Csillagászat és civilizáció
Az asztronómia, a tudomány és a civilizáció interdiszciplináris összefüggéseit vizsgálja az a nemzetközi konferencia, amelynek a Csillagászat Nemzetközi Éve alkalmából augusztus 10. és 13. között ad otthont Budapest.
A Csillagászat és Civilizáció elnevezésű konferenciát az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat és az ELTE szervezi.
„A konferencia egyedülálló a maga nemében, mert megvilágítja a csillagászat jelentőségét a tudományok, az emberiség világképe és a társadalom fejlődése számára” – hangsúlyozta az MTI-nek Grandpierre Attila, a Konkoly Thege Csillagászati Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.
Mint rámutatott, a csillagászat a legrégebbi tudomány, amely alapvető szerepet játszott a többi tudományág fejlődésében. Ugyanakkor az asztronómia jelentőségét még a csillagászok sem ismerik igazán, holott a csillagászat ma is központi szerepet játszik tudományos világképünk megfogalmazásában. A tudományos világkép határozza meg, melyek a fontos kérdések, és hogyan lehet választ találni rájuk. A tudományos világkép végső alapja pedig maga a kimeríthetetlen világegyetem.
Véleménye szerint a mai tudományos világképből, amely 400 éve, Newton után alakult ki, hiányzik az ember, az élet. Ez a hiány kihatott az erkölcsre, az egész gondolkodásmódunkra, társadalomfelfogásunkra, és bár az ipari forradalom, a gépesítés az anyagi javak addig nem ismert bőségét hozta magával, ugyanakkor az anyagias szemlélet hatására az ember is az „anyagilag hasznos kategóriákba” sorolódik. Így alakult ki a fogyasztói társadalom, amely felértékeli az anyagi javakat, leértékeli az életet, és háttérbe szorítja az ember természeti és közösségi lény mivoltát, eredeti, kozmikus rendeltetését.
„A 21. században, a biológia évszázadában érdemes végiggondolni, ki tudjuk-e úgy tágítani tudományos világképünket, hogy az élet és az ember is bekerüljön” – emelte ki a csillagász.
A konferencia munkájában kvantumfizikusok, csillagászok, biológusok, filozófusok, teológusok, kultúrtörténészek vesznek részt, a szervezők 200–300 szakemberre számítanak húsznál több országból.
„Sokoldalúan próbáljuk bemutatni, hogy a különböző szaktudományok élvonalbeli képviselői mit tudnak hozzátenni a nagy kérdésekre adott válaszokhoz. Ezek a nagy kérdések a világegyetem természetével, keletkezésével kapcsolatosak, azzal, hogy mi lesz az univerzum sorsa, s mi az élet, az ember helye és szerepe a mindenségben” – magyarázta.
Paul Davies, a világ egyik legismertebb fizikus-csillagásza az életbarát világegyetemről beszél: arról, miért éppen olyanok a világegyetem fizikai tulajdonságai, amelyek az élet kialakulásának kedvezőek, és mennyire alapvető az élet szerepe a világegyetem kialakulása és fejlődése számára.
Stephen Wolfram, akinek nemrég megjelent New Kind of Science (Újfajta tudomány) című könyve nagy feltűnést keltett, videoelőadásában a komplexitástudomány jelentőségét világítja meg. Subhash Kak kvantumfizikus a világegyetem információtartalmának növekedéséről tartja előadását, Henry Stapp arról, hogy a kvantumfizika különböző értelmezései milyen lehetőségeket adnak az emberi tudat elhelyezésére a kvantummechanikai világegyetemben.
Joseph Seckbach a száz foknál is forróbb forrásokban, illetve az Antarktisz és Grönland jégtakarója alatt élő baktériumokat ismerteti, amelyek tanulmányozásával a Mars-béli élet megismeréséhez is közelebb juthatunk. Nancey Murphy és Hans Köchler a Világegyetem erkölcsi és vallási vonatkozásait világítják meg.