Egy oktatáspolitikai változás védelmében
A 2013. szeptember 2-ai tanévnyitó hatalmas változásokat hozott a magyar oktatásügyben. Talán máig sem csitultak azok az indulatok, melyek szülőktől és oktatáspolitikusoktól az éppen kiépülő új rendszert kritizálják. Az alábbiakban arra szeretnék rámutatni, hogy a reform mégsem ördögtől való és többségben vannak azok a gyermekek, akiknek az egész napos iskola a javát szolgálja.
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény értelmében 2013. szeptember 1-től minden iskolának kötelezően meg kellett terveznie a tanulók tanóráit és tanórán kívüli elfoglaltságait délután négy óráig. Erre a jogszabály két lehetőséget kínált. Az egyik lehetőség az egész napos iskola, mely tulajdonképpen a korábbi iskolaotthonos rendszernek felel meg, vagyis a tanórák és a napközis foglalkozások délelőtt és délután egyenlő mértékben vannak. Ez a forma nem engedi, hogy egyes tanulók felmentést kapjanak a délutáni foglalkozások alól. A másik szervezési mód délelőttre koncentrálja a tanítási órákat, délutánra pedig a szakköröket, felzárkóztatókat és a napközis foglalkozásokat. A legtöbb iskola ezt az oktatási formát választotta és minden szülőnek módjában állt alapos indokkal kérvényezni gyermeke felmentését a délutáni elfoglaltságok alól. A törvény szerint az intézményvezetők elfogadhatták és el is utasíthatták a szülői kérvényt, melynél több szempontot figyelembe véve a tanuló tanulmányi eredménye volt a döntő.
Mellékesen jegyzem meg, hogy körülbelül egy évtizeddel ezelőtt éppen ekkora ellenállás övezte az iskolaotthonos oktatás bevezetését, majd néhány évvel később, ahol forráshiány miatt ezt az oktatási formát ki kellett vezetni, ott ez a változás szintén a szülők rosszallását váltotta ki.
A KSH adatai szerint az utóbbi időben folyamatosan növekszik a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma. A 2012/13-as tanévben a hátrányos helyzetű tanulók száma 456 ezer, míg a halmozottan hátrányosoké 157 ezer volt a 743 ezer általános iskoláskorú gyermekből. Ez azt jelenti, hogy bár jelenlétük elsősorban az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiókban magas arányú, kisebb-nagyobb mértékben az ország egész területén megtalálhatóak a nehéz társadalmi körülmények között élő gyermekek.
A hátrányos helyzet és a halmozottan hátrányos helyzet szociálpolitikai fogalom. Olyan társadalmi helyzeteket jelöl, ahol a család egy főre eső jövedelme alacsony, és a szülők legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek. Ezekben az esetekben fokozottan nő az iskola szerepe és feladata, mivel egy hátrányos helyzetű tanuló a tanulmányi előmeneteléhez több segítséget és támogatást igényel, mint egy normál társadalmi helyzetű diák. Többször előfordult már, hogy egy házi feladat nem készült el, mert lekapcsolták a családnál az áramot, vagy egyszerűen csak otthon a házimunkával kellett foglalkozni a lecke helyett. Az sem ritka, hogy a házi feladathoz szükséges szülői segítség marad el, mivel a sok szülő nem fejezte be általános iskolai tanulmányait, így gyermeke iskolai előmenetelét csak kívülállóként szemléli. Tapasztalataim szerint a cigány tanulóknál jellemző, hogy az otthoni tanulás helyett a család és a tágabb környezet gyakran támaszt másféle elvárásokat a diákokkal szemben. Az ő mindennapjaikban hasznosabb a gyakorlati tudás, mint az iskola által kínált elméleti.
A 4 óráig tartó iskola tehát sok más mellett azt a feladatot próbálja megoldani, amelyet a nehéz társadalmi körülmények között, vagy eltérő kulturális hagyományokkal élő családok az elmúlt évek tanulságai szerint nehezen vagy csak komoly erőfeszítések árán tudtak. Nyugodt körülményeket teremteni az iskolában a következő napra való felkészüléshez és felnőtt segítségét egy-egy feladat megoldásában.
(Forrás: Wikimedia Commons / Biso / GNU-FDL 1.2)
Az új oktatási törvénynek nem titkolt célja volt az is, hogy csökkentse az utcán, szülői felügyelet nélkül csellengő iskoláskorú gyermekek számát. Az elmúlt tanévekben ezt a célt szolgálta az igazolatlan hiányzások szigorú nyomon követése, ami a kormány által közzé tett adatok szerint szintén sikeres volt, hiszen kimutathatóan csökkent a hiányzások száma.
Társadalmi helyzetre való tekintet nélkül, minden szülőnek fontos, hogy addig, amíg ő munkaidejét tölti, gyermeke biztonságos körülmények között, felnőtt felügyelete mellett, tanulmányaihoz minden segítséget megkapva, hasznosan töltse el idejét. Így a dolgozó szülők gyermekeinek éppen olyan fontos segítséget nyújthat az egész napos iskola, mint a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak. Egy-egy délutánon a tanulószobai foglalkozásokon túl alkalom nyílhat a tehetséggondozó és felzárkóztató órák mellett azokra a szakkörökre is, melyek színesítik az iskolai kínálatot élménnyé téve a tanulást.
Az egész napos iskolát az elmúlt hónapokban jóval több kritika érte, mint amennyit jogosan megérdemelt volna. Természetes, hogy egy új rendszer kiépítésében mindig vannak nehézségek és döccenők, de három hónappal a törvény életbelépése után elmondható, hogy kialakult az új rendszer és lassan elcsitulnak a viták. Idővel egyre többen látják majd, hogy ez a változás a gyermekeink érdekét szolgálja. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy ha évek múltán valaki megpróbál változtatni a most kialakult rendszeren, annak legalább annyi ellenvéleményt kell majd végighallgatnia, mint a jelenlegi átalakítás véghezvivőinek.
A szerző az izsófalvai Kalász László Általános Iskola Izsó Miklós Tagiskolájának tanára és végzős hallgató az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolában, Interkulturális nyelvészet programon.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (21):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@El Vaquero: Itt nem erről az oktatási programról van szó: Idézlek: "Szóval bukta, azon túl hülyeség is. Pedig ötlet lenne benne, elismerem, de csak erre az ötletre egy komplett nyelvészetet nem lehet ráalapozni."
Nemsokára, remélem, saját honlapom lesz - majd ott. Türelmesen kitanultam, hogyan lehet az interneten ráncbaszedni a nemkívánatos... vagyis be sem engedni olyasmit, ahol nem a témát vitatják. Meg főleg azt tanultam meg, hogyan csoportosítsam a hatalmas tananyagot. Nálam történeti nyelvészetről van szó. A mai kor nyelvészete, meg az "özönvíz utáni iszaptenger", már csak ezután jön és az nem is érdekel.
Az alkotó elme 0 éves kortól a serdülőkorig lesz beproramozva abba az agyba. Mindebből asszem csak a gyors felfogás az, amivel születni kell. De talán még ebben sem vagyok biztos. Egyszer volt egy fergetegesen lassú tanítványom (Győrben) aki még agyvelő gyulladást is kapott. Amiből felgyógyulva még lassúbb lett az istenadta. Mondtam neki a fizika példát és kihívtam felelni. Amit én is csak két képlettel tudtam volna megoldani. De nem számítottam ki előre otthon... Lassan kimászott a helyéről és amíg eljutott a tábláig, megmondta az eredményt. Én azt se tudtam, hogy miről beszél és az egész osztály (akik már ismerték) rajtam röhögött.
Az alkotó agy a népesség 50-60%-a is lehetne. De az egésznapos istenverte regulációval és bezártsággal már 1% se marad nektek. A gyöknyelvi anyanyelv tönkretétele után pedig, ami igenis hatalmas logikai előny, 0.1% se lesz.
Ki volt itt képes 2 és fél év alatt bármilyen vitára? Senki. A "nem érdemes nekem", "nem volna hasznos" és a "fingom sincs", mind ugyanazt eredményezi: képtelen önállóan gondolkozni.
@Szalakóta: Röviden: igen, de el... rá egy csomó időt, pénzt, energiát és kiépítettek valamilyen - az előbbi hozzászólásból fakadóan fölösleges - ellenőrző rendszert, hogy az iskolák megoldották a napi iskolát. Vagyis kb. úgy járt, mint a legtöbb közoktatási reform (igaz, azokkal sok esetben éppen szembement és gyökeresen más pedagógiai elvet vallva)... Na jó, ez nem igazságos vele szemben, mert - legalábbis a minisztériumi közleményeket alapul véve - még nem zárult le teljes mértékben, ezért ezt nem lehet kategorikusan kijelenteni (de jelenleg úgy tűnik, hogy még nem működik a kitűzött célnak megfelelően és nem úgy tűnik, hogy a megfelelő személyi feltételek rendelkezésre is fognak állni, mert ezeket nem valami egyszerű biztosítani: nincs annyi állástalan tanító-tanár mint amit sokszor hangoztatnak még most is, 10 éven belül pedig a mostani tanárok egy jelentős, döntő része - a korábbi képzési folyamatokból fakadóan - nyugdíjba fog menni, pótlás pedig nincs.)
Szóval az igazgató-seggfej a megfellebbezhetetlen felettese a szülőnek, a szülő-állat meg a gyereknek. MILYEN ALAPON? Az tudja, hogy mi a jó és mitől lesz okos valaki, aki fizikailag nagyobb és korban öregebb? Jól nézünk ki. Hátrafelé fejlődés.
Hogyan tudtok beletörődni ennyi függőségbe? Még csak nem is valamely seggfejtől, hanem már puszta paragrafusoktól függtök, mint fogason a kabát.
Ennél az összes vallási hit is emberségesebb!!! ÉN MEGKÉRDEZTEM valakitől, hogy milyen szakkörre, magántanár öreghaverhoz, csirkefogó fiatal haverhoz járjak-e? Max. megmondtam otthon, hova járok. Ha hosszabb időre. Van nem mondtam.
Persze, hogy sokmindenre jártam, de ha valaki előírta volna nekem, hogy hova, akkor oda direkt nem mentem volna.
Még rácsapnotok se lehet az ajtót az "igazgatóra"-ra, vagyis a pararafusra, hogy ide se jön többet a gyerekem, mert akkor valóban börtönbe megy a szülő. Megbilincselve.
@Pierre de La Croix: Akkor tulajdonképpen maradt minden a régiben, úgyhogy emiatt senkinek ne fájjon a feje.
@Szalakóta: Szép és a legmagasztosabb célt kitűző törekvés az, amit te most leírtál, de - mint aki első kézből is látja, hogy hogyan valósult meg ez a rendszer Budapesten kívül egy közepes méretű városban - sajnos csak remény maradt eddig és nem lettek többek egy hagyományos napközinél délutánonként és a diákok ugyanúgy járnak és fizetnek különórákért stb. mint eddig.
+ nem is kötelező a napos iskola ez és a jelenlegi tanárhiányos helyzetben (amiről kevés szó esik, de majd mindenkinek megvan a kötelező óraszáma, a túlórát pedig szigorúan tiltják felülről) az iskolák is inkább az erről való lemondást javasolják a szülőknek (hiszen sem energia, sem pénz nincsen a puszta felügyeleten kívül másra).
Továbbá, a táncszakkörre elengedik a gyereket, mivel az bele fog számítani a testnevelésbe. Valamit az úszás kiváltható lovaglással. De a rajzszakkör vagy a zeneiskola már nem biztos, hogy engedélyezne lenne egy másik iskolában.
Az is lehet, hogy hetente egyszer elengedik, a többi napon nem. De ezt már a szülővel fogja megbeszélni az igazgató.
@El Vaquero, @Krizsa:
Néhány évvel ezelőtt hallottam arról, hogy a középosztály gyerekeinél általános, hogy minden nap szakkörre vagy korrepetálásra mennek. Ez eddig nem volt ingyen, mostantól ingyen lesz.
Az igazgató korrepetálni el fogja engedni a gyereket, de figyelni fogja, hogy milyen eredményes a korrepetálás. Én is mentem hetente legalább négyszer valamire, ebben benne volt a zeneiskola, a rajzszakkör, a német különóra, az ötvösszakkör, a rajzszakkör, és végül a matematika felvételi előkészítő. Változott a világ, most már amúgy sem engedik a gyereket szabadon sétálni, kerékpározni az utcán, még falun sem. Nem merik.
@El Vaquero: Már felfogtál valamennyit, hajrá! A gyöknyelvészetet (bár 2012 óta már én is sokmindent változtatnék rajta -- FOGOK rajta változtatni... 2014, vagyis egy éven belül.
NEM, nem egészíthető ki az indooeurópai nyevészet. Az megbukott.
@Krizsa: senki nem állította itt, hogy a 140-es IQ a tehetség. Persze, 1-2 bulvárlap hoz le ilyen baromságokat, nem kell komolyan venni. Manapság már nem nagyon mérnek semmit IQ teszttel, még a ténylegesen hiteles tesztekre sem nagyon adnak. Régi dolog az effajta teszt, már régen is sokan kritizálták és kérdőjelezték meg, hozzáteszem: jogosan.
@Krizsa: "A zsidóknek nem kell az indoeurópai nyelvészeti szamárság"
Mert gondolod a gyöknyelvészet elég? Bár nem az, de jó, a példa kedvéért tegyük fel, hogy a te gyöknyelvészeted szakszerű, tudományos, helytálló, hibamentes. Na már most, még mindig nem magyaráz meg egy csomó mindent, alaktani furcsaságokat, ragozásokat, kiejtést, nyelvjárásokat, stb., hogy túl sokat ne említsek. A te elméleted ezekre a területekre nem terjed ki, és nem magyarázza ezeket a jelenségeket, már pedig ezeket is magyarázni kéne valahogy. Na itt bukik meg végképp az egész gyöknyelvészeted, mégis az egész nyelvészetet akarod felváltani vele, mikor utóbbi sokkal több mindent magyaráz, többet bizonyított, szélesebb körben. Egy szűkre szabott dolog a gyöknyelvi elméleted, nem csak a hagyományos nyelvészeti rendszerbe nem illik, de ki sem egészíthető úgy, hogy más nyelvi jelenségeket is magyarázzon. Szóval bukta, azon túl hülyeség is. Pedig ötlet lenne benne, elismerem, de csak erre az ötletre egy komplett nyelvészetet nem lehet ráalapozni.
Amúgy meg a zsidóknak miért kéne másmilyen nyelvészet. Mondták neked? Tüntetnek érte az utcán, hogy ők kóser nyelvészetet akarnak, nem ilyen indoeurópai szart?
@Pierre de La Croix: Kilövöd a valódi tehetség kifejlődését. A "valódi tehetséget" ma 140 körüli (feletti) IQ-val méricskélik, ami 80%-ban a fehér ember b.szom nagy csalása. De mégis mutat valamit. Azt, hogy a SZABADON fejlődő ember, akkor is, ha csak ÁTLAGOS NORMÁLNAK született, de az "európapai mentális felszereléssel" felszerelődik, ezt valszeg mind elérhetné.
ÉN biztosan normál áltlag vagyok, mert "előtte" 110 volt - de az ELTE természettud. diploma után... sokkal több. Tehát nekem nem lehet bedumálni sem azt, hogy az IQ tesztek mérnek is valamit, sem azt, hogy a legtöbb normális (hiperaktív.-) értsd életrevaló... értsd gyorsan reagáló akárki nem érhetne el mind 140-et (plusz).
Murva nagy CSALÓ vagy, "fehérember"!
DE EHHEZ szabad élet kell!!!!
Kitenyésztitek az átlag börtönviselteket? Ezzel kilőttétek, a nem 1% (az internetes tesztek azt mondják nekem, hogy én 1%-os "szuper" vagyok), hanem a 40-50% produktív, alkotóképes TEHETSÉGET.
Már a magyar GYÖKNYELV is elúszott, ami valóban hatalmas mentális plusz volt (lenne). Miért? Azért, mert a gyöknyelvek olyanok.
A zsidóknek nem kell az indoeurópai nyelvészeti szamárság, és nem engednek beleszólni a nyelvükbe. A magyarok - legalábbis az "uraik" - megengedték szanálni a magyar gyöknyelvet. El nem ismerni és 150 éve lerontani.
Így múlik el a dicsőség, a mentális előny, ami MEGVOLT. A külhoban élói, de magyar anyanyelvű Nobelesek a bizonyíték erre.
@El Vaquero: És ezzel én is egyetértek...
@Pierre de La Croix: a véleményem akkor is az, hogy ez az intézkedés lehetne SOKKAL hatékonyabb is, ha jól kihasználnák a benne lévő lehetőségeket. Mondjuk ebben a kérdésben prekoncepcióim vannak. Úgy tekintem, hogy az iskola feladat elsősorban a tanítás, készségek, képességek fejlesztése. Emellett a nevelő és gyerekvigyázó funkcióját sokadlagosnak tartom. Persze, nem baj, ha a tanulók nem csak finganak és böfögnek, és nem megy rajtuk át egy kamion, nem nyomják ki egymás szemét, de attól még az iskola, benne a közoktatási intézmény elsődleges feladata az oktatás, alapvetően erre jött létre. Az átadott ismeretek, fejlesztett készségek, automatikusan magukkal hozzák a világkép, viselkedés megváltozását és civilizáltságát, a szorgalom iránti igényt, mindenféle egyéb nevelés nélkül (kivéve a nagyon gyenge képességű tanulóknál). Főleg felső tagozaton, és középiskolában csekély a nevelési, felvigyázási jelleg. Talán alsó tagozaton rendben van.
@El Vaquero: Pontosan erre céloztam én is (az nem érv ellene, hogy lehetne jobb, hanem az, hogy van olyan, akinek nincsen szüksége rá). Hát igen, nem megoldása a családi erőszaknak (eléggé specifikus témakör, és sem hiszem, hogy ez lenne a megoldás rá), de egyrészt nagyobb az esély rá, hogy kiderül (na jó, ez azért eléggé valószínűtlen), másrészt legalább addig is nincsen annyi ideig kitéve neki, amíg hivatalos úton el nem rendeződik (így esély nyílik rá, hogy más mintákat is megtanul a gyerek.
@Pierre de La Croix: ebben van igazság, de azért nem érv, mert mindenkire rákényszerítik ezt. Aki meg családi erőszak áldozata, az ő helyzetét nem oldja meg. 16 óra után épp úgy ki lesz neki téve sajnos, ezt a kérdéskört így megoldani nem lehet.
@El Vaquero: addig sincs *máshoL... elgépeltem.
munkát végezzenek (~^ˇ^˘^° Windows - ), hanem hogy tudjanak munkát biztosítani a programok számukra (ne essenek ki hosszan és tartósan a munka világából). Tehát akár egyes közmunkások kiáshatnak egy gödröt, amit más közmunkások betemetnek, annak is van értelme. (A hasznosság egy mellékes - igaz, fontosabb - kérdés, de nem lehet érv a megszüntetése mellett, mert a semminél jobb. Tehát azt kell bizonyítani elsősorban, hogy a napos iskola jobb a semminél - vagyis a korábbi gyakorlatnál - mint költségeit, mint szervezését és hatékonyságát tekintve)