Veszélyben Svájc negyedik nyelve
A rétoromán nyelv megmentésének érdekében évekkel ezelőtt standardizálták a nyelv öt nyelvjárását, de nagy az ellenállás a mesterségesen létrehozott változat ellen.
A rétoromán nyelv 1996 óta Svájc negyedik hivatalos nyelve. Ez először előrelépésnek tűnt a rétoromán nyelv megőrzésének szempontjából – már csak 60 ezren beszélik a nyelvet anyanyelvként, főleg Graubünden (rétorománul Grischun) tartományban – de ára is volt a politikai lépésnek. Az újlatin nyelvek közé tartozó rétorománnak öt nyelvjárása van, melyek nem feltétlen érthetők kölcsönösen. Hivatalosnak azonban csak az egyikből létrehozott standardizált változatot, a rumantsch grischunt [rumáncs grizsún] (RG) tették meg a fordítási költségek és a nyelv túlélési esélyeinek maximalizálása érdekében.
A svájci kormány igyekszik, hogy ezt az új standard rétorománt népszerűsítse. A helyi iskoláknak például diákonként 2000 svájci frankot fizet, ha átállnak az RG oktatására más rétoromán dialektusok helyett. Ezt az opciót választotta Val Müstair picike önkormányzata is négy évvel ezelőtt, de azóta elég aláírást gyűjtöttek az RG ellenzői, hogy népszavazást tartsanak a helyi nyelvjárás oktatásának visszaállításáról, és egy tucat más faluban is hasonló a helyzet.
Graubünden kantonja ugyan már meg is szüntette az RG-től eltérő nyelvű tankönyvek szállítását az iskolák számára, de most fontolgatják, hogy újból engedélyezik. Egyes nyelvészek szerint sokkal jobb esélye van a rétorománnak a túlélésre, ha elterjed a standardizált változata, mintha az öt kis nyelvjárás külön-külön próbál fennmaradni. A gyerekek ráadásul könnyen megtanulják az új standard változatot. A szülők azonban nem látják ezt be ilyen könnyen, és ragaszkodnak helyi nyelvjárásaikhoz. Még nem dőlt el, hogy az érvek vagy az érzelmek győznek-e, és hogy mi is lesz a rétoromán sorsa.
Forrás:
The Wall Street Journal: Swiss Effort to Save a Language Opens a Rift
@Studiolum: Nálunk úgy az enyhüléses időkben, a 70-es, 80-as években lett engedélyezett a szlovén irodalmi nyelv tanítása, bár azelőtt sem tanulhatták már a muravidéki szlovén nyelvet a magyarországi szlovének. Az internacionalizmus is közrejátsszott ebben, meghogy a muravidéki egy romlott, magyarosító nyelv, de hát az irodalmi szlovén teljes mértékben távol áll a magyarországiaktól, mert ők egészen elszigetelten éltek Szlovéniától a háború utáni időkben 89-ig, aztán hiába volt engedélyezett a szlovén irodalmi nyelv, a magyar kommunista állam azért emellé még tovább magyarosított.
Századfordulós erdélyi örmény történetírók szerint az erdélyi örmény iskolákban is úgy halt ki az örmény nyelv tanítása az 1700-as években, hogy a krími örmény városokból behívott örmény tanítók a saját, tisztábbnak tartott dialektusukban tanítottak, ami generációs ellentéthez vezetett a diákok és szüleik között, s végül áttértek a latinra, illetve a magyarra…
Kölcségminimalizás címen se egy nyelvjárást tegyenek irodalmi nyelv alapjául, ha egységesíteni akartak. A szlovén nyelvben is kitaláltak olyat, hogy a krajnai nyelvjárások az eredetibbek, a többi nyelvjárásból meg esetleg a szenvedő szerkezetet vették át. Ha egységesíteni akarnak, legyen minden nyelvjárást együtt egy irodalmi nyelvben, mert az irodalmi nyelv semmi esetre sem természetes nyelv.
hát ez szép, a nyelvjárást beáldozni egy nyelv érdekében. Azt is tudomásul kell venni, hogy nyelvek születnek, tűnnek el, ez a véleményem. Jó ha meg akarják menteni, de ha más nyelvet ezzel elnyom, ráadásul a saját nyelvjárását, az már szomorú