Vége a semmittevésnek
Sokáig mehetnek rossz irányba a dolgok, egyszer pedig a folyamat elérheti azt a pontot, hogy betelik a pohár. Onnantól kezdve viszont megfordulhatnak a tendenciák...
Decemberben forrongott az egész ország, tüntetések söpörtek végig a városokon, utakat zártak le, volt, aki éhségsztrájkolt, izzott a Twitter és a Facebook. A tiltakozásokhoz a határon túlról is csatlakoztak. Az ok? A konzervatív kormány a lakosság részétől elveszi a jövőt – eljött a pillanat, amikor Kanadában betelt a pohár.
A magyarban salátatörvényeknek nevezzük azokat a törvényeket, melyek egy sor egymással össze nem függő jogszabályt változtatnak meg. Angolul az ilyen törvényjavaslatok neve Omnibus bill a latin omnibus ’mindennek, mindenkinek’ szóból – a magyar omnibusz is ebből származik , illetve ebből vonták el a bus ’busz’ szót, mely a világ számos nyelvében jelent nagyméretű személyszállító járművet.
A májusi választások után Stephen Harper kormánya sorozatban salátatörvényeket nyújtott be, melyek jelentősen megváltoztatták a jogviszonyokat. A december 14-én benyújtott C-45-es törvényjavaslat a hajózható vizek védelmének törvényét (Navigable Waters Protection Act) írta át a hajózás védelmének törvényére (Navigation Protection Act) – az eredeti, 1882-ből származó törvény alapján az őshonos népek engedélye nélkül nem lehet ipari létesítményeket létrehozni a területeiken. Az új törvény alapján azonban most már elég a közlekedési minisztérium engedélye ahhoz, hogy akár olajvezetéket is keresztül lehessen vezetni folyóikon.
A tiltakozások novemberben kezdődtek, amikor négy aktivista Idle No More (vége a semmittevésnek) eszmecserét (teach-in) szervezett Saskatoonban. Ennek nyomán hasonló eszmecserék és tüntetések kezdődtek szerte az országban, a tiltakozások mozgalommá szerveződtek a Twitteren. A krí nyelven beszélő attawapiskat törzs főnöke, Theresa Spence pedig éhségsztrájkba kezdett.
(Forrás: Fejes László)
Bár a közfelfogás szerint a kanadai kormány hatalmas összegekkel támogatja az őslakókat, valójában a pénzek nagy része az őslakosokkal foglalkozó kormányhivatalok fenntartására megy el. A megkapott segélyekkel kapcsolatban a törzsekre is rendkívüli adminisztrációs nehézségek hárulnak. Bár egyes vádak szerint az őslakosok maguk herdálják el a pénzüket, a hivatalos vizsgálatok szerint közösségeik nem korruptabbak, mint bármely más kanadai önkormányzat.
Míg az őslakosok Kanada lakosságának alig 3%-át teszik ki, a börtönökben minden ötödik elítélt közéjük tartozik. A legészakibb, főleg őslakosok által lakott területeken a tüdőbaj 137-szer gyakoribb, mint az ország más részein. Míg Kanada rendelkezik a Föld legnagyobb édesvíztartalékaival, addig több mint száz őslakos közösségben a csapvíz minősége olyan rossz, hogy csak forralva iható. Az őslakosok körében igen magas az öngyilkosságok aránya – egy kanadai őslakostelepen mérték a világ legmagasabb öngyilkossági rátáját.
(Forrás: Fejes László)
Ugyanakkor a kanadai hatóságok évente százmilló dollár felett költenek perekre annak érdekében, hogy megnyirbálják az őslakosok jogait. Ennek ellenére a legfelsőbb bíróságok rendszeresen elismerik az őshonos népek halászati, vadászati és egyéb földhasználati jogait, vagy egyenesen tulajdonjogukat. A szövetségi és tartományi hatóságok azonban mindent megtesznek a jogok szűkítésére: „egyoldalú tárgyalásokat” folytat az őslakosokkal, aktivistáik után kémkedik és lejárató kampányokat folytat ellenük, a túlzottan problémássá váló vezetőket bebörtönzi.
A parlament nemsokára új törvényt kíván elfogadni: a rezervátumokat, melyek földjét a törzsek közösen birtokolják, magántulajdonú részekre szabdalják fel. Ez lehetővé teszi, hogy a földeket a közösségen kívüliek vásárolják fel, megfosztva a közösséget életterétől. A kormány visszatér a száz évvel ezelőtti politikához: a cél a forrásokban gazdag területek megkaparintása, az őslakók asszimilálása.
(Forrás: Fejes László)
A folyamatnak az szabhat gátat, hogy Kanada nem őshonos lakói is csatlakoznak a mozgalomhoz. Őket egyfelől környezetvédelmi szempontok vezérelhetik, másfelől a jogbiztonság miatti aggodalom. Vancouver polgármestere csatlakozott az olajvezetékek építése elleni mozgalomhoz, törzsi vezetők társaságában fényképezkedik, és csatlakoztak hozzá az Egyesült Államok területén élő őslakosok is. A folyamat még gyökeres változásokhoz vezethet...
Források
Idle No More (angol wikipédia)
Idle No More (a Facebookon)
Canada's First Nations protest heralds a new alliance
Idle No More: On the meaning of Chief Theresa Spence's hunger strike