mindezt megfelelő makacssággal is végezte. Gimnáziumba nem mehetett osztályidegen származása miatt, ezért a helyi mezőgazdasági technikumban tanult, ahol kiváló lovásszá képezte magát. Közben megtalálta a lehetőséget arra is, hogy visszaszerezze elveszett kun nyelvét: a kunmadarasi szovjet laktanya kazak és tatár katonáitól vett nyelvleckéket.
1963-ban sikerült bejutnia az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. A török–orosz szakon folytatott tanulmányait 1968-ban fejezte be. 1971-től az akadémia Altajisztikai Kutatócsoportjánál dolgozott. Még abban az évben sikeresen megvédte egyetemi doktori értekezését, tíz évvel később pedig kandidátusi fokozatot is szerzett. 1992-ben a dagesztáni Mahacskalában járt éppen egy konferencián, amikor szívroham érte.
A magyar nyelvű tudományos munkásságát bemutató kötetből megtudhatjuk, hogy családjának ősi neve Kangur volt. Ennek eredeti kipcsak alakja a Kongur. Mándoky István 1977-től kezdve használta tudományos publikációiban a Mándoky Kongur nevet. A nagykunokat II. Rákóczi Ferenc ideiglenesen Szabolcs megyébe telepítette át. A Mándokról hazatérő Kangur-ős a Mándoki ragadványnevet kapta. Később ez vált családnévvé (217.).
(Forrás: Kunok és magyarok, a kötet hátsó borítója)
Tudományos gyűjtőutakon
Mándoky Kongur István három témakör kutatásában mélyedt el. Legfontosabb témája a magyarországi kunok kutatása volt. Ehhez kapcsolódott a kun rokonság, tehát a kipcsak-törökök kutatása. Ezeken kívül érdeklődött a magyar őstörténet baskír–magyar vonatkozásai iránt is. Élete folyamán hatalmas anyagot hordott össze. Magyar nyelvterületen a kunok, a székelyek és a csángók között gyűjtött. Sokat járt Romániába, a dobrudzsai tatárok közé is, egyetemi doktori disszertációját e nép nyelvéről írta. Sok más török nyelvet is tanulmányozott: például kazak, karakalpak és kumük nyelvi anyagot is gyűjtött.
Egy visszaemlékezés szerint több mint negyven európai és tizennyolc ázsiai gyűjtőúton járt. Mándoky Kongur István azt tervezte, hogy ötven éves koráig csak az anyaggyűjtéssel foglalkozik, s utána kezd bele az értékelő-elemző munkába. Mindössze negyvennyolc évet élt – így sajnos a nagy összegző művek megírása elmaradt.
(Forrás: Wikimedia Commons, CC-BY-SA-3.0, feltöltő: Spiridon Ion Cepleanu)
Kunok és magyarok – a körítés
Amit eddig Mándoky Kongur István életéről és munkásságáról írtunk, az Vásáry István bevezető írásán alapul (A turkológus Mándoky Kongur István, 9–16.). Továbbhaladva az olvasásban Molnár Ádám bevezetőjéhez (17–23.) érkezünk, amely a kötet összeállításáról, szerkesztéséről tartalmaz információkat. Ugyanott Molnár Ádám arról is ír, hogy a kazakisztáni madijar népcsoport neve nem azonos eredetű a magyar népnévvel, s cáfolja, hogy ezt az azonosítást Mándoky Kongur István elfogadta volna (20–21.).
Ezután még egy bibliográfia (25–28.) következik a szerző magyar nyelven publikált műveiről, míg végre a szövegekhez jutunk. A kötet végén hosszú függelék található. Ez tartalmazza a rövidítések jegyzékét, a hivatkozott szakirodalmat, a név-, tárgy- és szómutatókat, a publikált művek bibliográfiai jegyzékét, valamint a képtáblákat (295–348., I–VII. tábla).
A Kunok és magyarok című válogatás három témakörbe csoportosította Mándoky Kongur István írásait.
Nyelvészeti tanulmányok
A kötet leghosszabb fejezete a nyelvészeti témájú írásokat tartalmazza (31–196.). A Nyelvtudományi Közleményekben és a Magyar Nyelvben megjelent művek főleg a kun eredetű magyar tájszavakat elemzik. Néhány szó önálló tanulmányt kapott, mint például a bütü (57–62.), a cötkény (69–78.), a kaptány (109–112.) és a mónárköd (187–189.). Más szavak pedig egy hosszabb tanulmányban együtt szerepelnek, mint például a barág, a kajtár vagy a kamcsi (Néhány kun eredetű nagykunsági tájszó, 31–56.). E szavak csak a kunsági emberek számára jelentenek valamit. A kozma (63–67.) és a gyón (191–196.) azonban ma is használt köznyelvi szavunk. Nem is a kunból erednek, mindkettő honfoglalás előtti átvétel egy másik török nyelvből.
A mónárködről olvasva érdemes felfigyelnünk arra a jelenségre, hogy a kihalás útjára lépett kun nyelv szavai hogyan torzultak a magyar, vagyis idegen nyelvi közegben. A magyarrá vált egykori kunok így magyarázták a szó jelentését:
ojan fehír az a ma͜onárköd, vagyis hát messzirűl ojannak láccik a, mint amikor jár a malom, oszt porlik a liszt
Pedig a mónárköd (’szárazköd; a nyári tűző napsütéstől a talaj menti, illetőleg a talajhoz közel levő levegőnek fehére, ködszerű párában való lebegése, rezgése’) szónak semmi köze a molnárokhoz, meg a malomban őrlődő liszthez, ellenben a kun *munar (’szárazköd; nyári köd; fátyolos, párás nyári borulat; délibáb’) szóra megy vissza.
A kun nyelv kihalása után a népetimológiás torzítások mellett megfigyelhető a megőrződött szövegekben a hangalakok romlása és a hanghelyettesítés is. Ezeknek több példája látható a Kun miatyánkban is (113–138.). Ezt a szöveget Mándoky Kongur István a kandidátusi értekezésében elemezte, 1981-ben. A Kun miatyánk rekonstrukciója volt talán a legjelentősebb tudományos eredménye. Először a nyelvemlék történetéről: feljegyzéséről, változatairól írt. Megállapítása szerint a szöveget már a 16. században ismerték, de csak a 18. századtól vált széles körben ismertté, amikor Kollár Ádám bécsi udvari tanácsos lejegyezte. Kollártól származott az a hír is, hogy Varró István, aki a Kun miatyánkot elmondta, még beszélte volna a kun nyelvet. Ezt az állítást azonban Mándoky Kongur István nem fogadta el, mivel a szöveg annyira torzult, hogy azt csak egy olyan ember mondhatta el, aki már nem értette.
A Kun miatyánk szövegében az eltorzult szavak mellett hungarizmusok is találhatók, fordítója talán magyarul jobban tudott, mint a kunok nyelvén. Az eredeti szavak rekonstrukcióját azonban lehetővé tette a szöveg, vagyis a Miatyánk magyar nyelvű változata.
(Forrás: Sulinet, Karcag fotóalbum)
A Kun miatyánknál még nehezebben rekonstruálhatók a kunsági mondókák, kiszámoló versek, mivel azokat fordításokból sem ismerjük. Néha azonban kiderül, hogy a magyarországi szöveg török párhuzamokkal rendelkezik, s így a több száz éves mondóka vagy kiszámoló vers kun változata is részben helyreállítható.
Az egyik megtévesztően hadova hangzású mondóka Kunmadarason gyűjtött változata az alábbi táblázat baloldalán, kilenc sorának kun nyelvű rekonstrukciója középütt, magyar fordítása pedig a jobboldalon olvasható:
|
|
|
A nyelvemlékek közé sorolandók a család- és földrajzi nevek is. Mándoky Kongur István kandidátusi értekezésének erre vonatkozó részletét is olvashatjuk a kötetben. A családnevek között ott találjuk az Alacsot is. A név a török nyelvekben ismert ala ’tarka’ melléknév -č kicsinyítő képzős alakja. Tegyük hozzá, hogy az obi-ugor hantiknál pedig ismert volt az Alacsevek fejedelmi családja, szóval a kunok is finnugorok voltak (vagy fordítva) – rénszőröstűl, halbőröstül. Vagy nem…
A történelmi nevek közül a Bethlen és a Konkoly-Thege is kun eredetű.
(Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár)
Kunokról, magyarokról, rokonokról
Mándoky Kongur István történelmi témájú cikkei akár valamely résztéma kifejtésével foglalkoznak, akár pedig összefoglaló jellegűek, rendszerint tartalmaznak a kunok történelmére vonatkozó általános információkat. Vagyis mindegyikben benne rejlik egy későbbi szintézis lehetősége. A Hantos-széki kunok című tanulmány (199–208.) a kun történelem vázlatos áttekintése után a Kárpát-medencei kunok egyik kisebb csoportjának történetével foglalkozik. A kunok Olás törzsének törökségi kapcsolatait tárgyaló írás (219–226.) pedig a bemutatja a betelepült kunok törzsi-nemzetségi rendszerét. A kun törzsek számára vonatkozó adatok ellentmondásosak. Akárhány törzs volt, az írott forrásokban csak négynek maradt fönn a neve: Borcsul, Olás, Csortán, Koor/Kool. Egyes okleveles adatokból feltételezhető egy Iloncsuk nevű törzs létezése is, valamint fennmaradtak olyan helyneveink, melyek bizonyosan kun törzsek vagy nemzetségek nevét őrzik, például: Zádor, Tokszaba, Kongrulu, Bajandor, Tázlár, Bodoglár stb.
Ebben a fejezetben olvashatjuk Mándoky Kongur István írásait a baskíriai magyar törzsnevekről. A Gyarmat és Jenő törzsnevek baskíriai megfelelőit Pauler Gyula bányászta elő a 19. század végén. Aztán Németh Gyula megtalálta a Nyéket és a Keszit is. Meg Gyula vezért. Ezt a hármat Mándoky Kongur István igen hamar cáfolta. Később kerített sort a Jenőre. Ezek tehát manapság téves etimológiák. Maradt a Gyarmat. Az sem sokáig. A turkológusok szerint egyetlen magyar törzsnév sem fordul elő a baskíroknál.
(Forrás: Architecture of capital Astana - CD)
Török népköltészet
A kötet harmadik, legrövidebb fejezete Mándoky Kongur István folklórgyűjtéseit mutatja be. A közölt kazak, tatár, kumük, özbek, karakalpak és karacsáj szövegek többsége a Jászkunság című folyóiratban jelent meg. Ezen publikációiban Mándoky Kongur István a Bektur András álnevet használta. A szövegek között vannak népdalok, közmondások, találós kérdések. Közös jellemzőjük, hogy szépek. A gyűjtő kiváló műfordító is volt.
Egy karakalpak népdal:
Amu-darja széles vize,
Barna kislány fürdik benne;
Én is abban megfürödtem,
Rám is ragadt a szerelme.Hömpölyög az Amu-darja,
Vissza senki sem tarthatja;
Kedvesemnek sok szép szavát
Nem felejthetem el soha.Amu-darja vize tiszta
Aki itta, vágyik vissza;
Én is ittam valamikor,
Szívemet a bú fájdítja.
Szívesen olvasnánk tovább Mándoki Kongur István műveit, de ennyi volt.
„Ha megéri, nagy király vált volna belőle” (Fortinbras).
@mondoga: Köszönöm a tippet, de sajnos nem tudja; elég részletesen beszéltem, leveleztem vele erről, ismerem a témába vágó műveit is (földik is vagyunk, kollégák is), de neki sincs tippje se. (Tartok tőle, hogy míg hagyatékát fel nem dolgozzák -- és erre, mármint a kéziratokhoz való hozzáférésre, nem sok esély látszik tudtommal --, nemigen kerül elő használható infó.)
@tkis: "Részint terepmunkák során, részint irodalom alapján gyűjtött fel345 szóbál álló szószedetet, amelyek közül ugyan számos eredete és jelentése kiderült, debőven van még olyan, ami megfejtésre vár."
Ha valaki, akkor Bartha Júlia tudhatja a választ.
Már vagy húsz éve nem hagy nyugton Mándoky Kongur egy (rossz szokása szerint) minden forrásmegjelölés odavetett megjegyzése. Már pedig engem nagyon érdekelne, honnan vette Mándoky az alább idézett adatait. Feldobom itt is, ha valakinek van ötlete, hogy a szolnoki levéltár feltúrásán és Mándoky feleségének írt levélen kívül még hol nyomozhatnék utána, kérem, ne legyen rest írni nekem (tkis62@gmail.com).
Ezt olvashatjuk a Keletkutatás 1975-ös számában (148–149): „Végezetül megemlíthetjük, hogy több kun eredetű szót találunk azokban a tolvajnyelvi listákban is, amelyeket a Jászkun Kerületek adta (!) ki a XVIII. század végén és a XIX. században az igen sokszor kunsági származású szegénylegények, betyárok elfogásának és kézben tartásának megkönnyítésére. Az olykor több száz szavas lajstromokban ilyen szavakat látunk, mint pl. karak ’zsivány, betyár, tolvaj, rabló’, tésó ’békó’, búgó ’’bilincs, békó’, etek ’csizma’, gyenge ’menyecske’, taga ’asszony’, töre (türe) ’módos gazda’ stb. (21) Igen érdekes, hogy amíg a mai kunok legöregebbjei is csak alig egyet-kettőt ismernek belőlük, addig a kunsági cigányság még mindig meglepően sok, e régi listákban szereplő szót használ manapság is.” (Mándoky Kongur István 1975. A kun nyelv magyarországi emlékei. Keletkutatás 1975: 143–149, mnytud.arts.unideb.hu/szleng/tanulmanyok/mandoky-kongur1975.pdf).
Ugyanezt kevesebb példát közölve megírta egy évvel korábban is (Mándoky [Kongur] István 1974. A kun nyelv. In: Bellon Tibor–Kaposvári Gyula szerk.: Karcagi várostörténeti tanulmányok. (Nagykunsági Füzetek). Karcag : Györffy István Nagykun Múzeum. 35–44). Mondanom se kell, hogy itt se közölte forrásait.
A több száz szavas listák nem bújnak meg egy papírlap sarkában, többoldalasak, de se néprajzosok, se muzeológusok, se levéltárosok nem találkoztak vele a Jászkunsággal foglalkozó kutatásaik során. Mert valahonnan vette, ugyanis a felsorolt szavak nem szerepelnek más forrásokban, tájszótárban stb.
HONNAN VEHETTE VAJON AZ ADATAIT MÁNDOKY???
Benkő István–Benkő Mihály: MIT ÜZEN AZ ŐSMAGYAROK MAI RELICTUMAINAK ÖNELNEVEZÉSE
julianusbaratai.blog.hu/2016/11/19/benko...umainak_onelnevezese
"Ugyanott Molnár Ádám arról is ír, hogy a kazakisztáni madijar népcsoport neve nem azonos eredetű a magyar népnévvel, s cáfolja, hogy ezt az azonosítást Mándoky Kongur István elfogadta volna (20–21.)."
Nem cáfolja, finoman szólva megalapozatlanul állítja.
Éppen ennek cáfolatát olvashatjuk:
MÁNDOKY KONGUR ISTVÁN (1944-1992) A KAZAK-MAGYAROKRÓL
In: Eleink VII. évf. 2. szám.
".....Noha körülbelül ugyanolyan szívélyes vendégszeretet tapasztalható a törökség minden ágában, így a közép-ázsiai török köztársaságokban, mint Kirgizisztánban, Özbegisztánban, Türkmenisztánban, vagy a kaukázusi törökségnél, a Volga-vidéki tatároknál és a baskíroknál, továbbá Azerbajdzsánban és Törökországban is, a kazakoknál a magyarság iránti testvéri szeretetnek azonban egy egyáltalán nem lebecsülendő oka, illetőleg igen figyelemreméltó alapja is van. A kazakság törzsrendszerében ugyanis van egy nem is kisszámú, csaknem 100000 lelket számláló madzsar, vagy mazsar, illetőleg madjar nevű törzs. E törzs eredetével a kutatás eddig még egyáltalán nem, vagy csupán alig-alig foglalkozott, pedig a Kazak Tudományos Akadémia Irodalmi és Népköltészeti Intézetének adattárában jónéhány, e törzs körében gyűjtött eredetmonda szerint is a kazak-madzsarok, ill. madjarok egy valaha nyugatra költözött nagy nép maradványának tartják magukat. Ez a tény, illetőleg adat így magában talán még nem sokat mond a szakembernek, de a kutatás ilyen irányban való kiterjesztését feltétlenül indokolja.
Egyébként néhány éve egyik kutatónk már járt a kazak-magyarok között, azonban csupán antropológus lévén, nem éppen a legszerencsésebb és legkívánatosabb módon kezdett hozzá e jóval bonyolultabbnak ígérkező történeti és etnikai kérdés tanulmányozásához. A szovjet-magyar, illetve kazak-magyar tudományos kapcsolatok jövőbeni erősödésével talán e probléma megfelelően komoly és alapos kutatására is mód nyílik....
Mándoky Kongur István(1944-1992) az 1945 utáni Kazaksztánt és Közép-Ázsiát szemléyes tapasztalatai alapján a legjobban ismerő magyar turkológus-nyelvész feljegyzéseiből.
Közreadta: Mándoky Ongajsa és Bajandur Vad Lasin, Ongajsa második férje, a kun néprajz és történelem kutatója.
Na jó, a Mándoky feje azonban nem kun. (Ez háromnegyed vicc volt, de egynegyed részben nem vicc.)
Mert ismertem egy kiskunsági családot: akik az internetre feltett "kecsua férfitípus" arcképére hasonlítottak (2009-10, most nem találom, de kiprinteltem).
Miről jutott ez eszembe? A Wikiben közölt (ezt ma láttam) térképről, hogy a kunok innentől (Kárpátok) a Bering szorosig voltak elterjedve, TEHÁT feltehetően ők (is?) mentek át Amerikába.
Ne vedd komolyan, ennyi bizonyítéknak semmire nem elég, de azért leírom e jellegzetességeket:
Nem széles, enyhén hosszúkás normál arc, inkább szép - semmi nem "túlzott" rajta. Hollófekete, lószőrszerúen erős haj. Sárgásfehér, vagy világosbarna bőr. Feketébe hajló barna szem. Magasabb, mint az átlag, atlétikus termet. Enyhe, öröklődő kancsalság.
Aki ebből ráismer a kunokra, vizsgálódhat tovább...
köszi az összefoglalót! nagyon érdekes volt olvasni és a sorozat is ígéretes.
terebess.hu/keletkultinfo/kunhantos.html
terebess.hu/keletkultinfo/kunkodex.html
terebess.hu/keletkultinfo/kunulas.html