Az USA már a húszas években a Marson kereste a földönkívülieket
Mégsem a hatvanas években indult E.T. rádiós kémlelése, mint ahogy azt sokan gondolták. Egy amerikai blog egy olyan táviratra bukkant, ami azt bizonyítja, már a múlt század húszas éveiben elindult az idegenvadászat az Egyesült Államokban.
Ha ET-vel szeretnénk beszélgetni, kevés egyértelmű megoldás kínálkozik. Ezek közül az egyik – és talán a leggazdaságosabb – ha telefonon csevegünk vele. Ahhoz azonban, hogy tárcsázzuk, nem árt, ha tudjuk a számát. Vagy legalábbis azt, hol lakik...
A kutatók mindmáig úgy gondolták, hogy az első olyan program, amely idegen civilizációk (rádió)jeleinek felfedezésére indult, a hatvanas években az amerikai Cornell Egyetemen indított Ozma program volt. A Letters of Note nevű amerikai blog által talált levél tanúsága szerint azonban a hallgatózás közel négy évtizeddel előbb kezdődhetett el.
Az érdeklődésre számot tartó irományok gyűjtésével foglalkozó blogon egy olyan táviratot tettek közzé, ami utasítja a Haditengerészet tisztjeit, hogy működjenek együtt a tudósokkal egy kísérletben. A David Todd professzor által megálmodott adatgyűjtés során a haditengerészet valamennyi rádióvevő állomása a Mars felé irányítja figyelmét (természetesen addigi munkájuk el nem hanyagolásával) és fülel.
Az 1924. augusztus 21-e és 24-e között Todd professzor elérte a lehetetlent: az egész haditengerészet a Marsra hallgatott, mivel – írja a távirat – a tudósok arra számítottak, hogy a marsiak esetleg szintén megkísérelnek kommunikálni velünk.
A meglehetősen elbizakodottnak tűnő reményeket az a tény is táplálta, hogy a Föld-Mars távolság jó évszázada a legkisebb volt ezekben a napokban. Mi sem természetesebb, mint hogy marsi ismerőseinkkel ekkor kell felvenni a kapcsolatot.
Sajnos ez alkalommal a Világok harca elmaradt: a kísérlet során a felvevőkészülékek nem rögzítettek mást, mint elektromágneses zörejeket – annak ellenére, hogy Todd a jobb vétel érdekében a kereskedelmi rádiózást is korlátozni kívánta volna. Az 1924-es kísérlet mindazonáltal a táviratnak köszönhetően elfoglalta illő helyét a „földöntúli” intelligencia kutatásában, mint az egyik legfontosabb mérföldkő.
