Talán kevesebb barátja van, mint gondolná!
Nem tudjuk reálisan megítélni, hogy a közösségi oldalakon kialakított kapcsolataink közül hány tekinthető valós barátságnak. Minél extravertáltabbak vagyunk, annál kevésbé.
Kizárólag az introvertált személyeknek van valós képük arról, hogy a közösségi oldalakon kialakított kapcsolatokból mennyi az igazi barát. Introvertáltak azonban csak nagyon kevesen vannak: a társadalomnak csupán az egy százalékát teszik ki – számolt be nemrégiben egy kutatásról a The Telegraph.
Ha sok ismerősünk van a Facebookon, vagy rengetegen követnek a Twitteren, hajlamosak vagyunk túlértékelni a népszerűségünket – derült ki egy kutatásból. A könnyen szocializáló emberek inkább tartanak attól, hogy a barátaik, akiknek több ismerősük van a közösségi oldalakon, népszerűbbek náluk, mint azok, akik visszahúzódóbbak.
A pszichológusok szerint „kapcsolati paradoxonról” beszélhetünk: mivel az extravertált személyeknek amúgy is több kapcsolatuk van, ez hatványozottan tolja el az arányokat a közösségi hálózatokban. Ez azt jelenti, hogy a közösségi oldalak extravertáltabbaknak mutatnak minket, mint amilyenek valójában vagyunk. Ezzel együtt sem magunkról, sem pedig másokról nem tudjuk egykönnyen megállapítani, hogy valójában mennyire extravertált.
(Forrás: Wikimedia Commons / James Emery / CC BY 2.0)
Kizárólag az introvertált személyeknek van valós rálátásuk arra, hogy egy embernek hány igazi kapcsolata van – állítják a Dartmouth College kutatói, akik szerint minél extravertáltabb valaki, annál kevésbé van hiteles képe arról, hogy a többi ember mennyire extravertált. A valós kapcsolatok átlagos számát a közösségi oldalakon leginkább az introvertált személyek kapcsolatainak a száma tükrözi.
Forrás
@Sultanus Constantinus: „eleve nem lehet barát az, akit csak az internetről ismerek és még életemben nem találkoztam vele”
Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom;
Örűl a szívem és mégis sajog belé,
Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé.
Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve...
Szerencse, isteni jó szerencse nékem!
Máskép szerény művem vetém vala tűzbe,
Mert hogyan lett volna nyerni reménységem?
És mily sokat nyerék! Pusztán a pályabér
Majd elhomályosít, midőn felém ragyog:
De hát a ráadás!... Lelkem lelkéig ér,
Hogy drága jobbkezed osztályosa vagyok.
S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék,
Ki törzsömnek élek, érette, általa;
Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék,
Otthon leli magát ajakimon dala.
Akartam köréből el-kivándorolni:
Jött a sors kereke és útfélre vágott,
S midőn visszafelé bujdokolnék, holmi
Tüske közől szedtem egynehány virágot.
Jöttek a búgondok úti cimborának,
Összebarátkoztunk, összeszoktunk szépen;
Én koszorút fűztem, ők hamiskodának,
Eltépték füzérem félelkészültében.
Végre kincset leltem: házi boldogságot,
Mely annál becsesb, mert nem szükség őrzeni,
És az Iza partján ama hű barátot...
Nem is mertem volna többet reményleni.
Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba,
Éget és világít lelkemben leveled:
Oh mondd meg nevemmel, ha felkeres Tompa,
Mily igen szeretlek Téged s őt is veled.
Szerintem ahhoz, hogy ezt egyáltalán meg lehessen állapítani, azt kellene tisztázni, hogy ki mit ért "barát" alatt. Pl. eleve nem lehet barát az, akit csak az internetről ismerek és még életemben nem találkoztam vele (és lehet, hogy nem is fogok, mert pl. külföldi). Ha valakivel személyesen is találkoztam és tartom vele a kapcsolatot, akkor az már "barát"? Még ezt sem mondanám feltétlenül...