Öngyilkosságok sorához vezetett a keskeny margó
Négyszáztíz éve, 1601. augusztus 17-én született Pierre de Fermat francia jogász és matematikus, a tudomány világát évszázadokig lázban tartó matematikai sejtések megfogalmazója.
Fermat a toulouse-i parlament jogásza, majd tanácsosa volt, aki szívesen foglalkozott nyelvekkel, latinul és spanyolul is kiválóan verselt. Igazi szenvedélye a matematika lett, amellyel autodidaktaként foglalkozott – ideje is volt rá, mert nem akart senki iránt elköteleződni, így nem szívesen barátkozott, járt társaságba.
1629-ben a Kr.e. harmadik században élt Apollóniosz egy művét rekonstruálva rájött, hogy a locusok (adott tulajdonságú pontokból álló halmazok) kezelése könnyebb koordinátarendszer segítségével. Felismerése csak halála után látott napvilágot, így az analitikus geometria megszületését René Descartes nevéhez kapcsolják. A nyugati gondolkodás atyjával mellesleg még életében vitába keveredett, amikor annak a fénytörésről írt munkáját „sötétben botorkálásnak” minősítette. Az utókor Fermat érveit igazolta, így nevét viseli a Fermat-elv, amely szerint a fény többféle közegben a legrövidebb utat követi.
Fermat kedvenc területe a számelmélet volt; a matematikai elemzés (szélsőérték-feladatok) és a valószínűség-számítás egyik előkészítőjeként tartják számon. Eredményeivel jóval megelőzte kortársait, akik körében nem csak ezért nem örvendett osztatlan népszerűségnek. Az akkoriban a tudományos folyóiratokat pótló levelezésében csak következtetéseit írta meg, a megoldáshoz vezető utat megtartotta magának, nem egyszer őrületbe kergetve kollégáit. Sőt nemcsak őket, hanem leghíresebb ötletével az utánuk következő tudósok nemzedékeit is.
A híres nagy Fermat-tétel szerint lehetetlen egy egész szám másodiknál nagyobb hatványát két ugyanolyan hatvány összegeként felírni, azaz a Pitagorasz-tételt nem lehet kiterjeszteni. Fermat a könyv szélére, ahova sejtését feljegyezte, még azt is odaírta: „Igazán csodálatos bizonyítást találtam erre a tételre, de a margó túlságosan keskeny, semhogy ideírhatnám”.
Egyes vélemények szerint a széljegyzet valódi értelme az volt, hogy a megoldás végtelen hosszú, azért nem fér el, de a tréfa balul sült el: komolyan vették, és az idők során a matematika Szent Grálja lett. Voltak, akik egész életüket a bizonyításnak szentelték, és még olyan is akadt, aki e tétel miatt követett el öngyilkosságot. A német Paul Wolfskehl életét viszont éppen hogy megmentette: az ifjú szerelmi bánatában éjfélkor akart öngyilkosságot elkövetni, és amíg az óra ütésére várt, a Fermat-sejtésről kezdett olvasni. Mire feleszmélt, már másnap volt, életkedve is visszatért, így évtizedekkel később bekövetkezett halála előtt végrendeletében komoly összeget tűzött ki a megoldónak.
A tételt végül csak 1994-ben bizonyította be, több száz oldalon keresztül Andrew Wiles angol matematikus, aki tettével a bulvárlapok címoldalára is felkerült. A Fermat-tétel a populáris kultúra része lett, utaltak rá a Star Trek sorozatban és a Simpson-családban, sőt a közelmúlt nagy könyvsikere, a Millennium-trilógia női főszereplője is szabadidejében a bizonyításon töri fejét.
Fermat 1665. január 12-én halt meg. Születésének 400. évfordulóján szülőházának udvarán szobrot állítottak fel, amely a magyar matematikus Szilassi Lajos által megalkotott poliédert ábrázolja – az a tetraéder mellett az egyetlen olyan poliéder, amelyre teljesül, hogy bármely két lapjának van közös éle.
Tom Stoppard: Árkádia c. drámájában szintén megemlítik ezt a tétel, én ott hallottam róla először. Mindenkinek ajánlom!