Pityókos rosszalkodás
Nincs is egyszerűbb dolog, mint egy szó eredetének utánanézni, az ember felüti a TESz.-t, és kimásolja, amit ott talál, vagy amit abból fontosnak gondol. Házi szakértőnk azonban nem híve az egyszerű megoldásoknak...
Ma megint rosszalkodni fogok, kétségbe vonom a magyar szótörténet legfontosabb forrását, A magyar nyelv történeti–etimológiai szótárát (TESz.). Azért jutottam el idáig, mert egy névtelen olvasónk tömör kérdésének próbáltam utánajárni:
A pityókás melléknév eredete érdekel.
Nincs is egyszerűbb dolog, mint egy szó eredetének utánanézni, az ember felüti a TESz.-t, és kimásolja, amit ott talál, vagy amit abból fontosnak gondol. De a pityókás esetében elbizonytalanodtam.
A TESz. szerint a pityókás, pityókos szavak egy nemlétező pity- tőből vannak alkotva ugyanazzal a képzővel, amely a habókos vagy a bohókás szavakban található. (A ’krumpli’ jelentésű pityóka szóhoz feltehetően nincs köze, bár annak az eredete is bizonytalan.) Mármost miért gondolhatta bárki is, hogy van pity- tő, miből vonhatták el? A TESz. szerint a pityizál ige alapján, és ez volt az a pont, ahol megmakacsoltam magam.
Tény, hogy létezik a pityizál ige, és azt jelenti, hogy ’iszákoskodik’. Azt is elhiszem, hogy történetileg összefügg a pityókos, pityókás melléknévvel. De azt nem tudom elhinni, hogy ez az ige lett volna az elsődleges forrás, amelyből egy képzeletbeli pity- tövet elvontak volna. Inkább úgy gondolom, hogy volt egy iszogatásra utaló, kissé népies hangzású szócsalád, amelyre a pity- kezdet volt jellemző, és ebbe tartozott a pityókos is. Ebből vonhatták el a képzeletbeli pity- tövet, és vicceskedve alkották meg, a tudományoskodó -izál végződéssel (amely görög-latin eredetű), a pityizál igét (valahogy úgy, ahogy az úr szóból az urizál-t, vagy hasonló módszerrel a kitalál igéből a kitaláció főnevet).
Miből gondolom ezt? Először is abból, hogy nem győzött meg a TESz. a pityizál eredetét illetően. A TESz. szerint ugyanis ez a latin pytissare ’bort kiköp (kóstoláskor)’ igéből származik. Hangtanilag ez rendben is lenne, de sem jelentéstanilag, sem stílus tekintetében szerintem nincs. A pytissare a latinban is igen ritka, és nem valami nagyon köznyelvi szó volt, a borkóstolgatás akkor sem a hétköznapi emberek mindennapi elfoglaltsága volt (különösen pedig az ínyenc kóstolgatás nem volt az, ami a bor kiköpésével jár együtt). Nem tartom valószínűnek, hogy egy ilyen műveltségi szóból egész szócsalád keletkezett volna a magyarban, különösen nem olyan népies ízű szavak, mint pityó, pitis, pityós, pityis, pityus, meg maga a pityókos.
(Forrás: Wikimedia Commons / Huhu)
A kétségeimnél tovább azonban én sem jutottam. A TESz. kurtán-furcsán „tévesnek” nevezi a szócsalád szláv származtatását, ki tudja, miért. A környező szláv nyelvekben mindenütt pi- az ’iszik’ jelentésű ige töve. Talán a -ty- hanggal nem tudnak elszámolni, azért zárják ki ezt az eredeztetést. Mindenesetre érdekes, hogy a romani nyelv minden változatában (például a lováriban) is ugyanez a tő fejezi ki az ’iszik’ jelentést. Ez közös ősi indoeurópai öröksége a szláv nyelveknek és a lovárinak, ugyanonnan ered, ahonnan például a latin bibō és pōtō ’iszik’ is. A piál igében a TESz. a romani tő -ál képzős származékát látja, és ott is kizárja a szláv eredetet, amit szintén nem értek, mert ugyanígy a szláv pi- tőből is származhatna.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (18):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@mederi: 17
Kiegészítés:
A pisil Esz.3.sz. igével kapcsolatban..
1./ A magyar nyelvben az sz==>s átmenet gyakori, pl. szport/ sport esetén.. Ez egyfajta tendenciának is felfogható..
(Megjegyzem, hallottam a TV-ben idős, ma már nem élő csángó asszonyt imádkozni, és minden szót, amit ma ss-el mondunk, ssz-el mondott. Olyan volt ez, mint a finn és az észt nyelv esetén, hogy ami a finnben ss, az észtben ssz, mert egyáltalán nem használják az ss hangot az észtek..)
2./ Visszahelyezve a pisil/ pisál igét egy korábbi, nagyon valószínű állapotba, akkor "pisszil/ pisszál" lesz belőle.
-Gyakori szituáció, hogy a gyerek, akinek pisilni kell, piszkálja a micsodáját..
-Mivel a nyelvfejlődés során a t>>k átmenet gyakori volt, a *piszt" mint szótő is szóba jöhet..
A pisszegés kicsi gyerekek furcsa viselkedését látva, gyakori, mert a szülők általában tudják minek mi a következménye. Adott esetben, a gyerek bepisil.
3./ A késztetés eredmény szópár ebben az esetben:
*piszt--->piszkos/ piszkál / pid(t) kimondva hasonulva pitt--->pittyeg, pityereg
Az eredmény tehát, hogy a gyerek, aki pityereg, és előzően piszkálta a "pisilőjét", bepisilt, ami várható is volt.
@Közbiztonság Szilárd: 15, 16
"Mivel a lováriban az E/3 ragja ugyanaz az l-, mint a magyar igék egy részében, ez megkönnyíti az átvételt, mert eleve magyarosan hangzik."
Mai rag átvételről beszélni a magyarban a mai lovári nyelvvel összefüggésben eléggé pityókás dolog szerintem, ha általánosságra gondolsz..
-Az él, hal, hűl, hál (=alszik), szól, kel, fél, nyel, sül, karol, és még sorolhatnám a nem éppen az elmúlt évszázadokban a magyarba került ősi igéket, amelyek Esz.3. sz.-ben -l-el végződnek.
Ha névszókat "igésítünk" az említett ősi igékhez hasonlóan, -l ragot teszünk a szavak végére Esz.3.sz.-ben (pl. csókol, feszül, kékül, alakul..), és mai idegen szavakat is sokszor -l végződéssel "igésítünk" (pl. sportol, saccol, csinál, csudál, pácol, és így tovább).
-Ellenben ha már ezt a témát felvetetted, szerencsésen alátámasztottad azt, hogy nem lehet elmenni az mellett, hogy a ma magyarnak nevezett nyelv egyik ősi igeragja éppen indiai eredetű lehet, és akkor ez öngól..
Ennyit a "gyakorló elmebeteg"-ségről..
Valójában nem is értem, hogy miért támadsz ennyire profán módon, amikor semmilyen ellenérvet eddig nem tudtál felhozni az alternatív nyelvészeti megközelítésekkel kapcsolatban. (Egy finn és egy orosz szó helyesbítése nem éppen érv bármire..)
Krizsa, mederi, baloch:
Ahogy látom, gyakorló elmebetegek is idegyűltek a nyelvészettel köszönő viszonyban sem lévő délibábos baromságaikat hangoztatni.
Igen, rátok gondolok.
Mellesleg finnül a fej nem paa, hanem pää, oroszul meg a száj nem pot, hanem rot.
Hát ennyit erről, de a többi sem kisebb baromság.
"a vllág legtöbb nyelvén a leáltalánosabb igeképző?"
Nyilván azért, mert ez is épp olyan alaptalan faszság, mint minden egyéb, amit írtál.
A pityókás a szláv pity- (inni, ital stb.) szótőből származik.
A piál meg simán csak a lovári piel (iszik) "magyarosított" változata, ahogy a csaj a lovári sej, a csávó a lovári savo magyarosított verziója. Mivel a lováriban az E/3 ragja ugyanaz az l-, mint a magyar igék egy részében, ez megkönnyíti az átvételt, mert eleve magyarosan hangzik.
Csak valamiért a piál i-jét a magyar mély hangrendű i-nek érzi, mint a sikál, csinál stb. i-jét, ellenétben mondjuk a vizel, cipel stb. szó magas hangrendű i-jével.
Hogy a szláv meg a lovári pi- gyök egyaránt ivásra utal, az lehet akár a közös indoeurópai eredet miatti közös szógyök is. Nyilván nyomon lehetne követni azt is, hogy hogyan lett az idők folyamán ez az angolban dri-, a németben tri-, az olaszban bi-, a spanyolban be-, a franciában boa- (írva boi-) stb. gyök.
Megremegett a kezem a pityókásságtól. :-D
Pityó - ital. Szlovákul piť (kiejtve pity), horvátul piće (kiejtve pitye).
Hát biztos nem szláv eredetű inkább szuahéli vagy urdu.
Pityó - ital. Szlovákul piť (kiejtve pity), horvátul piće (kiejtve pitye).
Hát biztos nem szláv eredetű inkább szuahéli vagy urdu.
Pityó - ital. Szlovákul piť (kiejtve pity), horvátul piće (kiejtve pitye).
Hát biztos nem szláv eredetű inkább szuahéli vagy urdu.
@baloch: JOFI! (héberül: SZÉPSÉG, jó, nagyszerű, úgy igaz.
Az akkád sakáru-nak örvendek. Csakhogy az akkád pont az elő-héber, aminek alapján - úgymond - a sumér meg lett fejtve, miközben az akkád sincs rendesen megfejtve. (Az indoeurópai nyelvészettől mit lehet várni?)
A SIKER a kedvencem, főleg héberül, de magyarul nemkevésbé. Mert azt jelenti, hogy hazugság. S a héber sikor = részeg. Szeretem az őszinte nyelveket: a seker=hazudozás -tól "szok" sikerülni minden és a siker: megrészegíít.
(A sumér "si" " nem érdekel, mert utánanézés nélkül is sejtem, hogy még 6-8 féle dolgot is jelent - ami teljes képtelenség.
@Krizsa:
-Szerintem az iváshoz közvetlenül nincs köze a pityókosságnak (nem pityókásságnak, mert az azt jelentené, hogy krumplisság Erdélyben, és miért ne különböztetnénk meg a kettőt), inkább a következményéhez. Az iszákos is lehet éppen józan állapotban..
-"A pityókás ’szétmorzsolt’ állapotban van és fecseg.", ahogy Krizsa is megjegyezte.
Úgy vélem, a "pí" a pírral, és az ahhoz kapcsolható bizonytalan, éppen csak észrevehető állapothoz is köthető (az "í" hang talán nem véletlenül "bizonytalankodik" a mély és magas magánhangzók között).
-A képen is látható négykézlábra ereszkedés már a pityókosság fokozott formája, ami az illető magasságát is befolyásolja,
"ál picivé" teszi.
Azt hiszem, ez az állapot nagyon jellemző, mert ekkor már biztosan motyog (talán régi szóval "pittyeg", mint a madár) és talán éppen "pityereg" is az illető "jómadár"magában...:)
-És akkor ha a kicsi, motyogó, iszákos jómadár elénk kerül, gondolom óvatosan kell megközelíteni, nehogy támadóvá váljon.
-A késztetés eredmény pár:
"piszt!, pissz-eg/ *pidt hasonulás után:pitt(i) (olaszul kicsi), rövidülve a t, piti" volna,
ami azt jelenti, hogy legyünk csendesek (mert pl. éppen nevetséges pózban és állapotban látható az illető ember, vagy felrebbenhet egy madár), az eredmény hogy az illető "pity-ókos"
"jó madárka" bizony valóban "pici-nek, piti-ánernek" érezheti magát (főleg ha az asszony megtudja, hogy berúgott).
-A pici a "*pi-d(t)-sz(t)" eredményből újra késztetés szóképzésből eredhet, így valódi kicsikre, gyerekekre is gondolhatunk, ha valami aranyos dolgot "művel", mikor pisszegünk..
-A "pittyeg" ugyan eredetileg madarakra vonatkozik, de a "pityók" forma szerintem az "i" bizonytalan volta miatt változhat "pittyog, pityók" alakra, bővítve a szó "jelentésformáit".
Iszunk, ha szomjasak vagyunk. A SZOMjas szóra az akkádban a şamû; şūmu szavakat dobta a gép.
psd.museum.upenn.edu/epsd/nepsd-frame.html
Aki szomjas, INNA. Erre a találat: imma, enmen.
(9x: Ur III, Old Babylonian)
ISZÁKOS:
si [DRUNK] wr. si3 "(to be) drunk" Akk. šakāru
psd.museum.upenn.edu/epsd/nepsd-frame.html
A pityókásról nekem is a pity jut eszembe: Напиток.
ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9D%D0%B0%D0%BF%D0%B8%D1%82%D0%BE%D0%BA
Ja, horvátul is piti az iszik. De jó lenne tudni mire alapozták azt, hogy a szláv eredeztetés téves, valami okuk csak volt...
Pityizál igét soha nem hallottam., de a Nyestnél bármi előfordulhat...
A FEJ és a SZÁJ.
P/F hangváltozás. A finn paa = fej(e), a magyar fej – tejet fej (szopik). A magyar kisbaba „végigcsinálja” az összes veleszületett hangváltozást, mert pl. ha páj a peje, akkor pityejek.
A héber pe = száj, arám pum = száj, orosz pot = száj, pity (puty-puty) = inni.
A héber pothán = nyitó. Kinyitja a száját és pi-át pi-ál.
A magyar pam-pog, pim-asz (szája-’fogott’, száj-as) – az arám pam-mal rokonszavai. Hm... a héber 4000, az arám legalább 3000 éves.
A héber pitput = fecsegés és szétmorzsolás A pityóka (krumpli) megfőzve szétmorzsolódik, a pittypalatty (madár) meg fecseg.
A pityókás ’szétmorzsolt’ állapotban van és fecseg.
A cikkből: „A pi-ál igében a TESz. a romani tő -ál képzős származékát látja.”
S azt nem látja egy nyelvész se, hogy az -xl nemcsak a romában, hanem a magyarban, sőt a vllág legtöbb nyelvén a leáltalánosabb igeképző??? Mind csak roma nyelven tud?
@Pierre de La Croix: Ez a gondom nekem is. Főleg, amikor van egy dokumentált, jelentésben is hasonló, másik szó másik nyelvből, ami helyett egy nem dokumentált, hangtanilag nehezebben levezethető alakból vezetik le. Bár ilyenkor arra szoktak hivatkozni, hogy időben nem stimmel az átvétel, vagy egyéb más apróságra.
Nem kell a ty hangot sem sokáig keresni: a főnévi igenév (az oroszban mindenképpen, de emlékeim szerint más szláv nyelvekben is) ty-re végződik.