0:05
Főoldal | Rénhírek

Mauritiusi: lebutított francia?

A volt francia gyarmatok némelyikén egyszerűen nem tudnak franciául. Persze azért valamennyire hasonlít a franciára az, ahogy ma beszélnek, dehát úgy leegyszerűsítették, hogy nem is lehet ráismerni, és még csak ragozni sem tudnak. Nos, körülbelül ez lehet az első benyomásunk, ha a mauritiusi nyelvvel találkozunk, és nem vizsgáljuk meg tüzetesebben, miről is van szó. A cikkben most pontosan ezt fogjuk tenni, és annyit biztosan meg fogunk állapítani, hogy semmi értelme a francia ragozást a mauritiusin számon kérni.

Gazdik Anna | 2012. november 8.

Mauritius kis sziget az Indiai-óceánban, nem messze (900 km-re) Madagaszkár partjaitól. Ezzel a mondattal talán mindent elmondtunk, amit az átlagember Magyarországon Mauritiusról tudhat, nem is gondolván, hogy a pálmafás tengerpartokon kívül nyelvi szempontból is mennyi érdekességet rejt a szigetország.

Mauritiusi naplemente
Mauritiusi naplemente
(Forrás: Wikimedia Commons / indeepdark / CC BY-SA 1.0)

Pidzsin és kreol

A mauritiusiak többsége egy úgynevezett kreol nyelvet, a mauritiusit beszéli, amely sokaknak – főleg, ha beszélnek franciául – a francia egyfajta leegyszerűsített, lebutított változatának tűnhet. De kezdjük az elején!

Különböző nyelvek érintkezésekor gyakori, hogy keveréknyelvek (úgynevezett pidzsin nyelvek) alakulnak ki, amelyeket egyik közösség sem beszéli anyanyelvként, de a közös elemek lehetővé teszik a kölcsönös megértést. Ez volt jellemző a középkorban a Földközi-tenger medencéjében beszélt lingua francára is. A gyarmatosítások során különösen nagy számban jöttek létre pidzsin nyelvek, amelyek ötvözték a helyi közösségek nyelvét és a gyarmatosítók nyelvét, gyakran úgy, hogy az utóbbit látványosan leegyszerűsítették: például a ragokat elhagyták, vagy összetett mondatok helyett egyszerű mondatokban beszéltek.

Természetesen ez a nyelv az árucsere közben a kikötőkben zajló kommunikációra tökéletesen megfelelt, ám a fejlődése gyakran nem állt meg itt. Onnantól kezdve, hogy egy generáció már az adott pidzsin nyelvet beszéli anyanyelvként, azaz  nemcsak a kereskedőkkel, betelepülőkkel való kommunikációban, hanem az élet több és több területén használják, egyre inkább önálló nyelvekről, nem pedig állandó szabályokkal nem rendelkező pidzsin nyelvekről beszélünk. Az önálló nyelvvé váló pidzsint szokás kreol nyelvnek hívni.

Kérdés, hogy ezt a beszélők és a külvilág ugyanígy látja-e. A beszélőkben persze egy idő után felmerül az igény arra, hogy a nyelvükről szótárak, nyelvtankönyvek szülessenek, egyáltalán, legyen írásbelisége, standard változata az adott nyelvnek, amelyen irodalmi műveket, dalokat lehet írni, vagy újságokat kiadni. Ez a valós igény gyakran találkozik mások lesajnáló hozzáállásával: „Dehát az csak a francia lebutított változata, nem? Minek azt még tanítani is?”

Piac Port Louisban, Mauritiuson
Piac Port Louisban, Mauritiuson
(Forrás: Wikimedia Commons / Prof. L W Thornton White)

Lebutított francia?

Először azért vizsgáljuk meg, hogy a mauritiusi esetében valóban a francia lebutított változatáról van-e szó. A mauritiusi nyelvben a kelet-afrikai bantu alapnyelvek, wolof, malgas keveredtek a francia gyarmatosítók nyelvével, majd később sok hindi és angol jövevényszó is került a nyelvbe.

Nézzük először a következő mauritiusi mondatokat:

Mari ena enn lanvi zanana. (szó szerint: Mari van neki egy kedv ananász)

’Mari ananászt szeretne enni.’

Hasonlítsuk össze a francia megfelelőjével:

Marie a envie d’ananas. (szó szerint: Mari van neki kedv ananászhoz)

Rögtön feltűnik, hogy a franciában mind a kedv (envie), mind pedig az ananász (ananas) névelő nélkül áll, de őket egy prepozíció (a de, vagyis d’) köti össze (hasonló szerepű ez, mint a magyar kedve van valamihez végződés). A mauritiusiban azonban állhat két főnév egymás mellett prepozíció nélkül, az egyik előtt viszont áll egy határozatlan névelő (enn), ilyet a francia szerkezetben nem találunk. Érdekes továbbá megjegyeznünk, hogy a mauritiusi lanvi tartalmazza az eredeti francia szó névelőjét: francia l’envie [lanvi] ’kedv’ – mauritiusi lanvi. Az, hogy előtte megjelenhet egy másik névelő, éppen azt mutatja, hogy a szókezdő l-t a szó részének tekintik, nem pedig névelőnek.

Ananász
Ananász
(Forrás: Wikimedia Commons / Marco Schmidt / CC BY-SA 2.5)

Ez a minta több mauritiusi szóban is megfigyelhető:

la peur [lapör] ’a félelem’ laper

le coeur [lökör] ’a szív’  leker

la mort [lamor] ’a halál’  lamor

Ennek az oka természetesen az, hogy ezeket a szavakat a leggyakrabban a névelőjükkel együtt hallották a beszélők, de a névelőt a szó részének tekintették és így is vették át őket. Ennél érdekesebb a zanana:

les ananas [lézánáná] ’az ananászok’  zanana

Ebben a szóban ugyanis nem a teljes francia les [lé(z)] névelő szerepel, hanem csak a magánhangzóval kezdődő szavak előtt ejtett, általában néma [z] mássalhangzó, ami szintén kiválóan illusztrálja azt, ahogy a beszélők kizárólag hallás után vették át a francia szavakat.

No de egyszerűbb a mauritiusi, mint az európai francia, vagy lebutított változatai a mauritiusi szavak a francia szavaknak? – Egyelőre ezt nem tudjuk megerősíteni...

Rövid vagy hosszú?

Nézzük most az igéket. Első látásra a francia rendszer itt valóban egyszerűsödött, hiszen a franciában meglehetősen gazdag az igeragozás (legalábbis írásban), ezzel szemben a mauritiusi igék többségének csak két alakja van, a maradéknak pedig csak egy. Már bemutattuk, hogy a gazdag francia igeragozás valójában csalóka, hiszen kiejtésben sok igealak egybeesik, így csak a személyes névmások segítségével lehet őket egymástól elkülöníteni. Így aztán nem meglepő, ha a mauritiusiak azt mondják, amit hallottak. Sokan még csak nem is sejtik, hogy mi történt aztán a francia igékkel a mauritiusiban…

A mauritiusi igék többségének tehát két alakja van, egy rövid és egy hosszú. A hosszú alak legtöbbször a francia igék főnévi igenévi alakjából keletkezett, ezért általában e-re, vagy ritkábban i-re végződik. Egyes feltételezések szerint a hosszú alakból jött létre a rövid – ennek a szóvégi magánhangzónak az elhagyásával; ez pedig néha a szóvégi mássalhangzó megváltozását is maga után vonhatta (de ennek a mi szempontunkból most nincs jelentősége):

Francia Mauritiusi
infinitívusz (főnévi igenév) rövid hosszú
connaître  [konetr] ’ismerni’ konn kone
manger [manzsé] ’enni’ manz manze
aller [álé] ’menni’ al ale
vendre [vandr] ’eladni’ van vande
tomber [tonbé]’elesni’ tom tonbe
rester [reszté] ’maradni’ res reste
venir [vönir] ’jönni’ vin vini

A valódi érdekességet a két alak eltérő használata jelenti. Bizonyos mondatokban csak a rövid, míg másokban csak a hosszú alak használata lehetséges. A beszélők következetesen ki tudják választani a helyes alakot, még akkor is, ha nem tudják megfogalmazni a hátterében meghúzódó szabályt. Hasonlítsuk most össze a következő mondatpárokat (csillaggal az adott mondatban nem lehetséges igealakot jelöljük)!

Zot pou manz (*manze) banann.

’Ők fognak enni banánt.’

Zan ti manze (*manz). (Szó szerint: János múlt idő enni)

’János evett.’

Li pe mars (*marse) lor disab. (Szó szerint: Ő folyamatos megy rá/rajta homok)

’Ő rámegy a homokra.’

Zan ti pe marse (*mars) lor disab. (Szó szerint: János múlt idő folyamatos menni rá/rajta homok)

’János a homokon járt/járkált/sétált.’

Zan koz (*koze) bien. (Szó szerint: János beszél jól)

’János jól beszél. / János jó szónok.’

Zan koze (*koz) bien.

’János (már) jól(/nyugodtan/kedvesen) beszél. (Már nem mérges.)’

A mondatok összevetése után világos, hogy az európai nyelvek többségével ellentétben a mauritiusiban az igealakok nem a számra és személyre, az igeidőre vagy az aspektusra vonatkoznak (utóbbi kettőt a ti és pe szócskák jelzik a példákban), a magyarázat tehát máshol keresendő. Úgy tűnik, hogy a mauritiusiban olyankor használják a rövid alakot, amikor az ige után egy kötelező bővítmény áll: banánt eszik, rámegy a homokra, jól beszél (’szónokol’ értelemben; ezt nem adja jól vissza a magyar fordítás), minden más esetben a hosszú alakot kell használni. Ez a megkülönböztetés az európai beszélőknek kifejezetten meglepőnek tűnhet, és a két alak használatának szabálya már eddig sem tűnik különösebben egyszerűnek…

Li pe mars lor disab.
Li pe mars lor disab.
(Forrás: Wikimedia Commons / Simisa / CC BY-SA 3.0)

A helyzetet bonyolítják a következő mondatok, amelyekben az ige,  bár a kötelező bővítménye követi, mégis a hosszú alakjában áll:

A beszélő: Mo pe al kwi kari poul parski Zan kontan manz kari poul.

’Főzök currys csirkét, mert János szeret currys csirkét enni.’

B beszélő: Be non, Zan pa manze kari poul.

’De nem, János nem eszik currys csirkét.’

 

A beszélő: Zan inn pas so lekzame!        

’János átment a vizsgáin!’

B beszélő: Be non. Zan pa’nn pase so lekzame.

’De nem, János nem ment át a vizsgáján!’

Ezekben a mondatokban a hosszú alak használata a kontextustól függ. Olyan mondatokban is a hosszú alak használatos, amelyekben a mondat egészének tartalmát állítjuk szembe egy korábban elhangzott állítással. Hiába a gazdag ragozási rendszer, ilyen kontextusbeli különbségeket a francia igealakok nem tudnak kifejezni.

Láthatjuk, hogy a mauritiusi bár francia elemekből (is) építkezik, önálló szabályrendszere van, és bátran tekinthetjük önálló nyelvnek. De vajon tükrözi ezt a nyelv hivatalos státusza az országban?

Mo pe al kwi kari poul parski Zan kontan manz kari poul.
Mo pe al kwi kari poul parski Zan kontan manz kari poul.
(Forrás: Wikimedia Commons / Chowtimes.com)

Egy kis történelem

Mauritiuson a franciák nem az első és nem is az utolsó gyarmatosítók voltak. A szigetet először a hollandok foglalták el a 16. század végén. Bár nem telepedtek le és nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, Maurits von Nessau, Dél-Afrika kormányzója után Mauritiusnak nevezték el.

Őket követték 1715-ben a franciák, akik le is telepedtek a szigeten, és 100 éven át meg is tartották azt. Ekkorra tehető a mauritiusi pidzsin kialakulása és a kreol nyelv fejlődése. A 19. század elején aztán az angolok vették birtokba a szigetet, de hagyták, hogy mind a telepesek, mind az őslakosok megőrizzék a saját kultúrájukat.

1968-ban aztán a mauritiusiak függetlenné váltak, és kikiáltották a köztársaságot, ám hivatalos nyelvként mindmáig csak az angolt és a franciát ismerik el. Ettől talán nem függetlenül a maurititusi alacsonyabb presztízsűnek számít, mint a másik két nyelv, még akkor is, ha vitathatatlanul a mauritiusi a családi élet, a művészetek, és legfőképp a zene nyelve.

Források

Fabiola Henri: A Constraint-based Approach to Verbal Constructions in Mauritian: Morphological, Syntactic and Discursive Aspects, Doktori disszertáció, Université Paris 7, 2010

Ile Maurice

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
6 éve 2012. november 8. 15:45
2 Fejes László (nyest.hu)

@Földönkívüli: Bocsánat, ez egy elírás volt, de közben javítottam. (A wolof sem bantu nyelv, ráadásul nyugat-afrikai.)

6 éve 2012. november 8. 12:27
1 Sultanus Constantinus

"A mauritiusi nyelvben a kelet-afrikai bantu alapnyelvek (wolof, malgas) keveredtek a francia gyarmatosítók nyelvével"

A malgas nem bantu nyelv, hanem az ausztronéz (régebbi elnevezéssel maláj-polinéz) nyelvcsalád tagja.

Én szívesen olvasnék általánosságban is kreol nyelvekről, van ugyanics néhány dolog, ami különös módon közös bennük. Az olvasható róluk mindenhol, hogy ezek "keveréknyelvek". Ez azért érdekes, mert ha valóban keveréknyelvek lennének, akkor nagyon különbözőek kellenének, hogy legyenek. Ezzel szemben mindegyikben az a közös, hogy szinte nincs ragozás, a többes számot és az "igeidőket" segédszavakkal és személytelen alakokkal fejezik ki. További ellenérv a "keveréknyelv" megnevezéssel szemben, hogy a legtöbbjük valóban egy-egy európai nyelv leegyszerűsített, ragozás nélküli változata, vagyis a szókincs nagy része abból az egyetlen nyelvből van (jövevényszavak pedig minden nyelvben vannak, amitől még nem lesznek keveréknyelvek).