„Láthatatlan” cigányok Indiában és Magyarországon
Csaknem száz fotón keresztül mutatja be szabolcsi és Észak-Indiában élő cigányok életét Normantas Paulius litván fotóművész, akinek képeiből pénteken nyílt kiállítás a nyíregyházi Jósa András Múzeumban.
A litvániai Kalniškiban született, 1983 óta Nyíregyházán élő 63 éves művész eddig kilenc expedíciót szervezett Ázsiába: felkereste és megörökítette a volt Szovjetunió területén élő finnugor népeket, járt Kőrösi Csoma Sándor és Stein Aurél nyomában, emellett végigjárta Benyovszky Móric kamcsatkai száműzetésének útját. Útjai során Kambodzsa, Mianmar, Vietnám és Nepál számos településén is fotózott.
A cigányok gyökereit szemléltető kiállítás célja, hogy a nem roma lakosság megismerje a kisebbség életét – hangzott el az ünnepélyes megnyitón.
Normantas Paulius élményeiről szólva elmondta: Észak-Indiában tett útja során rábukkant a külföldiek számára sokszor „láthatatlan” cigányság különböző csoportjaira, így a kalbéliákra, a joggisokra és a bandzsarákra.
A Jodhpur és Jaisalmer sivatagi városaiban készült életképek és portrék mellett számos fotó készült Gangana, Chopasni, Hemawas, Totaranki Dhani falvaiban. A fotókon az indiai települések jellegzetes cigány lakóhelyei elevenednek meg, köztük az úgynevezett művészeti kolóniák, amelyek Magyarországon a telepszerű közösségeknek felelnek meg.
A fotóművész az indiai és a magyarországi romák közötti különbségek bemutatására tizennégy szabolcsi település cigány lakosságát kereste fel, így többek között járt Ópályiban, Hodászon, Nyírkátán, Kántorjánosiban, Nyírvasváriban és Tiszabercelen is – mondta Erdei Virág bölcsész romológus, a Cigányok Észak-Indiában és Kelet-Magyarországon című projekt tudományos munkatársa a megnyitót követően az MTI-nek.
Hozzátette, hogy a fotós a hétköznapi pillanatok mellett a cigányok ünnepeit is bemutatja egy igazi oláh cigány esküvőn és a kisvárdai cigány fesztiválon készített fotóival.
Az indiai és magyarországi helyszíneken összesen több ezer felvétel készült, amelyből csaknem száz tekinthető meg október 11-ig a Jósa András Múzeumban – tette hozzá Erdei Virág.
A Balogh Rudolf- és Pro Cultura Hungarica-díjas fotóművész eddig tizenegy fotóalbumot adott ki, képeiből pedig ötvennél is több kiállítást rendeztek Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Finnországban és Indiában.
@ppeli.geo: Igen, épp utána olvastam ezt a wikiben. Köszönöm!
@Quién te crees que eres: Erre gondolnak: "A romák nyelvileg és genetikailag az észak-indiai népekkel rokonok, és valószínűleg több hasonló eredetű népcsoporttól származnak. Ezek feltételezett őshazája India északnyugati része, különösen a mai Pandzsáb, Radzsasztán és Gudzsarát államok. Ezekben az indiai államokban ma is több olyan nép él, amely sok hasonlóságot mutat a romákkal, egyesek „indiai cigányokként” is emlegetik őket. E népek elkülönítik magukat a letelepedettek társadalmától, sőt a hagyományos indiai kasztrendszeren is kívül állnak, „kaszton kívüliek”. Lélekszámuk India egész területén a 30 milliót is meghaladja. A dombák, kandzsrik és baigák hindu vallásúak, míg a gormatik az iszlám vallást követik. A részben Gudzsarát államban élő dombák nevének eredete ugyanaz, mint a romáké (dom = „ember”). Sokan ma is peripatetikus szolgáltató vándorlást folytatnak, fő mesterségeik a lókereskedés, valamint a vándor zenélés, tánc, utcai mutatványosság, bűvész- és zsonglőrmutatványok, jóslás. Élesen elhatárolják magukat a letelepült lakosságtól, az asszonyaikat a romákéhoz hasonló színpompás öltözetük is megkülönbözteti a többi néptől." (wikipédia)
Ez a "cigányok Indiában" annyiból érdekes kifejezés, hogy maga a "cigány" szó már európai eredetű – ha nem tévedek –, mivel a már Indiából Európába (ill. onnan a világ más részeire) vándorolt nomád népcsoportokat nevezték el így, tehát igazából nincs értelme "indiai cigányok"-ról beszélni. Hacsak nem átvitt értelemben kell ezt érteni.