0:05
Főoldal | Rénhírek
Kerüljük el a füstmérgezést úgy,
hogy közben megtartjuk állásunkat!

Viselkedjünk! De hogyan?

A nyelvórákon azt is megtanulhatjuk, hogyan kerülhetjük el a füstmérgezést anélkül, hogy közben elveszítenénk állásunkat. Pont erre való a pragmatika.

Dr. Trebits Anna | 2014. augusztus 15.

A cikk szerzője dr. Trebits Anna angol és francia bölcsész, nyelvtanár, doktori fokozatát (PhD) angol nyelvpedagógiából szerezte. Több mint 10 éve tanít általános és szakmai nyelvhasználatot angol nyelven, Magyarországon, Portugáliában és Németországban. Egyetemi oktatóként, kutatóként, angol nyelvtanárként elsősorban az EU-szaknyelv és a nyelvtanulás folyamatának pszichológiai vonatkozásai érdeklik.

Munkája kapcsán gyakran dolgozik külföldön, illetve nemzetközi együttműködésekben. Az EU-szaknyelv és annak oktatása iránt is egy ilyen külföldi munkavállalás alatt kezdett el komolyan érdeklődni, amikor egy EU-intézmény munkatársaként dolgozott Luxemburgban. Látva, hogy nagyon kevés olyan tankönyv elérhető, amelyből az uniós szaknyelvet tanulhatják az érdeklődők, kidolgozta az EU English – Using English in EU Contexts című tankönyv koncepcióját, amely nyelvkönyvet Fischer Mártával együtt írt. Társszerzője és -ejlesztője a könyvhöz kapcsolódó szaknyelvi továbbképzés-sorozatnak köztisztviselők, pedagógusok, felsőoktatási intézmények munkatársai számára.

A munka világában tapasztaltabb, „harcedzett” nyelvtanulók gyakran kérik az EU-angol szaknyelvi tanfolyamokon, hogy gyakorolják az udvariassági formulákat angolul. Sokan akár B2/C1-es szintű nyelvtudással is bizonytalanul állnak egy-egy hivatalos e-mail írása vagy egy fontos találkozó előtt, mondván nem biztosak abban, hogyan tegyenek jó benyomást, ha angolul kell írniuk vagy társalogniuk. Ha ismerős a helyzet, ne essünk pánikba, és ne gondoljuk, hogy egyedül vagyunk ezzel a problémával. Nehéz helyzetek ezek, amelyeket az anyanyelven sem mindig tudunk ügyesen megoldani, hát még egy idegen nyelven. Cikksorozatunknak ebben a részében azzal foglalkozunk, hogy mi minden járulhat hozzá ahhoz, hogy jó vagy éppen rossz benyomást teszünk a beszélgetőpartnerünkre.

Míg szinte egyetlen nyelvtanuló sincs, aki ne ismerné a grammatika’ szó  jelentését (’nyelvtan’), addig a legtöbbnek fejtörést jelent, hogy mit is értünk pragmatika alatt. A pragmatika azzal foglalkozik, hogy mikor kinek mit mondjunk, és milyen helyzetben hogyan fejezzük ki magunkat. Bár ezt nagyon hasznos (lenne) tudni, a nyelvtanításban sajnos szinte napjainkig elhanyagolt terület a pragmatika. Ennek oka részben az, hogy az anyanyelvén mindenki elsajátít alapvető udvariassági szabályokat, amelyeket aztán „átvisz” az idegennyelvként tanult nyelvekre – legtöbbször szerencsére sikerrel.

Minden nyelven szokás köszönni, ha ismerőssel találkozunk, megköszönni a szívességet, vagy bemutatkozni, ha új ismeretséget kötünk. Ám meg ilyen egyszerű helyzetekben is vannak kisebb-nagyobb különbségek a nyelvek es kultúrák között abban, hogy mi számit elfogadott es udvarias, de nem túlságosan udvarias vagy éppen faragatlan szóhasználatnak és viselkedésnek. Az angol és a magyar között például alapvető különbség, hogy míg angolul a köszönésnek szinte része a „How are you?”, azaz „Hogy vagy?” kérdés, amit általában válasz nélkül hagyunk, addig magyarul általában ezt a kérdést akkor tesszük fel, ha legalább egy mondat erejéig választ is várunk rá. Ez a különbség jelentéktelennek tűnik, ám ha egy magyar anyanyelvű nyelvtanuló angol nyelvterületen azt tapasztalja, hogy a „How are you?” kérdésre adott válaszát meg sem várták, úgy fogja érezni, hogy udvariatlan es felszínes volt a beszédpartnere. És pont ebben rejlik a pragmatika jelentősége es egyben nehézsége is: az apró különbségek sokszor maradandó (és téves!) benyomásokhoz vezethetnek.

Szintén nem előnyös ránk nézve, ha nem a megfelelő megszólítási formákat használjuk különböző helyzetekben. Vegyünk két egyszerű példát!

1. Hogyan szólítsunk meg egy idős hölgyet, akinek nem tudjuk a nevet?

Lady? Mrs? Ms? Ma’am?

2. Hogyan kezdjünk beszélgetést egy neves egyetemi tanárral, Dr Smith-szel?

Ms Professor? Dr Smith? Professor Smith?

(A megoldás a cikk végén található)

Az előbbi példákhoz képest nagyobb galibát okozhat, ha olyan helyzetekkel szembesülünk, amelyek már az anyanyelvünkön is gondolkodásra késztetnek. Tegyük fel, hogy láncdohányos főnökünk felajánlja, hogy elvisz kocsival egy darabon, hogy addig is megvitathassunk néhány kérdést az aktuális munkánkkal kapcsolatban. Hogyan lehet udvariasan visszautasítani ezt a felajánlást, ha nem szeretnénk füstmérgezést kapni? A munka világában számos hasonló helyzettel szembesülhetünk, nem egyszer angolul, így érdemes tudatosan végiggondolnunk, hogy hogyan reagáljunk kényes helyzetekben.

Nem szeretne füstmérgezést kapni? Vegyen néhány nyelvleckét!
Nem szeretne füstmérgezést kapni? Vegyen néhány nyelvleckét!
(Forrás: Wikimedia Commons / Challiyil Eswaramangalath Vipin / CC BY-SA 2.0)

Nem egyszerűsíti az udvarias nyelvhasználat elsajátítását az sem, hogy ritkán kapunk erre nézve használható visszajelzést. Mivel nem szokás a másik orra alá dörgölni, ha neveletlennek tartjuk, sokkal kisebb az esélyünk, hogy megtudjuk, ha udvariatlanul beszeltünk valakivel, mint arra, hogy megtudjuk, milyen nyelvtani hibát vétettünk. Mivel a nyelvtani hibát kevésbé érzi személyesnek a nyelvtanár is, szívesebben javítja ki azt, mint egy udvariassági-nyelvi hibát. Ez is hozzájárul tehát ahhoz, hogy a pragmatikát viszonylag nehéz idegennyelvi környezetben elsajátítani.

Mi a teendő, ha fejlődni szeretnénk ezen a téren, hogy magabiztosabban és felesleges félreértések nélkül tudjunk angolul kommunikálni? Első lépésként érdemes tudatosan végiggondolunk, hogy hogyan kommunikálunk az anyanyelvünkön. Figyeljük meg saját magunkat: mit mondunk, milyen stratégiákkal élünk különböző helyzetekben? Hogyan kérünk elnézést valakitől, ha nekimegyünk az utcán, és emiatt elejti a csomagjait? Hogyan köszönjük meg, ha valaki segít nekünk elintézni egy számunkra fontos dolgot? A tudatosság elősegíti, hogy objektíven, az érzelmeink bevonása nélkül (!) észrevegyük a nyelvek közti eltéréseket (anélkül, hogy például megsértődnénk valakire). Sokat segít az is, ha megpróbálunk Magyarországon élő külföldiekkel kapcsolatba lépni, és megkérdezni őket arról, hogy milyen benyomásaik vannak a magyarokról. Sok jó és rossz első benyomás visszavezethető nyelvi-pragmatikai különbségekre. Hasonlóképp érdekes lehet a különböző expat-blogok olvasgatása is angolul, hiszen ezeken a fórumokon külföldön élő, főként angol anyanyelvűek osztják meg egymással a tapasztalataikat.

Megoldások

1. Ms vagy Ma’am

2. Dr Smith vagy Professor Smith.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!