Közvetítő nyelvek

Mi is az a lingua franca? Világnyelvek az angol előtt

Az angol korunk lingua francája – gyakran elhangzik ez. A lingua franca egy közös közvetítő nyelv különböző nyelvű emberek között. De a lingua franca egyben egy nyelv is, amit a Földközi-tenger keleti partján beszéltek, és amely olasz alapon provenszáli, francia, spanyol, arab, görög és török szavakból állt. Hogy is van ez?

Mihály Botond | 2010. július 6.

A lingua franca (ejtsd: lingva franka) nem más mint egy segédnyelv. Általában kevert állapotú és részben kifejlett nyelvről van szó, amit kiterjedt területen beszélnek. Azoknak, akik lingua francát (azaz közvetítőnyelvet) beszélnek, különböző, egymás számára érthetetlen anyanyelvük van, és azért használnak egy segédnyelvet, hogy egymást megértsék.

Nairobi, Kenya fővárosa: itt is a szuahélit beszélik közvetítő nyelvként
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ilyen nyelvet gyakran elsősorban kereskedők vesznek igénybe. Példa rá a keverékangol többféle változata vagy a szuahéli, amely Kelet-Afrika segédnyelve; továbbá a chinuk zsargon; egy lingua franca, amit Észak-Amerika északnyugati részén használtak: ez keveréke volt a csinuknak, más indián nyelveknek, az angolnak és a franciának. De ilyen nyelvek a maláj változatai is, amiket bazár-maláj néven ismerünk. Ezeket kompromisszum szülte a Brit Malájföldön, Holland Kelet-Indiában és a szomszédos területeken, ahol a maláj-polinéz nyelveket beszélik.

Honnan ered a lingua franca?

A franca olasz szó: azt jelenti, frank. A legelső lingua franca tehát szó szerint a frankok nyelve nevű nyelv volt, amit a középkorban használtak a földközi-tengeri kereskedelemben. Ez a nyelv már kihalt. Amikor még élt, szókincsének 80 százaléka az olasz nyelvből származott, továbbá spanyol, francia, görög és arab szavakat tartalmazott.

Ez a nyelv volt a reneszánsz korának kereskedelmi és diplomáciai nyelve. Az olasz dominancia abból eredt, hogy akkoriban az olaszt beszélők uralták a hajós kereskedelmet a Földközi-tenger kikötőiben. A lingua franca kifejezés maga a keresztes háborúk (11-13. sz) előttről származik. Abban az időben az arabok minden európait franknak vagy arabul faranjinak hívtak. A középkori lingua francát főként a Földközi-tenger keleti részén használták. A nyelvet a főnevek, igék és melléknevek változatlan formája jellemezte. Ezeket a változtatásokat a latin nyelvek leegyszerűsítéseként értelmezték.

A lingua franca kifejezést egy ideje már nem csak a szükségből létrejött keveréknyelvekre, hanem élő nyelvre is használhatják; eszerint a franciáról azt mondták, hogy a diplomácia lingua francája.

A lingua franca eredetileg a Földközi-tenger kereskedelmi nyelve volt a középkorban
(Forrás: Wikimedia Commons)

Mi is az a lingua franca?

A lingua franca ma egy közös, standard nyelvre utal. Az informatikai iparban például egy bizonyos célra létrejött, szélesebb körben használt parancsnyelvet jelent. Egy ilyen számítógépes nyelv a Java. De – amint fennebb is láttuk –, a nyelvészetben egy lingua franca lehet például a melanéziai keveréknyelv is, amit széles körben használnak a Csendes-óceán déli részén.

A kifejezést tehát a működése felől határozzák meg, a nyelv történetétől és struktúrájától függetlenül: bár a keveréknyelvek és a kreol nyelvek (teljes, összetett bennszülött nyelvek, amik egykor keveréknyelvek voltak) gyakran lingua francaként működnek, a legtöbb lingua franca sem keveréknyelv, sem kreol. A lingua franca szinonimái: „közvetítő nyelv” és „hídnyelv”. Míg egy nemzeti nyelvet egyetlen beszédközösségben beszélnek anyanyelvként, a közvetítő nyelv túlmegy az eredeti közösség határain, és a közösségek közötti kommunikáció második nyelveként használják. Például a spanyol nemzeti nyelv Spanyolországban, de a Fülöp-szigeteken közvetítő nyelvként (lingua francaként) használják.

Egy olyan nyelvről van tehát szó, amit egymást meg nem értő, különböző nemzeti nyelveket beszélő népcsoportok használnak értekezés céljából.

A közvetítőnyelvek nem csak kereskedelmi célokból, hanem az elvándorlás okán is hasznosak voltak. Egy lingua franca vagy bennszülött nyelv messze túlmutat egy bizonyos területen vagy az anyanyelvi beszélő beszédközösségen.

A Kelet-Afrikában beszélt szuahéli jó példa a bennszülött lingua francára. A szuahéli nem csak akkor lingua franca, amikor kizárólag anyanyelvűek beszélik. A kelet-afrikai part mentén a legtöbb beszélője anyanyelvi beszélő vagy folyékonyan beszéli azt, de a parttól eltávolodva inkább keveréknyelvnek számít; ott kevesebben beszélik és a legtöbben nem anyanyelvi beszélők. Ez azt mutatja, hogy egy nyelv lehet lingua franca attól függetlenül, hogy a beszélői milyen szinten beszélik, illetve nyelvészeti szempontból mennyire homogén a nyelv.

A tudomány felől

Az emberi csoportok kommunikációs szükségletei tehát keveréknyelvek és kreol nyelvek kialakulásához vezettek. Ez azt jelenti, hogy a keveréknyelvek (pidzsinek) majdnem mindig lingua francák, a kreol nyelvek pedig gyakran azok. Viszont a közvetítőnyelvek nem mindig keveréknyelvek és nem mindig kreol nyelvek.

A lingua franca néhány meghatározása kiköti, hogy minden használója nem anyanyelvi beszélő; ennek ellenére a kifejezést manapság szélesebb értelemben bármilyen nyelvre használják, amit értekezés céljából nagyobb területen használnak.

A kevert nyelv a lingua franca egy sajátos típusa. Ezt úgy nyerik, hogy két vagy több létező nyelv nyelvtanát vagy szókincsét összeadják. Ilyen például a micsif, amely Kanadában alakult ki a krí indián nyelv és a francia keveredéséből.

Középkori latin szótár
(Forrás: Wikimedia Commons)

Néhány lingua franca

Bármely nyelv számára jelentős előretörést jelent, ha lingua francává válik. Az eredmény hatalom- és presztízsnövekedés, amint azt a francia nemzetközi befolyás mutatja csúcskorában, 14. Lajos idején. Ezért a lingua francák általában birodalmak melléktermékének számított. Az első ilyen az arameus lehetett.

Az arameust a perzsa birodalomban (i. e. 6. sz.-i.sz.7. Sz.) használták. A Nagy Sándor (i. e. 356-323) által elfoglalt óriási területen a görög nyelv fokozatosan kiszorította az arameust. Ennek ellenére Nagy Sándor halála után három évszázaddal az arameus maradt Palesztina hétköznapi nyelve, ezen a nyelven beszélt maga Jézus Krisztus és tanítványai is. A Római Birodalom (i. e. 27-i. Sz. 476) idején pedig a latin lett Európa lingua francája. A középkorban ez megerősítette uralkodó helyzetét a római katolikus egyház hatalma révén.

Később, a modern korban a francia lett a nyugati világ közvetítő nyelve. Ez a tény nagyrészt Franciaország presztízsének tudható be, amit a franciák a Napkirály, 14. Lajos (1638-1715) korában élveztek. A 20. században a francia fokozatosan terepet vesztett az angol javára. Utóbbit a brit birodalom és az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi hatalma lendítette fel, amely szinte az egész világra kiterjedt. Mostanra az angol mint nemzetközi nyelv mélyebben behatolt az embereinek életébe, mint bármelyik korábbi lingua franca: egyaránt használják diplomaták, turisták, árusok, reklámszakemberek, pilóták és tudósok.

Bár az angol a ma használt legnagyobb lingua franca, más nyelvek is betöltenek mellette hasonló szerepet. Ezek az arab, a mandarin, a hindi, a spanyol és a francia. A történelem azt sugallja, valószínűleg nem az angol lesz a világ utolsó lingua francája: utána mások jönnek, és tűnnek majd el.

Egy különleges és lenyűgöző lingua franca a nem-fonetikus kínai írás is. A kínait többen beszélik a földön, mint az angolt (igaz, hogy csak a világ egy részén), és a kínaiak gazdasági ereje egyre dominánsabb. Mégis, bonyolultsága miatt a kínai nyelv valószínűleg nem lesz riválisa az angolnak. Az angol egyik nagy előnye ugyanis, hogy – bár kifejezésmódja igen gazdag –, alap szinten könnyen el lehet sajátítani.