Tu bisvát, a fák újéve
Mivel lehetett a földműveléshez nem értő izraeli bevándorlók tömegeit lelkesíteni arra, hogy a sivatagban túrják a földet? Hát ha mással nem, a Bibliával... Egy szinte elfeledett zsidó ünnep az elmúlt évszázadban reneszánszát éli! Ön szereti a gránátalmát?
A nagyobb zsidó ünnepek közül már többről írtunk részletesebben. Esett szó az egyiptomi kivonulással kapcsolatos pészáchról és a Tóra-adás ünnepéről, sávuotról. Kiderült, mikor táncolnak a zsidók a tekercsekkel, és előkerült a vallásilag talán kevésbé fontos, viszont a karácsonyhoz való időbeli közelsége miatt népszerű chanuka is.
Most januárban szintén egy olyan kisebb ünnep következik a naptárban, ami a közelmúltban vált népszerűbbé. Tu bisvát, a fák újéve a vallásos zsidók mellett a világi környezetvédők körében is kedvelt, sőt Izraelben a hazafias érzelmek felkeltésére is alkalmas...
(Forrás: Wikimedia Commons / Gilabrand / GNU-FDL 1.2)
Újév újév hátán
A tu bisvát megnevezés egyszerűen a dátumra utal: svát hónap tizenötödike a zsidó naptár szerint. Tu bisvát idén január tizenhatodikán lesz; rendszerint januárra vagy februárra esik. A tu bisvát másik neve informatívabb: ros hásáná láilánot, ’a fák újéve’ (szó szerint ’újév a fáknak’). De miért kell a fáknak újév?
A zsidó naptárban négy különböző újév szerepel. A naptári újév, a ros hásáná a keresztény időszámítás szerint ősz elejére esik, ilyenkor egy egész ünnepsorozat zajlik. Emellett azonban három másik újévet is számon tart a zsidó vallás: a fák, a királyok és a tizedek újévét. A tizedek újéve régen az adófizetésben volt fontos, kicsit olyasféleképpen, mint ahogy ma is eltér a naptári év és az üzleti év. A királyok újévéhez mérték uralkodásuk hosszát; ez a dátum azonban a zsidó vallási királyság megszűntével igen sokat veszített jelentőségéből – a tizedek újévéhez hasonlóan. A fák újévétől eredetileg a fák korát számították Izraelben...
Ősi parancsolat
Miért kell a zsidóknak ismerniük a fák korát? Azért, mert a Biblia előírja, hogy a fák gyümölcsét az ültetésük utáni első három évben nem lehet elfogyasztani:
És ha bementek az országba és ültettek bármely gyümölcsfát, érintetlenül hagyjátok gyümölcsét; három évig legyen nektek érintetlen, ne egyék meg. A negyedik évben pedig legyen minden gyümölcse szent, hálaadásul az Örökkévalónak. Az ötödik évben azonban ehetitek gyümölcsét, hogy szaporítsa nektek termését; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
(4Móz 19:23, Dr. Bernstein Béla ford.)
Hogy egyszerűbb legyen, az éveket nem minden fa saját ültetésének időpontjától, hanem egy konkrét dátumtól, a fák újévétől számították. Erről a módszerről a Bibliában még nem olvashatunk, de a Misnában, a szóbeli tan első írott összefoglalásában már megtalálhatjuk.
Ezeket az előírásokat a vallásos zsidók mind a mai napig betartják, és nem fogyasztanak az első három évben a gyümölcsökből, hanem rendszerint megsemmisítik őket. A Biblia ugyanazt a szót használja ezekre a terményekre, mint a körülmetéletlen hímtagra! Látható, hogy ez az előírás csak Izrael földjén érvényes – „ha bementek az országba”, szól Isten a prófétához Mózes negyedik könyvében. (Habár a zsidó vallásra jellemző módon ebben a kérdésben sincs egyetértés: vannak olyan vélemények, amelyek szerint a gyümölcsök külföldön is tilosak, de a termelésükre vonatkozó kétely esetén megengedhetőek. Mindenesetre Izraelen kívül kevesen foglalkoznak ezzel a problémával.) A fák újéve épp ezért sokáig csak igen keveseket érdekelt, hiszen a szétszórattatás után a zsidóság nagy része Izraelen kívül, diaszpórában élt. De a bevándorlás felgyorsulása, majd a modern Izrael állam 1948-as megalakulása után újra előkerült ez a korábban elhanyagolt ünnep.
Kietlen pusztaság
A bevándorló zsidók nagy része korábban nem foglalkozott mezőgazdasággal, hiszen a zsidók Európában sok helyütt nem is birtokolhattak földet. A bevándorlást pártoló és szervező cionista mozgalomnak pedig minden eszközzel lelkesítenie kellett a népet, hiszen valahogyan meg kellett termelni a szükséges élelmet. De Izrael földje az időközbeni éghajlatváltozás miatt már korántsem volt tejjel-mézzel folyó Kánaán.
(Forrás: Wikimedia Commons / Hugo Mendelson)
Fel kellett hát kutatni mindent, ami a zsidó kultúrában valaha is a földműveléshez kapcsolódott. Újra előtérbe került a nagyobb zsidó ünnepek mezőgazdasági vonatkozása, és a tu bisváttal kapcsolatos szokásokat is felelevenítették – olykor egészen elfeledett hagyományokat vettek elő. De mik voltak ezek?
Együnk!
A zsidó ünnepek elmaradhatatlan része vagy a szigorú böjt, vagy a nagy közös étkezés. A tu bisvátra mint agrárünnepre talán nem túl meglepő módon az utóbbi jellemző...
A 16. században Izrael földjén élt Jicchák Luria, az Árizál néven is ismert kabbalista rabbi vezette be a tu bisváti szédert. Ez a szokás a már általunk korábban bemutatott pészáchi széder mintájára született – ilyenkor a zsidók családi körben, a vacsoraasztal mellett felelevenítik az egyiptomi kivonulás eseményeit. A tu bisváti szédernek hasonlóképpen része az evés-ivás, de a hangsúly itt nem a zsidó történelmen, hanem Izrael földjének terményein van. Luria rabbi rituáléja eredetileg a kabbalisztikus életfára összpontosított, de a tu bisvát-széder mai formájában gyakran teljesen világi esemény.
(Forrás: Wikimedia Commons / ארכיון אילות / CC BY 2.5)
A tu bisváti szédernek nincsen szigorú rendje, közösségenként igen eltérő is lehet. Szokás ilyenkor Izrael hagyományos terményeiből enni (a diaszpórában is), ilyen például a gránátalma vagy a datolya. Különböző szövegeket olvasnak fel, ezek általában mezőgazdasági vagy környezetvédelmi jellegűek, vagy a természet istenadta szépségével foglalkoznak. Vallásosabb körökben szokás legalább egy olyan gyümölcsöt is fogyasztani, amilyet az előző szezonja óta nem evett az illető, mert erre az előírások szerint egy külön áldást is lehet mondani.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pschemp / GNU-FDL 1.2)
Környezetbarátság
Izraelben a tu bisvát egyfajta fák napja is, ilyenkor az iskolások kivonulnak fát ültetni, és mindenki örül. Az ünnep gyakran felbukkanó motívuma a mandulafa (skédiá), ez a fa ugyanis Izraelben épp tu bisvát táján virágzik.
A következő videóban két tipikus tu bisváti dalt hallgathatunk meg (Vechi távóu és Háskédiá poráchát), és közben az ünnephez kapcsolódó képeket nézegethetünk:
Habár ezek a dalok többé-kevésbé népdalként élnek a köztudatban (különösen a Háskédiá poráchát), valójában a 20. század első felében született műdalok, alkotóik ismertek. Igaz, a fentebb kifejtett trendeknek megfelelően a Vechi távóu szövege bibliai idézeteket tartalmaz...
További olvasnivaló
Magyar tu bisvát széder a Maromtól