Lemaradtunk: az államnak kellene ösztönöznie a nyelvtanulást
Honfitársaink 65%-a egy idegen nyelvet sem beszél legalább társalgási szinten, és a sereghajtók vagyunk a két idegen nyelv ismeretében is a magunk 13%-os arányával. Ha az Európai Uniós forrásokat megfelelően használtuk volna, ennek pont az ellenkezőjét érhettük volna el, és sikerült volna felzárkóznunk az EU-s átlaghoz.
„...érvényesülésünk
legfőbb gátja
a gyenge
idegennyelv-tudás…”
Navracsics Tibor, az Európai Unió oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztosa egy budapesti konferencián tartott felszólásának fenti gondolata ihletett meg az alábbiak megírására.
Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz?
Ha túlzásnak is tűnik ez a szállóige, azért van benne valami. A világot nem lehet pusztán nyelvismerettel meghódítani, de nélküle jobb, ha bele se kezdünk. A magyarok többsége azonban még kísérletet sem tesz arra, hogy vágyait megvalósítsa, az állam pedig ennek ellenére sem tesz semmit annak érdekében, hogy a nyelvtanulás izgalmas és vonzó legyen.
A rangsor végén kullogunk az európai országok között: Eurobarométer- vizsgálatok szerint honfitársaink 65%-a egy idegen nyelvet sem beszél legalább társalgási szinten, és a sereghajtók vagyunk a két idegen nyelv ismeretében is a magunk 13%-os arányával (együtt a portugálokkal). A legfájóbb azonban nem a harmatgyenge bizonyítvány, hanem az, hogy a 2005-ös felmérésekhez képest az egy idegen nyelv ismeretében 7 százalékkal, két nyelv esetében 14 százalékkal állunk rosszabbul. Ha az Európai Uniós forrásokat megfelelően használtuk volna, ennek pont az ellenkezőjét érhettük volna el, és sikerült volna felzárkóznunk az EU-s átlaghoz.
Még a kelet-európai országok között sem rúgunk labdába: egy másik felmérés szerint a szlovének tripla, a csehek dupla annyian beszélnek angolul a 25-64 éves korosztályban. Számomra azonban a legsokkolóbb, hogy minden harmadik magyar még csak nem is tervezi, hogy tanuljon vagy továbbfejlessze idegen nyelvi készségeit.
Ez a motiválatlanság, lustaság teljességgel érthetetlen annak fényében, hogy a magyar álláshirdetések 44 százaléka is kizárólag azoknak szól, akik angolul tárgyalóképesek, és akár húsz százalékkal jobban keres, aki beszél legalább egy idegen nyelven. Akik meg külföldön próbálnának szerencsét – a Tárki 2013-as felmérése szerint minden ötödik magyar, a fiatalok egyharmada tervez ilyet – azok egyszerűen létezni sem tudnak nyelvismeret nélkül. Mára képtelenség lépést tartani a saját szakmánkat érintő újításokkal, vagyis a fejlődéssel, ha nem tudunk idegen nyelven szakcikkeket és híreket elolvasni.
És ha ez nem lenne elég, még a nemzetgazdaság sem működhet egészségesen e nélkül: Papanek Gábor 2010. áprilisában a Közgazdasági szemlében megjelent kutatásában rámutat, hogy az angol nyelv ismerete átlagosan 74 százalékkal növeli a külkereskedelmi forgalmat. Növekedés, versenyképesség, esélyegyenlőség – olyan célok, amelyekért ma már minden európai államnak kapaszkodnia kell, hát még nekünk, magyaroknak. Inog alattunk a talaj, s ez annak is köszönhető, hogy egy elkötelezett, zömében fiatal és jól képzett, magát a munkaerőpiacon jól menedzselő rétegtől eltekintve alacsony a motivációnk a nyelvtanulásra, és az elmúlt évtized kormányainak munkája mintha szándékosan tönkre tette volna a közoktatást kiegészítő nagy presztízsű hazai felnőtt nyelvoktatást az állami ösztönzők leépítésével, a nyelviskolákba történő beiratkozások agyonbürokratizálásával. A nyelvtanuláshoz kapcsolódó adó- és képzési kedvezmények megszüntetése után a szakképzési hozzájárulás sem áll a cégek rendelkezésére, amelyet többek között dolgozóik nyelvi képzésére fordíthattak. Egyedül a bürokratikusan nehezen átlátható és bizonytalan elosztású, elsősorban a vidéki régiókban elérhető EU-s pályázatokban (korábban TÁMOP, most GINOP) bízhatnak a munkaadók és korlátozott számú magánszemély.
Ez azonban édeskevés. Az államnak hosszútávon működő ösztönző rendszerrel kell előállnia, ha új pályára akarja állítani a magyar gazdaságot és felzárkóztatni a leszakadó rétegeket. Adókedvezmények bevezetése, a szakképzési hozzájárulás visszaállítása, a Nyugat-Európában jól ismert képzési kártya- és számlarendszer bevezetése ösztönözhetné a munkáltatók képzési célú kiadásait, a speciális helyzetű csoportok felnőttképzésének támogatását, az állami források célszerű és átlátható elköltését.
Az állam hathatós támogatása nélkül az üldözőbolyt sem érhetjük utol az európai nemzetek között. És persze elengedhetetlen a nyelvi- és tanárképzés reformja is. Égető szükség lenne ugyanakkor egy olyan közhasznú hirdetési kampányra, amely segít megértetni mindenkivel, érdemes időt és energiát fektetni a nyelvtanulásba, és egy tanfolyamra besétálva igénybe venni azokat a kedvezményeket, támogatásokat, amelyekkel az állam az adó- és járulékrendszeren keresztül (remélhetőleg) elő fog rukkolni. A köztévé is kincsesbánya lehetne a nyelvtanulóknak, a célzott műsorokon kívül a magyar felirattal, eredeti nyelven sugárzott sikerfilmek biztosan nagy nézettséget produkálnának.
Még hosszan lehetne folytatni a sort, egy azonban biztos, Kosztolányi szavaival élve, „Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel”. Idegen nyelvet birtokolva értékesebbek talán nem is, de jó eséllyel sikeresebbek, magabiztosabbak, nyitottabbak és mások számára is vonzóbbak leszünk.
A szerző felnőttképzési szakértő, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke, a Studio Italia igazgatója
@Roland2: így van, az anyagiak is befolyásoló tényező, bár attól is függ, hogy milyen nyelvről van szó, mert angolból sok minden ingyenes elérhető, letölthető, míg esetleg más nyelvekből nehezebb tanulnivalót beszerezni. Attól is függ, hogy milyen alapokkal rendelkezik az ember, és talán ezen a ponton van némi igazsága Dohárnak, hogy sokan hiszik, hogy semmit nem tudnak, de valójában azért több mindent is tudnak, csak beszélni nem az adott esetben.
Aki a netről, filmekből akar tanulni, annak kell rendelkeznie egy minimális nyelvtudással, nem túl magassal, csak az alapokkal, 1-2 ezer szó, nyelvtani alapok.
@Untermensch4: nem igaz, mert a feliratos filmnézés nem olvasás. Eleve nem csak magyar feliratot lehet betenni, meg ha magyar is a felirat, akkor sem csak olvasás, mert hallja is az ember, hogy mit mondanak, meg látja a kontextust is a saját szemével. Sőt, eleve kétnyelvű felirat is betehető az mpv nevű lejátszóval, felülre és alulra 1-1, nagyon hasznos lehetőség. Inkább az a baj ilyen téren, hogy sok ember nem hajlandó feliratos filmet nézni, hanem inkább nézi a szinkronos szarokat. Szimpla lustaság és kulturálisburok-effektus.
@Untermensch4: De már ez is feltételez valamilyen alapfokú vagy annál nagyobb fokú nyelvtudást az ismerősöd részéről. A 40 + korosztályból sokan vannak, akik a szocialista korszakban jártak iskolába, és ha nem jutottak el gimnáziumba vagy szakközépbe, akkor csak oroszul tanulhattak, az angolhoz viszont nem konyítanak ( ráadásul oroszul se nagyon tanultak meg ). Nekik nincs más választásuk, mint a magánórák vagy a nyelvtanfolyam, ami viszont nem olcsó. De sokan élnek olyan körülmények között, olyan szegénységben, hogy nem kerülnek kapcsolatba internettel vagy több állásuk is van, és ezért nincs rá idejük.
Persze 90%-ban elszántságon múlik, semmi nem lehetetlen,de a pénz és az idő is befolyásolhatják a nyelvtanulást.
@Roland2: 2) " Az anyagi helyzet is befolyásolási tényező."
Egyik ismerősöm a nyelvtanfolyamok mellőzésével keresett egy fórumot ahol anyanyelvi illetőkkel lehet kommunikálni. Anyagi helyzete miatt olyat keresett ami ingyenes, így a költsége kb nulla volt (egyébként is meglévő számítógép és internet-előfizetés létét feltételezve).
A feliratos film meg nem csak idegennyelv miatt jó. A gyors és értő olvasás és a többfelé figyelés képessége olyasmi amiből nem küzdünk túltermelési válsággal. A "lefordíthatatlan" kifejezések szóban is azok, feliratnál legalább össze lehet vetni az eredetivel (és a kevésbé előrehaladott nyelvtanulóknak sem csak homályos sejtései lehetnek hogy mitől is lenne olyan vicces egy párbeszéd ami nem az - magyarul), pl a "Beavis és Butthead lenyomja amerikát" is ilyen, de az elrontott feliratozást is többen észreveszik mint az elrontott szinkront (ez pozitívum trollisztánban).
"hogy minden harmadik magyar még csak nem is tervezi, hogy tanuljon vagy továbbfejlessze idegen nyelvi készségeit"
Ennek több összetevője van:
1. Magas(abb) végzettséggel rendelkezők (pl. gazdasági és kereskedelmi szakértők, mérnökök, informatikusok, stb.) esetében valóban igaz, hogy valaki minél több nyelvet tud minél jobban, annál nagyobb esélye lesz jó helyre elhelyezkedni - ill. tarthatja a kapcsolatot külföldi kollégákkal, főnökökkel - , a diploma átvételéhez már alapból nyelvvizsga kell, míg egy alacsonyabb végzettségű ember esetében ( pl. raktáros,bolti eladó,villanyszerelő,stb.) a munkája elvégzéséhez nem kell nyelvtudás ( ha csak nem a vendéglátásban dolgozik, de az se igényel magas szintű nyelvtudást ) , ezért minek tanulna nyelveket ? ( Kivéve , ha külföldön akar dolgozni ) A magyar társadalom kisebb része rendelkezik középfokú, pláne felsőfokú végzettséggel .
2. Lehet, hogy sokan vannak úgy, hogy szeretnének egy nyelvet tanulni, mert mondjuk tetszik nekik, vagy szimpatizálnak azzal a kultúrával,országgal, ugyanakkor se pénzük, se idejük nincs erre, és esetleg a gyakorlatban nem tudnák eléggé kihasználni, hasznuk nem származna belőle. Magyarország szegény(ebb) ország, az emberek jól megfontolják, hogy mire költenek, miért költene valaki olyanra, amit nem tud jól kihasználni ? Az anyagi helyzet is befolyásolási tényező.
3. Elcsépeltnek tűnik, de mégis van benne igazság, amit Sultanus Constantinus is írt: a magyar és az indoeurópai nyelvek szerkezete nagyon eltérő, ráadásul sok európai nyelv dialektuskontinumot alkot egymással, így ők már eleve előnnyel kezdenek egy rokon nyelv tanulásába ( pl. román-olasz-spanyol-portugál, német-holland-angol vagy a szláv nyelvek esetében ). Ellenpéldának felhozhatók a finnek, akik jól beszélnek angolul, esetleg svédül, viszont ott a svéd hivatalos nyelv . ( és persze az oktatási rendszer is jobb ).
"A köztévé is kincsesbánya lehetne a nyelvtanulóknak, a célzott műsorokon kívül a magyar felirattal, eredeti nyelven sugárzott sikerfilmek biztosan nagy nézettséget produkálnának." Hülyeség. Ha feliratos filmet néz az ember automatikusan a feliratra koncentrál, nem az elhangzottakra ( mivel az olvasás is figyelmet igényel, főleg annak, aki nem is tud gyorsan olvasni ). Ráadásul sok olyan kifejezés, fogalmazási forma van idegennyelveken, amit magyarra nem is lehet szószerint lefordítani , ezért körülírást alkalmaznak vagy a szöveg teljesen eltér az elhangzottaktól. Továbbá a felirat rontja a film élvezeti értékét, mert helyet vesz el a képernyőből.
Azoknak ajánlatos idegennyelvű filmeket nézniük, akik már eleve rendelkeznek mondjuk középszintű nyelvtudással, így már többet is értenek a filmből, nekik valóban fejlesztheti a nyelvtudásukat ez.
@El Vaquero: Megfeszített tanulás után kifejezetten jót tesz az alvás :
index.hu/tudomany/2014/01/10/az_alvas_a_tanulas_ara/
Hát, nem mai a cikk, de nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá. Az emberek többsége szeretne nyelveket tudni, és tenni is hajlandó lenne érte, csak az a tapasztalata, hogy a közoktatásban, tanfolyamokon végigült 7000 óra alatt nem szerzett a saját maga számára értékelhető tudást. Miért ülnének még 500 órát egy újabb tanfolyamon? Hatalmas probléma, hogy a könyveket, tanterveket írók és a nyelvtanárok maguk a legritább esetben nyelvtanulók. Fogalmuk nincs már róla, milyen nehézségekkel néz szembe az, aki nyelvet tanul. Feliratos filmekből például nem lehet megtanulni egy nyelvet. Aki feliratos filmet néz, az gyakorlatilag magyarul olvas. De hogy érdemben is hozzászóljak: Mit tudna tenni a kormány a nyelvoktatásért? Például az etika helyett valamelyik osztályban a tanulástechnikát erőlteti. Aztán kidobja a tankönyvlistából az olyan borzalmakat, mint a Start Neu, a Colores vagy az Euro-Express, és anyanyelviek által írt könyvekkel helyettesíti, amikhez irat magyar nyelvű segédleteket. Aztán támogatja az otthon, egyedül tanulókat. Ingyenesen letölthetővé tesz olyan anyagokat, amik segítik őket. Az USA-ban a brutál drága, rommá marketingelt Pimsleur megvan a közkönyvtárakban, a Foreign Service Institute mammutméretű anyagai ingyenesen letölthetők. Miből álló audio kurzusokat csinálni és letölthetővé tenni? Ja, hogy akkor nem lehetne folyatni a pénzt ide-oda? Meg esetleg megtanulnának az emberek valamilyen nyelven? Iszonyat tudatlanság és tájékozatlanság van, ez a legnagyobb probláma, nem a motiválatlanság. Amíg a könyvesboltban a Pons tanfolyama néz szembe és még mindig 5 percenként megkérdezi valaki valamelyik fórumon, hogy a Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás tényleg olyan jó-e, addig a sötét középkorban élünk.
@Szalakóta: Sőt a franciák se, csak náluk ez nemzeti büszkeség kérdése. Ellenberger egy 6000 lakosú szlovéniai kisvárosban a szó szoros értelmében városszéli közértben prímán meg tudtuk beszélni angolul a kiszolgáló sráccal, hogy micsoda disznóság az, hogy a múltkor volt kecskesajt, most meg nincs
Ez a kiszögezett hajas illusztráció nagyon gáz. Egyrészt nyelvet nem így kell tanulni, hogy ott rohadok a könyv fölött, és durálom neki magam. Másrészt ha valaki tényleg olyan álmos, hogy mindjárt elalszik, akkor le kell feküdni, mert lehet kiszögezett hajjal, meg gyufaszálakkal kitámasztott szemhéjakkal is tanulni, de az a tanulás már nem lesz hatékony, akkor inkább legyen belőle alvás, majd kipihenten hatékony tanulás. Nem kivétel ez alól a vizsgaidőszaki hajtás sem a felsőoktatásban, ott van szükség az ilyen egy éjszaka alatt készülök fel típusú mutatványokra, de mint tudjuk, annak is mit ér a hatékonysága, mennyire hasznos az úgy megszerzett tudás.
@Sultanus Constantinus: akkor rosszul tudta eddig El Sultano, mert tényleg a középfok felett van szintben. Még talán azon is el lehet vitatkozni, hogy a felsőfoknál is magasabb szint, de ezt nehéz eldönteni. Az is igaz viszont, hogy míg az az alapfoktól felsőfokig kategóriák inkább akadémiai-elméleti nyelvismereti szintek, addig az európai keretrendszer besorolásai már gyakorlati használhatósági szintek, míg utóbbiakon belül a szóbeli résznél lehet megkülönböztetni ezt a társalgási és tárgyalási szintet, noha ezek sehol sem hivatalos szintek, csak nálunk használatosak a munkaerőpiacon. Egy biztos, hogy a tárgyalási szint felette van a felsőfoknak, és nem tudásban, hanem készségszintben. Az idegennyelvtudást elég nehéz mérni, még szubjektíven is, kinek mi a jó, személye és szituációja válogatja.
@Szalakóta: "A társalgási szint magasabb a középfoknál."
Ez meglep, mert én is úgy tudtam eddig, hogy a társalgási szint az alap- és a középfok között van. De szerintem hivatalosan ilyen nem is létezik, így mindenki azt ért rajta, amit akar.
Egy biztos: a tárgyalóképes nyelvtudáshoz egyik sem elég, tehát a munkaerőpiacon egyik sem számít nyelvtudásnak. Ezért sem ér semmit a középfokú állami nyelvvizsga.
Mindenesetre a magyarok abból a szempontból tényleg nehéz helyzetben vannak (bár ezt már leírták nálam okosabbak is), hogy mivel nyelvünk nem indoeurópai és egyetlen egy közeli nyelvrokonunk sincs Európában, minden idegen nyelvvel meg kell szenvednünk, míg más országokban az ember sokkal könnyebben megtanul egy rokon nyelvet.
@Galván Tivadar: Nem hungarikum. Az angolok sem beszélnek idegen nyelveket. De nekik nem is kell, hiszen ők anyanyelvi szinten tudnak angolul.
Ez a 25-64 éves korosztályra vonatkozik? Mert akkor még inkább érthető az adat. Az átlagos magyar nyelvtudó fiatal.
A társalgási szint magasabb a középfoknál. Sokáig nem is tudtam ezt. Úgyhogy a 35% társalgási szint nem olyan rossz arány. Kérdés, hányan vannak a csak középfokúak, vagy a csak alapfokúak.
@Galván Tivadar: "az államnak kellene ösztönöznie a nyelvtanulást": aztán majdó jól elmigrálnak, az utolsó meg leoltja a villanyt.
"Ez a motiválatlanság, lustaság teljességgel érthetetlen annak fényében, hogy a magyar álláshirdetések 44 százaléka is kizárólag azoknak szól, akik angolul tárgyalóképesek": az idegennyelv-nemtudás hungarikum!
"Számomra azonban a legsokkolóbb, hogy minden harmadik magyar még csak nem is tervezi, hogy tanuljon vagy továbbfejlessze idegen nyelvi készségeit." - lásd a másik cikkben a félmondatot, hogy iskolába járni nem menő. Amíg ez van, ne várjunk változtást !
Én sem voltam mintatanuló és néha jártam az iskola mellé, de felfogtam, hogy azt ami érdekel, csak az iskola által biztosított keretek közt tudhatom meg a leggyorsabban.
"Ez a motiválatlanság, lustaság teljességgel érthetetlen annak fényében, hogy a magyar álláshirdetések 44 százaléka is kizárólag azoknak szól, akik angolul tárgyalóképesek, és akár húsz százalékkal jobban keres, aki beszél legalább egy idegen nyelven." - amíg ilyen királyul meg lehet élni szociális transzferekből - pontosabban szólva amíg az igényszint olyan alacsony, hogy ezt lehet - addig itt sem lesz változás. És akkor még ne is beszéljünk azokról, akik 9-10-11 órákat dolgoznak stb.