Segély helyett esély?
Ezen a télen az elmúlt évek legtöbb embert érintő téli közfoglalkoztatására került sor. A programot több kritika is érte. De hogyan vélekedik az, aki tanárként részt vesz a felzárkóztató képzésekben?
Évekkel ezelőtt az egyik egyetemi professzorom azt mesélte, hogy azért nézi a Mónika showt, mert a társadalomnak ezzel a rétegével semmilyen kapcsolata nincs, ez az egyetlen csatorna, melyen keresztül informálódhat a hátrányosabb helyzetben élő, aluliskolázott emberek életéről, gondjairól. Én magam születésem óta élek Borsod megyében, az egykor bányászata és ipara révén szebb napokat látott régióban. Az 1960-as és 70-es években, amikor itt virágzott a bányászat és a nehézipar, gyakori jelenség volt, hogy az iskolapad helyett a munkát választották az emberek néhány osztály elvégzése után. A rendszerváltás után, a bányászat megszűnésével azonban feleslegessé vált a tömeges szakképzetlen munkaerő, és éppen ekkorra váltak szükségtelenné a hagyományos cigány mesterségek is, ami tovább növelte a munkanélküliek számát.
Azt gondolom, hogy a parlament bársonyszékében ülve gondolhatja valaki, hogy 22800 forintból lehetséges megélni, az itteni problémáktól távol lehet kritizálni embereket, rendszereket, de hosszú évek óta most történik olyan változás, mely a régóta munka nélkül élő aktív korúak számára értékteremtő és hasznos munkát ad. Minden sztereotípia ellenére ezek az emberek nem önszántukból választották a munkanélküliség útját, jelentős részük vágyik arra, hogy állandó munkából származó, kiszámítható jövedelemből élhessen.
Ezen a télen az elmúlt évek legtöbb embert érintő téli közfoglalkoztatására került sor, ami sokakat késztetett véleményük éles kifejtésére. Ez önmagában nem volna baj, de úgy érzem, hogy sokan azok közül, akik véleményüknek a különböző fórumokon hangot adnak, nincsenek elegendő információ birtokában. Az alábbiakban tehát semmi mást nem szeretnék, mint ismertetni egy véleményt, méghozzá a saját véleményemet a téli közfoglalkoztatással kapcsolatban.
Több vád is érte a jelenlegi kormányzatot; ezekben felróják, hogy a téli közfoglalkoztatás nem más, mint a foglalkoztatási statisztika manipulálása, hiszen 146500 államilag támogatott új álláshely jött létre. A munkaprogram valóban pozitívan hat a foglakoztatási adatokra, ám úgy is tekinthetünk rá, mint egy hosszú távú befektetésre, hiszen ennek keretében lehetőség van szakképesítés megszerzésére, továbbá 50000 ember bevonásával alapkompetencia-fejlesztés is kezdődött a leghátrányosabb helyzetű álláskeresők számára. A képzés tananyagát a Türr István Képző és Kutató Intézet mint az Emberi Erőforrások Minisztériumának háttérintézménye készítette.
A képzés egy szintfelmérővel indult, mely több vicc és felháborodás tárgyát is képezte az elmúlt hetekben. A felmérő valóban tartalmazott egyszerű, egyesek számára méltatlan vagy sértő feladatokat is, de nem szabad elfelejteni azt, hogy vegyes összetételű csoportokban teljesen különböző képességekkel rendelkező emberek tudását kellett felmérni, ehhez pedig a legegyszerűbb feladatok is szükségesek. A képességek felmérése további okok miatt is fontos: egyrészt a differenciált oktatás megszervezéséhez, másrészt a képzés eredményességének méréséhez, hiszen a kiindulópontot mutatja.
A tesztek eredményeinek Békés megyére vonatkozó része megtalálható a Türr Irtván Képző és Kutató Intézet honlapján; ez súlyos tényeket tár fel. Itt olvasható, hogy a résztvevők 3 százaléka nem képes leírni a saját adatait, 8 százalékuk feltételezhető olvasási nehézségei miatt nem tudott felhőt, napot és hópelyhet rajzolni, valamint a részvevők több mint 36 százaléka 50 pontnál kevesebbet ért el a 100 pontos tesztből. A képzésben részt vevők közül csupán 409 fő, a kitöltők 9,11 százaléka teljesített 90 pont fölött.
A Borsod megyére vonatkozó adatok még nem állnak rendelkezésre, így a továbbiakban a saját tapasztalataimra hagyatkozom. Az általam tanított csoportban az eredmények a vártnak megfelelően rendkívül vegyes képet mutatnak. Született néhány száz százalékos dolgozat, de 40 százalék alatti eredmények, sőt nulla pontos feladatsorok is előfordultak. Az eredmények zöme azonban a középső tartományban van. A teszt két részből állt: egy nyelvi és egy matematika szintfelmérőből. Ez utóbbi kevésbé volt kidolgozott; a nyelvi teszt több feladatból állt, így árnyaltabb képet festett. A saját, nem reprezentatív adataim szerint a matematikai rész sikerült jobban. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy újdonsült diákjaim minden hónapban sokat matekozhattak, mire beosztották foglalkoztatást helyettesítő támogatásukat.
A képzés során a résztvevők az írás, az olvasás és a számolás felelevenítésén és esetleges újratanulásán kívül életviteli, mentálhigiénés és tanulási készségeiket is fejleszthetik. Az első másfél hét alatt lezajlott a ráhangoló és a motiváló tréning, amely eleinte céltalannak tűnt számomra, azonban mára beláttam, hogy ezek az emberek rengeteg gátlással és félelemmel érkeztek az órákra, ezeket a feszültségeket pedig oldani kell a komolyabb tanulás megkezdése előtt. Sokukra jellemző, hogy már előre félnek a tananyagtól, mondván, hogy ez nekik úgysem megy; náluk különösen fontos a megerősítés és a sikerélmény.
A tananyaggal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az összeállítók tanulmányozták a szakirodalmat és annak megfelelően épülnek fel az egyes modulok egészen az alapoktól kezdve. Az alapozó-megújító fejlesztés olvasás-írás részében felfedezhető Meixner Ildikó olvasástanítási módszere és szókincsfelmérő, bővítő feladatai, valamint az olvasási képességeket felmérő feladatsor. Meixner Ildikó máig egyedülálló módszert fejlesztett ki, melyet kezdetben a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek tanításában alkalmaztak, mára azonban általánosan elterjedt. A további modulok is az alapoktól épülnek fel, lehetőséget biztosítva arra, hogy a résztvevők bepótolhassák hiányzó ismereteiket, ugyanakkor összetettebb ismereteket is tartalmaznak azért, hogy a már alapismeretekkel rendelkezők is bővíthessék tudásukat.
Az egyes vélemények által primitívnek titulált tesztben többek között azt is kifogásolták, hogy a kitöltők 10 pontot kaptak nevük és címük leírásáért. Ehhez saját tapasztalataim alapján annyit fűznék hozzá, hogy az általam kijavított 20 tesztből alig volt 5, amire a 10 pontot megadhattam. Kis- és nagybetűk megkülönböztetése, ékezetek megléte vagy hiánya, tulajdonnevek helyesírása okozta a legtöbb problémát. Szintén vitatott feladat volt a második, ahol napot, felhőt és hópelyhet kellett rajzolni. A feladat azonban – bár első ránézésre valóban túl egyszerűnek tűnik – összetett, mivel először is értelmezni kellett azt, majd elolvasni a szavakat, végül pedig rajzolni. A harmadik feladat utasítása szerint két időjárás-előrejelzésben kellett aláhúzni a havazás, felszakadozik, havas eső, várható szavakat, majd a rövid szövegek alapján kérdésekre kellett válaszolni – ez végkép nehéznek bizonyult. Ezek az eredmények összhangban vannak a nemzetközi PISA-felmérések eredményeivel, amiből kiderült, hogy a 15 éveseknek több, mint a 17 százaléka nem érti, amit olvas. Valószínű, hogy az iskolaévek elteltével ez az arány tovább nő.
Az általam tanított csoportban is vannak emberek, akik elsőre nevetségesnek találták a feladatokat, mivel azonban látták azt, hogy csoporttársaik többségének nehézséget okoznak, így elismerték szükségességüket, és növelte önbecsülésüket, valamint a csoporton belüli helyzetüket az, hogy gond nélkül megoldották ezeket. Azok az emberek pedig, akik itt szembesültek hiányosságaikkal erőt merítenek ebből, többen megfogadták, hogy megtanulnak írni-olvasni, vagy azt, hogy ezután többet olvasnak. Hogy az elhatározásuk tartós lesz-e, nem tudni, de már az is nagyon fontos, hogy a felismerés megszületett bennük.
Önnek is van véleménye, tapasztalata a közmunkaprogramról? – Kérjük, írja meg szerkesztőségünknek emailben!
Összefoglalva tehát, ezek az emberek kétszeresen járnak jól, egyfelől munkabért kapnak az oktatási idő alatt, másfelől egy második esélyt kapnak arra, hogy bepótolják eddig hiányzó ismereteiket, és olyan tudáshoz jussanak, ami megkönnyítheti a mindennapi életben való boldogulásukat. Ez a program mindehhez nyújt számukra segítséget, sikerélményeket és ráébreszti őket az új ismeretek tanulásának fontosságára. Mindezeken túl az is nagyon fontos, mivel nagyrészt családos, több gyermeket nevelő emberekről van szó, hogy példát mutatnak gyermekeik számára, emelve ezzel a tanulás presztízsét.
Hogy végül milyen eredményekkel zárul a program, és hogy valóban szolgál-e hosszú távú megoldással, azt még korai lenne megmondani. Remélhetőleg igen.
A szerző az izsófalvai Kalász László Általános Iskola Izsó Miklós Tagiskolájának tanára és végzős hallgató az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolában, Interkulturális nyelvészet programon.
@DJS: valóban, oda van írva a cikk végére a doktori iskola, ezek szerint én is funkcionális analfabéta vagyok. Mindegy, nem is a cikkíró személyét akartam kritizálni, hanem azt, ahogy védi ezt a hülye tesztet. Az nem mentség, hogy sokan ezt sem tudják megoldani. A többiben egyetértek.
@El Vaquero:
A szerző nem csak általános iskolai tanár, hanem doktorandusz is, egy olyan szakon, ahol tanulnak a képességek fejlődéséről. Úgyhogy ne a kompetenciáit kritizáld, hanem a cikkét.
Valóban kellett volna némi bevezető szöveg, arról, hogy ez a teszt mire szolgál, mi függ tőle, és miket tesztel, tehát mire figyeljenek (pl. a nevük helyes leírására). Ezt azonban a potenciálisan írástudatlan embereknek jobb szóban elmondani. Arról pedig nem tudunk, hogy volt-e egy ilyen szövegük a tesztelőknek, amit minden csoportban kötelezően fel kellett olvasniuk a kitöltés előtt.
Amúgy a teszt nekem se tetszik. Egyrészt nincs sok kapcsolatban a mindennapi élettel, inkább a kulturális, elvont tudást méri. A hópehely erre a tipikus példa – az emberek többsége sose nézett még mikroszkóppal hópelyhet, csak megtanulja, elfogadja, hogy így néz ki. A felhők rajzolása is olyasmi, amire az óvodában tanítanak meg minket (már akit), ráadásul erre a képességre a világon semmi szükség.
Azt hiszem, ezt a tesztet szándékosan vették gyerekesre, talán hogy barátságosabbnak tűnjön, esetleg azért, mert azt remélték, hogy így ismerősebb lesz a gyermekes szülőknek, akik néha óhatatlanul találkoztak a gyerekeik dolgozataival. De szerintem felnőttesebb, életszerűbb témákkal jobb lett volna. Pl. rajzoljon le egy autógumit; dögunalmas és semmitmondó időjárás-jelentés helyett Kovács 2 János munkaszerződése, amiben a „napi 8 órás” és a „részmunkaidő” szavakat kell aláhúzni. Nem kizárt, hogy az a 8%, aki nem rajzolta le a napocskát, azért nem tett így, mert az egész tesztet megalázónak találta.
És súlyosan félrevezető a TKKI végkövetkeztetése, miszerint „Ezek az emberek sajnos egyszerű állításokat, utasításokat, tájékoztatást sem képesek megérteni, ennek következtében még az egyszerű munkafolyamatokat tartalmazó közmunkában sem tudnak értékteremtő tevékenységet végezni.” Valójában ez a teszt csak az írás-olvasás képességeket mérte, a szóbeli utasítások megértésének képességét nem.
Ha jól tudom, nem tesztelgették azokat, akiknek érettségijük van, de ők nagyon is kisebbségben vannak.
Meixner Ildikó módszere két évet szán az olvasástanításra. Akkor ez el fog tartani legalább nyolc év telén át. És akkor még hol lesznek az érettségi követelményektől.
@bloggerman77: biztos van sok ilyen is, amit írsz, de ezek az emberek NEM zárkóztathatók fel közmunkásképzés keretében sem, ahhoz túl nagy a lemaradásuk. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetben teljességgel esélytelenek, náluknál milliószor kvalifikáltabbak is tömegesen munka nélkül vannak.
@El Vaquero:
Álomvilágban élsz.
Nekem volt egy budapesti általános iskolában, a 80-as évek végén olyan túlkoros cigány osztálytársam negyedi osztályban, akinek nem jött össze az, hogy az "o", "l", "l", "ó" betűk összeolvasva azt jelentik, hogy olló. Betűnként olvasta ki a szót...
Szerinted ez a nő, ma kb. 40 évesen milyen eséllyel indul a munkaerőpiacon?
Volt egy cigány ikerpár is az osztályunkban. Ők egyszerűen NEM ÉRTETTÉK (!!) amit kérdezett tőlük a tanár, mert magyarul csak alapszinten tudtak, egymás között beás nyelven beszéltek. Ő esetükben is felesleges lenne a teszt?
És ez a helyzet ott Borsodban ma ennek a sokszoros hatványa.
@Sigmoid: valóban, a feladat nem kötötte ki, hogy milyen betűvel kell kitölteni, így bármi elfogadható a 10 pontért, nyomtatott, zsinórírásos, iniciálés, kapitális, kiskapitális. A feladat azt sem mondta, hogy figyelni kell a helyesírásra. Lehet, ha ezeket az elején rögzíti, akkor többen figyelnek a részletekre, így meg csak gyanútlanul leírták az adataikat, mint egy kérdőíven, és nem gondoltak arra, hogy magyartanárok ezen fognak rugózni, ás pontokat fognak vonogatni.
Továbbra is tartom, hogy ez a "teszt" szégyen. Egyszerűen felnőtt emberhez méltatlan, megalázó. Legalább lettek volna benne életszerű újságcikkek, egyszerűbb trendgrafikonok elemzése, egyértelmű logikai kérdések, kérdéseket kellett volna röviden megválaszolni, vagy igaz/hamis szinten minősíteni, esetleg a)-d) állítás közül az elemzett szövegre igazat kiválasztani. Legalább egy középszintű érettségi szintjét el kellett volna érnie.
hvg.hu/itthon/20131206_Foto_dobbenetes_tesztet_kell_kitolteniuk
Az egész teszt megfogalmazása gáz, mintha egy általános iskolás fogalmazta volna meg. Pl. "Szeret rajzolni? Rajzolja le!". Most akkor válaszolni kell a rajzolás szeretetére is? Indokolatlanul bratyizós stílus. Aztán "Húzza alá a szövegben! Jól figyeljen!". Miért kéne jól figyelni? Eltörik a lábát, ha nem figyel? Vagy az előző feladatoknál nem kellett figyelni? Mit is kell aláhúzni a szövegben? A pongyolaság, komolytalanság, prosztóság felsőfoka az egész. Ilyen szellemi szinttel nem kellett volna tesztet összeállítani.
Nem ismerem a cikkírót, de egy általános iskolai tanár ne legyen már kompetens felnőtt emberek munkaalkalmassági és szintfelmérési anyagainak az értékelésére. Osszák rá az ilyet a HR-es végzettségűre, középiskolai tanárra, jogi végzettségű köztisztviselőre. Jó, hogy nem már óvónő és dajka minősít ilyen kérdésekben, és rúg bele ilyen szerencsétlen sorsú emberekbe.
Felveti továbbá a teszt az államilag akkreditált végzettségek iránti bizalmatlanságot is, ráadásul állami szinten. Azokkal az emberekkel, akiknek legalább megvan a befejezett nyolc általános, nem kellett volna ilyet kitöltetni, hiszen egyszer életük folyamán igazoltan teljesítettek ennél komolyabb feladatokat is. Értelmi fogyatékos oktatásban végzettekkel szintén felesleges tesztezni. Maradnak a nem értelmi fogyatékosok, akik nem fejezték be az általános iskolát, de őket milyen kvalifikáltságot igénylő munka érdekében is teszteljük? Ha meg nem adunk hitelt a végzettségeknek, úgyis mindig tesztezünk, akkor minek vannak? Ugyanezt játsszák a munkáltatók a nyelvvizsgával, nem ismerik el, hanem az interjún belsőleg vizsgáztatják a jelentkezőket nyelvből. Akkor viszont minek van államilag akkreditált, külső nyelvvizsga? Csak felvételihez és diplomaátvételhez? Esetleg az emberek vizsgadíjjal fejése céljából hozták létre?
"Kis- és nagybetűk megkülönböztetése, ékezetek megléte vagy hiánya, tulajdonnevek helyesírása okozta a legtöbb problémát."
Kedves Renáta, attól tartok, hogy egyetemi diplomám, és az általam olvasott és írt közelítőleg napi ötven oldal szöveg ellenére nekem sem tudta volna megadni a 10 pontot, tekintve hogy soha, de SOHA életemben nem történt meg, hogy ahol személyes adataimat kellett megadni, ott ne csupa NYOMTATOTT NAGYBETŰT használtam volna.
Az állam a közfoglalkoztatottakat az időarányos minimálbér alatt fizeti. Még ha szakképzést igénylő munkát is végeznek, akkor is kevesebbet kapnak ugyanazért a munkáért. Igaz, most már nem sokkal kevesebbet, de egy vállalatnak az állam nem engedné meg, hogy órabérben ilyen rosszul fizesse a dolgozóit. Itt most nem arról van szó, hogy részmunkaidőben dolgoznak.