Népmesék a szervátültetésről
A transzplantációs műtétek után sokszor megkönnyebbülés helyett újabb szorongás tör a betegekre, mivel nagyon sok múlik azon, hogyan reagál a beavatkozásra a szervezet.
Szervátültetésen és életmentő műtéteken átesett gyermekek és felnőttek számára állított össze mesekönyvet Boldizsár Ildikó meseterapeuta, aki szerint a mesének ma is fontos társadalmi feladata van. A meseterapeuta az MTI-nek hétfőn elmondta: a napokban elkészülő, Csudamadár című gyűjteménybe 16 olyan népmesét válogatott be, amelyekkel az újjászületés lehetőségét kívánja megmutatni a műtétekre készülő, illetve azon átesett betegek számára. „Az ember átmehet az élet és halál határán, elveszthet dolgokat, akár az egyik szervét is, de mindig van lehetőség valamilyen belső munkával visszaszerezni azt, ami elveszett” – fogalmazott Boldizsár Ildikó, aki úgy véli, a mesék rengeteget segíthetnek abban, hogy a betegek lelkileg és fizikailag is átvészeljék a műtétekkel járó életveszélyes állapotokat.
A transzplantációs műtétek után sokszor megkönnyebbülés helyett újabb szorongás tör a betegekre, mivel nagyon sok múlik azon, hogyan reagál a beavatkozásra a szervezet. „Aki átesett ilyen műtéten, az sajnos pontosan tudja, hogy van félnivalója, van mit elvesztenie” – mondta el, hozzátéve, hogy az ezzel járó szorongás sok esetben élethosszig tart.
A mesegyűjteményt a szerző a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért felkérésére állította össze, a kötet kereskedelmi forgalomban nem jelenik meg, de ingyenesen eljuttatják a kérdésben érintett szervezeteknek és intézményeknek. Boldizsár Ildikó nem most jelentkezik először társadalmi célú mesegyűjteménnyel. Az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) felkérésére nemrég olyan hangoskönyvvel és szakembereknek szóló útmutatóval ellátott dupla mesekönyvet írt állami gondozásban és nevelőszülőknél élő gyermekek számára, amely közérthető formában beszél el alapvető gyermekjogi ismereteket.
Boldizsár Ildikó felidézte, hogy elsőre nagyon nehéz feladatnak tűnt gyermekeknek szóló meséket írni olyan témákról, mint a tulajdonhoz való jog, a szülők láthatási joga, vagy a hátrányos megkülönböztetés és bántalmazás tilalma, azonban végül sikerült mindezeket a jogi kifejezéseket a történetek nyelvére lefordítani. A meseterapeuta úgy véli, a legfontosabb az állami gondozásban élő gyermekek számára az, hogy fel tudják dolgozni a családjuk elvesztése miatti rendkívül mély traumát. „Ezek a gyerekek folyamatosan félnek és szoronganak, ezért is nem tudnak egy helyben megmaradni, megállás nélkül, ösztönösen azt várják, hogy honnan érheti támadás őket” – hangsúlyozta Boldizsár Ildikó, hozzátéve, hogy ezen az állapoton, folytonos éberségen tapasztalatai szerint nagyon sokat segíthet a mesehallgatás által kiváltott nyugalom, a meseterápia. A szakemberek által március óta használt, 3-6 éveseknek szóló Mesék a cicáról, aki nem tudott nyávogni, és a nagyobbaknak írt Az ég otthona című kötetek kereskedelmi forgalomban nem kaphatóak, de az OBDK valamennyi nevelőotthonba, illetve nevelőszülőnél élő gyerekhez eljuttatja a mesekönyveket.
Boldizsár Ildikó úgy véli, a mesének mindig is volt társadalmi feladata, és ma sincs ez másképpen. „A mese nem csupán érzelmi intelligenciát fejleszt, hanem szociális érzékenységet, és sokat tud mondani a mások szenvedése iránti figyelem fontosságáról is” – hangsúlyozta.
A meseterepeuta legközelebb a 86. Ünnepi Könyvhét alkalmából a győri Kisfaludy Könyvtárban lesz látható pénteken, ahol a Mesék boldog öregekről című kötetének második kiadásáról beszélget. Emellett július 24. és 26. között Boldizsár Ildikó 30 órás nyitott tanfolyamot tart az Első nyári meseegyetem keretében a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián, ahol a mese pedagógiai, néprajzi és pszichológiai megközelítéséről fog beszélni.