Svájc negyedik hivatalos nyelve, a rétoromán
A nagyobb újlatin nyelvekkel, a spanyollal, a portugállal, a franciával, az olasszal és a románnal bizonyára mindenki találkozott. Vannak azonban kisebb nyelvek is, melyekről keveset hallunk. Ilyen a rétoromán, mely a német, a francia és az olasz mellett Svájc negyedik hivatalos nyelve.
Talán kevesen tudják, hogy Svájcban a francia és az olasz mellett egy harmadik újlatin nyelvet is beszélnek, amely a Graubünden (franciául Grisons) kantonban regionálisan hivatalos is: a rétorománt. A réto- előtag a Római Birodalom Raetia tartományára utal, a -román pedig itt ’római’-t jelent régies szóval, azaz Róma nyelvéből, a latinból származót. A nyelv beszélői saját nyelvüket rumantschnak [rumancs] hívják, ez a latin Romanicus 'római' vagy Romanice 'rómaiul', azaz 'latinul' folytatása.
(Forrás: Wikimedia commons)
Terminológiai zűrzavar
A Svájcban beszélt nyelvjárásokat németül Rätoromanischnak hívják, azokban az országokban, ahol főként a német kultúra a meghatározó (így Magyarországon is), a rétoromán elnevezés alakjai terjedtek el. A német nyelvészetben nevezik a Bündnerromanischnak, azaz '(grau)bündeni római/(új)latin'-nak is.
Franciául a nyelvet romanche-nak (ejtsd: [romans]) nevezik, több nyelvben ez az elnevezés terjedt el: angolul például Romanshnak nevezik. A rétoromán terminust ezekben a nyelvekben tágabb értelemben használják: a Svájcban beszélt nyelv mellett a hozzá közel álló olaszországi ladint és friulit is magában foglalja.
A romans megnevezést időnként a magyarban is használják, ezt találjuk a wikipédiában is (feltehetően elsősorban azért, mert az angol wikipédia alapján készült). Ez az elnevezés előfordul más lexikonokban, enciklopédiákban is, de magyar nyelvű nyelvészeti szakmunkákban nem használják. A rétoromán elnevezést pedig hol ilyen, hol olyan jelentésben, gyakran következetlenül használják: a Fodor István szerkesztette A világ nyelvei című kiadvány például a tágabb értelemben használja, és a ladint és a friulit mint a rétoromán változatait említi – a mű rövidített, Fodor által írt változata, A világ nyelvei és nyelvcsaládjai viszont kifejezetten azt hangsúlyozza, hogy a rétoromán nem tévesztendő össze a Dél-Tirolban beszélt ladinnal...
Az egyértelműség kedvéért érdemes lenne a magyarban is megkülönböztetni a szűkebb és a tágabb értelmet, és ehhez a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a nyelv beszélői által használt alakot, a rumancsot vezetnénk be. Ez az alak azonban tudtunkkal a szakirodalomban nem fordul elő, használatának semmilyen hagyománya nincs.
(Forrás: Wikimedia commons)
Helye az újlatin nyelvek között
A rétoromán nyelvek három változata, a romans, a ladin és a friuli leginkább a Dél-Franciaországban beszélt okcitán, illetve a francia – szintén galloromán – nyelvekhez áll legközelebb, mind nyelvtanilag, mind hangtanilag – bár a svájci nyelvjárásokra természetesen hatott a német is, míg az olaszországiakra az irodalmi olasz –, s dialektuskontinuumot alkotnak az északolasz (galloitáliai) nyelvjárásokkal. Az utóbbiaktól azon a lényeges ponton különböznek, hogy a többes számot már nem „olaszosan” i-vel vagy e-vel, hanem s-szel képzik. Hangzásra talán kissé az európai portugálra is emlékeztet, ugyanis az s-t mássalhangzó előtt [s]-nek vagy [zs]-nek ejtik, illetve szintén jellemző a hangsúlytalan a hang [ö]-szerű ejtése; a nyugati nyelvjárásokban még a franciás [ö], [ü] hangok is előfordulnak.
A svájci rétoromán viszonylag élesen elkülönül az olasztól – Svájcban egyébként a hivatalos olaszon kívül galloitáliai nyelvjárásokat is beszélnek, melyek az észak-olaszországi lombard nyelvhez állnak közel.
(Forrás: Wikimedia commons)
A rumantsch grischun számok
1 – in/ina [in/ínö] vagy [ün/űnö]
2 – dus [dusz/dus], duas [dúösz/dúös]
3 – trais [trájsz]
4 – quatter [kwáttör]
5 – tschitg [csintyj]
6 – sis [szisz]
7 – set [szet]
8 – otg [otyj]
9 – nov [nof]
10 – diesch [dies]
A svájci rétoromán / romans / rumancs két fő nyelvjárásra oszlik: rajnaira és a ladinra. Ez utóbbi nem tévesztendő össze a rétoromán nyelvek közé tartozó ladin nyelvvel! A rajnainak három változata van, a sursilvan (felső-rajnai), sutsilvan (alsó-rajnai), surmiran (a Julia és Abula völgyekben beeszélt változat). A ladin két alnyelvjárása a puter és a vallader. Ezek között jelentősek a különbségek, a rajnai és a ladin nyelvjárások beszélői nem, vagy csak nehezen értik meg egymást.
Írásbeliség, irodalmi nyelv
Az első rétoromán nyelvemlékek a 10. századból származnak, a legkorábbi nyelvemlék az úgynevezett würzburgi kézirat. A 16. században megjelenik az Új testemantum, illetve egy epikus költemény is. A 19. században egyenesen virágzott az irodalom, tehetséges írók, költők sora jelent meg, de továbbra sem volt egységes irodalmi nyelv. A standardizációra csak a 20. század hetvenes-nyolcvanas éveiben került sor.
A rétorománt a svájci alkotmány 1938 óta ismeri el nemzeti nyelvnek, 1996-ban pedig hivatalos nyelvnek. A rétoromán anyanyelvű svájciaknak joguk van rétorománul fordulni a hatóságokhoz, és elvárhatják, hogy a választ is rétorománul kapják meg.
A hivatalos nyelvhasználatban egy irodalmi változatot is, a rumantsch grischunt [rumáncs grizsún], azaz 'graubründeni rumancs'-ot használják, ennek a sutsilvani dialektus az alapja.
Bár a nyelvjárások között nagy a különbség, a szakszókincsben a rétoromán közel áll a többi újlatin nyelvhez, ezért egy elterjedtebb nyugati újlatin nyelv magasabb szintű ismeretével nem okoz problémát az ilyen rétoromán nyelvű szövegek megértése. A sztenderdizált rumancs nyelvtana szabadon letölthető az internetről (PDF formátumban) a következő címen: Grammatica per l’instrucziun dal rumantsch grischun.
Az alábbiakban olvashatunk egy példamondatot a rumantsch változatban, valamint egy videót is megtekinthetünk a Televisiun Rumantscha adásából.
Tuots umans naschan libers ed eguals in dignità e drets. Els sun dotats cun intellet e conscienza e dessan agir tanter per in uin spiert da fraternità.
‘Minden emberi lény szabadon születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.’
Hasonló témájú cikk a társszerző blogjából:
@aszterixagall: Szia!
A kérdés jogos, ez valóban nem derül ki egyértelműen a cikkből. Valójában mindenki valamilyen (galloitáliai) "nyelvjárást" (is) beszél anyanyelvként (mivel történetileg Olaszország északi részén eredetileg ezt beszélték) és emelett természetesen az irodalmi olaszt is használják, vagyis kétnyelvűek (vö. a spanyol–katalán helyzettel). Svájc hivatalos nyelve az irodalmi olasz, ez viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ottani beszélőknek az irodalmi olasz az első anyanyelve. Ezt valahogy így kell érteni.
A rétoromán azért jobban különbözik az olasztól, mint az északolasz "nyelvjárások", tekintettel arra, hogy az előbbi a galloromán csoport galloraetiai alcsoportjába tartozik (az "oc" és "oil" nyelvekkel együtt), míg az utóbbiak a galloitáliaiba tartoznak, alapvetően az a különbség, hogy az északolasz dialektusok átmenetet képeznek a tőlük délebbre lévő, a sztenderd olaszhoz közelebb álló nyelvjárások és a galloromán nyelvek között. A hagyományos besorolás szerint a keleti és a nyugati újlatin nyelveket az alapján sorolták be, hogy a magánhangzóközi latin [p], [t], [k] zöngésül-e, és a többes számot s-szel, avagy magánhangzóval (-i, -e) képzik-e. Az olasz és a román ebből a szempontból hagyományosan tisztán "keleti" nyelvek, mivel nem zöngésültek e zárhangok és magánhangzóval képzik a többes számot, míg a galloromán nyelvek többségében (francia, okcitán, rétoromán) és az iberoromán nyelvekben (katalán, spanyol, portugál) és a szárdban e hangok helyén [b], [d], [g] van, és a többes számot s-szel képzik. A galloitáliai csoportban viszont fele-fele: hangtanilag a nyugati újlatin nyelvekhez tartoznak és leginkább a franciával rokoníthatók, viszont nyelvtanilag olasz hatás érte őket, és a többes számot olaszosan képzik (ilyenek a velencei, lombard, piemonti, ligur, emilián–romanyol).
Persze az más kérdés, hogy a nyelvek mennyire állnak közel egymáshoz, erre sokszor nem lehet egzakt tudományos választ adni, főleg ennyire közeli rokon nyelveknél, mert mindig az a kérdés, hogy milyen tulajdonságuk alapján. Például egy spanyol beszélő többé-kevésbé megérti az irodalmi olaszt, de pl. a franciát és a galloitáliai nyelvjárásokat nem, pedig azokhoz sokkal közelebb áll nyelvtörténetileg. Sőt, még a portugált sem (legfeljebb írásban), melyhez a legközelebb áll.
@aszterixagall: A kérdés teljesen jogos, ezen már én is filóztam. Az tény, hogy akik a lombard egy változatát beszélik, ők az "olaszok", és ők az olasz irodalmi nyelvet használják. A rétoromán nyelvek beszélői viszont Olaszországban "olaszok", ott az olasz irodalmi nyelvet használják, Svájcban viszont rétorománok/romasok/rumancsok... Érdekes lenne utánajárni, ez hogy alakult ki. Tippként megkockáztatnám, hogy az olaszok elsősorban katolikusok, a rétorománok viszont protestánsok, ez vezetett ahhoz, hogy különböző népnek tartsák magukat -- de ez tényleg csak tipp.
Helló!
Lenne egy kérdésem. Ezután a cikk után beleolvastam az olasz nyelvről szólóba is, amiből számomra az derült ki, hogy a rétoromán nem különbözik jobban az irodalmi olasztól, mint az olaszországi nyelvjárások. Gondolom azok a csoportok, akik Svájcban most az irodalmi olaszt használják anyanyelvként, korábban szintén egy ettől eltérő dialektust beszéltek. Tehát adott két olasz nyelvjárást beszélő csoport egy országon belül, ezek közül az egyik átveszi a hivatalos változatot, a másik pedig nem. Ennek mi lehetett az oka? Esetleg azok, akik most olaszul beszélnek, "etnikai" értelemben olasznak tartják magukat, míg a rétorománt beszélők nem?
Így már értem. Köszönöm, így már világos.
@Szajci: Tkp. a nyelv ez esetben nem jelent mást, mint egy sztenderdizált dialektust a sok közül, melyek között ugye nincs éles határ. A rétoromán, ahogy mondod, egy dialektuscsoport, melyből kiemeltek három többé-kevésbé elkülönülő változatot, és elnevezték őket romansnak, friulinak és ladinnak (de persze ezek is inkább egymáshoz közel álló nyelvjáráscsoportok). De mivel hivatalos státusza egyedül a Svájcban beszélt romansnak van, ezért szűkebb értelemben a rétorománt a romansra értik. Egyébként még tényleg csak elnevezés kérdése: nyelvészetileg az "okcitán nyelv" is legalább négy vagy öt eltérő nyelvet jelent (különösen a gascon tér el a többitől).
@Szajci: Ó, hát az a klasszikus nyelv-vagy-nyelvjárás-kérdés, amiről pl. az olasz vagy a szerb-horvát kapcsán is írtunk. Ez igazán nem komoly kérdés, mert csak elnevezés kérdése. Azért rétoromán nyelvcsaládról beszélni túlzás lenne, inkább az indoeurópai nyelvcsalád újlatin ágának vesszejeiről van szó. :)
A magyar wikipédia hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9torom%C3%A1n_dialektusok dialektusokként és nem nyelvként használja. tehát van a rétoromán nyelvcsalád és annak 3 nyelve van, ha jól értem.
Ezt csak érdekességképpen osztom meg :D