Mennyire volt „nagy” Nagy Sándor?
Övé volt az akkor ismert világ nagy része Egyiptomtól Indiáig. De nem volt éppen egy dalia...
Az ókori görögök kultúrájával és történelmével kapcsolatosan számos közismert történet él a fejünkben. Ezeknek egy részét már gyerekkorunkban halljuk, és bár a középiskolában néhány legendáról megtanuljuk, hogy nem egészen úgy igaz, ahogy az elterjedt, mégis probléma nélkül hivatkozunk a trójai falóra vagy éppen Homéroszra. Pedig az ő létezésük nem is olyan egyértelmű... Sorozatunkban tíz legendás görög történetet, tíz görög legendát mutatunk be a BBC összeállítása alapján. Az első részben a trójai falóról volt szó, aztán arról, hogy létezett-e valójában Homérosz. Foglalkoztunk azzal is, hogy valóban Palamédész találta-e ki a görög ábécét; és hogy Pitagorasz bizonyította-e be Pitagorasz tételét. Volt szó arról is, hogy miért kezdtek el a görögök pénzt használni, hogy mennyire voltak spártaiak a spártaiak, hogy mit tudunk az ókori görög színjátszás eredetéről, és hogy mi volt az eleusziszi misztériumok titka. Legutóbb arról volt szó, hogy miért vált filozófussá Szókratész, most pedig lássuk, mennyire volt nagy Nagy Sándor.
III. Alexandrosz (i. e. 356–323), ismertebb nevén Nagy Sándor, akinek maga Arisztotelész volt a tanítómestere, a világ legnagyobb hadvezérei között van számon tartva. Makedónia királya volt; a Peloponnészosztól Indiáig terjesztette ki hatalmát. Tehát az akkoriban ismert világ nagy része fölött uralkodott. Az ő uralkodásának kezdetétől egy új korszak, a hellenizmus kezdődött. Sándor tehát valóban nagy volt...
(Forrás: Wikimedia Commons)
Korabeli forrásokban azonban azt olvashatjuk, hogy Nagy Sándornak, a nagy hadvezérnek nem volt különösebben vonzó alkata. Alacsony volt, köpcös, keményen ivott és ez látszott is rajta, a hangja pedig rekedtes volt. Olyan könnyen haragra gerjedt, hogy egyszer hirtelen fölindulásból dühében meggyilkolta az egyik társát. És ahogy öregedett, egyre inkább paranoiddá és megalomániássá vált.
Forrás