Pectopah áruház, Csernobil
Olvasóinkkal is biztos előfordult már, hogy egy vicc a szemük előtt vált valósággá. Ezúttal a Wikimedia Commonson lehetünk ilyennek a tanúi.
A hatvanas-hetvenes évektől kezdve egyre több finn turista fordult meg a Szovjetunióban. Észtország és Leningrád közel esett a finn határhoz (ha nem is annyira közel, mint a háború előtt), a finnek számára olcsó volt és bizonyos értelemben egzotikus is, és különösen alkalmas volt alkoholbeszerzésre. A Szovjetunió számára pedig „kemény valutát” jelentettek a finnek.
A finnek azonban, szemben magyar kortársaikkal, nem tanultak az iskolában oroszul. Persze az nyilvánvaló, hogy ettől még nem beszéltek sokkal rosszabbul az átlagmagyarnál, a magyarokkal szemben viszont még a cirill betűket sem tudták kiböngészni. Így aztán az éttermeken látható РЕСТОРАН [resztoran] feliratok [pektopah]-nak olvasták – persze előbb-utóbb mindenki számára kiderült, hogy a szót nem egészen így kell ejteni, de viccként továbbra is terjedt, hogy az étterem oroszul pektopah.
Amikor nemrégiben a Csernobillal kapcsolatos cikkünkhöz képeket kerestünk, érdekes oldalra bukkantunk a Wikimedia Commonson: Pectopah shopping centre in Pripyat – azaz Pectopah bevásárlóközpont Pripjatyban. A képekről azonban egyértelműen kiderül, hogy egy étteremről van szó, vagy ha tényleg áruház volt eredetileg az épület, annak éttermének feliratát vélték az áruház nevének.
(Forrás: Wikimedia Commons / Antanana / CC BY-SA 3.0)
Úgy tűnik, az oldal létrehozója egy saját képet sem tett a válogatásba – alapos okkal feltételezhető, hogy a helyszínen sosem járt. Még érdekesebb, hogy egy nappal korábban létrehozott egy Éttermek Pripjatyban című oldalt is, ebben azonban egyetlen kép sem szerepel.
Hát, elég nagy lúzerség nem ismerni a cirill betűket. Épeszű felnőtt embernek 1-2 óra alatt megtanulható az összes cirill ábécé.
@Sultanus Constantinus: „A cikkben szereplő link valójában nem oldal, hanem kategórialap.”
A kategórialapok oldalak. Ezzel szemben a linkek nem oldalak, csupán oldalakra mutatnak. Köszönjük a hozzászólást.
A cikkben szereplő link valójában nem oldal, hanem kategórialap. Azok a képek jelennek meg rajta automatikusan, amelyek lapján a feltöltője hozzáadja ezt a kategóriát (tehát a kategórialapot önmagában nem is lehet szerkeszteni). Viszont ugyanúgy lehet a kategórialap átnevezését kérni, mint bármelyik oldalét (pl. "Restaurant in Pripyat"-ra), és akkor megoldódik a probléma. A még nem létező kategóriákat viszont a legtöbb esetben nem a feltöltők vagy szerkesztők hozzák létre, hanem az adminisztrátorok.
@JL: Erről még a Puma márka jut eszembe, melynek ejtése [rita].
Volt egy másik finn vicc is annak idején, amelyhez pedig néhány cirill betűt azért ismerni kell: egy turista könyvtárnak véli a pályaudvart (вокзал), "hiszen az áll rajta svéd nyelven hogy boksal, könyvterem".
Vladimir Beekmann észt író szovjet korabeli "Ja sada surma" (És száz halált, utalás Lydia Koidula híres versének egyik sorára) c. regényében viszont a következő történet szerepelt, amelyről nem tudom, hogy tényleg megtörtént-e. A főhősök, észt fiatalemberek 1941-ben kerülnek a szovjet hadseregbe, és amikor ketten kalandoznak valahol a közeledő német frontvonal közelében, egy szintén szovjet de orosz nemzetiségű őrjárattal futnak össze. Az orosz katonáknak nagyon gyanusaknak tűnnek ezek a "szovjet" kollégák, akik törve beszélik az oroszt, felszerelésük is részint idegen, mert a volt észt hadseregtől származik. És amikor látják, hogy egy Opel kocsival közlekednek az "idegenek", minden számukra világos: ezek kémek. Félre akarták vezetni a derék szovjet katonákat azzal, hogy a külföldi autójukra egy orosz nevet – Орёл (orjol, 'sas') – tettek, csak az L betűt tévedésből a latin betűkészletből vették.