A cigányság mint negatív társadalmi metafora
A cigányság "totális metafora lett" számos negatív társadalmi jelenségre, például a munkanélküliségre vagy a képzettség alacsony színvonalára - mondta Szalai Júlia, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa a Magyar Szociológiai Társaság konferenciáján pénteken Budapesten.
A Konfliktus és társadalmi innováció című, pénteken kezdődő háromnapos rendezvényen a szakértő a Wesley János Lelkészképző Főiskolán rámutatott: a társadalmi konfliktusok nagy részében jellemzően a romákat okolják a különböző problémákért.
A jelenség hátterében a középosztály alsó rétegének állandó „félelme, státuszbizonytalansága” áll, ennek a rétegnek pedig „elemi érdeke a cigányságra való mutogatás”. Az „önbizalmában, társadalmi tudatában megrendült nagy tömeg” alatt a ranglétrán található még egy sikertelen réteg, amelyhez a szakmunkások és gyermekeik tartoznak. Ők is keresnek maguknak egy olyan réteget, akiknél jobbak, ezt pedig a romákban találják meg – jegyezte meg.
Szabó Ildikó, a Debreceni Egyetem tanára rámutatott: a múlt politikai legitimációt szolgáló újraértelmezésére minden korszakban lehet példát találni. Így lett az 1956-os forradalom és szabadságharcból a Kádár-rendszerben ellenforradalom. Ezzel együtt a jövőt is „rendre újra akarták építeni” az egyes politikai korszakokban.
Megemlítette, hogy mindig hatalmi célokat szolgált, hogy kiket számítottak a társadalomhoz tartozónak, és minden korszakban hangsúlyozták azt is, hogy kiket tartanak ellenségnek a társadalomban. Etnikai csoportok (például zsidó, roma, szlovák, román emberek), uralkodó rétegek, tőkések, a nagyhatalmak, vagy éppen az előző kormány is felbukkantak ellenségként.
Fokasz Nikosz, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanára elmondta: a legfejlettebb és legfejletlenebb országcsoportok közötti gazdasági teljesítménybeli különbség jelenleg legalább húszszoros a technikai fejlődés következtében, az ipari forradalom előtt azonban mindössze kétszeres volt ez a mutató.
Kitért arra, hogy az innováció jellemzően a társadalmi ranglétrán felülről lefelé halad. Ez alól kivétel néhány egyszerű élelmiszer fogyasztási szokásának elterjedése, ezeket a szegények honosították meg egy-egy országban. Megfigyelhető az is, hogy a hegyvidékeken a civilizáció vívmányai nehezebben vagy egyáltalán nem terjednek el. Ezek a területek sokszor eljátsszák az „állam az államban” szerepét, és ellentétbe kerülnek az adott ország közigazgatásával.
Örkény Antal, az ELTE szociológia tanára előadásában kifejezésre juttatta: a társadalom morális alapjait meghatározza a bizalom. Hozzátette: az intézmények és egymás iránti bizalomhiányban szenved a magyar társadalom a rendszerváltás után, és 2002 óta az intézmények iránti bizalom folyamatosan csökken. A magasabb státuszú emberek viszont nagyobb bizalmat táplálnak az állami intézményrendszer iránt.
A bevándorlók a befogadó társadalomba való beilleszkedésük során tapasztalataik alapján egyre csökkenő bizalommal fordulnak az adott ország intézményrendszere iránt. Az ott élő diaszpóra iránt érzett magas mértékű bizalom azonban pótolhatja ezt a bizalomvesztést – tette hozzá.
Sántha Péterné, a főváros VIII. kerületének alpolgármestere köszöntő beszédében kiemelte: a szociológiának ki kell választani egyes területeket, amelyek vizsgálatának segítségével lehet javítani az élet minőségét. A szociológusok „hitelesen gyűjtik össze és mutatják fel a tényeket” – fogalmazott.
Mint mondta, a politikának fel kell használnia döntéseinél a szociológia kutatásainak eredményeit.
Iványi Gábor, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora bevezetőjében közölte: a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) által fenntartott, a konferenciának helyszínt adó főiskolájukon mintegy ezer hallgató jár nappali és levelező képzésre, ezenkívül a MET-nek vannak szociális és hajléktalan ellátó intézményei és óvodája is.
Leszögezte: a szociális segítést soha nem használták missziós célokra. A lelkészképzést különválasztják ettől, ami ugyanakkor „társadalmi szolgálat, egy olyan eszköz, amelyekkel az embereket meg lehet szólítani”.
Judit pont azt írta, amit én is akartam; ha a cigányokkal szembeni ellenérzés az alsóbb rétegekből indulna ki, akkor egy olyan helyzetet kellene feltételeznünk, amelyben a felső társadalmi rétegek az alsóhoz igyekeznének igazodni, aminek általában az ellenkezője szokott igaz lenni.
Szalai Julia mintha nem is ezen a világon élne: nem csak az alsó középosztály,meg a szakmunkások félnek a cigányoktól,hanem félnek a nyugdijasok,félnek a nem cigány gyerekek,a nők,akik szoritják a táskájukat a buszon,merrt lába kelhet a pénzüknek,és még azok a tehetősebbek is félhetnek,akik mindig autóban utaznak,mert az utakon lopott,vagy vásárolt jogositványokkal száguldoznak sokan eme gyülekezet tagjai,fittyet hányva minden szabályra.Ők sodornak el rendőröket ugye....stb.
És én is nagyon félek tőlük, örülök,hogy Szalai Julia nem.