Megvan a tudatot ki- és bekapcsoló gomb?

Egy epilepsziás beteg agyát elektromosan stimulálva agykutatók megtalálhatták a tudatot ki- és bekapcsoló agyterületet.

nyest.hu | 2014. július 10.

A George Washington Egyetem kutatói egy epilepsziában szenvedő nő agyát vizsgálva megtalálták a tudatot ki- és bekapcsoló „gombot”. A nő agyának egy bizonyos területét elektromos impulzusnak tették ki, így fedezték föl a jelenséget. Ugyan egyelőre csak egyetlen elszigetelt esettanulmányról van szó, mégis kimondhatjuk, hogy a kutatók ilyen bepillantást ez előtt még nem nyerhettek az öntudat agyi-neurális működésének hátterébe. A tanulmányt, amelyről a New Scientist készített összefoglalót, az Epilepsy & Behavior című tudományos szaklapban publikálták.

A tudat régóta izgalmas és titokzatos kutatási területe a filozófiának és a tudománynak. Annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben az agykutatás területén jelentős előrelépések történtek, azokról az agyi hálózatokról még mindig nagyon keveset tudunk, amelyek a tudat létrejöttéért felelősek. A tudósok eddig úgy gondolták, hogy a tudat valószínűleg több különböző agyterület bonyolult együttműködése révén jön létre; ez egyesíti az összes észleletünket egy egységes tapasztalattá. De mi lehet a központja ennek az agyi tevékenységnek?

Korábban Francis Crick és Christof Koch úgy vélték, hogy az agynak a claustrum nevű részéhez köthető a tudatosság központja. Ez a terület összesíti ugyanis az agy különböző területeiről bejövő információkat. A mostani felfedezés pedig végső soron alátámasztani látszik a kutatók feltételezését.

A claustrum a lilával jelölt vékony réteg
(Forrás: Wikimedia Commons / Gray)

A kutatók egy epilepsziás nő agyának különböző területeit ingerelték azzal a céllal, hogy megtalálják a rohamok epicentrumát. Amikor a claustrum bal oldala és a szomszédos insula közötti területet érte elektromos ütés, akkor a nő elveszítette az eszméletét: nem reagált semmire, mozdulatlanná vált és lelassult a légzése. Amikor azonban megszüntették a terület ingerlését, a beteg visszanyerte eszméletét, de nem emlékezett arra, hogy mi történt.

A kutatók ez után két napon keresztül ismételték az agyterület elektromos ingerlését: a jelenség minden alkalommal ugyanúgy zajlott le. Hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy epilepsziás rohamról van szó, megkérték a pácienset, hogy bizonyos mozgásokat, illetve szavak ismételjen, miközben ingerelni kezdték az adott agyterületét. Ekkor azt tapasztalták, hogy a mozgások és a beszéd fokozatosan egyre lassabbá, halkabbá vált, majd megszűnt, amikor a beteg öntudatlan állapotba került. A változás tehát nem hirtelen következett be, hanem fokozatosan – ezzel annak a lehetőségét is kizárták, hogy rohamokat váltottak ki az agyterület ingerlésével.

A kutatásban résztvevők bíznak abban, hogy tényleg sikerül bizonyítani, hogy a claustrum felelős a tudat ki- és bekapcsolásáért. Mohamad Koubeissi a New Scientistnek nyilatkozva egy hasonlattal világította meg a fölfedezést: „képzeljünk el egy autót, ami halad az úton; nagyon sok különböző funkciójú részből áll, ami lehetővé teszi a mozgását. De csak egyetlen olyan pici része van, amely az egésznek az elindítását lehetővé teszi: az önindítónak az a része, amelybe a slusszkulcsot tesszük.” Ha a kutatóknak igazuk van, ehhez hasonló lehet a szerepe a claustrumnak a tudat működése szempontjából. Az eredményeket azonban nem árt óvatosan kezelni: egyetlen esetből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, annál is inkább, hiszen az epilepsziás nő agya egyáltalán nem tekinthető „normálisnak” – hiányzik például a hippokampuszának egy része.