A nyelvészek jóvoltából javulnak az ukrán–magyar kapcsolatok
Ukrajnában a pártok egy része szerint az új nyelvtörvény jogszabály háttérbe szorítja az ukrán nyelvet, mindenek fölé helyezi ellenben az oroszt. A másik oldal szerint viszont ez a törvény az emberi jogok és a demokrácia diadala a nacionalizmus fölött, és a kisebbségek javát szolgálja. Eközben magyar és ukrán nyelvészek közösen látogatnak el a Vereckei-hágóra, a honfoglalás emlékművéhez.
„Az ukrán–magyar kapcsolatok ma nem jobbak, mint egy évvel ezelőtt voltak. Nem voltak rosszak, most sem azok, de nem is jobbak” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Állandó Értekezlet október 9-i megnyitóján. Nos, örömmel jelenthetjük, hogy az ukrán–magyar kapcsolatok az elmúlt héten jelentősen javultak. Igaz, ehhez vajmi kevés köze van a politikának, s nem is az államközi kapcsolatokról van szó. A közeledés az ukrán és a magyar nyelvészek között történt meg a kárpátaljai Beregszászon, ahol október 18–19-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Ukrán Nyelvi Intézetével, valamint Ukrajna Oktatási, Tudományos, Ifjúsági és Sport Minisztériumával közösen szervezett tudományos tanácskozást az ukrán–magyar nyelvi kapcsolatok múltjáról és jelenéről.
A politikusok kampányolnak,
a nyelvészek konferencián találkoznak
Ukrajnában javában tart az október 28-i parlamenti választásokat megelőző kampány, melynek egyik központi témája a nyáron elfogadott új ukrán nyelvtörvény. A politikai pártok egy része azt közvetíti potenciális választói felé, hogy ez a jogszabály háttérbe szorítja az ukrán nyelvet, mindenek fölé helyezi ellenben az oroszt, s ezzel veszélyezteti a nemzeti egységet és az állam függetlenségét. A másik oldal kampányfelelősei ezzel szemben azt kommunikálják, hogy ez a törvény az emberi jogok és a demokrácia diadala a nacionalizmus fölött, s határtalan lehetőségeket teremt az országban élő kisebbségek és nyelveik fejlődéséhez.
Miközben a pártok és képviselőjelöltjeik vitatkoznak, és egyre élesedik a kampány, a nyelvészek nem az ellentéteket keresték, hanem konferencián találkoztak. A politikusokkal ellentétben a nyelvtudósok nem azt helyezték előtérbe, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Mert a nyelvek egymásra hatása, a nyelvi kölcsönhatás olyan természetes jelenség, amely törvényszerű és elkerülhetetlen az egymás mellett élő nyelvek esetében. A nyelv pedig – mint a legfőbb kultúrahordozó és kultúraközvetítő – nem csupán szavakat, szójelentéseket, grammatikai szerkezeteket közvetít, hanem a nyelvi elemekkel együtt a kultúra elemeit is.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Ukrán Nyelvi Intézete, valamint Ukrajna Oktatási, Tudományos, Ifjúsági és Sport Minisztériuma által szervezett szakmai tanácskozáson kijevi, moszkvai, lembergi, csernyivci, ivano-frankivszki, zsitomiri kutatók mellett budapesti, szegedi, nyíregyházi és veszprémi nyelvészek, valamint kárpátaljai (ungvári, técsői, huszti és beregszászi) kollégáik vettek részt és tartottak előadásokat az ukrán–magyar egymás mellett élés nyelvi vetületeiről, a nyelvi és kulturális kapcsolatok alakulásáról, ezek nyelvi következményeiről.
(Forrás: Wikipedia (magyar változat) / Julicska / GNU-FDL 1.2)
A Kijevi Rusztól a nyelvi tájképen át Vereckéig
A konferencia tematikusan vegyes plenáris üléssel kezdődött. Orosz Ildikó a bolognai folyamat ukrán fejleményeiről és a kárpátaljai magyarok továbbtanulási esélyeiről, Nimcsuk Vaszil az ukrán–magyar kapcsolatok kezdeteiről, Csernicskó István pedig Kárpátalja nyelvi képéről adott elő. Ezek után Zoltán András beszélt szláv–magyar etimológiai kapcsolatokról, Kocsis Mihály a Magyarországon található 16. századi ukrán kódexekről, Mihajlo Szjuszko pedig a kárpátukrán állatnevekben jelentkező magyar hatásról adott elő.
Ezek után a konferencia szekciókban folytatta munkáját. Az első szekcióban nyolc előadás szólt a magyar nyelvnek a nyugati ukrán nyelvjárásokra gyakorolt hatásáról. A második szekcióban kilenc előadás hangzott el, ezek elsősorban a kárpátaljai magyar többnyelvűségről szóltak, több előadás az oktatással volt kapcsolatos. A harmadik szekció hét előadása a nyelvtanítással, nyelvkönyvekkel, szótárakkal foglalkozott. A negyedik szekció nyolc előadása meglehetősen vegyes képet mutat, de az előadások többsége valamilyen módon a szavak, frazémák (állandósult szókapcsolatok) kölcsönzésének kérdéséhez kapcsolódott. Az ötödik szekcióban szintén nyolc előadás hangzott el, ezek egy része nyelvemlékek feldolgozásáról, másik része a szókölcsönzések hangtani kérdéseiről szólt. A hatodik szekcióba hét előadás került, ezek népköltészettel és irodalmi művekkel foglalkoztak.
(Forrás: Wikimedia Commons / VargaA / GNU-FDL 1.2)
A konferencia másnapján ukrán és magyar nyelvészek együtt látogattak el oda, ahol kezdetüket vették a honfoglalás utáni keleti szláv–magyar nyelvi kapcsolatok: Vereckére, a honfoglalási emlékműhöz.
Beregszász és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola már korábban is szerepelt a magyar nyelvészet képzeletbeli térképén. Ezt igazolandó elegendő csupán a 2010 szeptemberében itt rendezett 16. Élőnyelvi Konferenciára utalnunk. Ám ezzel az ukrán és magyar nyelvészeket egyaránt megmozgató, a két ország nyelvész kutatóit együttgondolkodásra és szakmai párbeszédre késztető tanácskozással az ukrán–magyar államhatár menti kisváros felkerült az ukrán nyelvtudomány glóbuszára is.
A konferenciát záró fogadáson elhangzott egyik pohárköszöntő szerint a Rákóczi Főiskola egyik feladata az, hogy egyfajta híd legyen az ukrán és magyar tudósok, a két ország tudományossága között. Az ukrán–magyar nyelvi kapcsolatok múltja és jelene című konferencia révén egy pillér felépült.
És hová tűntek a ruszinok? Ruszinok nélkül magyar jövő sem lesz Kárpátalján.
Fájlalom a tudosításban magyarázat nélkül bennmaradt nacionalista és tudománytalan kárpát-ukrán kifejezést.