Schmitt Pál a nyelvmentő, -tisztító és -újító
Tudta, hogy az ex-doktor Schmitt Pál szerint a fiatalok – Ctrl+C Ctrl+V – „rémesen beszűkült szókinccsel társalognak és leveleznek számítógépen vagy telefonon”. És azt, hogy Vasy Géza irodalomtörténész arra buzdít, hogy „kiáltsuk Zrínyi Miklóssal: Ne bántsd a magyart!”? Cikksorozatunkban ismert magyarok nyelvünkről szóló gondolatait mutatjuk be egy-egy rövidke cikk erejéig.
Újonnan induló cikksorozatunkban közismert személyek nyelvről szóló gondolatait osztjuk meg olvasóinkkal, hiszen sose szabad arról megfeledkeznünk, hogy nem csak a nyelvész foglal állást nyelvi kérdésekben. Tulajdonképpen minden nyelvhasználónak van véleménye a nyelvről, nyelvhasználatról, vagy bármilyen nyelvi kérdésről. Ezek közül minden valószínűség szerint a legérdekesebbek és legnagyobb hatásúak az olyan személyek gondolatai, akiket mindnyájan ismerünk: például közéleti személyiségek, sportolók, celebek, politikusok. A sort Magyarország volt köztársasági elnökével, Schmitt Pállal kezdjük.
Schmitt Pál is szerepel a 33 jeles magyar kortársunk között, akiket az anyanyelvük állapotáról és ahhoz fűződő viszonyukról kérdeztek. A plágiumbotrányáról elhíresült volt köztársasági elnök igen erőteljesen fogalmazott például az angol nyelv hatásával, illetve a fiatalok nyelvhasználatával kapcsolatban:
Látjuk, hogyan telepszik rá az angol kifejezéseinkre, látjuk, hogy a fiatalok rémesen beszűkült szókinccsel társalognak és leveleznek számítógépen vagy telefonon.
(Forrás: Wikimedia Commons / Európa Pont / CC BY 2.0)
Schmitt Pál mondatában két nagy klasszikus tévhit fogalmazódik meg, melyek egy új tévképzetet alkotnak. Az egyik ezek közül az, hogy az angol rátelepszik a magyar nyelvre; a másik pedig az, hogy a fiatalok szókincse beszűkült. Ha a kettőt összerakjuk, akkor azt kapjuk, hogy az angol nyelv hatása miatt a fiatalabb generáció szókincse egyre gyatrább. Ez persze nem igaz.
Többször tárgyaltuk már, hogy az idegen nyelvek hatása teljesen természetes: szinte minden nyelv érintkezik más nyelvekkel, és a nyelvek hatnak egymásra. A magyar szókincs tetemes része idegen eredetű (török, német, szláv stb.), de sok kifejezésnél nem is gondolunk erre, mivel már régóta jelen van nyelvünkben. Attól, hogy nagyon sok angol kifejezést átvesznek, a fiatalok még nem rendelkeznek beszűkültebb szókinccsel, csupán más szavakat használnak, mint az idősebb generáció. A középkorúak sem úgy beszélnek, mint az idősek, mivel – ahogy minden más is – a nyelv is változik. A „minden más”-ba pedig beletartozik a Schmitt által feszegetett szórakozási szokások témaköre is:
Sajnálatos, hogy az olvasás helyét és idejét a tv-nézés és internetezés foglalja el, aminek beláthatatlanok a következményei. Ma már nincs az a nyelvmentő, nyelvtisztító és nyelvújító szándék, ami korábban jellemzett bennünket.
(Forrás: Wikimedia Commons / Alejandrocaicedo / CC BY-SA 3.0)
Könnyen belátható, hogy az olvasási szokások változásaival kapcsolatosan igaza van a volt köztársasági elnöknek. Nyilvánvaló, hogy többet nézünk tévét és internetezünk, ezzel arányosan kevesebb időnk jut a könyvekre. Azonban azt gyakran elfelejtik a Schmitt Pálhoz hasonlóan gondolkodók, hogy egyrészt az interneten is lehet olvasni, másrészt az olvasás mértéke azért csökken, mert már nem ez az egyetlen kikapcsolódási, szórakozási lehetőség. Régebben többet olvastak az emberek, mert kevesebb alternatíva közül választhattak, ha szabadidős tevékenységekről volt szó. A mai világban az ember számos lehetőség közül választhat, ha az idejét szeretné kellemesen tölteni, így törvényszerű, hogy nem mindig az olvasás mellett teszi le a voksát.
A nyelv mentéséről, tisztításáról, ápolásáról, újításáról stb. már sokszor írtunk. A nyelvünket nem kell megmenteni, mert nincs kihalófélben, nem veszélyezteti senki és semmi. Tisztítani sem kell, mivel semmi okunk rá, hogy egyes elemeit rossznak gondoljuk. Nem beszélünk úgy, mint egy évezreddel ezelőtt, sem úgy, mint egy évszázaddal korábban. Változik a nyelvünk, ezt el kell fogadni. „Nyelvújítás” pedig ma is létezik, bár nem egészen abban a formában, amit Kazinczy képviselt. Szlengnek és/vagy a fiatalok nyelvváltozatának nevezzük, csupán az vele a baj, hogy az előbbi két tevékenység általában ellene szól.
Felhasznált irodalom
Grétsy László (2009): Vallomások: Haminchárom jeles magyar kortársunk gondolatai anyanyelvünkről
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (18):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
/kéretlen reklám miatt moderálva/
@siposdr: "nem fedik le az innováció fogalmát, csak egy részét"
Minden szó pontosan annyit jelent, amennyit a használói értenek rajta, függetlenül minden más körülménytől. Egy olyan javaslatnál, hogy X helyett ezentúl használjuk Y-t, értelmetlen a "nem fedi le", hisz pont az a javaslat , hogy X jelentését ezentúl Y jellel jelöljük, azaz használjuk pontosan ugyanarra. Ha Y korábban már más jelentéssel használatos volt, akkor is legfeljebb azt lehetne kifogásolni, hogy nem csak azt jelentené, mint X, hanem többet (bár ez sem lenne akadálya X helyetti használatának), viszont egy korábban nem létező szónál méricskélni, hogy mit fed le elég furának tűnik. Ettől még persze nem kell, hogy bármilyen javaslat is tetsszen bárkinek is, pláne, hogy elfogadja és használja (nekem sem tetszettek a javaslatok, és nem valószínű, hogy használnám bármelyiket - de ez teljesen szubjektív).
@siposdr: Gyanítom, hogy az 'innováció' sem jelentett mást, mint hogy
'újítás', legalábbis meglepődnék, ha semmi köze nem lenne a 'novo', 'new', 'neue', stb szavakhoz. Ha az 'újítás'-t használnánk helyette, akkor
már lefedné a jelentéskörét, de lehet keresni alkalmasabb szót vagy akár alkotni (már akinek van erre igénye, nekem éppen lenne, de azt majd máskor, hogy miért vagyok az ésszerű magyarítás pártján).
@El Vaquero és csakegyvélemény:
Az "újítmányozás"-sal és az Önök által javasoltakkal egy nagy baj van: nem fedik le az innováció fogalmát, csak egy részét.
Elolvasásra ajánlom a Magyar Innovációs Szövetség idevágó gondolatait: www.innovacio.hu/1g_hu.php
Sultanus Constantinus: egyetértek.
@El Vaquero: Pléh Csaba előadásában hallottam, hogy a gyerekek iskolarendszerbe kerülése és abból kikerülése között rendkívül leromlik a verbális képességük, különösen a szövegértés. Valami amerikai kutatásra hivatkozik és arra jutottak, hogy a gyerekek időtöltéséből kiesett az örömolvasás. Elolvassák amit muszáj, aztán nyomkodnak valamit. A folyamatos zavarás és figyelemmegosztás is megakadályozza az elmélyült figyelmet.
vandorgyules.tudaskozpont-pecs.hu/node/718
(ha nem akarja vki végignézni, a 40. perc körül erről beszél)
Természetesen minden nemzedék kitermeli a saját szlengjét, de
az embernek rengeteg energiát kell belefejtetnie, hogy sokoldalú szókincset tudhasson magáénak. Ehhez olvasni kell és élvezni is amit olvasunk. Akinél nem alakul ki fiatalkorában ez az igény, később nagyon nehéz fölszedni.
@siposdr: Minden új szó nevetséges, legalábbis furcsa elsőre. Aki meg kényes a magyarításra, annak az is marad. Ott van a 'pokolgép' amit rezzenéstelen arccal mondanak a híradóban.
Ha most hallanám először felszaladna a szemöldököm, de elég kifejező.
Újítmányozás? Nem tetszik különösebben, a helyesírás-ellenőrzőnek se, de biztos megszoknám. Tény, hogy könnyű mellélőni ezen a téren, de ez nem ok, hogy ne próbálkozzunk, ami nem tetszik a népnek, az úgysem marad versenyben. A nyelvi kreativitást is gyakorolni kell, mert ellustulunk és marad a majmolás.
Tkp. mi a baj az 'újítással' vagy a 'fejlesztéssel'? Igaz, hogy nem olyan flancos mint az 'innováció', de nyugodtan lehetne használni és már kéznél van.
Kimaradt: próbálom magam elé képzelni a nyelvmentőt. Az valami olyan lehet. hogy folytonosan üvöltő szirénával siet a mentős Toyota-kisbusz. Odaér, gyorsan hordágyra teszik szegély elkorcsosult, életveszélyben lévő, legősibb és legbonyolultabb, legszentebb magyar nyelvet, és elkezdik defibrillátorral élesztgetni, epinefrinnel szurkálni, infúziózni. Este pedig Győrfi Pál szóvivő a tévékettő hírbutítójában próbálja szomorúan nyilatkozni, hogy hiába értek ki 5 perc alatt, a beteg életét nem lehetett megmenteni. Vagyis nyilatkozná, mert a nyelv halott, és csak összevissza hangokat tud mondani, majd ezt felismerve angolul nyilatkozna tovább. Kazinczy és a többiek meg forognának a sírjukban. Szlovákiában és Romániában nemzeti gyásznap lenne :D
@siposdr: nincs igaza. Az újítmányítás vagy újítmányosíttatás jobb lenne. Természetesebb, nyelvművelőbb :D Mondjuk az tényleg ász, hogy pont Smittczi bá’ akar itt nyelvről ítéletet mondani, meg nyelvvédeni, mikor finoman szólva nem erőssége a nyelvi megnyilvánulás.
A fiatalok szókincse pedig nem sokkal szűkebb, mint a korábbi generációké. Egyszerűen csak más összetételű, van benne egy csomó új szó, amit lehet a régi generáció tagjai meg sem értenek. Csak akkor tűnik szűknek, ha az irodalmi nyelvvel vetik össze, mert akkor csak az látszik, hogy sok régi szót nem ismernek, de az rejtve marad, hogy ennek rovására sok új szót tudnak.
Én ott voltam az Országházban az Innovációs Nagydíj átadási ünnepségén, amikor smittpál elsütötte nyelvújítási találmányát: az innováció helyett használatra ajánlotta az újítmányozást.
Vártam, hogy valaki fölnevet, de sajnos (velem egyetemben) mindenki hallgatott és mélyen belemerült a kiosztott brossúrák tanulmányozásába.
Néha elgondolkodom: nyuszik voltunk, vagy csak jólneveltek?
@Savior: persze, igazad van, más a szóbeliság és írásbeliság, de azért én egyikben sem vetemednék gecizésre, hiszen oly gazdag a magyar nyelv, azt a fűzfánfütyülő rézangyalát annak a retkes térdű űgöreganyjának, nemde?
Az angol hatás nagyon érdekes kérdés. Ebben nem csak a magyar érintett, hanem minden "kultúrnyelv", ha lehet így nevezni. Az is természetes, hogy a nyelv átvesz idegen elemeket. Én személy szerint azt nem tartom túl szerencsésnek (sőt, zavarónak tartom), amikor már kényszeresen angol kifejezéseket használunk olyan fogalmakra is, amelyekre létezik sokkal szélesebb körben (több generáció által) ismert, megszokott kifejezés is. Ez főleg akkor tud nagyon zavaró lenni, amikor a közmédiában, sajtóban is megjelenik. Ilyenkor legalább, ha a szerző ragaszkodik az angol szóhoz, első alkalommal zárójelben tüntesse fel az addig megszokott elnevezést is, hogy pl. a 40-50 éves vagy idősebb korosztály is megértse szótárazás nélkül, hogy miről szól a hír. Oké, hogy a legtöbben ma már tudnak valamennyire angolul, csak éppen azt is jól tudjuk, hogy az angol jövevényszavak korántsem biztos, hogy azt jelentik magyarul, amit az angolban, ill. sok esetben speciális szóhasználatban, jelentésben jelenik meg, amelyet az sem biztos, hogy ért, aki egyébként viszonylag jól tud angolul.
(Egyre nagyobb divat pl. a betegségeket is angolul nevezni, amikor van jól ismert magyar nevük, én pl. egyszer egy ilyenbe futottam bele egy cikkben, fogalmam sem volt, miről van szó, aztán utánanéztem és megállapítottam, hogy ja, hát ezt így hívják magyarul. És igen, nagyon zavart, hogy nem értettem, miről szól a cikk.)
Jozsi bacsi, tenyleg beszukult a szokincse?
A f@szt!!!
Bocsánat, szétcsúszik a szövegem.
Először is semmiféle közösséget nem érzek Schmitt Pállal, de néhány dologgal egyet tudok érteni.
A fiatalok jellemzően nem hosszú tartalmas szövegeket olvasnak az interneten, erre se türelmük, se igényük. Aki fiatalon az olvasás rabjává válik, az persze kivétel, illetve aki az egyetemre kerül, annak muszáj. Az origo hatásvadász cikkei vagy a kétsoros fészbuk bölcsességek nem hiszem hogy számottevően gyarapítják a szókincset vagy a kritikus gondolkodást.
És igen, a cset és mobil tőmondatos kommunikációja sem a választékos kifejezésmód felé tereli a fiatalságot. Sietve, folyamatos
megszakításokkal elég nehéz mély gondolatokat igényesen megfogalmazni. Marad a "csá, mit csász este?".
Értem én, hogy ne cseszegessük a fiatalokat, úgyis annyi bajuk van, meg nyilván nem volt minden jobb régen, de a másik véglet,
hogy a tolerancia köntösében úgy teszünk, mintha csak változás lenne, bármilyen előjel nélkül. Tudtommal elég sokat vizsgálják
az internetes és mobil kommunikáció hatásait az ebben felnövő
nemzedékre, pl. Pléh Csaba, Balázs Géza és még ezer ember.