Megtagadott nyelvek
Diszkrimináció, életmódbeli változások és egyéb okok, amiért a kétnyelvűek egyszerűen megtagadják az általuk beszélt nyelvek használatát.
Irigylésre méltónak tartjuk, ha valaki két- vagy többnyelvű, hiszen előnnyel rendelkezik azokkal szemben, akiknek az iskolában, néha kínkeservesen kell tanulniuk idegen nyelveket. Vannak azonban olyan esetek, amikor a kétnyelvűek megszabadulnak valamelyik általuk beszélt nyelvtől.
(Forrás: Wikimedia commons / Fekist / CC BY 3.0, 2.5, 2.0, 1.0)
Külső tényezők
Az úgynevezett rejtett kétnyelvűek (angolul dormant bilinguals) azok, akik habár több nyelvet is tudnak, és használták is őket korábban, valamiért mégis elhanyagolják, sőt megtagadják őket, így csak egy nyelvet beszélnek mindennapjaik során. Milyen okai lehetnek a nyelvek elhanyagolásának vagy megtagadásának?
Először is vannak azok az esetek, amikor a kétnyelvű beszélőket külső tényezők befolyásolják egy nyelv elhagyásában. Ezek lehetnek az életvitelben bekövetkezett nagyobb változások, mint például a külföldre költözés, amikor az új közösségben már valamelyik általa beszélt nyelv nem használatos, így nincs alkalma a gyakorlására. Hasonló eset, amikor a többnyelvű személy az egyik nyelvet csak a családban, valamelyik hozzátartozójával beszéli. Ha valaki csak a nagymamájával beszélt portugálul, és a nagymama meghal, nincs többé kivel társalogni ezen a nyelven. Ugyanez a helyzet egy olyan házasság felbomlásának esetén, amelyben a házastársaknak nem volt azonos az anyanyelvük, így eleve két nyelvet használtak, az anyanyelvüket és a másikét. Ilyenkor a beszélők talán tudatában sincsenek annak, hogy már egy nyelvvel kevesebbet használnak.
Tudatos döntések, kisebbségi nyelvek
De vannak olyan esetek, amikor egy nyelv elhagyása tudatos döntés eredménye. Ez egyaránt előfordul felnőttek és gyerekek körében. Megbélyegzett kisebbségek tagjai is juthatnak ilyen döntésre. A második világháború után például a németországi zsidók tagadták meg a német nyelv használatát új otthonaikban. De így tettek az ellenállási mozgalom résztvevői is, köztük az osztrák születésű történész és író, Gerda Lerner is, aki az Egyesült Államokba érkezvén annak ellenére nem beszélt többet németül, hogy ez volt az anyanyelve.
Az erős negatív hozzáállás a kisebbségekhez okozhatja, hogy a beszélők nem hajlandóak mások előtt használni anyanyelvüket. Ez történt Európa nemzetállamainak kisebbségi nyelveivel a 19. és 20. században, és igaz bizonyos mostani második és harmadik generációs bevándorlók nyelveire is.
Az egyik nyelv szándékos kerülésében szerepet játszhat az attól való félelem, hogy az egyik nyelv „elrontja” a másikat. Híres példája ennek az esetnek André Bretoné, francia íróé és esztétáé, aki a második világháború idején töltött némi időt az Egyesült Államokban. Nem beszélt jól angolul, de annyira félt attól, hogy az angol rossz hatással lesz az anyanyelvére, hogy nem volt hajlandó angolul még írni sem.
(Forrás: iStockPhoto)
Egészen más ok, amikor a beszélők úgy ítélik meg, hogy rosszul beszélnek egy bizonyos nyelvet, így a kínos helyzetektől félve nem is merik használni. Előfordulhat, hogy valaki attól fél, hogy hibázik, és ezért kinevetik, de félelem alapja lehet az is, hogy ha az adott nyelven szólal meg, akkor az ugyanazon nyelven adott választ esetleg már nem érti meg.
Gyerekek
Többnyelvű környezetben általában kialakulnak bizonyos szokások azzal kapcsolatban, hogy ki mikor, kihez milyen nyelven szól. Ezek megszegésének különös jelentősége lehet.
(Forrás: Wikimedia commons / Eric Jones / CC BY 2.0)
A kétnyelvű gyerekek és szüleik körében általában (hallgatólagos) megállapodáson múlik, hogy mikor melyik nyelvet használják egymás közt. Ha valaki nem az általuk várt nyelven szólítja meg ezeket a gyerekeket, előfordul, hogy dühösek lesznek, de akár meg is tagadhatják a választ.
Az idősebb gyerekek és a kamaszok, akik tudatában vannak, hogy melyik nyelvet beszélik társaik, elhagyhatják a másikat, hogy ne különbözzenek tőlük. A szülőknek ezért gyakran kell kreatív módszerekhez folyamodniuk, hogy az elhanyagolt nyelv használatára is rávegyék gyermekeiket.
Forrás
Még régebben beszéltem egy kislánnyal, aki kétnyelvű családban nő(tt) fel. Amikor először szóltam hozzá magyarul, egyszerűen lefagyott (3-4 éves lehetett). Nézett rám vagy egy fél percig, és utána sem válaszolt. Aztán még egy-két évvel később is kérdezgetett, hogy én tudok-e magyarul.
Azóta már tudja, hogy ő beszél jobban portugálul, így magyarul folyik a társalgás :)
Tapasztalataim szerint pontosan ez a helyzet az Egyesült Államok nem latin területein: a spanyol–angol kétnyelvűek nem hajlandóak spanyol anyanyelvükön beszélni, mert az amerikaiak akkor kiközösítik őket. Főleg akkor jellemző ez, ha angol nyelvű családba házasodnak. Volt egy Puerto Ricó-i internetes ismerősöm, aki az USA északi részén élt a (teljesen angol nyelvű) feleségével. Én spanyolul beszéltem vele, de ő angolul válaszolt mindenre, mert nem volt hajlandó spanyolul beszélni. (Bár az indoka erre az volt, hogy a spanyol az apjára emlékezteti, aki meghalt, és ezért nem használja, de szerintem ez csak a szöveg volt, a valódi ok az lehet, amit leírtam.)