Párosan szép?
Egyre nő a világon az egyedülállóak aránya. Ez a tény több szempontból is megváltoztatja a társadalom életét. Biztonságosabb, kifizetődőbb, harmonikusabb teljesebb a házasok élete, mint a szingliké?
A népszerű amerikai tévésorozat és film, a Szex és New York harmincas éveikben járó szingli főszereplői nem valószínű, hogy mintaként szolgálnának a közel-keleti nők számára. A mozifilm második részét részben Abu-Dzabiban készítették, de a hatóságok leállították a forgatást, és elejét vették az alkotás bemutatásának is. Ennek ellenére a magányos életforma a Perzsa-öböl vidékén is kezd teret nyerni, 2020-ra pedig világszerte 20 százalékkal nő majd az egyedül élők száma.
Az Egyesült Arab Emírségek házassági alapja, a jegyespároknak anyagi támogatást nyújtó állami szerv legfrissebb statisztikája szerint az országban a 30 évnél idősebb nőknek mintegy 60 százaléka nincs férjnél, míg 1995-ben ez az arány még csak 20 százalék volt. Szaid al-Kitbi kormányszóvivő igen aggasztónak nevezte ezt a trendet.
2020-ra 20 százalékkal nő az egyedül élők száma a világon
Az emírségek nincs egyedül ezzel a problémával. Az egyedülállók száma a világon szinte mindenhol emelkedik. Az Euromonitor nevű kutató cég előrejelzése szerint 2020-ra 48 millióval, 20 százalékkal nő a világon az egyedül élők száma. Ez azt jelenti, hogy a világ legnagyobb részén ők alkotják a leggyorsabban gyarapodó létszám szerinti háztartási csoportot –írta a The Economist.
A trend a gazdag nyugaton a legegyértelműbb, ahol már hosszabb ideje megfigyelhető. Az amerikai felnőtteknek például a fele nem házas, ami 22 százalékkal több, mint az 1950-es években. Csaknem 15 százalékuk, vagyis az 1950-ben mértnél 4 százalékkal több, egyedül él. Az egyedül élők száma azonban a feltörekvő gazdasági országokban is rohamosan nő, s ez átalakítja a fogyasztási szokásokat. Brazíliában a magányosok által leginkább kedvelt készételek éves eladása csaknem megduplázódott az utóbbi öt évben, és elérte az évi 1,2 milliárd dollárt. Ezen belül a levesek eladása a háromszorosára nőtt.
Bár a jelenség globális, a mögötte álló okok különbözőek. Dilma Rousseff, Brazília egyedülálló elnöke egy olyan országot irányít, ahol a gyors iparosítás együtt járt azzal, hogy a házasságok száma csökkent, az első házasságukat megkötők életkora pedig megemelkedett. Japánban a nők nem hajlandók feláldozni a karrierjüket az anyasággal együtt járó kötelmekért. Még a mohamedán Iránban is sok nő részesíti előnyben a tanulást a házassággal szemben, használja ki az új, enyhébb válási törvényeket, vagy villogtat hamis karikagyűrűt azért, hogy önállóan lakáshoz jusson.
Nyugtalanítóbb a kép Kínában és Indiában, ahol a fiú csecsemők kiválasztásának sötét művészete azt ígéri, hogy korlátolt házasodási lehetőséggel bíró magányos férfiak egész nemzedéke nő fel. Ennek épp az ellenkezője igaz az afro-amerikaiakra. Az amerikai börtönrendszer a 19 és 34 év közötti fekete férfiak közül minden kilencediket elnyeli, és csökkenti a lehetőséget azon fekete nők számára, akik általában nem szívesen mennek hozzá faji csoportjukon kívüli férfihoz.
Három magyarázat azonban általános érvényűnek mondható. Az első az, hogy a nők szakmai lehetőségeik gyarapodásának köszönhetően általában később mennek férjhez. A második, hogy az élettartam megnövekedése miatt a magára maradt házastársak jelenleg hosszabb idővel élik túl a párjukat, mint korábban. És a harmadik: a változó társadalmi attitűd sok országban ahhoz vezet, hogy a házasság előnyei –pénzügyi biztonság, szexuális viszony, stabil kapcsolat – ma gyakran a hitvesi hálószobán kívül találhatók meg.
Az egyszemélyes háztartások hátrányai
Megvannak a hátrányai is annak, hogy nő a magányosok száma. Az egyszemélyes háztartások növelik a háztartási kiadásokat és nagyobb egy főre jutó szén-dioxid-szennyezést okoznak, mint a többtagúak. Az egyedül élőknek kevesebb gyerekük van, és ez egy személyre vetítve növeli azt a terhet, amely az idősek eltartása miatt a fiatalokra jut. És végül az egyedülállók sebezhetőbbek, és ezért potenciálisan költségesebbek is a társadalom számára, mint azok, akiknek van partnerük: számos tanulmány igazolta a stabil társas kapcsolat pszichológiai és egészségügyi előnyeit.
Lehetséges azonban, hogy ezek az aggodalmak túlzottak. A magányos kifejezés minden házasságon kívül élőt egy kosárba rak, megnehezítve a különbségtételt az igazi magányosok és azok között, akik házasságon kívül párkapcsolatban, netán a barátaikkal vagy a családjukkal élnek. Még az egyedül élők sem feltétlenül magányosak. „Egyedül élni, egyedül lenni és magányosnak éreznie magát az embernek három különböző szociális körülmény” – mondta Eric Klinenberg, a New York-i Egyetem szociológusa, egy magányosokról szóló nemrég megjelent könyv szerzője.
(Forrás: Wikimedia Commons / U.S. Air Force photo by Tech. Sgt. Keith Brown)
Klinenberg szerint szó sincs arról, hogy az egyedül élők magányosak lennének. Sokkal valószínűbb, hogy a barátaikkal és szomszédjaikkal töltik az idejüket, és társadalmi szerveződésekben vállalnak önkéntes munkát. Ez megmagyarázza, hogy miért élnek olyan sokan egyedül azokon a helyeken, ahol számos ilyen hálózat van. Például Skandinávia városaiban, ahol az erős szociális biztonsági háló felszabadítja az embereket, lehetővé teszi, hogy saját céljaikat kövessék. Az Euromonitor előrejelzése szerint 2020-ra a svéd háztartásoknak csaknem a fele egyszemélyes lesz.
A politikai döntéshozók korábban hajlamosak voltak figyelmen kívül hagyni az egyedül élőket, és az ő hibájukból alakult ki az, amit Bella DePaulo, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem társadalompszichológusa „singlism”-nek, vagyis az egyedüllét betegségének nevez. Az adókönnyítéstől a nyaralásokig a házaspárok és párkapcsolatban élők számos olyan előnnyel rendelkeznek, amilyennel az egyedül élők nem.
Kormányzati erőfeszítések a házasodási kedv elősegítésére
Néhány kormány most megpróbálja útját állni a hullámnak. Az emírségek házassági alapja például 16 millió dollárt költött az idén ajándékokra, amelyekkel a boldogító igen kimondására igyekezett ösztönözni a párokat. Csoportos esküvőket is rendezett és rendszeresen kiad egy tájékoztató brosúrát A szenvedély újságja címmel.
(Forrás: Wikimedia Commons / CC BY 2.0)
Az Egyesült Államokban az Obama-kormányzat tovább finanszírozza az Egészséges Házasság Kezdeményezés nevű programot, amelyet George W. Bush indított el, és amely évi 150 millió dolláros költséggel arra biztatja a nem házas szülőket, hogy kössék össze hivatalosan is az életüket.
Lehetséges, hogy ezek az erőfeszítések hatástalanok maradnak, sőt az is, hogy visszaütnek, és a szándékolttal ellentétes hatást érnek el. A házasság elősegítésével kapcsolatos friss amerikai vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a tevékenység hatástalan, ha nem fehér vagy szegény családokat vesz célba, amelyek számára a pénzügyi biztonság fontosabb, mint az intim kapcsolat fejlesztése. Szélesebb értelemben a házasságot ma bizonytalanabbá tevő dolgok egy része – a házasság önkéntessége és a nők fokozottabb elvárásai a partnerrel szemben – azt is megmagyarázza, hogy ha működnek, miért tisztességesebbek és intimebbek ma a házasságok, mint korábban – mutatott rá Stephanie Coontz, a Házasság: egy történet (Marriage: A History) című könyv szerzője.
A kormányok tehát nyugodtan abbahagyhatják a pánikolást. Ha Cupido kezét megkötik, a nyila nagy valószínűséggel mellé talál. A korai császárkori Rómában, amikor Augustus császár adót vetett ki a cölibátusra, hogy ezzel ösztönözzön házasságra, szembe kellett néznie a kiskorúakkal történő eljegyzés valódi hullámával, szenátorai nyílt lázadásával és azzal, hogy a polgárok házasodási kedve még tovább csökkent.