Kutatók szerint „medializálni” kell a tudást
A médiában megjelenő tudásról, a közmédia előtt álló lehetőségekről és a közösségi média szerepének fontosságáról beszéltek egyebek mellett szakértők és kutatók pénteken Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Pszichológiai Intézetében tartott konferencián.
Fábri György, az ELTE habilitált egyetemi docense a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) rendezvényén azt mondta, a tudományokat ma már nem a hagyományos, hanem a média számára alkalmas formában kell megismertetni. Mint hozzátette, a tudomány a „medializálásával” képes lesz arra, hogy betöltse korábbi szerepét a közgondolkodásban.
Véleménye szerint ma már nem annyira a tudás tartalma az érdekes, hanem az, hogy a tanulók, a „fogyasztók” tudásszerzésre való „hangoltsága” meglegyen.
Fábri György arra is felhívta a figyelmet: a táblagépek megjelenése a média világában egy visszafordíthatatlan folyamatot indított el azzal, hogy egy „totális médiakörnyezetet” tett hordozhatóvá.
A magyar televíziózás „tudástartalmáról” 2010-es adatokat ismertetett, eszerint a „komoly elitkultúrához” sorolható műsorok „meglehetős kisebbséget” képviselnek a médiahasználatban. Fábri György elmondta, hogy a kereskedelmi médiában kulturális műsorok alig jelentek meg, azok az egyikben 0 százalékkal, egy másikban 0,7 százalékkal szerepeltek, ám a köztelevízióban, az m1-en is csak 10 százalékot ért el a kulturális tartalom.
Közlése szerint a 2011-es hírműsorokat vizsgálva azt találták: a tudományokkal foglalkozó hírek aránya szinte láthatatlan; egy százalék alatti. A 27.643 elhangzott hírből összesen mindössze 253 hír szólt tudományos tematikáról.
A szakember a közmédia szerepéről szólva azt mondta, bár növekedett ennek a nézettségi aránya az elmúlt fél évben, de a tíz százalékot még mindig nem tudta elérni. Ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a tartalom ma csak akkor lehet versenyképes, ha az minél több képernyőn megjelenik. A táblagépekre is utalva hozzátette: ez azt jelenti, hogy több képernyőre optimalizált tartalomra van szükség.
Fábri György kitért arra, a közmédiának ma előnye van az internetes tartalmakkal szemben, mert biztos forrásai vannak, míg az internetes médiának még nem alakult ki a finanszírozása; nem tudják, hogy azért ki és miből fizessen.
Terestyéni Tamás, az ELTE tudományos munkatársa az internethasználók „típusait” ismertetve elmondta, hogy nagyjából egyharmad-egyharmad arányban vannak köztük az élmény- és az információkeresők. Előbbiek filmek, zenék, játékok letöltésére, csetelésre használják a világhálót, míg utóbbiak lexikonokat, szótárokat, szakirodalmat olvasnak. A net „mindenevői” a világháló-használók 19 százalékát teszik ki, míg az „E-elit” a 15 százalékát; utóbbiak a pártok, az önkormányzatok, a hivatalok honlapjait rendszeresen látogatják, és vásárlásaik, banki ügyeik egy részét is a neten intézik – tette hozzá.
Gosztonyi Gergely, az ELTE egyetemi adjunktusa az alternatív, vagy más néven közösségi, civil média fontosságára mutatott rá, arra, hogy egyre nagyobb szükség van a hatalmi és gazdasági kontrolltól független tartalmakra, az alternatív nyilvánosságra. Elmondta, hogy a közszolgálati-kereskedelmi-közösségi média, a „3K-modell” Európa legtöbb országában, így Magyarországon is jelen van, eltérő, egymás hiányosságait pótló, és változó szerepekben.
Nyíri Kristóf, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja a kommunikáció fejlődését felidézve arról beszélt, hogy 60 ezer évvel ezelőtt az emberek még alapvetően képekben gondolkodtak, és „mozgó képekben”, azaz taglejtésekkel kommunikáltak egymással. Később, a beszéd és az írás kialakulásával jelent meg a diszlexia, amelyet ő az egészséges szervezet reakciójának tart egy mesterséges kommunikációs közeggel – a „szónyelvvel” vagy az írással – szemben.
Elmondta, hogy „kommunikációs fordulatként” Európában 1400 körül tértek vissza a „képek” a gondolkodásba, a metszetek, majd a nyomtatás megjelenésével. Újabb fordulatot a XIX. században a fényképezés, az állókép megjelenése, majd az 1950-es évektől a televízió, a filmek, a „mozgókép” tömeges megjelenése hozott.
1970-től terjedt el a komputergrafika, a „kép” ekkortól vált témává a tudósok gondolkodásában. A mobiltelefonokkal való fényképezés lehetősége pedig Nyíri Kristóf közlése szerint megteremtette, hogy bárki, az „utca embere” mintegy tudósítóként jelenhetett meg tüntetéseken vagy baleseteknél, és ez már hatással volt a médiára is.