Orosz csúcstechnológia uralja sikeresen az orosz internetet
A felcímbeli kifejezéseket ma már egyre kevesebben értik Magyarországon, pedig orosz nyelvű weboldalakra látogatva a szavak elhelyezésének környezetéből kézenfekvően következik a fordítás: „név, jelszó, jegyezz meg”. Vagyis attól, hogy valami oroszul van, még ugyanazt jelenti, mint az amerikai technológia dominálta világban mindenütt. Vagy mégsem?
Azt leírni, hogy az egykor kétpólusú világ egyik birodalma elemeire hullott szét, meg hogy oligarchák uralják a megmaradt legnagyobb egységet, illetlenségnek számít arrafelé. De hogy ez az attitűd változóban van, jól mutatja a The Guardian tudósítójának közelmúltbeli esete, akit előbb – a hidegháború vége óta elsőként – kiutasítottak az országból (mert azt találta leírni, hogy Vlagyimir Putyin hatalma alatt Oroszország „virtuális maffiaországgá” vált), aztán a hivatalos szervek mégis visszavonulót fújtak az ügyben.
Oroszország – már akkor is, amikor még Szovjetuniónak hívták – nehezen érthető, bonyolult világ volt a nagybetűs Nyugat számára, és nem csupán a latin betűket használó világétól eltérő karakterek miatt. Ennek az orosz gondolkodásmódnak jellemző eleme a katonásság is: a saját határoknak átjárhatatlanoknak kell lenniük, viszont folyamatosan figyelni kell az ellenfél csapatmozgásait, és szükség esetén jól védhető előretolt állásokat kell kialakítani.
És mindezt lefordították a globalizáció folyamataira is, azok közül is külön hangsúlyt fektetve az internetre – igen erős technológiai és anyagi alapokra építve, a nyelvből fakadó előnyt kiaknázva.
A határok védelme
Amire mifelénk azt mondják, Google, arra Oroszországban a Jandeksz a szabatos kifejezés, a Facebook ottani megfelelője pedig akár a vKontaktye (Kapcsolatban), akár a Mojmir (Az én világom) vagy akár az Odnoklassznyiki (Osztálytársak) is lehet. Mindegyiknek közös jellemzője, hogy az orosz internethasználók körében jóval népszerűbbek, mint világhódító társuk.
Nem, nem azért, mert valamiféle korlátozás vagy szűrés volna érvényben! Az okokat Arkagyij Volozs, a keresők orosz piacának 64 százalékát uraló Jandeksz vezérigazgatója a következőkkel magyarázta a The Daily Telegraph újságírójának adott nyilatkozatában: „A nyelvi akadály csak az egyik oldala a dolognak, hiszen sok amerikai vállalat még csak tapogatózó lépéseket tett ebbe az irányba. Sokkal hangsúlyosabb ok, hogy az oroszországi technológia van olyan jó – ha nem fejlettebb -, mint sok hasonló amerikai vállalaté. A Jandeksz azért képes őrizni az előnyét a Google-lal szemben, mert kiváló a keresési és más, kulcsfontosságú szolgáltatásainak a minősége. Az emberek pedig csak akkor fordulnak el egy technológiától, ha nincsenek megelégedve annak minőségével. Oroszország olyan hatalmas technológiai erővel rendelkezik, amelyet lehetetlen megingatni.”
Dimitrij Grisin, Oroszország legnépszerűbb levelezésszolgáltatójának és portáljának, a Mail.ru-nak a vezérigazgatója ehhez még hozzáfűzte: „Úgy gondolom, a piacunk elég nagy ahhoz, hogy megtartsuk a magunkénak, és meg tudjuk előzni, hogy a külföldi szereplők domináns szerephez jussanak. A helyi vállalatok előnye részben a nyelvben, részben pedig a szaktudásban gyökerezik. Oroszországban nagyon jó programozók dolgoznak.”
Az állítás alátámasztására elegendő csupán Szergej Brin nevét megemlíteni: az egykori Szovjetunióban született fiatalember a Google társalapítójaként vonult be az iparág történelmébe. A Mail.ru-ról még annyit feltétlenül érdemes tudni, hogy bár az általa üzemeltetett két közösségi oldal egyenként is jóval erősebb az orosz piacon, mint a Facebook, többségi tulajdonosa, a Digital Sky Technologies már több mint félmilliárd dollárért vásárolt részesedést az amerikai vállalatban Mindeközben a Mail.ru nem csupán Oroszországban igyekszik tovább növelni piaci részesedését, hanem a volt Szovjetunió országaiban is – az egykor közös „birodalmi” nyelv itt is helyzeti előnyt biztosít számukra.
Annelies van den Belt, a 2006-ban alapított SZUP (magyarul: Leves) nevű online médiavállalat vezérigazgatója cégének nemzetközi jellegét hangsúlyozta nyilatkozatában. A SZUP – amelynek portfóliójába olyan oldalak tartoznak, mint a Gazeta.ru (az amerikai The Huffington Post orosz megfelelője), a Championat.ru (az ország legnépszerűbb sporthírportálja) vagy a LiveJournal.com nevű bloghálózat (mondjuk, mint a magyar blog.hu) – együttműködésre törekszik mind az orosz, mind a nyugati technológiai vállalatokkal. Annelies van den Belt szerint a Facebook is sikeres lesz Oroszországban: az orosz technológiai ipar szereplőinek fel kell készülniük arra, hogy a lehető legjobban tudjanak együttműködni az orosz piacra újonnan belépő vállalatokkal.
A világ egyik legnagyobb internetpiaca, egy kézben
Oroszország már most is a világ egyik legnagyobb internetpiacának számít, jóllehet egyelőre csupán a népesség 47 százaléka (ez azért mintegy 67 millió ember!) kapcsolódik a világhálóhoz, a szélessávú fejlesztések ugyanakkor gőzerővel folynak.
A Facebook-alapító Mark Zuckerberg tavaly az elsődleges növekedés terepeként határozta meg az országot a cég 2011-re vonatkozó stratégiájában. Akkori számításai szerint a Faceooknak mindössze egymillió orosz felhasználója volt (mára Oroszország és Ukrajna vezető befektetési bankcsoportjának, a Reneissance Capitalnak az elemzői ötmillióra becsülik a Facebookot használók ottani számát), de e mögött a az oldalt meglátogatók félévenkénti megkétszereződése állt. És semmiképpen sem várható az orosz technológiai ipar fejlődésének lassulása, ezt támasztja alá a Szkolkovo nevű projekt is: a Moszkva körzetében létesítendő „Szilícium-völgy” a kormányzat teljes támogatását élvezve épül.
Az oroszországi internetes médiapiac úgyszólván egy kézben összpontosul: a 2005-ben alapított Digital Sky Technologies nevű vállalat tulajdonában lévő weboldalakhoz köthető az orosz nyelvű oldalakon mért látogatások több mint 70 százaléka. Maga a Digital Sky Technology két, önálló vállalattá alakult ugyan az elmúlt évben – a szolgáltató Mail.ru-ra és a befektetési célú DST Globalra -, de ez nem jelent egyértelmű profiltisztulást: a cégekben való részesedések vásárlásában a holding mindkét tagja igen aktív. És nem kevésbé érdekes megvizsgálni azt, hogy kik állnak a hátterében – természetesen a „semmiből” jött mágnások.
A vállalat meghatározó tulajdonosa az eredeti végzettségét tekintve fizikus Jurij Milner, akinek egykoron a most börtönbüntetését töltő „klasszikus” oligarchával, Mihail Hodorkovszkijjal volt közös pénzpiaci érdekeltsége. Egy másik fontos szereplője pedig az üzbég börtönt is megjárt – igaz, később rehabilitált – Aliser Usmanov, aki rejtélyes módon egyszer csak egy orosz bank élén találta magát, onnan kezdve pedig egyenesen vezetett az út addig, hogy Oroszország egyik leggazdagabb emberének mondhassa magát. A vállalatnak tulajdonosa még a klasszikus média világáról az internetre váltó – 1915-ben alapított – Naspers, amely Oroszországot (is) fontos befektetési célpontnak tekinti.
Jurij Milnernek mindössze 50 ismerőse van a Facebookon, de az egyiket történetesen Mark Zuckerbergnek hívják...
„Mint magvető keze a búzát”
Miközben a Digital Sky Technologies uralja a hazai piacot, egyre intenzívebben jelentkezik befektetőként a világ meghatározó régiójában, a Szilícium-völgyben is. Már az is igen nagy port kavart, amikor napvilágot látott a hír, hogy a Facebooknak a Microsoft utáni legnagyobb befektetője lett az orosz cég (mára már hozzávetőleg 10 százalékos tulajdonrésszel), de amikor a bevásárló körút a Facebook egyik fő alkalmazásfejlesztőjénél, a Farmville révén 80 millió felhasználót elérő Zyngánál (180 millió dollár erejéig), valamint a közösségi bevásárló oldalak egyik fontos szereplőjénél, a Grouponnál (135 millió dollárért) folytatódott, tudni lehetett: átfogó stratégia húzódik meg a dolog hátterében. Elég kiemelni csupán egyetlen elemet: elemzők szerint a közösségi oldalakhoz kapcsolódó játékok piaca 2012-re megháromszorozódik
„Az oroszok nemcsak az értékeltségek terén kavarták fel a dolgokat, hanem merőben szokatlan, laza feltételekkel szálltak be az említett vállalkozásokba – olvasható a dotkom.hu elemzésében -, a DST például nem követelt magának igazgatótanácsbeli tagságot az említett vállalatoknál, ezzel is biztosítva arról az alapítókat, hogy nem szándékszik az eltervezett pályáról eltéríteni a vállalatot.
Legutóbb Milner már „üzleti angyalként” tűnt fel az óceán túlpartján, a dotkom.hu szakértője egyenesen azt állítja, hogy teljesen le akarja tarolni a Szilícium-völgyet, miután a legnagyobb sztorikba sok százmillió dolláros befektetésekkel már betette a lábát. A korábbi nagyszabású akciók után egy január végén kelt hír szerint tulajdonképpen hozzá mérten aprópénzt kezdett el hinteni az ottani start-up vállalkozások körében.
A mintegy 6 millió dolláros alapból egyenként 150 ezer dollárt fektet induló vállalkozásokba, az inkubátorfunkciót ellátó kaliforniai Y Combinatorral együttműködve.
És mindeközben Milner azon fáradozik, hogy olyan egymilliárd dolláros alap jöjjön létre, amelyben a hagyományos intézményi befektetők, például a nyugdíjalapok is partnerek lehetnének.
Nem vitatom, hogy a moj.mirnek több orosz felhasználója van, mint a facebooknak, de a párhuzam szerintem inkább moj.mir = myvip = iwiw, és vkontakte = facebook, a mozgás pedig egyértelműen az utóbbiak irányába tart, jellemzően úgy, hogy a felhasználónak mindkét közösségi oldalon van azonosítója. (nekem több tucat olyan orosz ismerődöm van, akinek csak vkontakte-azonosítója van, de alig kettő-három, akinek csak facebook.)