Új református iskolák nyílnak
A rendszerváltás óta nem volt ilyen nagy arányú a református iskolák számának növekedése: hat településen indít általános iskolai oktatást a Tiszántúli Református Egyházkerület szeptembertől.
Dobos Zita ismertetése szerint Fehérgyarmaton, Balmazújvárosban, Püspökladányban, Orosházán, Magyarcsanádon és Makó-Újvárosban kezdődik református oktatás az új tanévben, míg Hajdúnánáson, Törökszentmiklóson, Túrkevén és Békésben a már meglévő iskola mellett óvoda is indul. A fehérgyarmati és túrkevei általános iskolát az egyházkerület a helyi önkormányzattól vette át.
Az új intézményekben több mint kétezer iskolás kezdi meg a tanévet, közülük a legtöbben, csaknem ötszázan Orosházán.
A püspökladányi Erőss Lajos Református Általános Iskolába és Alapfokú Művészetoktatási Intézménybe idén százan iratkoztak be. Az iskola most nyitja meg kapuit, ezzel lezárul a református egyházi ingatlanok tulajdonának 1991-ben kezdődött törvényi rendezése. Az egyházközség 1993-ban kötött megállapodást az önkormányzattal, de a kárpótlás elhúzódása miatt csak ebben az évben kezdődhet meg az oktatás ebben az iskolában. A városban ezzel újraindul a két évszázados múltra visszatekintő református oktatás – írta közleményében a sajtóreferens, megjegyezve, hogy az iskolában a tanévet Bölcskei Gusztáv püspök nyitja meg.
A rendszerváltás óta nem volt ilyen nagy arányú a református iskolák számának növekedése – mondta Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinatának lelkészi elnöke szombaton Budapesten, az egyház oktatási intézményeinek közös tanévnyitóján.
A református püspök köszöntő beszédében emlékeztetett arra, februárban a zsinat arra kérte az egyházközségeket, hogy „megfontoltan, körültekintően járjanak el az iskolaátvételeknél”. Ennek megfelelően mentek végbe a települési önkormányzatoktól való új átvételek – hangsúlyozta.
Bölcskei Gusztáv „a várva várt közoktatási törvénnyel” kapcsolatban úgy fogalmazott: minél tovább várakoznak erre a jogszabályra, „annál inkább idegesítő a várakozás”. Az új törvénynek tisztáznia kell, hogy milyen lesz a magyar közoktatás, ezen belül az egyházi közoktatás jövője – mutatott rá.
Szólt arról is: „várják, remélik, hogy lesz helyük az új törvény alapján az egyházi intézményeknek a közoktatásban”. Reményét fejezte ki, hogy az egyházi iskolákban dolgozó pedagógusok bérezése terén megvalósul az esélyegyenlőség, ennek jeleként értékelte azt a kormányrendeletet, amely a bérkompenzációt lehetővé teszi az egyházi oktatási intézményekben. Ennek végrehajtása azonban „óriási munka lesz” – hívta fel a figyelmet.
Annak is hangot adott, hogy amikor az önkormányzati szférában végrehajtották a bérkompenzációt, ugyanezzel a lendülettel kellett volna az egyházi intézmények dolgozóinak is megkapniuk azt. Értetlenségét fejezte ki annak kapcsán, hogy több iskolafenntartó az ingyen tankönyvekre kapott pénzt elköltötte, és erről a nyilvánosság előtt vita folyik.
Huszár Pál, a zsinat világi elnöke tanévnyitó beszédében rávilágított: „a mi iskoláink (...) az állami tanterv teljesítésén kívül neveltséget adnak”, arra nevelik tanítványaikat, hogy az örök értékeket, mint a szeretet, a felnőttek és idősek megbecsülése, a munka, a szorgalom, a keresztény elkötelezettség fontosabbak, „mint amit a globalizációs társadalom rákényszerít a társadalomra”.
Iskoláik célja, hogy a diákoknak „legyen lelki-szellemi védettségük a globalizáció kártékony hatásai ellenében”. Utalt arra, hogy iskoláik korábban „a lét és a nemlét határára sodródtak”, ám ez ma már a múlté.
Közlése szerint fontosnak tartják a közéletiségre nevelést, a református egyház tagjai közül sokan töltöttek be magas politikai funkciót, lettek államférfivá. Elmondta, „közéletünkben a reformátusság a számarányán felül képviselteti magát az ország vezetésében”.
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke prédikációjában utalt ara, hogy kétféle pedagógiai felfogás létezik a tananyag elsajátítása terén, az egyik úgy vezeti el a tudásra a tanulókat, hogy bevonja őket a tanulási folyamatba, a másik „beülteti a tudást”. Utalt arra, hogy Magyarországon „szinte évente változnak a pedagógiai programok”, az iskolákra pedig „fojtogató erővel nehezedik rá a kérdés: mely tudásból lesz haszna élete során a diáknak és a társadalomnak”.
A püspök megjegyezte: „Minden keresztény élete fogytáig Krisztus iskolájába jár. Az üdvösség egyik látható jele rajtunk a taníthatóság”. Szükséges tanulni, Jézus is erre buzdította a tanítványokat, amikor azt mondta: „a lélek elvezet minden igazságra”, amely „szabaddá tesz titeket” – mutatott rá. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a társadalomnak és az egyháznak szövetkeznie kell arra, hogy a diákokat „elvezesse minden igaz ismeretre (...) a döntő ismeret pedig Isten megismerése”.
Szászfalvi László egyházügyi államtitkár levélben köszöntötte a tanévnyitót. Ebben azt írta: a magyar reformátusságnak elévülhetetlen érdemei vannak a közösségépítés és az anyanyelvű oktatás megteremtése terén. A kormány számára fontos a református iskolák nemzeti és spirituális elkötelezettsége – mutatott rá.
Az ünnepség végén Bölcskei Gusztáv és Huszár Pál átadta a Makkai Sándor-díjat munkájuk elismeréseként Csiszár Ákosné kisvárdai, Karikó-Tóth Tibor szentesi és Veres Edit péterfalvai (Kárpátalja) pedagógusoknak.
Sajnos kétlem, hogy ezek az iskolák valóban református iskolák lesznek. Nem hiszem ui. hogy elegendő igazi református tanár lenne az országban. Attól alig alig református egy iskola, hogy a református egyház működteti, és az igazgató (+ még néhány fő) református. Persze valahol el kell kezdeni - az is igaz.
Az pedig kimaradt az előző hsz.-ből, hogy menyire hasonlít két ember, két ideológia gondolatmenete -amire a püspök úr fel is hívta a figyelmet-, miszerint szükséges tanulni, Jézus is erre buzdította a tanítványokat, amikor azt mondta: „a lélek elvezet minden igazságra”, amely „szabaddá tesz titeket”.
Másvalaki pedig olyképpen fogalmazott: „Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”)
A tanulás is munka, ne felejtsük el!
Az alábbi pár sorra reagálnék, amit a cikkből vett citáció:
--A püspök megjegyezte: „Minden keresztény élete fogytáig Krisztus iskolájába jár. Az üdvösség egyik látható jele rajtunk a taníthatóság”. Szükséges tanulni, Jézus is erre buzdította a tanítványokat, amikor azt mondta: „a lélek elvezet minden igazságra”, amely „szabaddá tesz titeket” – mutatott rá. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a társadalomnak és az egyháznak szövetkeznie kell arra, hogy a diákokat „elvezesse minden igaz ismeretre (...) a döntő ismeret pedig Isten megismerése”.--
Reményeim szerint ebben az iskolában -s a többi egyházi és világi iskolában is- bemutatásra kerülnek végre a judeo-keresztény (saulista) Biblia ellentmondásai. Az oktatásnak mindenekelőtt korrekt tájékoztatást kell adnia az általa tanítottakról, mégha azok ellentmondani látszanak is a szponzor, vagy fenntartó ideológiai, vagy politikai nézeteivel. Győzze meg diákjait (akik e szolgáltatásukat igénybe veszik, sokszor megfizetik azt), hogy valóban az Ő "tanításaik" a helyesek.
Ez esetben az alábbiakra gondolok:
Szabad-e ölni?
2 Móz. 20,13 "Ne ölj."
3 Móz. 24,17 "Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.”
ezzel szemben
2 Móz. 32,27 „Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, … és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.”
1 Sám. 6,19 "… És a nép szomorkodott, hogy az Úr ily nagy csapással [az eredeti szöveg szerint: mészárlással] sújtotta vala a népet."
1 Sám. 15,2-3.7-8 "Így szól a Seregek Ura [az Úr]: … Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat. … Saul pedig megveré Amáleket … a népet pedig mind kardélre hányatá."
4 Móz. 15,36 "Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon kövezék őt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek."
Hós. 14,1 "Meglakol Samaria, mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak."
Zsolt. 137,9 "Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!"
Szabad-e lopni?
2 Móz. 20,15 "Ne lopj."
3 Móz. 19,13 "A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold."
ezzel szemben
2Mózes3,22 "… s így foszszátok ki égyiptomot."
2Mózes12,35-36 "…és kifoszták az égyiptombélieket."
Lukács19,29-34 "[Jézus] elkülde kettőt az ő tanítványai közül, Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba … találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van rá. … És amikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van rá."
Elfogadja-e Isten az emberáldozatot?
5 Móz. 12,31 "Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit gyűlöl az Úr, megcselekedték az ő isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tűzzel az ő isteneiknek."
ezzel szemben
1 Móz. 22,2 "És monda [Isten]: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked."
2 Móz. 22,29 "Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsőszülöttét nékem add."
Bir. 11,30-39 "És fogadást tőn Jefte az úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait: Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul. És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen … és kezébe adá néki azokat az Úr. … Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: imé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; … És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett"
2 Sám. 21,8-14 "De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát … Mikálnak öt fiát … És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták őket a hegyen az Úr előtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás első napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg. … És kiengesztelődött ez által Isten az ország iránt."
Zsid. 10,10-12 "A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által … Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára"
1 Kor. 5,7 "…mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk."
Jézus pedig eképpen szól híveinek:
-"A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám." – Mt. 10:37
-"Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom." – Lk. 14:26
-"Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom." – Lk. 14:33
-"Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre." – Jn. 12:25
Így tanuljatok, ezt tanuljátok, s továbbadva ezt tanítsátok a "szegényekkel" kedves leendő diákok és oktatóik, mert boldogok a lelki szegények, és övék a mennyeknek országa...