A finnugor őshaza Makkay János szerint
Makkay János a Kárpát-medence újkőkori régészeti kultúráinak kutatójaként kezdett Európa őstörténetével foglalkozni. Ha már Európa, akkor abban benne vagyunk mi is, meg az egész finnugor pereputty. Ezen összefüggést felismerve először 1990-ben ismertette a finnugor őstörténettel kapcsolatos elképzeléseit. Melyek nem hasonlítanak semmi korábbi koncepcióra. Illetve – csak hasonlítanak. Amúgy teljesen mások.
Először röviden a tudósról: Makkay János az egyetem elvégzése után 1957-ben a debreceni Déry Múzeumban kezdett dolgozni. Tudományos pályafutása még el sem indult, amikor majdnem lezárult: egy évtizedig csak a régészpálya széléről figyelhette a szakmai eseményeket. 1967-től sikerült újra játékba lendülnie: a székesfehérvári múzeumban kapott állást. Később az akadémia régészeti intézetébe került, és a Kárpát-medence őskori régészeti kultúráinak rangos kutatójává vált. Munkássága kötődött szülőhelye, Vésztő közeli s távoli körzetéhez. Ezt jelentősebb művei is mutatják: több publikációja jelent meg a rézkori tiszapolgári kultúra vésztő-mágori lelőhelyéről, és sokat foglalkozott az újkőkori Körös-kultúrával is.
(Forrás: http://www.pcdome.hu/hirek/10533/)
A Kárpát-medencei neolitikum kérdései irányították a figyelmét Európa betelepülésének problémái felé. Ez a témakör szorosan összefügg az indoeurópai nyelvű népek őstörténetével, hiszen Európában túlnyomó többségben ma is indoeurópai népesség él. Az indoeurópai népek őstörténetének vizsgálatában régóta vezető szerepet játszik a régészet. Az a régész, aki Európa őstörténetével foglalkozik, az szükségszerűen eljut a finnugor őstörténethez is. Így például Makkay János előtt már érintette a témát Colin Renfrew is. A finnugor őstörténettel kapcsolatos megnyilvánulásairól korábban írtam a Rénhírekben.
A régészeti források felől másképpen közelíthetők meg a különböző őshazák, mint a nyelvészeti források felől. A nyelvészeti paleontológia módszerével kijelölhető egy nyelvi őshaza utolsó helye, de nem mondható semmi az őshaza területének változásairól (tehát az alapnyelvi népesség esetleges vándorlásairól) és az őshaza fennállásának időtartamáról.
Európa, vagyis az indoeurópai nyelvű népek őstörténetének ismeretében Makkay János megpróbálta fölvázolni a finnugor őstörténet korai szakaszát, a finnugor ősnépesség vándorlásának útját az utolsó eljegesedést követő felmelegedési periódusban (i. e. 10 000-től).
Az elmélet
Az 1990-es debreceni finnugor kongresszuson tartott előadását követő évben megjelent könyvében (Az indoeurópai népek őstörténete) Makkay János önálló fejezetben tekintette át a finnugor őstörténet kérdéseit (A Baltikum és a finnugor /ősfinn/ kapcsolatok, 188–212.). Véleményét e könyv alapján foglaljuk össze:
Makkay János szerint az i. e. 10–7. évezredtől indult meg a Finnországtól Nyugat-Szibériáig tartó, ma erdővel borított terület benépesülése. A jéghatár északra húzódását követő vándorlásnak két iránya volt, az egyik a mai Ukrajna felől, a másik a Volga alsó folyásától indult ki. Ez a vándorlás i. e. 4000 táján már befejeződött. Az ukrajnai területek, a Dnyeper folyó felőli vándorlók útja egyenes volt a Baltikum és Skandinávia felé, míg az Alsó-Volga felől a népesség az előbb említett vándorlási iránnyal párhuzamosan északabbra jutott, és onnan fordult Finnország és Skandinávia felé (190–195., a térképen a 2. és 3. irány)
(Forrás: Makkay János: Az indoeurópai népek őstörténete. Bp. 1991. 92-93.)
Az 1990-es évek közepétől Makkay János figyelme már nemcsak az őskori régészeti kultúrákra terjed ki. Tractata Minuscula című, saját kiadású könyvsorozatában a finnugor őshaza kutatása mellett magyar őstörténeti kérdésekkel, az Árpád-kori Magyarország egyes problémáival és a magyar krónikás hagyományok elemzésével is foglalkozik. A sorozatnak már több mint 70 füzete jelent meg! A címek a Széchényi Könyvtár katalógusában böngészhetők, egyes kötetek rövid tartalmi ismertetése pedig elérhető az interneten is.
E füzetek közül számunkra a 9., 20. és 35. érdekes (címüket, bibliográfiai adataikat lásd a cikk végén). Nagyon tömören a lényeg ezekből a művekből:
Gábori Miklós véleményét továbbfejlesztve Makkay János azt írta, hogy a jéghatár északra húzódását követő európai ősnépességnek lehetett egy olyan csoportja, amely mindig közvetlenül a jéggel borított területekkel érintkező sávban élt. Ők lehettek az ősfinnugorok. Az uráli nyelvek és népek őstörténetének kutatói számára hangsúlyosan fogalmazta meg azon állítását, hogy az uráli és az indoeurópai alapnyelv már a felső paleolit idején kialakult, és ezen alapnyelvek dialektusokra bomlása a középső mezolitikumban zajlott. Az erdőövezetbe települő ősfinnugor népesség már különböző dialektusokat beszélt.
Saját kiadású füzeteiben Makkay János a lappok eredetével és Nyugat-Szibéria őskorával is foglalkozott. Véleménye szerint a janislawicei (Lengyelország) őslapp sír bizonyíthatja, hogy a Skandináviától az Urálig terjedő erdőövezet megszállása dél felől, nem pedig keleti irányból, az Urál túloldaláról történt. (Az etnikum megállapítása egy olyan antropológiai jellemző alapján történt, amely csak a lappokra jellemző.)
Makkay János koncepciójából nem következik, hogy a finnugristák körében népszerű Urál−nyugat-szibériai őshaza tudományos eltévelyedésből eredő hipotézis lenne, mivel az általa vázolt folyamatok korábban zajlottak, mint a finnugor nyelvi egység felbomlása az Urál hegység két oldalán. A szerző azonban az éghajlat-történeti adatokra alapozva kijelenti, hogy Nyugat-Szibériára soha nem terjedt ki a finnugor őshaza, és ebből következően ez a terület nem volt színtere a magyar őstörténet egyetlen eseményének sem.
Problémák, úgy általában
A történeti nyelvészet által kutathatatlan kronológiai űrt a régészet próbálja meg betölteni. Nagyon kétséges azonban, hogy szabad-e 10 000 éves régészeti kultúrákat finnugornak nevezni (avagy indoeurópainak, ahogy azt a szomszéd nyelvcsalád őstörténetét kutató régészek teszik). A retrospektív módszer, vagyis a régészeti kultúrák visszafejtése ilyen történelmi távolságban már annyiszor állítja válaszút elé a régészeket, hogy óhatatlanul is tévutakra léphetnek. A magyar őstörténet visszakövetése 2500 évvel ezelőttre talán még vállalható. A legutóbbi írásomhoz fűzött hozzászólásokból látható, hogy milyen problémák merülhetnek föl a régészeti kultúrák és etnikai egységek, illetve népek egymáshoz rendelése során. Az összerendezés nem okoz különösebb nehézséget, abban az esetben, ha egy kultúra közvetlen elődjét kell meghatározni. (Lásd: kik voltak a merják elődei: a gyjakovóiak, vagy egy másik népesség?) Sokkal nehezebb azonban 8-10 vagy még több kultúra láncszemeit összekapcsolni. És, ha a régészeti kapcsolat meg is van, a nyelvi sehogy sem rekonstruálható. Szerintem egy 10 000 éves kultúra nem nevezhető finnugornak, hiszen semmi adatunk nincs arra nézve, hogy az akkori nyelv hogyan viszonyult a nagyjából rekonstruálható finnugor alapnyelvhez. Makkay János korrekten rendezte elméletté a régészeti adatokat, a történeti folyamatok nyelvi háttere azonban a mai tudományos módszerekkel nem deríthető fel. A szerző elmélete az uráli és az indoeurópai alapnyelv korai kialakulásáról csak egy lehetőség a sok-sok variáció közül.
(Forrás: Zegernyei)
Problémák egy-két tény körül
A magyar őstörténet kezdeteiről Makkay János azt állítja, hogy a barátságtalanul mocsaras Nyugat-Szibériában senki emberfiának nem volt kedve néppé válni, különösképpen nem a magyaroknak. Más őstörténészek (Fodor István, Veres Péter) azonban arra hívták föl a figyelmet, hogy Nyugat-Szibéria nem mindig volt olyan mocsaras, mint napjainkban. A terület azután vált ingovánnyá, hogy a magyarok elődei odébbálltak. Szerintem azonban teljesen mindegy, hogy mennyire volt mocsaras Nyugat-Szibéria 2500-2000 évvel ezelőtt. A világ számos pontjáról ismerünk szélsőséges földrajzi-éghajlati körülmények közt élő és szaporodó populációkról. Mocsárvidékekről is.
Szakirodalom
Makkay János: New aspects of the PIE and the PU/PFU homelands: Contacts and Frontiers between the Baltic and the Ural in the Neolithic. In: Congressus intenationalis fenno-ugristarum 7/1A. Debrecen, 1990. 55–83.
Makkay János: Az indoeurópai népek őstörténete. Budapest, 1991. Bővített változata: Az indoeurópai nyelvű népek őstörténete. Budapest, 1998.
Makkay János: Az uráli-finnugor őstörténet néhány kérdése az indoeurópai őstörténet szemszögéből. Századok 125. (1991) 3–34.
Makkay János: Egy magyar amatőr véleménye az uráli finnugorság származásáról I. rész: a kőkor végéig. Tractata Minuscula 9. Budapest, 1997.
Makkay János: Egy magyar amatőr véleménye az uráli finnugorság származásáról. II. rész: a kőkor vége. Tractata Minuscula 20. Budapest, 2002.
Makkay János: Lovak és őshazák. Avagy: szelídíteni kell az elvadult házilovakat. Tractata Minuscula 35. Budapest, 2004.
Makkay János: A magyar őstörténet és a nyugat-szibériai 'magyar őshaza' néhány kérdése – Some questions of Hungarian prehistory and of West Siberian 'Hungarian land of origin'. Jósa András Múzeum Évkönyve 46. (2004) 85–116.
Thoma Andor: A janislawicei őslapp. Archaeológiai Értesítő 92. (1965) 37–41.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (36):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Honalapító embertan.
1. Tauridok (Keleti dinaroid, Elő-Ázsiai, Anatólid (Taurid) Bracykran capelloid csoport. 10%
Ide tartoztak a legfelsőbb vezetők és az Árpádok is, és ez a legősibb Magyar csoport!
2. Keleti Mediterránok (Pontusi, kaszpi, iráni) Mediterrán capelloid csoport, hosszúfejűek. 31%
3. Turánidok (Bracykran Cro magnonid csoport, Andronovó, Alföldi)
Europo-Mongolidok (Turáni-Középtípus, Turano-mongolid) 24%
4. Pamíri csoport, bracykran capelloid csoport. 20%
Tiszta urali nem volt, csak az Afanaszjevóra jellemző turáni-europoszibirid kevert alak. A keletbalti van még említve 4,2% ban.
Anyai vonalon közel-keleti, kaukázusi, pontuszi analógiák a genetikában, hartaiak közép-ázsia.
Apain a XiongnuHunokra jellemző Tat-C (N) 2 fő, Tat-T (Q) 5 fő és R1a van említve.
Raskó vs Petrovski 2006.
@blogen:
A lapponoidok N haplocsoprtúak Tat-C másnéven.
Az R1a bennük gravetti örök és cro magnonid.
@istentudja:
Az I2a1 nem anyai hanem apai génmarker, ahogy az r1a is.
Az r1a esetleg az r1 lehet őseurópai, ugyanis a kivándorlás iránya nyugatról keleti volt pl vonaldíszesek Afanaszjevóba. A vonaldíszesek ősei a gravettiek voltak ők a cro magnonid csoport. Az aurignaciak pedig a capelloid csoport.
Erre a két csapatra lehet leszűkíteni az őstörténetünket, a finnekkel a gravetti a közös pont.
A testi nemi kromoszóma kapcsolatot eddig még nem vizsgálták, de vannak furcsa egybeesések. Pl az I y dns ott gyakori ahol a rokon nordikus, norikumi, dinári, taurid csoportok élnek. Gortva pataknál 60% az r1a és 58,6% a turanid.
@blogen: Van öshonos baszk.Anyai vonalon,a maradék I2a1 M-26 révén,a baszk nyelvröl nem is beszélve.Értem én,hogy jól jönne,ha az R1a öseurópainak minösülne,de nem az.Ezt igazolják a tudományos tények.Az embertani jelleget nem a nemi kromoszómák,hanem a testi kromoszómák határozzák meg.Olvasd el a csatolmányaimat,úgy tünik,valamiröl lemaradtál.
@istentudja: Nincs őshonos baszk, mivel semmilyen jel nem utal arra, hogy a baszk valamilyen ősi európai népesség lenne. Az R1a esetében a megfontolandó érvet az jelenti, hogy hordozói embertanilag jobbár a kőkori túlélő népességhez köthetőek (cromagnoid és lapponoid formák túlsúlya), ezért nem zárható ki, hogy az R1a már a neolitikum előtt jelen volt Kelet-Európában, ellentétben az R1b-vel, aminek korai európai jelenlétére ténylegesen nem utal semmi nyom.
@menasagh: "A nyelv az mindig az utolsó kapcsolat jellegét örzi tehát nagyjából ezért könnyü is a visszaszármaztatása.."
NEM. Mert emögött az állítás mögött elsősorban az IND nyelvészetnek a magánhangzókkal való trükkösködése bújik meg, amit a gyöknyelvészet alapban ignorál. A magánhangzók változásai ugyanis a tőszavak múltbeli flektálásból erednek. Eleinte minden gyöknyelv (minden mai nyelv azok leszármazottja) flektálta a tőszavak magánhangzóit. Így - abban a felfogásban, ahogy az IND nyelvészet képzeli - semmit nem jelent a változásuk.
Van még sok álszabály, amiknek egészen más szótörténeti magyarázataik vannak.
Az IND nyelvészet pl. a csak kb. kétezer évvel ezelőtt még általános archaikus nyelvtanokat sem ismeri. Eszébe sincs kutatni sem. Az archaikus nyelvtanok egészen másként kezelték (nem is külonböztették meg) a szófajokat / az előragok tömegesen utóragokká váltak / igeidők nem (alig) voltak még, stb.
Az IND történeti nyelvészet elsősorban azon bukott meg, hogy max. 6OOO évre visszamenőleg "gondolkozik" - mivel ennél régebben - úgymond - "nem is lehet vizsgálni a nyelveket". És ha nem lehet, akkor nem is beszélt az ember már százezer évvel elelőtt is? A Sapiens 2OO ezer éves - persze, hogy beszélt már. (Valszeg már az előember is valahogyan.)
Azt sem lehet vizsgálni, hogy akár 2OO évvel ezelőtt hogyan énekelt a kanári? Azt sem. De attól még énekelt? Igen. Feltehető, hogy eléggé hasonlóan? Igen. Mert a hangképző szerve, a torkocskája, meg az örökletes fajfenntartó "tudata" aligha változott.
A nyelveket igenis lehet vizsgálni, akár az emberi beszédszervek kifejlőséséig visszavezetve. Mert a tőszavak mássalhangzó vázai, azok ősi értelmével együtt örökösek, azok is maradtak.
Why the Beaker people could not have been the source of European R1b
1) Geography & Chronology : R1b indubitably originated in Asia, like R1a and R2. R1b1b1 (M73) and R1b1b2 (M269) most likely arose in the Middle East, either in Mesopotamia or Eastern Anatolia. L23, the oldest subclades of R1b1b2, are found around the Caucasus, Eastern Europe, the Balkans and Anatolia. The next subclades in the R1b phylogeny are L51 and L11, which are found mostly in Central Europe, especially in and around Germany, not in Iberia. The Bell Beaker culture, however, clearly originated in central Portugal, then spread from Iberia northward and eastward. The oldest European subclades of R1b (L51 and L11) should all be found in western Iberia to support a Beaker dispersal. That is however not the case, as they are found between Hungary and Scandinavia.
www.eupedia.com/forum/threads/29290-Why-...e-Bell-Beaker-people
@blogen:
Néhány évvel ezelött úgy gondolták,hogy az R1b és az R1a európai jelenléte 40 ezer évre tehetö.Ma már világossá vált,hogy legjobb esetben is négyezer éves lehet csupán.Tehát semmiképp sem mezolitikus örökség Európában.A baszkok esetében is egyértelmüen új vonal az R1b.Valószínü,hogy az öshonos,eredeti baszk I2a-t (M-26) szorította ki.Nagy vita folyik az indoeurópaiak eredetéröl is.Például itt:
For example of the 50+ male remains during the Mesolithic - Neolithic period of Europe, none of them have descended from R1 male. However, when you look at modern distributions R1, in particular R1b represent 40% of European male lineages, and well over 50% if you consider just the west-central regions of Europe.
www.eupedia.com/forum/threads/30812-Davi...on-on-Indo-Europeans
@istentudja: Ennek az is oka lehet, hogy az R1a valószínűleg mezolitikus örökség szigorúan Kelet-Európában, míg az R1b a harangedényes kultúra népével érkezhetett, tekintve, hogy elterjedése fedi a harangedényesek elterjedését és potenciálisan az egyetlen feltételezett harangedényes túlélő népesség, a baszkok között található a legnagyobb arányban. Szal pont a két apai ági vonal, amelyik leginkább jellemzi ma az indoeurópaiakat nem volt eredetileg indoeurópai. Ez az R1b esetében szinte biztos, míg az R1a esetében nagyon valószínű.
@Krizsa:
A nyelv az mindig az utolsó kapcsolat jellegét örzi tehát nagyjából ezért könnyü is a visszaszármaztatása de mi a helyzet a formával a szokással a viselettel és hasonlókkal ami nem föltétlen változik a keveredéssel egyidőben.
...gondolok itt az északamerikai indiánok és a mai finnugor maradványok sokszor látványos viseleti hagyományaira.
"A Kárpát-medencei neolitikum kérdései irányították a figyelmét Európa betelepülésének problémái felé. Ez a témakör szorosan összefügg az indoeurópai nyelvű népek őstörténetével, hiszen Európában túlnyomó többségben ma is indoeurópai népesség él."
De az a népesség nem ez a népesség.A mai indoeurópai (Európa) népekre jellemzö férfi ágaknak (R1a... és R1b...) nyoma sincs a neolitikumi mintákban.(Csajozni voltak valahol keletebbre.)
The Great Hungarian Plain was a crossroads of cultural transformations that have shaped European prehistory. Here we analyse a 5,000-year transect of human genomes, sampled from petrous bones giving consistently excellent endogenous DNA yields, from 13 Hungarian Neolithic, Copper, Bronze and Iron Age burials including two to high (~22 × ) and seven to ~1 × coverage, to investigate the impact of these on Europe’s genetic landscape. These data suggest genomic shifts with the advent of the Neolithic, Bronze and Iron Ages, with interleaved periods of genome stability.
www.nature.com/ncomms/2014/141021/ncomms6257/full/ncomms6257.html
Haplogroups:
KO1 1.24 62.80 E. Neol. Körös Tiszaszőlős-Domaháza 5,650–5,780 M R3 I2a
KO2 0.13 10.13 E. Neol. Körös Berettyóújfalu-Morotva-liget 5,570–5,710 F K1 —
NE1 22.12 86.85 M. Neol. ALP Polgár-Ferenci-hát 5,070–5,310 F U5b2c —
NE2 0.19 45.85 M. Neol. ALP Esztár Group Debrecen Tócópart Erdõalja 5,060–5,290 F H —
NE3 0.13 37.60 M. Neol. Bükk Culture Garadna 5,010–5,210 F X2b —
NE4 0.10 15.16 M. Neol. Tiszadob-Bükk Culture Polgár-Ferenci-hát 5,050–5,290
5,030–5,280 F J1c —
NE5 1.04 71.02 M. Neol. Late ALP Kompolt-Kigyósér 4,990–5,210 M J1c1 C6
NE6 1.18 80.36 M. Neol. LBK Culture Apc-Berekalja I. 4,950–5,300 M K1a3a3 C6
NE7 1.14 62.81 L. Neol. Lengyel Culture Apc-Berekalja I. 4,360–4,490 M N1a1a1a I2a
CO1 1.13 34.57 L. Copper Age, Baden Culture Apc-Berekalja I. 2,700–2,900 F H —
BR1 0.81 70.85 E. Bronze, Makó Culture Kompolt-Kigyósér 1,980–2,190 F K1c1 —
BR2 21.25 55.31 L. Bronze, Kyjatice Culture Ludas-Varjú-dűlő 1,110–1,270 M K1a1a J2a1
IR1 1.31 56.37 Iron Age, Pre-Scythian Mezőcsát Culture Ludas-Varjú-dűlő 830–980 M G2a1 N
A cikkből:
"A történeti nyelvészet által kutathatatlan kronológiai űrt a régészet próbálja meg betölteni."
Azt gondolom, hogy nyelvészetileg akkor kutatható az a bizonyos "űr", ha a nyelvek összehasonlításán kívül és mellett foglalkoznak a nyelvek belső fejlődésével is.
Pl. vegyük az "alatt" helyhatározónkat. Nem növény, nem testrész, nem köthető időhöz és helyhez sem..
Honnan eredhet ez a szó?!
-A "halaszt/ haladt" késztetés pár szóeleji "h"-ját elhagyva egy "szituációhelyes" megoldást kapunk.
"*alaszt/ *aladt -->szóvégi mássalhangzó hasonulással-->"alatt"
-Nem tudom, hogy "Alaszka" neve honnan származik, de ha a "t=k", akkor a jelentése "késztetése" van arra, hogy vm. (pl. a tenger szintje) alá kerüljön, aminek az eredménye, hogy "alatta" van.
-Történetileg éppen erről van szó, mert a földrész valamikor levált és eltávolodott a mai Európától..
A folyamat talán az "Átlász(t)---->Átlás(s)z" hegységről is látható lehetett, aminek az "eredmény" párja "átlá(d)t" lehetett..
-Ez a szókapcsolat (késztetés-eredmény) annyira régi, hogy pl. az "itt" helyhatározónk is hasonló szerkezetre épül...
-Keressük nagyon az "elsüllyedt" "Atlantiszt", de ha csak arra gondolunk, hogy a Föld gömbölyű és a távolodó hajók vitorlájának csúcsa is egyszercsak "elsüllyed", akkor világossá válik a "látszólagos" "elsüllyedés..
Lehet nevetni, de csak ha jobb alternatívát tud a nevető.. :)
(A "baromság" szót most éppen meg sem értem.. :))
@istentudja: A korrekt hivatkozás maradt le az idézet végéről.
@zegernyei:
Azért linkeltem be.
@istentudja: Részlet Vigh József 2012-es finnugrisztikai szakdolgozatából - ez lemaradt.