0:05
Főoldal | Rénhírek
Konteó

Titkos víziók vagy vizionált titkok?
Összeesküvés-elméletek az interneten

Hogyan lehetséges az, hogy a mindenki számára elérhető online források korában is töretlenül jelennek meg és rohamosan terjednek különböző tévhitek, és mindig van rájuk kereslet? Erre a kérdésre a mai napig számos kutató keresi a választ. Annyi bizonyos, hogy az egyre táguló online nyilvánosságban az álhírek forrásai is rohamosan gyarapodnak. Az egész kérdéskör azért is aktuális, mert az álhírek és a dezinformáció szándékos terjesztése fokozza a társadalmi csoportok közti feszültségeket, akár emberéleteket is veszélybe sodorhat.

Kovács Pál | 2024. február 26.

Az álhírekben gyakran jelennek meg olyan speciális elemek, amelyeknek az egyik fő tulajdonsága az, hogy a nyilvánosság számára nem érzékelhető tudásokat vizionálnak. Ezeket nevezzük összeesküvés-elméleteknek, más néven konteóknak (az angol conspiracy theory szókapcsolatból). Az összeesküvés-elméletek megjelenésükben rendkívül változatosak lehetnek, de közös bennük, hogy szerintük bizonyos információkat szándékosan eltitkolnak a nyilvánosság elől. Az ilyen elméletek cáfolata meglehetősen nehézkes, hiszen a bizonyítékok hiánya éppen az elméletet támasztja alá. Éppen ezért könnyedén széles körben népszerűvé válhatnak. A továbbiakban azt járjuk körül, hogy mit érdemes tudni a konteókról, hogyan tudunk vagy tudhatnánk védekezni ellenük, továbbá hogy mit tud mondani a nyelvtudomány erről a jelenségről.

Nézzük meg közelebbről!
Nézzük meg közelebbről!
(Forrás: Wikimedia Commons / SkepticalScience / CC BY-SA 4.0 DEED)

Az összeesküvés-elméletek terjedésének okai erősen függenek az éppen adott kommunikációs környezettől, mivel mindig egy aktuális információs hiányt használnak ki. Szemléletes példa a COVID-19 járvány rövid idő alatt lezajló globális elterjedése, amelyet nem mindig követett kellő hatékonyságú tömegtájékoztatás. 2020-ban és az azt követő időszakban a vírus eredete és tulajdonságai még a tudomány számára sem váltak azonnal ismertté, ami rögtön utat nyitott a spekulációknak, hamis és káros gyógymódok terjedésének. Az információs bizonytalanság általánossá vált, és mindez remek táptalajként szolgált az összeesküvés-elméletek megjelenésének. Egyesek a vírust mint szándékosan legyártott biológiai fegyvert, a tudósokat pedig mint népirtókat kezdték emlegetni. De olyan elméletek is szárnyra kaptak, melyek szerint a vírus nem jelent valós veszélyt, csupán egy ürügy arra, hogy a kormányok szigorúbb szabályok közé szoríthassák az emberek életét. Hasonló folyamat írható le történelmi eseményeket kísérő összeesküvés-elméletek kapcsán is: egy hirtelen bekövetkezett rendkívüli eseményt minél több nehezen megválaszolható kérdés övez, annál kedvezőbb ez a környezet a konteók számára.

Mögöttes szándékok

Fontos kérdés, hogy mi motiválhatja az összeesküvés-elméleteket tartalmazó cikkek szerzőit vagy azok közvetítőit. Sajnos nem láthatunk bele a szerzők és közvetítők elméjébe, azonban az internetes trendek működését jól ismerjük. Az online nyilvánosság elmúlt egy évtizedét nagyban jellemezte az üzleti érdekek egyre áthatóbb megjelenése minden felületen. Reklámok, hirdetések dzsungelén át vezet az internetező útja a legegyszerűbb cikkek elolvasásához is, ami mindig valakinek a profitszerzését szolgálja. Egy reklámokat futtató weboldal elérései bevételt generálnak a tulajdonos számára. A nagyobb számú kattintás pedig több pénzt is jelent. Ennek nyomán a felhasználók figyelmének megragadása elemi érdekévé vált minden internetes tartalomgyártásban utazó szereplőnek. Bizonyos sajtószereplők a fentebb említett információs bizonytalanságot is képesek és hajlandók profitszerzés céljából hasznosítani. Tehát ha egy aktuálisan felkapott vitás kérdésben figyelemfelkeltő módon nyilvánulnak meg, azzal a saját malmukra hajthatják a vizet. A haszonszerzés lehetőségét meglátták a radikálisabb politikai szereplők is, akik az emberek szabadságát korlátozó kormányzati döntéseket a COVID-19 járvány idején ugyanazon összeesküvés-elméleteknek a felhasználásával támadták, amelyeket az internetes álhírcsatornák is terjesztettek.

A figyelem megragadását szolgálja a szinte a teljes internetet meghódító kattintásvadász címadás trendje, amely eltér a hagyományos írott sajtó tárgyilagos tartalommegjelölő jellemzőitől, és sokkal nagyobb mértékben alkalmaz korábban inkább csak a bulvárra jellemző hiperbolikus és parabolikus nyelvi alakzatokat. Az a tény, hogy ez nem csak az álhírekre és összeesküvés-elméletekre jellemző, tovább nehezíti az internetes tájékozódást. Ellenben ahhoz, hogy megtudjuk miképp jellemezhetőek a megbízhatatlan információkat közlő cikkek, nem elegendő a címeket elolvasnunk.

Covid-járvány a homályban...
Covid-járvány a homályban...
(Forrás: Wikimedia Commons / www.vperemen.com / CC BY-SA)

Ahhoz, hogy a tudomány talaján maradhassunk, fontos, hogy kellő távolságból kezdjünk el a témakörrel foglalkozni. Az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban ugyanis a kifejezéshez tartozó sztereotípiák, és negatív ítéletek rögtön felmerülnek. Ha valamit konteónak titulálnak, akkor egyúttal hiteltelennek is nyilvánítják azt; ez figyelhető meg az internetes kommentmezőkben is. Ha előkerül az „összeesküvés-elmélet” címke, használata feltételezi azt is, hogy a többség nem, vagy nem így ismer egy történetet. Létezik egy hivatalos, „mainstream”, valamint egy nem hivatalos magyarázat is egy adott jelenség vonatkozásában. Egy ilyen kontextus is kell ahhoz, hogy egy álhírt nem csupán álhírnek, de összeesküvés-elméletnek is lehessen nevezni.

Egyáltalán, meg lehet-e mondani egyértelműen, hogy mik az összeesküvés-elméletek? Sokan ebben sem értenek egyet. A probléma ott kezdődik, hogy mivel az interneten tulajdonképpen akármi megjelenhet, lehetetlen hírolvasóként mindennek utánajárni, hogy aztán objektíven megítélhessük egy-egy cikk valóságtartalmát.

Szemben az árral

Egy lehetséges megoldás az, ha szakértői csoportok vállukra veszik ezt a problémát, és megpróbálnak napi szinten küzdeni a hamis információk terjedése ellen. Ezt a szerepet hivatottak betölteni az tényellenőrök (angolul fact-checkers), akik ezt az ellenőrző tevékenységet folytatják. Ez folyamatos kutatómunkával jár, hogy a naponta felbukkanó és felkapottá váló gyanús híreket és potenciális konteókat a lehető legnagyobb alapossággal, de egyúttal közérthetően járják körül, és ha kell, bizonyítsák azok hamisságát. (Magyarországon például az urbanlegends.hu és a lakmusz.hu foglalkozik tényellenőrzéssel.)

Ez a közhasznú munka, amit a tényellenőrök, és az általuk mozgósított hivatalos források végeznek az összeesküvés-elméletek narratívájában az elnyomó cenzúra terméke. Ezen a ponton körvonalazódik az összeesküvés-elméleteknek nevezett diskurzusoknak az egyik legfőbb jellemzője: az eltitkolt igazságok megjelenítésére való törekvés. Ebből következik, hogy szerintük a fősodratú média, a tudomány és a politikusok többsége mind a valóság eltitkolásában érdekeltek, a hivatalos források nem tekinthetők megbízhatónak.

Szemben az árral
Szemben az árral
(Forrás: Wikimedia Commons / Peter Trimming / CC BY 2.0)

Tudományosan bizonyítani vagy cáfolni az összeesküvés-elméleteket nem lehet, legfeljebb véleménynek tekinthetők. A vélemény és tudományos álláspont közti különbségek kapcsán pedig felmerül egy manapság sokat emlegetett dilemma, amely sok vitát szül: hogyan teszünk különbséget valós tények és szubjektív vélemények között? Továbbá ha a tényeket is ideológiáktól függővé tesszük, akkor mi marad az objektivitásból?

Az elmúlt évszázadok történelmének ismeretében azt mondhatjuk, hogy összeesküvések ténylegesen zajlottak. Az azonban a legkevésbé sem mindegy, hogy milyen indokokra hivatkozva feltételezzük egy-egy hasonló jelenkori összeesküvés meglétét. Olyan feltételezésekről beszélünk, melyek – még ha igazak is – csupán hosszú évek történelmi távlatából ítélhetőek meg kellő tárgyilagossággal. Így tehát minden lehetséges fogódzóra szükség van, amennyiben egy éppen zajló vélt vagy valós összeesküvést szeretnénk megítélni. Érdemes csak a rendelkezésre álló, megbízható források alapján hamisnak bizonyuló elméleteket sorolni a konteók halmazába. Ezzel elkerülhető az, hogy a valós összeesküvések történeteit egy kalap alá vegyük a bizonyíthatatlan konteókkal.

Olvasni a sorok között

Ha tehát olvasunk egy cikket, amely a fentiekben leírt állításokhoz hasonlókat fogalmaz meg, előttünk a feladat, hogy mérlegeljük annak megbízhatóságát. És ezzel el is érkeztük arra a pontra, ahol a nyelvészet fogalmainak mozgósítása az összeesküvés-elméletek vizsgálatában is hasznos lehet. Ehhez egészen közelről kell megvizsgálni a szövegek egyes részeit, amellett, hogy a társadalmi kontextust is figyelembe vesszük. Ha olvasóként felismerjük a konteók nyelvi sajátosságait, akkor már a tényellenőrök jelentései előtt észbe kaphatunk.

Olvasás során intuitív módon is megállapítható, hogy az összeesküvés-elméletek nyelvhasználata milyen jellegzetes tud lenni. Rögtön gyanús lehet, ha túl titokzatosnak hat egy szöveg. Úgy érezhetjük, hogy néha homályos, nem teljesen egyértelmű, de sejteni azért lehet hogy mit akar mondani. A sejtetés egyik kulcsa az implicit jelentések működése. Ezek olyan jelentéskonstrukciók, amelyek az olvasás során a szövegben szereplő információk mellett egyéb ismereteket is mozgósítanak. Ha például egy cikk úgy említ egy bizonyítatlan vagy hamis állítást, mintha az általánosan elfogadott tény lenne, azzal manipulálja az olvasót, hogy ő is fogadja el tényként ezen feltevéseket. Így például ha egy szöveg a „mainstream média hazugságairól” vagy „Bill Gates gonosz tervéről” mint ismert tényekről beszél, az mindjárt erős elfogultságra engedhet következtetni, amely egy hamis előfeltevésre építkezik. Az alábbi cikk az emberiség létszámának csökkentésére irányuló tervet ismert tényezőként mutatja be:

Az „Agenda-21 Protokoll”-ról már sokat lehetett hallani és olvasni. Ez egy olyan kódeljárás, mely az emberi populációt hivatott lecsökkenteni. A protokoll követői ugyanis egy Új Világrend létrehozásán dolgoznak.

(Forrás: A koronavírus szörnyű titka, vilagfigyelo.com)

Hasonló manipulációs stratégia lehet, ha a szöveg nem fejt ki valamit, hanem csak elhint néhány információt, következtetnie pedig megint csak az olvasónak kell. Persze érthető, hogy mit sugall a következő konteós cikkből származó mondat:

Érdekes ugyanis, hogy Bill és Melinda Gates alapítványa már 2017-ben szabadalmaztatott koronavírusok elleni vakcinákat...

(Forrás: Bill és Melinda Gates alapítványa áll a vírus elterjesztése mögött? Itt van a kutya elásva..., avilagtitkai.com)

Bizonyára azt sugallja, hogy ez a három évvel korábbi esemény összefügg a 2020-as járvánnyal, de nyíltan nem jelenti ki. Ez a titokzatosság egyaránt szolgálja a manipulatív szándékot, de a források hiányát is jelzi a cikkben, hiszen ha valamiről rendelkezésre áll bizonyíték, azt sokkal kézenfekvőbb nyíltan prezentálni, nem pedig sugallni.

Mint már említettük, a kontextusnak mindig meghatározó szerepe van a nyelvi jelentés létrejöttében, amelybe beletartoznak az adott időpontban zajló más médiaesemények, egy szöveget leközlő weboldal más tartalmai, de az olvasó háttértudása és szociokulturális tényezők is. Ezek révén jöhet létre az a környezet, melyben a diskurzus nyelvi elemei értelmezhetővé válnak, különös tekintettel az implicit elemekre, amelyek más kontextusban új értelmet nyerhetnek.

És hogy mit kezdjen mindezzel a nyelvtudomány? Mint láttuk, az összeesküvés-elméletek vizsgálatánál hiába fókuszálunk a nyelvi produktumra, hiába szorítkozunk a szöveg nyelvhasználatának tanulmányozására, rá kell döbbennünk, hogy sokkal több tényező együttes dinamikája alakítja az összeesküvés-elméleteket, ami messze túlmutat pusztán a nyelvi rendszeren. Amennyiben viszont hajlandóak vagyunk egyéb diszciplínák eszköztáraiból is merítkezni, akkor alkothatók olyan elméleti keretek, vizsgálati szempontok, amelyekkel már tehetünk tudományosan megalapozott állításokat akár az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban is.

A jelenből nézve azonban mondhatnánk azt is, hogy ezek a narratívák már egyáltalán nem relevánsak, hiszen a világjárvány rég nem tartozik a felkapott témák közé a sajtóban, szinte meg is felejtkeztünk róla. Ez lehet hogy így van, azonban ugyanezek a konteós sémák 2020 előtt, valamint a járvány lecsengését követően is velünk vannak, és folyamatosan jelennek meg újabbak is. Ugyanakkor fontos, hogy a befogadói közönséggel kapcsolatban ne ítélkezzünk: nem tekinthetjük az összeesküvés-elméleteket csupán tudatlan emberek hiedelmeinek. Ezek a manipuláció szándékával terjesztett narratívák, amelyek bevételi forrásként is szolgálnak, bárkit megtéveszthetnek. Népszerűségük pedig annak a bizonyítéka, hogy továbbra is szükség van kritikus olvasói szemléletre és sokrétű tudományos kutatásra az internetes sajtót illetően.

Források

Deschrijver, Cedric 2021. On the metapragmatics of ‘conspiracy theory’: Scepticism and epistemological debates in online conspiracy comments. Journal of Pragmatics 182: 310–321.

Falyuna Nóra – Krekó Péter – Berkes Rudolf 2022. Álszent antikapitalisták. Nyereségvágyból terjesztett áltudományos dezinformáció az interneten. Political Capital.

Krekó Péter 2021. Tömegparanoia 2.0, Budapest: Athenaeum

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (1):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
3 hónapja 2024. március 10. 09:31
1 Sándorné Szatmári

@cikk:

Véleményem eltekintve a konkrét (pl. összeesküvés) példától:

-Működő nyelvelméleti keretek amelyek helyenként idővel megváltozhattak, akár hiányosak is lehetnek ha nagyon régiek, alkalmasakká válnak megfelelő és elfogadott vizsgálati szempontok alapján és segítségével arra, hogy tudományosan megalapozott állításokat alátámasszanak, és elfogadottá tegyenek..