Miért lett Szókratész filozófus?
Szókratész katona volt és politikai szónok – egy darabig. A peloponnészoszi háború után már inkább csak bölcselkedett.
Az ókori görögök kultúrájával és történelmével kapcsolatosan számos közismert történet él a fejünkben. Ezeknek egy részét már gyerekkorunkban halljuk, és bár a középiskolában néhány legendáról megtanuljuk, hogy nem egészen úgy igaz, ahogy az elterjedt, mégis probléma nélkül hivatkozunk a trójai falóra vagy éppen Homéroszra. Pedig az ő létezésük nem is olyan egyértelmű... Sorozatunkban tíz legendás görög történetet, tíz görög legendát mutatunk be a BBC összeállítása alapján. Az első részben a trójai falóról volt szó, aztán arról, hogy létezett-e valójában Homérosz. Foglalkoztunk azzal is, hogy valóban Palamédész találta-e ki a görög ábécét; és hogy Pitagorasz bizonyította-e be Pitagorasz tételét. Volt szó arról is, hogy miért kezdtek el a görögök pénzt használni, hogy mennyire voltak spártaiak a spártaiak, és hogy mit tudunk az ókori görög színjátszás eredetéről. Legutóbb pedig az eleusziszi misztériumokról volt szó, most pedig lássuk, miért vált filozófussá Szókratész.
Szókratészről, „a nyugati filozófia megalapítójáról” tanítványai – elsősorban Platón és Xenophón – műveiből tudunk. A mester maga ugyanis nem írt le egy vak hangot sem, ő szóban, beszélgetve tanított. Szerepel még Szókratész figurája Arisztophanész görög komédiaíró Felhők című komédiájában, amely igen parodisztikusan mutatja be a figuráját.
Mindezeken kívül jól és sokak által ismert a halálának a története: koholt vádak alapján halálra ítélték, és ő visszautasítva a száműzetést, kiitta a bürökpoharat. Talán kevesebben tudják, hogy Szókratész ekkor már 70 éves volt. A róla szóló művek pedig szintén nem az ifjú Szókratészt ábrázolják, és vajmi keveset beszélnek Szókratész korábbi tevékenységéről...
(Forrás: Wikimedia Commons)
Ezzel kapcsolatosan azt tudjuk, hogy szülei zeugitészek (középrendbeli) voltak; Athéntól nem messze laktak. A kis Szókratész valószínűleg az athéni fiatalság szokásos nevelését kapta. Tizennyolc éves korában katonának állt: nehézfegyverzetű gyalogos, azaz hoplita lett. A peloponnészpszi háborúk idején aktívan kampányolt az arisztokrata párnak. Időszámításunk előtt 432-ben Észak-Görögországban neki is harcolnia kellett. A harcok során megmentette fiatal barátja, Alkibiadész életét. Innen hazatérve haláláig már nem hagyta el Athén környékét.
Szókratész sorsát végiggondolva fölmerülhet bennünk, hogy korának politikai és erkölcsi válsága, illetve a háborúban a halál közeliségének a tapasztalata vezette őt arra, hogy életének fennmaradó részét a bölcselkedésnek, a tanításnak, és etikai kérdések megválaszolásának szentelje.
Forrás