Régen tényleg minden jobb volt?
„Bezzeg az én gyerekkoromban!” „Oh, ezek a mai fiatalok!” „Régen minden jobb volt!” – Egy új felmérés szerint az emberek 71 százaléka gondolja úgy, hogy a világ rossz irányba halad, és minden egyre rosszabb lesz. De valóban igaz ez vagy csak az elménk tréfál meg minket?
Azt a fajta gondolkodást, amely úgy tartja, hogy az idő előrehaladtával a dolgok egyre rosszabbak és rosszabbak lesznek, angolul declinism-nek hívják, amit deklinizmus-ként magyaríthatunk. A brit Radio 4 egy új sorozatához készített felmérés szerint a megkérdezettek 71 százaléka vallja a deklinizmus eszméjét, és pusztán 5 százalék az, aki azt gondolja, hogy a világ jobb ma, mint régebben volt. De vajon tényleg igaza van a 71 százaléknak? És ha tévednek, mi lehet az oka annak, hogy olyan sokan élnek téves gondolatok között? – A The Guardian közölt nemrégiben érdekes összefoglalót erről a témáról.
A deklinizmus az elménk játéka csupán...
A világ romlását valóban sokan érzékelik, ennek azonban nem az az oka, hogy a világ valóban romlik, hanem az, hogy két pszichológiai mechanizmus is van, amely erre enged következtetni. Az egyik a szelektív emlékezet. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején több olyan kísérletet is folytattak, amelyekben a 70-es éveikben járó alanyokat kérdeztek meg saját emlékeikről. A vizsgálatokból az derült ki, hogy a résztvevők leginkább a 10 és 30 éves koruk közötti időszakra emlékeznek. Az emlékek jelentősen ritkul a 30 és a 60 éves kor közötti időszakból, aztán megint egyre több emlék kerül elő, ahogy közelednek a 70 éves korhoz. A vizsgálatok tehát egységesen azt mutatták, hogy jobban emlékszünk azokra az eseményekre, amelyek a késői gyerekkorunkban, illetve a fiatal felnőttkorunkban történtek, mint a felnőttkorunk többi részére.
A másik pszichológiai mechanizmus, amely a deklinizmus hátterében állhat, az úgynevezett pozitivitási hatás (positivity effect). Ez azt jelenti, hogy az emberek ahogyan öregszenek, egyre kevesebb negatív érzelmet élnek át, és ennek következtében inkább hajlamosak a pozitív dolgokra visszaemlékezni, mint a negatívakra. Így szépítjük meg a múltat.
(Forrás: nyest.hu)
A két pszichés mechanizmus eredményezi azt, hogy a késői gyerekkorunkra és a fiatal felnőtt korunkra emlékezünk leginkább, és ebből az időszakból is elsősorban a pozitív dolgokat idézzük föl. Ha pedig ezeket az elfogult emlékeket a jelennel összevetjük, akkor könnyen juthatunk deklinista gondolatokra.
A dolgok nem is olyan rosszak, mint amilyennek látszanak
Természetes érzés, hogy a jelen világunkat rosszabbnak érezzük, mint a régit. Egyszerűen azért, mert azt, ami most rossz, azt most érezzük. De ebből szintén nem kell, hogy a deklinizmus következzék. Egy 2013-ban publikált tanulmányban Angelina Sutin és kollégái egy olyan vizsgálatról számoltak be, amelyben 30 éven keresztül fiatal, középkorú és idős embereket kérdeztek meg arról, hogy mennyire elégedettek az életükkel. Az eredményeik azt mutatták, hogy az idősebbek kevésbé érzik jól magukat, mint a középkorúak és a fiatalok. Ha azonban az idősödést nézték, azt találták, hogy az életút folyamán összességében az elégedettség nő, ahogy az ember öregszik. De akkor hogy lehetséges, hogy az öregek mégis a legkevésbé elégedettek?
A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy a vizsgálatban szereplő idősek egy része az 1900-as években született, így megtapasztalta a világháborúkat és a gazdasági válságokat, tehát eleve egy alacsonyabb szintű elégedettséggel indultak neki az életnek a körülményeknek köszönhetően. Tehát ha ezt a korosztályt a korábbi elégedettségükhöz mérjük, akkor a trend igaznak mondható: ahogy idősödünk, egyre elégedettebbek vagyunk. Az elégedettségünk mértéke azonban változhat attól függően, hogy mely korokban élünk.
Ha pedig nem a személyes ítéletet, hanem az objektív adatokat nézzük, szintén azt látjuk, hogy a jólét ma nagyobb, mint korábban volt. A várható átlagéletkor nő, az erőszak csökken, egyre egészségesebbek vagyunk, és egyre több mindent tudunk a világról. Érdemes erre gondolni, mielőtt belesüppednénk a deklinizmus eszméjébe.
Negatív elfogultság és depresszió
Kutatások azt is kimutatták, hogy a negatív eseményekkel, érzelmekkel kapcsolatosan fogékonyabbak vagyunk. A negatív érzelmek nagyobb hatással vannak ránk, hosszabban hatnak, és jobban befolyásolják a cselekedeteinket, mint az ugyanolyan mértékű pozitív események. Például sokkal hosszabban emlékezünk arra, ha megkritizálnak minket, mint arra, amikor megdicsérnek; illetve a rossz híreket sokkal mélyebben dolgozzuk föl, mint a jó híreket.
Ráadásul a negatív elfogultság halmozottan jellemző a depressziós emberekre. Egy kísérletből az is kiderült, hogy a depressziós emberek kétértelmű, nem világos eseményeket hajlamosabbak negatívként értelmezni. Ez azt is jelenti, hogy arra vannak beállva, hogy az eseményeket alapvetően negatívan értelmezzék. 2006-os adatok szerint pedig 1991/92 és 2001/02 között 4 százalékkal nőtt a depresszióban szenvedők száma. A deklinizmus növekvő elterjedésének tehát a depressziósok arányának növekedése is lehet az oka.
Forrás
Hosszú az út, ám az idő oly rövid,
Dobáld ki már a bús emlékeid...
Ne mondd: „Miért van, hogy a hajdani napok jobbak voltak ezeknél?”, mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel.
Pár hete egy 19 éves lánnyal beszélgettem, aki a 13 éves húgára (és annak osztálytársaira) panaszkodott,h "ezek a mai fiatalok" sokkal erkölcstelenebbek és felelőtlenebbek, mint az ő korosztálya volt annak idején...
magamban azért somolyogtam (mert ismerem az én korosztályom dicső múltját is). :)
Vén cinikus lennék?