Lekörözik az angolt a mesterséges nyelvek?

Akarja, hogy 600 millióan megértsék? Semmi más dolga nincs, mint elsajátítani egy mesterséges nyelvet. Nem mindegy azonban, hogy melyik mellett dönt. Cikkünkből kiderül, melyiknek mi az előnye és a hátránya, és hogyan fejlődtek egymásból, egymás hibáin okulva a különféle mesterségesen megalkotott nyelvek.

Az eszperantóról mindenki hallott már, de a megalkotása óta eltelt százhúsz évben nagyon sok más mesterséges nyelvet is létrehoztak. Melyek vajon ezek közül a legjobbak, a leghasznosabbak, a legnépszerűbbek és a legkönnyebben megtanulhatók? Az ido például egyszerűbb, mint az eszperantó, az interlinguát pedig legalább 600 millióan értik. Lássuk a legismertebbeket.

Az öt nagy

Az emberi kommunikáció segítésére kifejlesztett nyelvek száma folyamatosan nő. Csak az ismertebbek és sikeresebbek száma kilenc, és további 24 kisebbet sorol fel a Wikipédia „mesterséges nyelvek” szócikke. Ezek a nyelvek nemcsak az élő nyelvekkel, hanem egymással is versenyeznek, hiszen a nemzetközi segédnyelv koncepciója szerint csak egyetlen ilyen nyelvre lenne szükség. A segédnyelv ugyanis olyan nyelv lenne, amely nemzeti hovatartozástól függetlenül mindenki számára egyformán könnyen megtanulható. Mivel politikailag semleges és ráadásul egyszerű, vonzó nemzetközi kommunikációs eszköz válhatna belőle. De hát melyik is a legelterjedtebb, legkönnyebben tanulható mesterséges segédnyelv, melyiket válassza az ambiciózus diák? És mi alapján dönthető el ez a kérdés?

A mesterséges nyelvek használatának talán egyik mércéje lehet a saját nyelvű Wikipédia szócikkek száma. E mérce alapján az eszperantónak és a volapüknek is több mint 100 000 szócikke van – ez majdnem annyi, mint a magyar nyelvű szócikkek száma (150 000). Ezeket követi az ido, az interlingua, és a novial. A pontos sorrendet köztük képtelenség megállapítani, de ez az öt nyelv jó keresztmetszetét adja a nemzetközi segédnyelvek fajtáinak is. További közös vonása a fenti öt nyelvnek, hogy mindegyik „posteriori” nyelv, ami azt jelenti, hogy szókészletüket és nyelvtanukat már létező élő nyelvekből hozták létre. A másik közös tulajdonságuk, hogy európai eredetűek: megalkotóik és a kifejlesztésükhöz felhasznált nyelvek is európaiak voltak, többnyire a francia, latin, angol, német és orosz. Ezért sem meglepő, hogy elterjedésük is alapvetően Európára korlátozódik. Már az európai kultúrkörbe tartozó Egyesült Államok is rendkívül szkeptikus a mesterséges segédnyelvekkel szemben.

Abban mindenki egyetért, hogy az eszperantó a legelterjedtebb mesterséges nyelv. Az eszperantóval azonban már két korábbi cikk is részletesen foglalkozott, így itt csak referenciaként fogunk utalni rá.

Világbeszéd

A volapük még az eszperantónál is korábbi mesterséges nyelv. Ugyan nem ez volt az első teljesen kidolgozott mesterséges nyelv – ez a cím Jean Pirro universalglotját illeti meg (1868) – de ez volt az első, amelyet nagy számban tanultak meg. A Johann Martin Schleyer német pap által megalkotott volapük, amit 1880-ban tett közkinccsé a létrehozója, rendkívüli népszerűségre tett szert igen rövid idő alatt. Tíz évvel később állítólag már 200 000 beszélője akadt, akik 283 klubot alapítottak és 25 volapük nyelvű újságot szerkesztettek. Ez a népszerűség azonban gyorsan visszaesett a nagy versenytárs, az eszperantó megjelenésével. Az eszperantó szinte minden tekintetben egyszerűbb volt, mint a volapük, így a volapük rajongói szinte egy az egyben átpártoltak az eszperantóhoz. A jelenlegi statisztikák rendre mindössze 20-30 volapük-használót említenek. Ez a számadat azonban nehezen hihető a 110 000 volapük nyelvű Wikipédia-szócikkhez képest. Viszont ma is igaz, ami az eszperantó megjelenésekor igaz volt, hogy a két nyelv közül mindenféleképpen az eszperantó az esélyesebb a nemzetközi segédnyelv státuszára. A volapüknek bonyolultabb a nyelvtana, több és nehezebben kiejthető és megtanulható a magánhangzókészlete, ráadásul kevésbé felismerhetők a szavai, hiába európai eredetűek azok. Maga a volapük szó például az angol world és speak, volapükül vol és pük, szavakból származik, de ezt nehéz lenne észrevenni.

Javított eszperantó

Az eszperantó népszerűségével együtt járt, hogy sokan fejlesztették tovább. Az eszperantó hibáiból tanulva újabb és újabb változatait hozták létre nyelvészek az eredeti hiányosságok kiküszöbölésére. Ezek közé tartozik a néhány eszperantó reformer által 1907-ben megalkotott ido is. Az ido annyira hasonlít szülőnyelvére, az eszperantóra, hogy azzal kölcsönösen megérthető. Az ido azonban javítja az eszperantó néhány legfeltűnőbb problémáját. Ezek közül az egyik az eszperantó betűkészlete, amely 6 nem standard ékezetes betűt is tartalmaz: ĉ, ĝ, ĥ, ĵ, ŝ és ŭ. Ezekre valójában az abszolút fonetikusságon kívül kevés szükség van, mert kiejtési konvenció szerint bármilyen ékezet nélküli más betű is átveheti a szerepüket. Ezért az ido nem is használja őket – mégis fonetikus marad félreérthetetlen kiejtéssel, csupán használ kettős betűket.

Az eszperantó nyelvtana elég egyszerű, a legtöbb ragozást elhagyta, de meghagyta a melléknevek és főnevek egyeztetését és a tárgyeset jelölését. Az ido ezeket is kiiktatja, mert – kitalálói szerint – nem szükségesek, viszont nehezítik egy nyelv elsajátítását. A két nyelv szókincse között nagy az átfedés, az ido azonban itt is fejleszt egy kicsit. Zamenhof időnkénti sajátos szóválasztása helyett az ido mindig az európai nyelvekben (a hat nagy nyelv: angol, francia, spanyol, német, olasz, orosz) legelterjedtebb szótöveket választja. Nem mellékes különbség az sem, hogy az ido megszünteti az eszperantó egyik leggyakrabban kritizált tulajdonságát: a szexizmust. Utóbbinál ugyanis sok esetben a hímnem az alapszó és ebből képezhető a nőnemű alak.

A fentiekből tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy a laikus számára az ido egy egyértelműen jobb nyelvkonstrukció, mint az eszperantó – még az eszperantó saját elvei szerint is. Az ido egyetlen hátránya, hogy az eszperantó mindezek ellenére meg tudta őrizni nagyobb beszélőtáborát.

Egyszerű és praktikus

Az eddig látott példák megegyeznek abban, hogy mind a 19. századi európai ideológia termékei. Pozitivizmus, utópizmus és eurocentrikusság vezérelte megalkotóikat, és ezek a gondolatok a nyelvekből is visszaköszönnek. A „nyelvalkotók” hisznek abban, hogy egy semleges mesterséges nyelvvel a világ konfliktusait meg lehet szüntetni, és ezért akár az erőszakos terjesztés gondolatától sem riadnak vissza. A racionalitásba vetett ilyen szintű hitet azonban csak egy hajszál választja el a totalitarizmustól. Ezzel szemben az interlingua már egy 20. századi nyelv (nem összekeverendő egy másik népszerű mesterséges nyelv, Edgar von Wahl 1922-es fejlesztésű interlingue nyelvével, melynek másik neve occidentál). Sokkal inkább a praktikusság vezérelte megalkotóit, és nem a világbéke utópiája. A Nemzetközi Segédnyelv Szövetséget (International Auxiliary Language Association) egy amerikai milliomos, Alice Vanderbilt Morris támogatásával hozták létre 1924-ben. A szövetség eredeti célja a mesterséges nyelvek tanulmányozása volt, de hamarosan egy új nyelv megalkotása mellett döntött. Ezen az új nyelven tizenöt évig dolgoztak (1937-1951), de leginkább egy ember munkájának nevezhető ez is. Alexander Gode egy új elv alapján hozta létre az interlinguát. Nem egy ideológiai szempontból semleges nyelv kifejlesztése volt a célja, hanem a gyakorlatiság és könnyen tanulhatóság elvei vezérelték.

Az interlingua el is érte, hogy megtanulásával máris 600 millió újlatin anyanyelvű emberrel tudjuk megértetni magunkat. Ez legalább százszor annyi, mint az eszperantót értők száma, mert eszperantóul csak más eszperantistákkal tudunk beszélni. Az interlingua ugyanis gyakorlatilag az újlatin nyelveknek egyfajta „desztillálása”. Míg az eszperantó csak a tőszavakat veszi át az európai nyelvekből, és ebből képzi tovább egyszerű szabályok szerint a különböző szófajtákat, addig az interlingua igyekszik mindig a legismertebb szót átvenni az európai nyelvekből.

Merre van a hospital, vagy a malsanulejo?

Az eszperantó kifejezés a kórházra a malsanulejo, amit a latin eredetű san, egészség szóból képez: mal (ellentét) + san (egészség) + ul (személy) + ej (hely) + o (főnév). Hiába azonban az európai eredet, ebben a formájában már csak a gyakorló eszperantisták számára ismerhető fel a szó. Ezzel szemben az interligua szó a kórházra a mára már nemzetközinek mondható hospital szót használja. Bár a magyar nyelv pont azon ritka nyelvek közé tartozik, melyekben nem szerepel ez a szó, a KRESZ-ben a kórház jelölése nálunk is a hospital H betűje, és az idegen nyelvet tanultak többsége számára azonnal felismerhető az interlingua változat. Persze az eszperantó sem zárkózik el teljes mértékben a hospital szó használatától, a fenti példa csak eszperantó szóképzésének logikáját szemlélteti.

Mindkét nyelv vesz át nem európai eredetű szavakat is: ilyen például a sejk. Az interlingua változat itt is az ismertebb formában marad – jelen esetben sheik – míg az eszperantó a saját fonetikájához igazítja az alapszót, így lesz belőle ŝejko. Igaz, hogy az eszperantó szóképzése szabályosabb, logikusabb, és kevesebb szógyök elsajátítását igényli, de ennek ellenére is az interlingua a könnyebben, kevesebb energiabefektetéssel megtanulható nyelv a kettő közül. Emellett az interlingua, az idóhoz hasonlóan, az eszperantó szükségtelen főnév- és melléknévragozási szabályait is elhagyja, tehát a nyelvtana is egyszerűbb. Ennek is köszönhető, hogy valószínűleg az interlingua a második legelterjedtebb mesterséges nyelv, és különösen népszerűnek mondható Brazíliában és Svédországban.

A jövő

A főbb mesterséges nyelvek ismertetését a noviallal zárjuk. Ennek népszerűsége alatta marad a korbábban említettekéinek. A novial Otto Jespersen dán nyelvész alkotása 1928-ból. Jespersen korábban már részt vett az ido kidolgozásában is. A novial fő eltérése a korábbi példáktól, hogy nyelvtana izolálóbb, azaz még kevesebb ragozást tartalmaz, mint a korábban említett nyelvek. Ragozás helyett segédigék és a szavak mondatbeli elhelyezkedése határozza meg a pontos jelentésüket. Tehát a novial közelebb áll a mai angol és skandináv nyelvek nyelvtanához, mint a hagyományosan flektáló (hajlító) indoeurópai nyelvek bonyolultabb ragozásához. Jespersen halálával a novial szinte teljesen feledésbe merült, de az internet terjedésével újra felébredt iránta az érdeklődés, akárcsak más mesterséges nyelvek iránt. 1998-ban több ember együttműködésével létrehozták a novial felújított változatát, a novial 98-at. Ami a mesterséges nyelvek jövőjét illeti, a kilátások nem meglepőek: mind fejlesztésüket, mind terjesztésüket az internet határozhatja meg.

Források:

David Crystal: A nyelv

Ido: http://idolinguo.org.uk/

Interlingua: http://www.interlingua.com/

Volapük: http://volapuk.info/

Wikipedia

Hasonló tartalmak:

• 5 gramm eszperantó
• A K. u. K. eszperantó utolsó évei
• Az eszperantó frazeológia és marketing kezdetei
• Az eszperantó mumusa és az eszperantó Szókratész
• Egy eszperantó nyelvkönyv Trianon idejéből

Hozzászólások (4):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)