Már megint lebbezünk valahova
„Mi siettünk kijelenteni, hogy a magyar nemzet vendégszeretőleg fogad ugyan mindenkit, a ki nála menedéket keres, de azt sohasem fogja megengedni, hogy a menekülők a vendégjoggal visszaéljenek, – s hogy igéretünket tettleg is valósitsuk, az oláh menekülteket a határok közeléből bellebbeztük.”
Ezeken a hasábokon korábban már részletesen tárgyaltam a fellebbez ige történetét Ez ugyebár a feljebb egy régies változatából, a fellebb-ből van képezve. Megkockáztattam, hogy a fel- igekötős értelmezése eredetileg vicceskedés volt, hiszem sem lebbez ige, sem lebb főnév nem létezik – ennek ellenére ma már sokaknak természetesnek hat az olyan mondat, hogy Akkor lebbezz fel!
Igen ám, de egy Katalin nevű olvasónk felfedezett egy idézetet, ami talán arra utal, hogy mégis létezett valaha a lebbez ige:
Olvastam korábbi cikküket a "fellebbez - lebbez fel" kérdéskörről. Most találtam Deák Farkas: Gróf Bethlen Miklós életrajza (megjelent Pozsony. 1885. Budapest, Stampfel Károly kiadónál) c. művének 5. oldalán: "...ő Segesvárra volt belebbezve édes anyjával." Ez a szóalak vajon a fenti probléma kibővítése? Azért is érdekes számomra, mert buzgón tiltakoztam én is a "fellebbez" igekötősként kezelése miatt, ám itt valami érdekes dolgot érzek lappangani.
Valóban, itt „valami érdekes dolog lappang”. Csakhogy sajnos nem az, amire Katalin gondolni látszik. Kénytelenek leszünk belátni, hogy lebbez ige régen, a 19. században sem volt.
A Katalin által idézett mondatban a Segesvárra volt belebbezve azt jelenti, hogy 'Segesváron jelöltek ki számára kényszerlakhelyet'. A ma már elavult, nem használatos belebbezni ige tehát olyasmit jelent, hogy 'belső száműzetésre ítélni'. (Egyébként a fellebbezni-hez hasonlóan régi igéről van szó, és hozzá hasonlóan a jogi nyelvben való használata a nyelvújítás idejéből származik.) Én is találtam ilyen idézeteket a történeti szövegtárban, például:
„Kedvelt költőnk Sárosy Gyula haza szabadulván, Miskolcon piheni ki a belebbezés sanyaruságait.” (Arany János: Szerkesztői üzenetek, 1860–1861.)
„Az utolsó pontban az volt megállapítva, hogy az összes krakkói magyar honvédsereg a béke biztosítékául mindenestül, ahogy együtt van, az akkor orosz birtokot képező Duna-deltára belebbeztetik, s tisztességes hadifoglyul tíz évig ott marad!” (Jókai Mór: A jövő század regénye. 1872–1874.)
A magyar szótárak többségében azonban hiába keresnénk a belebbez szót. Egyedül A magyar nyelv nagyszótárában (Nszt.) találtam meg, további idézetekkel illusztrálva. Csakhogy ebben a szótárban sem ott találjuk meg, ahol az ábécé rendje szerint keresnénk, hanem a bellebbez címszó alatt. Ezzel már el is árultam, hogy valójában ugyanolyan (nem igekötős!) képzésről van szó, mint a fellebbez esetében. Csak a fellebbez a feljebb egyik régi alakváltozatából, a fellebb-ből van képezve, a bellebbez meg a beljebb hasonló alakváltozatából, a bellebb-ből. A Nszt. még a beljebbez alakváltozatot is ismeri.
A bellebbez változatra is vannak példák a történeti szövegtárban (de a beljebbez-re nincs példa):
„Mi siettünk kijelenteni, hogy a magyar nemzet vendégszeretőleg fogad ugyan mindenkit, a ki nála menedéket keres, de azt sohasem fogja megengedni, hogy a menekülők a vendégjoggal visszaéljenek, – s hogy igéretünket tettleg is valósitsuk, az oláh menekülteket a határok közeléből bellebbeztük.” (Kossuth Lajos: Értekezés Magyarországról, 1881.)
Ez az idézet nemcsak a mai eseményekkel kapcsolatos áthallások miatt érdekes, hanem azért is, mert mutatja a belebbez/bellebbez jelentésváltozását is. Ez az ige eredetileg olyan eseményre is utalhatott, amikor a határ szélén elfogott személyeket beljebb, az ország belsejébe kényszerítették. És utalhatott mindenféle bekényszerítésre (ahogy a hasonló hátterű latinos internál is).
„Mert ha lélekvándorlás van, mit árt az most annak a kappannak, aki az udvaron szaladgál, hogy ő azelőtt molnármester volt és mert sok lisztet lopott életében lelke egy kappanba bellebbeztetett.” (Mikszáth Kálmán: Különös házasság, 1900.)
Érdekes kérdés, hogy a régebbi bellebbez változatot miért váltotta fel a belebbez. Talán azért, mert ugyanúgy „belelátták” a be- igekötőt, mint ahogy sokan a fellebbez-be „beleérzik” a fel-t? Éppen így is lehetne, de ez ellen szól, hogy a fellebbez igének is igen elterjedt volt a rövid l-es, felebbez változata, tehát inkább ebben áll a két ige párhuzama, mint a „képzelt” igekötőben.