Szlovák volt-e Benyovszky?
Eredetileg a fenti kérdésnek szerettünk volna utánajárni, de ennél sokkal érdekesebb dolgokra bukkantunk.
A hétvégén elkövettük azt a hibát, hogy közzétettük az MTI hírét a Benyovszky Móric életéről szóló táncjátékról, nem is sejtve, milyne indulatokat váltanak ki a következő, a hírben szereplő sorok:
A magyar huszárkapitány és gróf, a szlovák földbirtokos és a lengyel hazafi előbb orosz hadifogoly volt Kamcsatkán, ahonnan a világ első Függetlenségi Kiáltványának megalkotása után elmenekült, majd francia hős, végül Madagaszkár királya lett.
Óvatlanságunkat jelzi, hogy a cikket a Facebookra is ezzel az idézettel raktuk ki. Úgy tűnik, az egész hírből olvasóinkat csak az érdekli, hogy akkor Benyovszky szlovák volt-e, vagy ha lehet, akkor inkább nem. Nálunk első az olvasó, ezért elhatároztuk, amennyire lehet, utánajárunk.
Őszintén szólva arra számítottunk, hogy olcsón megússzuk, és csak linkelnünk és összefoglalnunk kell azokat a netet elárasztó cikkeket, melyek a kérdést tisztázzák. Ebben a tekintetben csalódnunk kellett: érdemleges információt nem találtunk.
Mi szólhat Benyovszky szlovák származása mellett? Mindenekelőtt a neve – eléggé feltűnő, hogy szlávos, nem pedig magyaros hangzású név. A magyar Wikipédiáról kiderül, hogy a Benyovszky család őse 14. században lengyelországi száműzetésben élt, a századfordulón onnan visszatérve a Vág mentén (tehát nagy valószínűséggel szlovák nyelvterületen) kaptak birtokot (ez valószínűleg azonos Nagybiccse Beňov városrészével). A Benjámin keresztnevű ős neve vált a családnév alapjává: a Beňo a Benjámin név szlovákos alakja, melyet az -ovský képzőbokorral láttak el (illetve a Beňóból a Beňov településnevet képezték, ebből a Beňovský ’benyovi’ családnevet).
(Forrás: Wikimedia Commons / Zuzana Grúňová / CC BY-SA 3.0)
Természetesen ez csupán arra utal, hogy a család a 14–15. század fordulóján szláv volt – ettől később még elmagyarosodhatott. Benyovszky Móric szlováksága mellett szól azonban az a tény is, hogy szlovák nyelvterületen született, Verbón, ahol a magyar lakosság száma még a 19-20. század fordulóján is elenyésző (a német anyanyelvűnél is kevesebb) volt – a magyar anyanyelvű lakosság egy része is izraelita vallású lehetett.
(Forrás: Wikimedia Commons / Stanislav Doronenko / CC BY 3.0)
A magyar Wikipédia Benyovszky Móricról szóló szócikke három generációra visszamenőleg felsorolja a Benyovszky felmenőit. Ha a családneveket nézzük, a Benyovszkyn kívül csak egy szlávos hangzású név bukkan fel, az apai ág anyai oldalán: Szulyovszky. Ezen kívül két magyaros (Révay, Majthényi), illetve két németes (Róth, Schlossberg) hangzású nevet találunk. Ahol a születés vagy halálozás helye fel van tüntetve, ott főként olyan települések fordulnak elő, melynek lakossága századokra visszamenőleg túlnyomóan szlovák: Verbó mellett Nagyszombat, Brutóc – egyedül Alszász magyar, de ez sem esik távol a szlovák nyelvterülettől. Az angol Wikipédia kissé eltérően ír felmenőiről, de innen is egyértelmű, hogy a család elsősorban döntően szlovák nyelvű területről ered. Akármilyen is volt tehát a család nemzetisége, az nyilvánvaló, hogy a család szlovák környezetben élt, tehát Benyovszkynak erős szlovák kötődései is lehettek.
Érdekes módon a magyar Wikipédia meg sem említi azt, hogy Benyovszkyt a szlovákok magukénak vallják. A vitalap tanúsága szerint ennek említése fel sem merült. Márpedig ez akkor is fontos információ, ha egyáltalán nem fogadjuk el a szlovák származás lehetőségét. A magyar Wikipédia erről mélyen hallgat.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Ennél furcsább hozzáállással hol találkozhatnánk még? Természetesen a szlovák Wikipédiában! Eszerint ugyanis Benyovszky egyértelműen szlovák, ráadásul az első szlovák, aki négy kontinensen is járt; az első szlovák, aki több állam fejlődéséhez is hozzájárult (Lengyelország, Franciaország, Ausztria, USA, Madagaszkár); az első szlovák útleírás-bestellerszerző. Arra, hogy Benyovszky esetleg magyar lenne, semmi nem utal, kivéve egy lábjegyzetet, mely azt tartalmazza, hogy a szentgyörgyi gimnázium anyakönyvében mint „szlovák nemes a Nyitra vármegyei Verbóból” szerepel. (Az idézet egy olyan szlovák nyelvű, 2006-os, de a neten el nem érhető cikkből származik, melynek címe Benyovszky Móricot három nemzet mondja a magáénak – a harmadik a lengyel. Kétségtelen, hogy az anyakönyv komoly érv a szlovák származás mellett, de döntőnek nem neveznénk.)
A szócikk egy külön részt tartalmaz, ahol Benyovszky neveinek különböző nyelveken (lengyel, francia angol német, latin) használt formáit sorolják fel – a magyar ezek között egyáltalán nem szerepel! Az viszont sokkal érdekesebb – igaz, fő problémánkat nem érintő – kérdés, hogy Benyovszky útleírását, melyet a francia nyelvű kéziratok alapján 1790-ben adták ki angolul. 1791-ben franciául, svédül és hollandul, 1797-ben lengyelül is kiadták.A kötet még abban az évben megjelent németül, és1808-ban szlovákul – magyarul viszont csak 1888-ban, igaz, akkor Jókai fordításában.
Nincs más hátra, mint hogy megnézzük, mit mond maga Benyovszky! Mivel sajnos eredeti interjú nem maradt fenn, be kell érnünk azzal, amit a Vivát, Benyovszky! című magyar–csehszlovák kooprodukciós filmsorozatban nyilatkozik.
A magyar változatban Benyovszky magyarnak, a szlovákban szlováknak vallja magát. A legvalószínűbb azonban az, hogy Benyovszky abban az értelemben, ahogy ma különbséget teszünk, nem is tudott volna különbséget tenni, hiszen a nyelvi alapú nemzeti identitás a 18. századot még nem jellemzi. Amikor Benyovszky magyarnak vallotta magát, csak arra gondolhatott, hogy a magyar(országi) nemesség tagja, ha pedig szlováknak mondta magát, minden bizonnyal arra gondolt, hogy (felső-magyarországi) szláv. Függetlenül attól, hogy mi volt a családi nyelve (és egyáltalán nem biztos, hogy csak egy volt!), igencsak valószínű, hogy a másik nyelvhez, illetve annak beszélőközösségéhez is kötődött. Életútja jól mutatja, hogy mind a szlávsághoz, mind Magyarországhoz erős szálak kötötték.
Azt, hogy egy másik nemzet is magáénak vallja Benyovszkyt, nem úgy kell látnunk, hogy megpróbálják kisajátítani. Sokkal inkább érdemes észrevenni azt, hogy van egy olyan közös örökségünk, mely feloszthatatlan, és mindkét (három, négy...) nemzet kulturális örökségében szerepet játszik. Arra kell felfigyelni, hogy ez minket összeköt, nem pedig ürügyet keresni benne a konfliktusra.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (82):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Roland2: Van egy még nagyobb ívű ellentámadási tervem. Menjünk rá arra hogy Benyovszky Madagaszkári volt. Utána próbáljuk meg a madagaszkáriakat meggyőzni hogy csatlakozzanak magyarországhoz (így járulékosan az eu-hoz, így az eu-s felzárkóztatási támogatásokból sokkal több juthat a helyi iskolákra).
@Roland2: „Érdekesség, hogy az ott élő befolyásos fogorvos megemlítette, hogy ismeri a Benyovszky származásával kapcsolatos szlovák-magyar ellentétet, de kijelentette, hogy ez a helybelieket nem érdekli.” Hát, ugye, ez nem különösebben érdekes, már csak azért sem, mert kitalálható, hogy a helybelieket nem fogja érdekelni, hogy egy egyébként is alig ismert személyiség két távoli nép közül melyik közé tartozott.
„Magyarország haladéktalanul cselekedjen és indítson el egy tervszerű, hosszú távú programot a Benyovszky-ügy érdekében és vegye fel a kapcsolatot a madagaszkári illetékesekkel, mert a szlovákok teljesen kiszorítanak bennünket!” Ez aztán a nagy jelentőségű ügy! :D
„A fővárosi emlékmű szlovák matricával” A tábla konkrétan lengyel és angol nyelvű.
www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/3156-ma...-level-svedorszagbol
Révay Róza levele férjének, Sámuelnek:
keyframe.nava.hu/service/gallery/keyfram...a-60536-10245700.jpg
Benyovszky Sámuel levele feleségének Révay Rózának:
keyframe.nava.hu/service/gallery/keyfram...a-60536-10252300.jpg
Sajnos az interneten csak ezekhez lehet hozzájutni, a Duna tv által sugárzott filmből (van ott egy fénykép Móric leveléről öccséhez, Emánuelhez, de a kép nagyon rossz minőségű és nem lehet elolvasni), de ezek a levelek is magyarul vannak. Tehát a szülei nem leveleztek egymással magyarul véletlenül... Úgy, ahogy Móric sem az apjával...
@Roland2: Az elámita fokozhatatlan... :) S mivel Benyovszky az általunk ismert egyetlen elámita, vszeg belőle általánosíthatunk hogy milyen is egy kései, majdnem modern elámita. Sajnos ez csak olaj a tűzre a visszafelé mégdicsőbb ősöket kaparók tekintetében, s mivel elámita nyelv és klturális kötődések tekintetében a vizsgálódás igen csehül áll (ez de jól eltalált etno-humor, nemde..?), ám írt latinul... legyen Római! Így megvan hogy "mit adtak nekünk a Rómaiak"... ez már annyira közös örökség lesz hogy egész európával megoszthatjuk. Azon belül pedig mi magyarok, lengyelek, szlovákok féltékenykedhetünk a többi európaira (első helyen vszeg a franciák, különdíjasok a madagaszkári származású franciák...), így lokálisan (kk-eu) jól összekovácsol bennünket a közös ellenségkép. :)
Na, így kell nézettséget és kattintást generálni. LoL
(Véleményem: kurvára mindegy és leszarom, Benyovszky Móricka szlovák volt vagy lengyel vagy magyar, mint ahogy azt is, hogy a magyar nyelv a finnel rokon vagy inkább a török nyelvekkel. Ez az ország így is úgy is megy a süllyesztőbe.)
Az egyik Benyovszkyról szóló cikk közli a utazó két levelét is, amelyeket apjához írt. Az első, amit 1752-ben 11 évesen írt, azt magyarul írja, a második pedig, amely 1761-es keltezésű, az, úgy tűnik, latinul van, de szinte kiolvashatatlan.
benyovszky.hu/pdf/011.pdf
Tehát ha a gyermek Benyovszky Móric a lengyel/szlovák családnevű apjának magyarul ír, tehát feltehetően így is beszél vele, biztosan így tesz a tiszta magyar családból származó anyjával is... Itt bukik meg a szlovák identitás elmélete.
@Fejes László (nyest.hu):
Az a nagy büdös helyzet Lacikám - hogy a stílusodnál maradjak - hogy fogalmad sincs, hogyan működött a magyar társadalom a 19. század előtt.
A szlovák környezetben élő magyar etnikumú magyar nemest, meg a magyar nemességet kapott szlovák etnikumút semmi nem vonzotta a szlovák köznéphez, mert az rendkívül alacsony életnívón élt.
Tehát a magyar nemest pont a nemessége, nemesi életformája óvta meg attól, hogy a nemzetiséghez asszimiláljon, és éppen ezért magyarosodtak meg a nemességet kapó etnikumok is, hogy a taszító saját közegüktől minél távolabb kerüljenek.
Ugyanehhez a cikkhez még tavaly írtam példaként, hogy Erdélyben a Jósika és a Nopcsa családok is román eredetűek voltak, és mégis határozottan visszautasították, hogy visszarománosodjanak 1918 után pedig fenyegetéssel meg ígérgetéssel próbálták őket erre rávenni a románok.
@Fejes László (nyest.hu):
Drága bogaram? Milyen stílus ez? Mond László, meddig süllyedsz le még?
"Egyébként pedig igen: ha valakinek szlovák eredetű a neve, a felmenői és maga túlnyomóan szlovák területen születtek, akkor az igenis érv amellett, hogy valószínűleg szlovák származású, anyanyelvű és van szlovák öntudata (is). Ellenben nehéz elképzelni, hogy a család generációkon át elkülönülve él szlovák környezetben, semmiféle identitást nem vállalva a helyi lakossággal."
**
Beniczky család? Mond valamit? Nem, mi... :))
Magyar nemesek, magyar anyanyelvűek, megrögzött magyar nacionalisták.
1848-ban kíméletlenül verték le kormánybiztosokként as Bécsből és Szentpétervárról kézivezérelt szlovák felkelést, amiért bosszúból a család több tagját megölték szlovák terroristák az 1860-as években.
@Fejes László (nyest.hu): Kedves Fejes László, én nem tudom, hogyan ír tudományosnak nevezett cikkeket egy olyan ember, aki az alapvető viselkedési normákat sem ismeri? Aki nem tanulta meg azt, hogy ne tegezzen le olyan embereket, akiket nem ismer, ne nevezze "drága bogaramnak" őket, és ne hülyézze le őket csak azért, mert nem ért velük egyet.
És visszatérve Benyovszkyra.
A szlovák (helyesebben lengyel) családnév nem tesz valakit szlovákká. Erdélyiként ismerőseim között van jó néhány román családnevű, de magát teljesen magyarnak valló ember. Olyanok, akik, enyhén szólva, felháborodnak ha valaki azt meri róluk feltételezni, hogy ők románok. Jártam ezek közül az egyiknek a lakásán, annak okán, mert a barátnőm volt, és a házban semmilyen olyan tárgyat nem találtam, ami arra utalt volna, egy kevés román identitás szorult volna beléjük. A szülei is a magyarságukra büszke emberek. Kiderült, hogy az apjának a nagyapja volt román, de ők emiatt nem tartják magukat románoknak, se félig, se pedig egészen. Most ön szerint kényszeríteni kellene őket arra, hogy román identitásúak "(is)" legyenek? Úgy, ahogyan ön rá akarja kényszeríteni Benyovszkyra azt, hogy szlovák volt, annak ellenére, hogy ő sehol sem említi ezt meg? Az általam megosztott cikket ha figyelmesen elolvasta volna, és azt is, amit én korábban írtam, akkor elgondolkozott volna azon, hogy ha Benyovszky számára csak egy keveset is számított volna az, hogy szlovák, akkor valahol meg kellett volna említse. Abból kiindulva, hogy milyen a neve, kik voltak a szomszédai, hogy szlováknak írták be az iskolai nyilvántartásba - habár akkor még a szlovák megnevezés nem is létezett (de ez az "icike-picike" furcsaság sem szül önben kérdőjeleket a bejegyzés eredetiségét illetőleg) -, rákeni, hogy szlovák, habár maga Benyovszky, azzal, hogy ő maga erről egy szót sem szól, tagadja ezt. Ön ugyanazt teszi, mint azok, akik egy kreol bőrű embert, akinek történetesen Schwarz a neve, és netalán még liberális elveket is vall, egyből lezsidóznak. Hiába ez nem tartja magát annak! Mert ugye, mások mondják meg, hogy mi ő, és nem számít az, hogy ő minek tartja magát! Kit érdekel az? Benyovszkyval is ugyanez a helyzet.
Ami pedig a megosztott cikket illeti, úgy tűnik, hogy ön nem olvasta el azt figyelmesen azt a cikket, amit pont az ön jelen írására válaszul írtak, mivel pont az ön által felhozott érveket próbálja cáfolni, szerény meggyőződésem szerint, sikeresen. De, szíves engedelmével „lefordítom” önnek:
1. Ősei Lengyelországba költözése előtt a család neve Vági volt, a Mosoni-kapu környéki birtokukról. Természetesen erre ön felhozhatná, hogy – igen, de a régi nemesi családoknál a családnév nem utalt a család őseinek az eredetére. De a lengyel-szlovák Benyovszky igen?
2. Az idegen nyelvi többség nem jelenti azt, hogy ott mindenki ahhoz a nemzeti közösséghez tartozik. Elég szomorú, hogy ezt a kis problémát pont egy magyar nem veszi észre, akinek a nemzettársai az utódállamokban nagyon sokszor pont ebben a helyzetben vannak. Ha ezt az érvet egy angol, francia vagy szlovák hozta volna fel, azon nem csodálkoznék, de pont egy magyar érveljen ezzel?... Mint ahogyan mondtam már korábban is, az ön eszmetársai pont ezen felfogás alapján románozzák, szerbezik, szlovákozzák le a kisebbségi magyarokat.
3. A Benyovszky nevet az az lengyel közösség (én inkább a lengyel királyra saccolnék) adta a családnak, amelynek a kötelékében éltek, száműzöttekként, a személyek neve után, akik a birtokot kapták. És a Benjámin és az Urbán nevek a szlávságnál nem nagyon fordulnak elő. Úgy, ahogyan a Móric (az 1700-1800-as évekből elég sok Móric nevű magyart ismerünk, köztük Jókai Móricot – micel ez volt az eredeti neve, vagy pedig az 1848-as tábornokot Percel Mórt), Aladár (ez, germán eredete ellenére kimondottan a magyaroknál használatos), Máté, Ferenc és Ágost sem. Mindezek ugyebár Benyovszky Móric keresztnevei. Benyovszky latin-héber eredetű Szerafin neve, előfordul a szlávoknál, de az egész keresztény területen is.
4. Nem értem, hogy mi a probléma azzal, hogy a Brutóc/Brunóc szlovák nyelvterületen van, mint ahogyan az utolsó hozzászólásában fejtegeti? Még egyszer aláhúznám, hogy a helynév, vagy a születési hely nem utal a nemzetiségre. Az erdélyi Hátszeg például tiszta magyar név, a román megnevezése is innen jön (Hateg), és mégis csupán 3 %-nyi magyar lakja. 1850-ben a magyarság aránya 8 % volt. Jó kérdés lenne utánanézni, hogy mióta szlovák nyelvterület Brutóc/Brunóc.
5. Ja, tehát számon kéri a forrást a „magyar” bejegyzés okán, de az nem zavarja, hogy a szlovák népnév Benyovszky idejében nem is létezett? Ime mit ír ezzel kacsolatban a magyar Etimológiai szótár (Magyar Nyelv Kézikönyvei XII, Tinta Kiadó, 2013): Először 1828-ban használják, korábban tótnak nevezték őket. (801. oldal) Tehát 100 évvel Benyovszky születése után...
6. A wikipédia nem bizonyíték a nemzeti öntudat bebizonyítására. Mivel ön a wikipédiát hozta fel bizonyítéknak.
7. A szlovák nyelvi környezet, ismerősök nem bizonyítják Benyovszky szlovák mivoltát. Tehát, az ön nyelvén: ezt felhozni bizonyítékként Benyovszky szlovákságával kapcsolatban nevetséges.
8. Annak alapján szlováknak nevezni, hogy a film csehszlovák változatában szlováknak nevezi magát nem nevetséges, hanem röhej! A szerző lennebb bebizonyítja, hogy egy fikarcnyit is szlováknak érezte volna magát, akkor valahol meg kellett volna említenie. És aláhúzza azt, hogy orosz fogságban ha „előhalászta” volna a „szlovákságát”, az sokkal több előnyt hozott volna számára, mint lázadó lengyel, vagy magyar nemzetiségének emlí}tése. És mégsem tette, mert nem volt mit...
9. „Egyébként semmi baj az esetleges szlovák származással. A baj az adatok manipulálásával, olykori valótlanjságával van.” Ezt pont az ön cikkéről írja Fejes László uram... És a végén megmondja a véleményét az ön „közös örökség” elméletéről. Hogy hiába próbálja ön azzal, hogy elismeri Benyovszky nem létező szlovák öntudatát, rávenni a szlovákokat arra, hogy elismerjék azt, hogy azért volt „némi” kapcsolata a magyarsággal is, annak semmilyen eredménye nem lesz. Szerintem csak annyi lesz, hogy ha egy külföldi mindkét nép írásait elolvassa Benyovszkyról, amikor azt látja, hogy a szlovákok szerint csak szlovák volt, de a magyarok is elismerik azt, hogy szlovák volt, de nagy szerényen odateszik azt, hogy magyar is volt, azt a következtetést vonja le: „Szlovák volt, ha még a magyarok is elismerik ”.
Tehát akárhogyan is olvasnám ezen írást, ez nem az érvek és ellenérvek felsorolása, hanem az ön érveinek a cáfolása.
Tisztelettel.
@szlagy1: „Csak akkor lehet egy dolgot közösnek nevezni, ha mind a két fél annak is gondolja.” Nem, drága bogaram, ha a tesódal örököltök egy autót, akkor nem kell neked csak a sajátodnak tekintened csak azért, mert ő a sajátjának tekinti. Attól te még nyugodtan gondolhatod, hogy közös, hogy ő hülye. Arról nem beszélve, hogy ebben nincsenek „szlovákok” meg „magyarok”, hiszenb láthatod, hogy itt megoszlanak a vélemények. Csak éppen te egyedül azokat a szlovákokat vagy hajlandó észrevenni, akik olyan szlovákok, amilyen magyar te vagy.
Egyébként ha elolvasod a fenti cikket, akkor az nem arról szól, hogy szlovák volt-e vagy magyar, hanem arról, hogy erről mit lehet tudni, illetve milyen érveket hoztak fel mindkét oldalon. Ha egyáltalán igaz, hogy szerepel úgy is osztálykönyvben, mint „magyar nemes” (forrás?), az akkor sem érvényteleníti azt a tényt, hogy „szlovák nemes”-ként is szerepel. A kettő még ellentétben sincs egymással, hiszen természetes a többes identitás is, a magyar meg mint magyarországi nemes is magyarázható.
Egyébként pedig igen: ha valakinek szlovák eredetű a neve, a felmenői és maga túlnyomóan szlovák területen születtek, akkor az igenis érv amellett, hogy valószínűleg szlovák származású, anyanyelvű és van szlovák öntudata (is). Ellenben nehéz elképzelni, hogy a család generációkon át elkülönülve él szlovák környezetben, semmiféle identitást nem vállalva a helyi lakossággal.
Ami a Brutóc/Brunóc kérdést illeti, az két különböző település: hu.wikipedia.org/wiki/Brun%C3%B3c, hu.wikipedia.org/wiki/Szepesszentl%C5%91rinc – lehet, hogy a magyar Wikipédia összekeveri őket (hu.wikipedia.org/wiki/Benyovszky_M%C3%B3...z.C3.A1rmaz.C3.A1sa), abban viszont nincs különbség, hogy mindkettő mélyen bent van a szlovák nyelvterületen.
A cikkből kiemelnék egy mondatot: "Életútja jól mutatja, hogy mind a szlávsághoz, mind Magyarországhoz erős szálak kötötték." Az, hogy a nagybátyja Lengyelországban élt, birtokai voltak ott, a lengyel szabadságharcban harcolt, és orosz fogságba esett, nem bizonyítja azt, hogy a szlávsághoz erős identitásbeli szálak kötötték volna. Ne feledjük, hogy Magyarország török megszállása, Báthory István lengyel királysága után nagyon sok magyar nemes került Lengyelországra, és szerzett ott birtokokat. Elég ha arra gondolunk, hogy Balassi Wesselényi Ferenchez menekült Debnóba, ahol annak feleségébe, Szárkándy Annába lett szerelmes. Vagy arra, hogy Rákóczi Ferenc Lengyelországból indította a kuruc felkelést. Nagyon sok, a Habsburgokat nem szerető magyar főúr menekült Lengyelországba, és szerzett ott birtokokat és ezekkel együtt lengyel nemességet. De ez nem alap arra, hogy emiatt szlávnak nevezzük őket. Ezek szerint, mivel Benyovszkyt anpankaszabénak választották, az annak a bizonyítéka, hogy ő malgas volt, a francia kapcsolatai pedig annak, hogy francia?
Meg vagyok győződve, hogy szlovákul jól tudott a környezete miatt, de ez nem teszi őt szlovákká.
"Beragasztanék" ide egy másik írást is Benyovszky nemzeti hovatartozásáról:
SZLOVÁK VOLT-E BENYOVSZKY ?
A Facebook oldalakon kibontakozó vitához, nagyon szubjektív és gyakran valótlanságot állító, tudatlanságot tükröző véleményekhez a budapesti Benyovszky Társaság az alábbiakat kívánja hozzáfűzni. Az írás szerzője ismert jogtörténész , azon kiváló kevesek közé tartozik, aki évtizedek óta kiemelkedő kutatásaival kíván hozzájárulni a valódi “Benyovszky-kép” kialakításához. Véleményét szívesen ajánljuk a szlovák nemzettudat építőinek a figyelmébe is. Benyovszky Móric anyakönyvezve Benyovsky Moric
Egy felvidéki szlovák állampolgárságú magyar szerző etnoszociológiai témában írt könyvének címe: “Viharvert nemzettudat”. Amit a cím állít, súlyos realitás. A Kárpát-medence XX-XXI. századi történelmének kivétel nélkül mindenkit sújtó, kölcsönös ellenérzéseket és sérelmeket generáló aktuálpolitikai képződménye. Röviden szólva ez a háttere és magyarázata annak a felbuzdulásnak is, ami a facebook-on most épp Benyovszky származását környékezi. Ami pedig magát az érveket és ellenérveket összegző “Szlovák volt-e Benyovszky” című cikket illeti, a lehető legjobb példa arra, hogy milyen viharokat kavarhatnak például a Wikipédiá/k/ból nyert “adatok”, különösen, ha azokat ráadásul még felületesen is kezeljük!
Nézzük az érveket, pro és contra:
1/ A szlovák wikipédia (természetesen, de mi legyünk mégis méltányosak, s “elhallgatás” helyett vélelmezzünk csak mulasztást vagy ‘wikipédikus’ tájékozatlanságot) nem tulajdonít jelentőséget annak a ténynek, ami magyar oldalon genealogice nagyonis lényeges: hogy ama bizonyos lengyelországi száműzetésbe került család nota bene: magyar volt. Egyes adatok arra utalnak, hogy Vági volt a nevük, s a Mosoni-kapu környéki birtokukról, … tehát egyáltalán nem “szlovák nyelvterületről” szakadtak Lengyelországba. S hogy ott, a lengyel nyelvi környezet ellenére nem (mégsem) váltak virtigli lengyellé, jelzi az, hogy amint a száműzetés oka elmúlt, fiaik hazajöttek Magyarországra, és vitézséggel kitüntetve magukat, rehabilitálódtak, visszaszerezték magyar nemesi jogállapotukat, és elveszített birtokaik helyett új adományban részesültek. (Talán egykori magyar nevüknek is szerepe, például nosztalgikus szerepe volt a vágmenti birtokadományban.)
2/ Önmagában annak, hogy valaki milyen nyelvi vagy települési környezetben született, él, egzisztál, netán még beszéli is az adott nyelvet, semmiféle szerepe nincs az identitásra. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, egyben azt is állítja, hogy például egy angol gyarmati tisztviselő és annak gyereke, pusztán a nyelvi és etnikai közeg révén egyszercsak malájjá, vagy más egyéb szinesbőrű bennszülötté válik. …
Vagy vegyük például Benyovszky madagaszkári ampanszakabéságát. Vajon Benyovszky ettől levetette volna magyarságát, avagy feltételezett szlovákságát, és malgassá vált? … Ugye mekkora naivitás? …
3/ A nyelvi közeg csupán annyiban meghatározó, hogy gyakorlatilag az adta a testvérpár adománybirtokainak nevét. Így adta Benjámin birtokának a szláv Benyó változat alapján a BENYOV nevet, ami azt jelenti, hogy “Benyóé”, és Urbán birtokának az URBANOV helyevet, ami azt jelenti, hogy Urbáné. Így ragadt rájuk aztán, valószínű, hogy nem szlovák, hanem lengyel reminiszcenciával a Benyovszky és Urbanovszky név: s jellemzően a magyar toleranciára, ezt a nevet a magyar közeg is tiszteletben tartotta, s tartja a mai napig is.
4/ Ehhez már csak azt kell hozzáfűzünk, hogy Benyovszky, sok külországban megfordulván, a nevét nem ‘szlovákosan’ írta, hanem rendszerint csak magyar vagy lengyel módra, avagy az épp adott nyelvi környezet ortográfiája szerint.
(És ha már a “helyesírásnál” tartunk, nem “Brutóc”, hanem “Brunóc”!)
5/ A Szentgyörgyi gimnázium “anyakönyve” – ami valójában csupán osztálykönyv – nemcsak a szlovákok által idézett egyetlen helyen szerepelteti a Benyovszky nevet, hanem – nota bene – két évfolyamon: s ezek közül az első bejegyzés szerint a család “magyar nemes”. A következő évben, más kézírással áll a megváltoztatott etnikai adat. Vajon mi lehet az oka a változásnak? … Netán a tanári befolyás? Ugyanis iskolai felsőbbségi szándék, indíttatás, kezdeményezés nélkül a változtatásra aligha kerülhetett sor. Ahogy a korábbi magyar adat se kerülhetett körtudomással ellentétesen az”anyakönyvbe”.
6/ Vajon az angol Wikipédia mennyiben autentikusabb forrás Benyovszky-identitási kérdésekben, mint akár a magyar akár a szlovák?
7/ Vajon komolyan vehető-e az az érv, hogy “‘akármilyen volt is a család nemzetisége, az nyilvánvaló, hogy a család szlovák környezetben élt, tehát Benyovszkynak erős szlovák kötődései is lehettek”???
Ettől lett volna szlovák?
Komolyan gondolható, hogy a jobbágyok, a cselédség vagy a szomszédság, netán a baráti kör egyes tagjainak nyelve határozta meg a Benyovszky család identitását? Az hogy ők maguk milyen nyelven beszéltek, milyen nyelven írtak családon belül egymásnak, az mit se számít? Ugyanis a családi nyelv dokumentáltan is a magyar volt.
8/Komolyan gondolható, hogy amit a saját identitásáról maga Benyovszky mond, arra a “Vivát Benyovszky” c. XX. századi film a legautentikusabb forrás? Természetesen a magyar változatban meghagyták magyarnak, a szlovák változatban viszont szlováknak vallja magát. …
DE mi az, amit erről Ő maga írt? Az hogy “magyar nemes”. Persze ettől még lehetne akár szlovák származású is, csakhogy itt az a bökkenő, hogy a magyar mellett említi a lengyel családi kapcsolatait is. Márpedig ha bármi okból szlováknak /is/ tekintette volna magát vagy a családját, akkor a lengyel vonal ráadásul való felemlítése mellett a szlovák “kötődés” megemlítése is logikus lett volna. Pláne az orosz fogság alatti kihallgatása során: amikor is sem a magyar sem a lengyel kapcsolat nem válhatott előnyére, a szlovákkal viszont legalább némi szimpátiát kelthetett volna maga iránt. Vajon miért nem tette?
9/ Egyébként semmi baj az esetleges szlovák származással. A baj az adatok manipulálásával, olykori valótlanjságával van.
A cikk végén emlegetett “közös örökséggel” pedig csak az a baj, hogy azt diplomáciailag csupán mi magyarok vesszük tekintetbe. Az un. utódállamokban ez nem szokás. Ellenkezőleg, … de erről itt most többet ne szóljunk.
Dr. Szádeczky-Kardoss Irma
(www.benyovszky.hu/benyovszky-magyarsaga/)
Az írás megmagyarázza az anyakönyvi "szlovák nemes" bejegyzés eredetét is.
És badarságnak tartom azt, hogy abból kiindulva, hogy szlovák többségű vidéken élt, feltételezzük, hogy szlovák volt, vagy szlovák kötődései voltak. Én is egy 91 %-ban román többségű városban élek, és mégsem vagyok román, de még a rokonaim közt sincs egy sem. Erdélyben évszázadokig éltek magyar nemesek teljesen román lakosságú falvaktól körülvéve, de ez nem tette őket románokká. Sőt. Román a eredetű nemesek is elmagyarosodtak. A Felvidéken is ugyanez volt a helyzet. Tehát miért legyen Benyovszky szlovák csak azért, mert a vidék, ahol élt, szlovák többségű volt? Vagy talán ez az alapja annak, hogy egyes magyarországi körökben a szomszédos államokban élő magyar kisebbségieket lerománozzák, leszlovákozzák, leszerbezik csak azért, mert az ország lakóinak többsége szlovák, román vagy szerb? Akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy egyesek Benyovszky szlovákságát bizonygatják...
Aláhúzom: engem nem az zavar, hogy a szlovákok szlováknak nevezik Benyovszkyt, hanem az, hogy magyarok nevezik annak, egyetlen komoly bizonyíték nélkül. Pont azt teszik, mint a szlovákok.
És érdemes lenne azoknak, akik a közös örökségről beszélnek, elgondolkodjanak az írás utolsó bekezdésén. Csak akkor lehet egy dolgot közösnek nevezni, ha mind a két fél annak is gondolja.
@baloch: Te idézed. De talán akkor belátod, hogy egészen triviális hülyeséget állít. Mivel egy pillanat alatt ő is rájöhetett volna, látszik, hogy vágyvezérelt „érvrendszere” van.
@Irgun Baklav:
"de nem azért idézted be, mert érdekes, komolyan veendő véleménynek tartottad?"
Érdekes és komolyan veendő, két külön fogalom. Én az érdekessége miatt ollóztam, hogy olvasd el, hátha találsz benne valami érdekeset. Ez a cikk is érdekes, de nem komolyan veendő. A cikk utolsó bekezdése azonban nem érdekes, hanem értékes, és javaslom sok más helyen is a kifejezés használatát.
@baloch: Bocs, de ha te érvként használsz valamit, akkor illene utánanézni, hogy hiteles-e. Ez a jelek szerint egyáltalán nem az. A tévedést ilyenkor illik legalább elismerni.