A háttértévézés is butít
Az nem újdonság, hogy a tartós televíziónézés minden életkorban káros mind a szellemi, mind a szociális képességekre. A kisbabákra és a kisgyermekekre mindez fokozottan igaz.
Ebben az életkorban alakulnak ki ugyanis azok az idegpályák és képességek, amelyek a későbbiekben alakítják a beszédkészséget, a gondolkodást és a képzelőerőt.
Az Amerikai Gyermekorvosi Akadémia (AAP) éppen ezért azt tanácsolja az ottani szülőknek, hogy gyermeküket 2 éves kora előtt, amikor az agy a kezdeti mérete háromszorosára nő, ne hagyják tévét nézni. Mindezt egy olyan országban, ahol a felmérések szerint majdnem minden harmadik családban egész nap be van kapcsolva a készülék.
Egy mostani, két évig tartó kutatás eredménye azonban talán őket is elgondolkodtatja. Ugyanis kimutatta, hogy a televíziónézés jelentősen rontja mind a gyermek nyelvi fejlődését, mind a gyermek és szülő közötti kommunikációt.
A vizsgálatba összesen háromszáz, 2 hónap és 4 év közötti gyermeket vontak be. A kutatók mind a szülőket, mind a gyermekeket érzékelőkkel látták el, és mérték az elhangzott szavak számát. A résztvevőknek egyes, véletlenszerűen kiválasztott napokon be kellett kapcsolniuk a televíziót, de a rendes napi tevékenységükben mindössze ennyi volt a változás. A tudósok nem tettek különbséget aközött, hogy a televíziónézés fő elfoglaltság vagy háttértevékenység volt-e.
A kapott eredmények sokkolóak. Mindössze egyórányi televíziózás során a szülők 770 szóval, azaz 7%-kal kevesebbet beszéltek, mint rendesen, és 15%-kal csökkent a szülő és gyermek közötti párbeszédek száma. Hasonlóképpen esett a gyermekek gőgicsélésének vagy kiejtett szavainak száma is.
„Eddig is gyanítottuk, hogy a gyermekkori televíziózás összefügg a megkésett nyelvi fejlődéssel és a figyelemzavarokkal, de eddig nem értettük az okát” – nyilatkozta Dimitri Hrisztakisz, a kutatás vezetője. – „Az újszülöttek agya rendkívüli mértékben fejlődik. Ilyenkor minden kognitív hatás kulcsfontosságú a mélyben működő agyi struktúrák számára. A kisbabák által hallott minden szó fontos, ahányszor csak kimondják.”