Mallorcai, menorcai, ibizai és formenterai nyelv
A Baleári-szigetek egyes politikusai és médiája időről időre – különösen a választások közeledtével – igyekeznek kijátszani az autonóm tartomány feltételezett nyelvi problémájának ütőkártyáját. A szigetek lakossága ugyanakkor semmiféle nyelvi problémát sem érzékel.
A szigetek lakossága már régóta hozzászokott a katalán/spanyol kétnyelvűséghez, ezen belül az anyanyelvének vallott katalán erőteljes használatához az élet minden területén, és minden nehézség nélkül be tudta fogadni mind a vándor munkaerő megújuló hullámait (korábban a hispán félszigetről, elsősorban Andalúziából, de az utóbbi időben Afrikából és Kelet-Európából is), mind pedig a nemzetközi turizmus egyre erősödő áradatát. Olykor persze előadódnak feszültségek. Tegnap például, a Studiolum tengerparti tusculanuma körüli szomszéd-összejövetelen az egyik falubeli elmesélte, hogy katalánul mondott valamit a házán dolgozó egyik kőművesnek, mire az dühödten visszaszólt spanyolul: „Velem keresztény nyelven beszéljen az úr!” Ezzel napirendre is tértünk a kérdés fölött.
(Forrás: Studiolum)
A cikk egyszerre jelenik meg a Nyelv és Tudományon, illetve A Wang folyó versein, a magyar mellett angol és spanyol változatban is.
A politikai pártok azonban igyekeznek kiszélesíteni az ilyenfajta súrlódásokat. A katalán nyelvnek számos helyi dialektusa van, ami természetes bármely nyelvnél, különösen az olyannál, amely hosszú évszázadokon át meg volt fosztva legitimitásától a spanyol államon belül, és minden kulturális tekintélytől tulajdon területén. Azonkívül Katalónia, a Baleári-szigetek és Valencia három különböző autonóm politikai közösséget alkotnak, amelyek mindegyike maga határozza meg az általa követett nyelvi és oktatási modellt, továbbá beszélnek még katalánul a Katalónia, sőt Spanyolország fennhatósága alá tartozó területeken kívül is, Franja de Ponentben (az aragón határvidéken), Andorrában, a szardíniai Alguerben, a francia kelet-pireneusi Rossellónban, és így tovább.
A leginkább centralista, és ezért a katalán használatát visszaszorítani igyekvő spanyol pártok emiatt szándékosan igyekeznek felerősíteni a dialektusok közötti különbségeket, ehhez a legradikálisabb, és – mondjuk ki nyíltan – legalacsonyabb kultúrájú kis csoportok támogatását keresve. A Baleári-szigeteken legfőbb taktikai fogásuk az, hogy igyekeznek a nyelvi töredezettség benyomását kelteni az egyes szigeteken beszélt katalán változatokat illetően. Hallgassák meg az alábbi – spanyol nyelvű – videót, amelyen a baleári kormányzat jelenlegi feje, José Ramón Bauzá mond kortesbeszédet a júniusi választások idején:
„Megszüntetünk minden nyelvi normát, amely akadályozza a kiegyensúlyozott és normális nyelvhasználatot! Eltöröljük a nyelvhelyesség minden normatíváját! Eltöröljük a katalán nyelvű tankönyveket! Ezeket ezentúl a mi nyelvhasználatunknak megfelelően, mallorcai, menorcai, ibizai és formenterai nyelven adjuk ki.»
Összefoglalóan: meg kell szüntetnünk a katalán nyelv mindenfajta rendező elvét, nincsenek közös normák, nem kell alkalmazunk a közös nyelvtan és helyesírás semmiféle minimumát: redukáljuk a nyelvet a mindennapi, családi használatra, annyira, amennyi még épp elég a nagyszülőkkel való kapcsolattartásra, mert ha rajtunk múlik, a fiaink már nem beszélik, és nem is lesz szükségük rá. A katalán irodalmat majd fordításokban olvassák…
Ilyen emeletes marhaság hallatán fel kell tegyük a kérdést: vajon miért állt meg Bauzá a „formenterainál” (mi az ördög lehet ez?) Miért nem volt bátorsága, hogy pollençai, sólleri, felanitxi, és Mallorca más falvainak tájszólásában írott tankönyveket követeljen, hiszen ezek éppilyen tiszteletre méltó különbségeket mutatnak egymáshoz képest?
(Forrás: Studiolum)
Hogy egy kissé helyre tegyük a dolgot, és komolyabb véleménnyel is megismertessük olvasóinkat – hiszen a kérdés valóban kezd aggasztó útra térni –, írásos véleményt kértünk a baleári egyetem professzorától, Joan Meliàtól, aki sok éven át töltötte be, mégpedig maximális lelkiismeretességgel, a kormányzat nyelvpolitikai igazgatójának tisztségét, amelyet az imént hallott úr által alakított kormány épp ezekben a hónapokban szüntetett meg sikeresen. Ezt a választ kaptuk tőle:
A Baleári-szigeteken máig érvényes iskolai nyelvi modell célja az, hogy a tanulók a kötelező oktatás végére képesek legyenek kifejezni magukat a két hivatalos nyelven (a katalánon mint tulajdon nyelvükön és a spanyolon mint az állam nyelvén). Az utóbbi évek oktatási tapasztalata azt mutatja, hogy e cél elérésének legmegfelelőbb eszköze az, ha a katalán már az oktatás első lépéseitől kezdve érzékelhetően nagyobb súllyal van jelen az oktatás nyelveként, mint a spanyol. Ha ez nem így van, a katalánt otthonról nem ismerő diákok e nyelv igen hiányos ismeretével fejezik be az iskolát, ami nem teszi lehetővé, hogy folyékonyan kifejezzék magukat rajta. A jelenlegi szociolingvisztikai helyzet (azaz mind a spanyol nyelv szinte kizárólagos használata az élet számos területén, mind a nyelvi magatartás inerciái a személyközi nyelvhasználatban) magyarázza, hogy a két nyelv egyenlő óraszámban való használata, vagy a spanyol favorizálása az oktatásban azzal az eredménnyel jár, hogy a tanulók jelentős része nagyon elégtelen jártasságot szerez a katalán nyelvben. Más szóval, az iskola a gyakorlatban nem garantálja valamennyi diákjának tényleges kétnyelvűségét. Az ebből bizonyos közegekben származó személyes hátrányoktól eltekintve, a nyelvi minorizáció (kisebbségivé válás) közegében a terjeszkedő nyelven egynyelvű személyek számának növekedése egyre inkább hozzájárul a minorizálódó nyelv általános (passzív vagy aktív) használatának nehézségéhez.
Egy nyelv minorizálódása elmélyítésének másik módja az, ha elterjesztjük nyelvi töredezettségének képzetét. Ennek célja, hogy mind a közösségen belül, mind azon kívül a nyelvhasználók számát kisebbnek érzékeljék a ténylegesnél, különösen manapság, amikor a nyelvi közösségek számbeli súlyának sokkal nagyobb szerepe van abban, hogy egy nyelv milyen mértékben használható valóban teljes funkciójában. A területet, amelyen a katalán nyelvet beszélik, politikailag négy államhatár, Spanyolországon belül pedig további öt tartományhatár vágja darabokra. Annak ellenére, hogy a katalán az egyik legegységesebb neolatin nyelv, ezt a feldaraboltságot nagy mértékben kihasználják arra, hogy az adminisztratív határokat tényleges nyelvhatárokként tüntessék fel. A Baleári-szigetek esetében a 20. század elejétől fogva mindmáig az olyan történelmi helyzetekben, amikor sikerült elérni a katalán hivatalos és nyilvános használatát, a politikai hatalom bizonyos szektorai erőteljesen kezdték hangoztatni a nyelvi feldaraboltság képzetét, akár a politikai elkülönülés, akár az egységes elnevezés visszautasítása, akár az eltúlzott partikularizmus formájában). Ennek célja, hogy útját állja a katalán megerősödő használatának. Ebben az értelemben, ha sikerülne elérni, hogy a nyelv használói ne fogadják el a nyelv egységét és valódi nyelvészeti dimenzióit, valamint a közös, sztenderd nyelvváltozatot, és a gyakorlatban csak az egyes dialektális változatokat tekintsék a magukénak, az megnehezítené minden célra szolgáló közös nyelvként való használatát. Ha például az iskolában azt erőszakolnák, hogy a diákoknak az egyes szigetek nyelvváltozatain készült tankönyveket kell használniuk, az megakadályozná a katalán nyelvű tankönyvek kiadását. Az a tény, hogy a Baleári-szigetek négy lakott szigetből áll, amelyek mindegyike erőteljes önálló identitással rendelkezik, megnehezíti, hogy az önállósodási törekvés egy közös baleári valóságot állíthasson szembe a domináns nyelvvel, és felerősíti az olyan délibábos és megvalósíthatatlan elképzeléseket, mint a fenti, amely külön-külön tankönyveket adna ki a négy fő szigeti nyelvváltozat alapján.
(Forrás: Studiolum)
Hozzá kell tennünk, hogy – mint az gyakran megtörténik a választási lázban fogant elképzelésekkel – a választások megnyerése után José Ramón Bauzá is visszafogta egy kevéssé a Baleári-szigetek katalán nyelvének kigyomlálására törekvő lendületét. Úgy tűnik, a kormányzaton belül is akadtak olyan körök, amelyek azt tanácsolták, gondolja át egy kicsit jobban az ügyet. Meglátjuk, mi lesz a következő lépés, amikor – minden közvélemény-kutatás szerint – pártja, a Partido Popular nyeri meg a november 20-i spanyol országos választásokat, és még nagyobb lendületet ad a spanyol állam már évek óta erősödő központosító törekvéseinek.
Hasonló témájú cikkek A Wang folyó versein
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (27):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Sau – Boig per tu
www.youtube.com/watch?v=8e9qkRcwXeM
(katalán / spanyol)
En la terra humida escric / En la tierra húmeda escribo
Nena, estic boig per tu / Nena, estoy loco por ti
Em passo els dies esperant la nit / Me paso los días esperando la noche
Com et puc estimar / Cómo te puedo amar
Si de mi estàs tan lluny / Si de mí estás tan lejos
Servil i acabat, boig per tu / Servil y acabado, loco por ti
Sé molt bé que des d’aquest bar / Sé muy bien que desde este bar
Jo no puc arribar on ets tu / Yo no puedo llegar donde estás tú)
Però dins la meva copa veig / Pero dentro de mi copa veo
Reflexada la teva llum / Reflejada tu luz
Me la beuré / Me la beberé
Servil i acabat, boig per tu / Servil y acabado, loco por ti
Quan no hi siguis al matí / Cuando no estés aquí por la mañana
Les llàgrimes es perdran / Las lágrimas se perderán
Entre la pluja que caurà avui / En la lluvia que caerá hoy
Em quedaré atrapat / Me quedaré atrapado
Ebri d’aquesta llum / Ebrio de esta luz
Servil i acabat, boig per tu / Servil y acabado, loco por ti
@bloggerman77: Nem, a szöveg úgy szól, hogy "[...] la qual fon trelladada de aquella propria que fon arromançada en lo monestir de Portaceli de lengua latina en la nostra valenciana" – nem értem pontosan, de valami, olyasmi, hogy 'amely [biblia] le lett fordítva a portaceli kolostorban [talált] "elújlatinosodott" latin nyelvűről a mi saját valenciai nyelvünkre'.
@zooey: Aha, most már értem. Köszi.
@Fejes László (nyest.hu):
Én újlatin nyelvet sosem tanultam, csak az aranykori klasszikus latint meg a magyar középkori diplomatikai latint.
Tehát nem tudok katalánul, de a 'lengua latína en la nostra valenciana' az szerintem a 'mi valenciai latin nyelvünk' akar lenni. (Javítsatok ki, ha hülyeséget mondok :) )
A Biblia 1478-as, akkor meg elvileg még nem létezhettek hivatalos nemzeti nyelvű fordítások, tehát ez úgy lehetett katalán, ha az akkori egyházi hatóságok úgy értékelték, hogy ez valójában latin nyelv.
@levako05d: Ízlés kérdése. Abszolút magánvélemény: számomra elég durva a katalán hangzása, nekem a spanyol dallamosabb, egyrészt mert szavak többsége magánhangzóra végződik, másrészt a sok diftongus még szebbé teszi.
@zooey: Köszönöm, hogy megerősítettél.
@Ed'igen: Nyelvtorteneti pontossaggal nem tudom, de nem ugy van, ahogy irod, a Franco-era elott mar mindenki beszelt castellanot, meg az eldugott kis hegyi falvakban is, itt ketnyelvuek az emberek "osidoktol" fogva. Tudom a csaladi mitologiabol:) Csupan az tortent Franco alatt, - es ez valoban megbocsathatatlan, megertem a haragot, ami mostani eroszakos nyelvpolitikat mozgatja - hogy tilos volt utcan, suliban stb. helyi nyelveket hasznalni, tenyleg ugy mondtak: hable usted cristino, beszeljen kereszteny nyelven! Nalunk a csaladban a nagyszulok egymas kozott otthon mindig is valencianot beszeltek, (ami, ahogy mondtam elegge elter a mai akademizalt valtozattol, sot, a helyzetet meg bonyolitja, hogy falvak kozott is lehet elteres a kiejetes es szohasznalat teren) de a sajat gyerekeikhez a Franco-eraban csak es kizaroloag castellanoul szoltak, hogy nehogy az utcan, suliban a gyerekek "elszoljak" magukat. Ezert generaciok nem tanultak meg rendesen az anyanyelvuket. Ma persze atestunk a lo tulso oldalara, allami oktatas csak valenciai nyelven folyik, errol mar irtam. Ez bizony eroszakos politika, hisz nem kell mondanom, hogy pld. del-amerikai gyerekek hada nyogi a valenciai nyelvet, konnyu kimutatni statisztikailag, hogy mennyire rossz az iskolai teljesitmenye azoknak a gyerekeknek, akik otthon sosem beszelik, beszeltek ezt a nyelvet. (a gazdagok persze maganiskolakban jarnak, ott lehet szabadon nyelvet valasztani, es az elit altaban nem is beszeli jol a valencianot.)
A katalán csodaszép nyelv. Engem leginkább a franciára emlékeztet, jelenleg az egyetemen tanulom. Tényleg, kisebb fonológiai különbségeken kívül teljesen heterogén nyelv.
A katalán csodaszép nyelv. Engem leginkább a franciára emlékeztet, jelenleg az egyetemen tanulom. Tényleg, kisebb fonológiai különbségeken kívül teljesen heterogén nyelv.
@bloggerman77: A 13–14. században. Az újlatin nyelveket a beszélőik nagyon sokáig csak úgy hívták, hogy 'az a latin, amit értünk', míg a latin pedig 'a klasszikus nyelv' volt.
@bloggerman77: Nem pont az van ott, h latin nyelvről a mi valenciai nyelvünkre?
Amúgy mikor ébredtek tudatára a spanyolok-katalánok stb., hogy ők már nem latinul beszélnek?
Mert ebben a 15. századi Biblia kolofonban még lengua latina formulát használják...
@El Mexicano: De a regionális nyelvek előretörése azért mégsem rossz, s Ed'igennek én is helyt adok. Valaki elkezd uralkodni, akkor mindenestül akar uralkodni, még az emberek is úgy nézzenek ki mint ő, nem tiszteli az ilyen másságot.
@El Mexicano: Habár lövésem sincs a spanyolországi nyelvpolitikáról, azért az nekem mégis gyanúsnak tűnik az érvelésedben, hogy volt egy középkori kasztillizálás (?), és onnantól kezdve mindenki kétnyelvű volt. Kérdezem inkább, mintsem állítom, hogy nem lehet, hogy a tévé a rádió elterjedése éppen a Franco érában történt, amikor a regionális nyelvek rangja (különösen a kataláné) nem volt elismerve? A kasztiliai spanyol nem akkor vált az emberek életének a részesévé, amikor már nagy számban tudott mindenki írni-olvasni, járt a sajtó mindenhová, ügeket kellett intézni írásban, és később, amikor kasztiliiai dialektusban pofázott a lakásban a tévé és rádió?
Egyszóval nem lehet mégiscsak valami hatalmi motívum a mai spanyolországi nyelvpolitikában?
Egyébként én nem értem, hogy miért kell büszkének lenni arra, hogy spanyolul válaszoltál, amikor katalánul szólítottak meg. Na mindegy, ez nem is olyan fontos.
@doncsecz: Ellenkezőleg: a regionális nyelvek erőltetése. A spanyolosítás akkor volt, amikor a középkorban elterjedt a kasztíliai használata az egész országban. Nincsenek egynyelvű katalánok, galiciaiak és baszkok (legfeljebb néhány analfabéta a hegyek közti falvakban :)), a spanyolt mindenki beszéli, és gyanítom, hogy azok is inkább a spanyolt használják vagy ismerik jobban, akik azt állítják magukról, hogy katalán vagy galiciai vagy baszk az anyanyelvük. Egyébként amikor valaki spanyolul beszél, egyből fel is lehet ismerni, hogy mi a valódi anyanyelve: a katalánok jellegzetes akcentussal beszélnek, keményen ejtik az /l/-t (mint az angolban és a portugálban), illetve [z]-nek ejtik az /s/-t magánhangzók között (tehát aki így beszél, az tényleg katalán anyanyelvű), vagy pl. a gallegók "panaszkodós" hangnemben, kissé orrhangon beszélnek, a szóvégi /n/-t pedig [ŋ]-nek ejtik (mint a magyar harang vagy az angol singing szóban). A baszkok hanglejtése pedig olyan, mintha japánul beszélnének. :)