Szöveges értékelés és zsargon
Egy kifejezés stílusbeli megítélése attól is függ, használtuk-e már korábban. De attól is, milyen más kifejezéseket használunk az adott környezetben. Egészen kis közösségek is kialakíthatják sajátos zsargonjukat, melyben a szavaknak más értékük lesz, mint általában.
Iván nevű olvasónk bevallottan stílusbeli, fogalmazásbeli, sőt illemtani kérdést tesz fel nekünk:
Dédunokám I osztályba jár. Így értékelése szöveges volt. Az értékelésben úgy jellemezte az egyik tanítonó, hogy "megszelidűlt". Furcsáltam az eleven fiú gyereket így értékelni. Lehetne ragozni, hogy mit lehetett volna megfogalmazni a javulási tendenciát, de egy kis emberre nem szabadna.
Én a szöveges értékelést nagyon fontosnak tartom, és nemcsak az 1. osztályban, de akkor van értelme a szöveges értékelésnek, ha részletes. Remélem, Iván dédunokájáról is még sok fontosat leírtak, nem csak ezt az egy, kifogásolt kifejezést. És remélem, a sok más információ érthetőbbé teszi ezt a megfogalmazást is.
Abban egyetértek, hogy az ilyen minősítés, hogy a gyerek megszelidült, magyarázatra szorul. Egyetlen kivételes esetet tudok elképzelni, amikor mégsem: ha vagy magát a megszelidül igét, vagy az ellenkezőjére utaló kifejezést (hogy tudniillik a gyerek korábban vad volt) korábban már többször használták a szülők, a tanító és a gyerek. Abban az esetben ugyanis köztük ez a kifejezés (vagy az ellentéte) egyfajta szaknyelvi (zsargon-) kifejezésként működhetett. Tudom, hogy túlzásnak hangzik itt ez a kifejezés, mert megszoktuk, hogy a zsargon szót egy egész szakma vagy legalábbis egy nagyobb közösség szóhasználatára alkalmazzuk. De valójában ugyanerről van szó kisebb közösségek, például egy iskolai osztály, egy baráti társaság vagy család belső szóhasználatának az esetében is, ezért nyugodtan nevezhetjük azt az ő zsargonjuknak.
(Forrás: Wikimedia Commons / uniquex / CC BY-SA 3.0)
De ha ez a néhány fős közösség, ami a tanítónőből, a szülőkből és a gyerekből áll, nem vezette be már korábban ezeket a kifejezéseket, ha nem hívta (remélhetőleg kedvesen) vadnak, esetleg vadócnak a gyereket, akkor a „derült égből” a megszelidül kifejezés bizony erősnek tűnik, éppen azért, mert nagyon erős indok kell ahhoz, hogy egy gyereket vadnak mondjunk. És még ha az érintettek között bevettek ezek a kifejezések, akkor sem helyénvaló a használata, ha rajtuk kívül másnak is a kezébe kerül az értékelés, például az iskola más pedagógusai is olvassák.