Történet egy tejesemberről, aki megtanult gudzsarátiul
Első a kuncsaft – szól a jó kereskedő alapszabálya, s egy angliai kisváros tejesembere komolyan is veszi ezt az alapvetést. A 68 éves John Mather – mivel legtöbb vevője azt beszéli – megtanult gudzsaráti nyelven.
„Cemcho bhai, harisani, ano chokra kabar?” Ez annyit tesz gudzsárati nyelven mint: „Hello testvér, hogy vagy? Mi hír a fiadról?” Nem túl szokatlan kezdeményezés ez egy beszélgetésre az angliai Blackburn városka ázsiai közösségében – ha csak hozzá nem tesszük, hogy ezek a szavak egy 68 éves angol fehér ember szájából hangzanak el.
John Mather – vagy ahogy legtöbben szólítják, Jimmy – közel 50 éve jár körbe áruival a város ázsiai kerületében. S amíg így egyik ajtótól a másikig eljutott ez idő alatt, megtanult gudzsarátiul. „Amikor először kezdtem az utcákat járni, csak egy maroknyi, összesen 8 vagy 10 ázsiai család lakott itt” – emlékszik vissza a tejesember. Aztán, ahogy a főként indiaiakból álló közösséghez egyre többen érkeztek Kenyából és Malawiból is, a szükséglet, hogy Jimmy mást is árusítson, mint tejet, a nyelvtudást is szükségszerűvé tette. A bevándorlóknak ugyanis olyan élelmiszerekre volt igényük, amit otthon megszoktak, új lakóhelyük üzleteiben viszont nem tudtak megvásárolni (például ízesítetlen joghurt, gí, kecskehús) – írja a BBC News riportja.
Jimmy először szintén a város boltjaiban akarta beszerezni az árut, ám ott azt mondták neki: ilyesmire nincs igény. Tévedtek. A kereskedő felkereste a közeli, jelentősebb ázsiai közösséggel rendelkező nagyvárosokat, Leicestert és Birminghamet, beszerezte a szükséges termékeket – és gyakorlatilag ma is ebből él.
Az áru tehát megvolt, már csak el kellett adni. Ehhez kellett a leleményes üzletembernek a nyelvtudás. És nem kis fába vágta a fejszéjét: a világon körülbelül 45 millió beszélőt számláló nyelvet nem a legkönnyebbek között tartják számon. A gudzsaráti az angol beszélők számára számos meglehetősen nehezen kiejthető hangot – például retroflex, azaz a nyelvhegy „összepödrését” igénylő mássalhangzókat – tartalmaz. Jimmy ennek ellenére így emlékszik vissza: „Nem volt túl nehéz megtanulni. Csak emlékeztem rá, mit mondtak nekem, és amíg útban voltam hozzájuk, újból felidéztem, és elismételtem nekik. Ha egyszer megtanulok egy szót, azt nem felejtem el. Körülbelül 30 éve beszélem a nyelvet.”
Az ázsiai közösség tagjai pedig értékelik Jimmy erőfeszítéseit. Ahogy egyikük fogalmaz: „Mély benyomást tett rám a nyelvtudásával. Még az első generációtól tanulta a 60-as években, vagyis a szüleinktől. Egyszerűen elképesztő, hogy fehér ember létére megtanulta a nyelvünket. Minden helyi szereti őt”.
Jimmy azonban nem dől hátra az eddig elért eredményekkel. Most éppen azt tűzte ki célul: megtanul bengáliul is.