Siralmas a franciák nyelvtudása
Elégedetlen a francia köztársasági elnök az idegennyelv-oktatás színvonalával hazájában, ezért hadat üzen a régi rendszernek.
A franciák közismerten szeretik a saját nyelvüket használni akkor is, ha külföldiekkel van dolguk. E jelenség hátterében sokan a nemzeti öntudatot sejtik, de könnyen lehet, hogy a valódi ok ennél sokkal egyszerűbb.
Egy oktatási reformokkal kapcsolatos beszédében Nicolas Sarkozy nemrégiben elismerte, siralmas a franciák nyelvtudása, és vésztervet helyezett kilátásba a helyzet javítására. Kifogásait részben a franciák TOEFL-teszten elért eredményeire alapozta: ezen a vizsgán, amit általában azoktól kérnek, akik az Egyesült Államokban akarnak tanulni, 109 vizsgált országból Franciaország mindössze a 69. helyen végzett.
„Egy idegen nyelvet beszélni kell” – hangsúlyozta a gyenge angoltudásáról híres Sarkozy, utalván arra, hogy a francia nyelvoktatás erősen nyelvtancentrikus, és nem tulajdonít megfelelő fontosságot a beszédkészség fejlesztésének.
De mi állhat még a nem túl rózsás helyzet hátterében? A franciák általában középiskolában kezdenek idegen nyelvet tanulni, és összesen hatévnyi oktatásban részesülnek. Mindezt nem éppen kis létszámú, nemritkán 30 fős osztályokban. Ezen kívül a nyelvtanárok nagy része erőteljes francia akcentussal beszél, és kevés az anyanyelvű tanár: ez utóbbit jelentős problémának látják a franciák.
Éppen ezért Sarkozy megfogadta, mindent megtesz annak érdekében, hogy az országba több anyanyelvi oktatót csábítson, és ezzel párhuzamosan minél több francia diák tanuljon külföldön.
Szüksége is van a franciáknak a nyelvtudásra, hiszen a hajdan volt világnyelv egyre inkább teret veszt az angollal szemben. Az internet térhódítása pedig végleg aláhúzta az utóbbi fontosságát.
Christian Tremblay, a Többnyelvűség Európai Megfigyelőközpontjának (European Observatory of Plurilinguism) vezetője elismerte, hogy a francia nyelvoktatási rendszer „nagyon átlagos”, és kétségét fejezte ki, hogy Sarkozy javaslatai valódi változást hoznak-e. „A franciák még mindig a »nagy nyelv« szindrómában szenvednek. Otthon, a családokban, és a társadalom egészében nem gondolják azt, hogy a nyelvtudás valami fontos dolog. Ez az a nézet, aminek változnia kellene.”