Már a Kádár-korban is angolul akartunk tanulni
1945 után nem volt vita arról, mi legyen az első (és a többség számára utolsó) idegen nyelv az iskolában. A magyar könnyűzene történetéből azonban egyértelműen kiolvasható, hogy mi volt dolgozók véleménye a kérdésről.
Koronként változik, hogy milyen nyelveket részesít előnyben a közoktatás, mint ahogy az is, hogy a tanulók szülei milyen nyelveket látnának szívesen az iskolai tantárgyak között. Persze csak egy demokratikus rendszerben van lehetőségünk arra, hogy erről is nyíltan elmondhassuk véleményünket. Ha olyan kor felfogására vagyunk kíváncsiak, melyben korlátozták a szabad véleménynyilvánítást, közvetett forrásokhoz kell fordulnunk. Ilyenek lehetnek például a slágerek.
A mindenki által tanult, de csak kevesek által megtanult (talán másképp alakul, ha már akkor van Vkontaktye) orosz például elsősorban ironikus kontextusban jelent meg.
Ahol viszont megjelenhetett volna, ott sem játszott szerepet, megelégedtek olyan szavak bedobásával, mint a trojka...
(Figyelemre méltó azonban, hogy ennek a számnak is volt angol nyelvű változata – oroszról, pláne franciáról azonban nem tudunk. A dal egyébként magyar nyelven is nemzetközi sikert ért el, a fenti videó például egy lengyel rajongótól származik.)
A franciának minimális szerep jutott, lényegében néhány kifejezésre korlátozódott szerepe (a lírai én ebben már a je t'aime kifejezés megtanulását is jelentős eredményenek tünteti fel).
Ez bizony soványka, hasonló eredményt még a görög is el tudott érni. (Az énekes származása ellenére az albán nem vívott ki magának még ekkora szerepet sem, ahogy a Sztevanovity testvérek sem csempészték bele szövegeikbe a szerbet.)
A német nyelv valamivel jobb helyzetben volt, még a Kádár-kor alkonyán is domináns szerepet tudott kivívni magában. Az alábbi dalban például dramaturgiailag aligha alátámasztható okokból hangzik el a refrén egyszer németül is.
Egy, csak egy nyelv volt azonban, mely nem csupán megjelent dalokban, hanem a tanulásának is külön számot szenteltek.
A nyest megpróbált utánajárni, hogyan is hangzott az a kérdés, amire az elbeszélő (vagy ha úgy tetszik, a lírai én) a No választ adja. Rock-and-roll-történeti szakértők egyetértenek abban, hogy a kérdés egy másik nyelv tanulására vonatkozott. Többen tudni vélték, hogy a dalban említett hölgyek éppen a franciát ajánlották az angol helyett. Egy magát megnevezni nem kívánó szaktekintély pedig megbízható forrásokra hivatkozva állította, hogy a kérdés szó szerint így hangzott: „Nem akarsz inkább franciázni angolozás helyett?”
Olvasónknak is azt ajánljuk, ha hasonló kérdést tesznek fel nekik, bátran válaszolják: No, Miss (ill. a megfelelő megszólítás), azt nem, nem, a francia, bármilyen jó, csak az angol után következhet!
„Az énekes származása ellenére az albán nem vívott ki magának...” – úgy látszik, az énekes származásának másik felét jobban preferálta :) Egyébként ha már fölbukkant ez a dal, jelezzük, hogy a niká sze perimenó valójában Με λένε Γιώργο youtu.be/4nq7_gzyVcU