Kifehérített hősök
A hollywoodi filmek főszereplői általában fehér amerikaiak – mint példáinkból kiderül, ez akár akkor is igaz lehet, ha a történet teljes egészében kínai környezetben játszódik! Az alulról szerveződő internetes tiltakozások szerencsére hatnak a médiára, de sokszor késő a bánat...
Tovább folytatjuk a kisebbségek médiajelenlétével foglalkozó sorozatunkat. Amerikában külön angol szó létezik arra a rasszista torzításra, amikor a médiában színesbőrű embereket fehérekkel helyettesítenek, hogy így a műsort a fehér közönség jobban kedvelje.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A mész mindent elfed
A whitewashing angol szó eredeti jelentése ’meszelés’, de használják átvitt értelemben arra a helyzetre is, amikor egy szervezet megpróbál eltussolni valamilyen számára negatív információt. A szó az amerikai angolban az elmúlt néhány évben új jelentést is felvett: whitewashing az is, amikor a médiában a színesbőrű emberekből fehéreket csinálnak.
Két különböző, de egymáshoz sokban hasonlító jelenséget is ide sorolhatunk. Az első, amikor a fiktív színesbőrű szereplőkből lesznek előbb-utóbb fehérek – fehér színészekkel játszatják el őket, fehérként ábrázolják őket a regényborítókon –, a második pedig az, amikor a színesbőrű hírességek közül műsorszerkesztéskor a világosabb bőrszínűeket részesítik előnyben. Most az előbbi esetet tárgyaljuk részletesen, de az utóbbiról is lesz szó sorozatunkban.
Fehéreket a népnek?
Az amerikai regényborítókra gyakran még akkor is fehér emberek kerülnek, amikor a szereplők egyértelműen színesbőrűek. Ez a tendencia valószínűleg egyidős a színesbőrű regényhősök megjelenésével. Samuel Delany, az egyik első fekete fantasyszerző könyveinek borítóin például ugyanolyan kigyúrt fehér fickók szerepeltek, mint a Conan, a barbáron, pedig Delany sokszor egyértelműen sötét bőrű hősökről írt.
Azt gondolnánk, hogy a felvilágosult huszonegyedik században ilyesmi már nem fordulhat elő – az interneten pillanatok alatt kiderülne a turpisság, és a könyvesbloggerek kigúnyolnák a kiadót. Nos, a kifehérítés híre valóban szinte azonnal elterjed, de a kiadók továbbra sem hagytak fel a gyakorlattal – épp ellenkezőleg! Azzal védekeznek, hogy különben sokkal kevesebben vennék meg a könyveket. Ez az állítás nehezen cáfolható, mert a legtöbb kötet nem jelenik meg külön fekete és fehér borítóval, hogy össze lehessen hasonlítani az eladásokat. Azonban erre is találtunk példát...
Justine Larbalestier fehér bőrű ausztrál nő, főleg ifjúsági regényeket ír. Liar (’Hazug’) című regénye ausztráliai kiadásának borítóján egyáltalán nem szerepel a főhős, a Micah nevű fiatal amerikai lány – a szerző külön kérte ezt, mert azt szerette volna, ha mindenki magának alakít ki képet róla. De Micah egyértelműen afroamerikai: ez a regény szövegében számos helyen szerepel, Larbalestier saját honlapján pedig arról ír, hogy a sportos Micah-t külsőre Alana Beard amerikai kosárlabdázóról mintázta.
(Forrás: Wikimedia Commonsn / Keith Allison / CC BY-SA 2.0)
Mindezek után a szerző maga is megdöbbent azon, hogy az amerikai borítóra egy fehér lányt tett a Bloomsbury kiadó, de hiába tiltakozott. Végül a hatalmas internetes felháborodás hatására a Bloomsbury meghátrált, és az utánnyomás már viszonylag világos bőrű, de egyértelműen afroamerikai külsejű lányt ábrázoló borítóval jelent meg. A Liar végül nagy sikert aratott, és számos díjat is elnyert. Hogy a többi kiadó mennyire tanult az esetből, az viszont legalábbis kérdéses – hasonló esetek újra meg újra előfordulnak.
Songoku, a laza kanadai srác
A rajzfilmsorozatok élőszereplős adaptációiban különösen jól megfigyelhető a whitewashing. Mivel az utóbbi néhány évtizedben Nyugaton is nagyon népszerűvé vált az anime, a japán rajzfilm, egyre gyakrabban készülnek ezekből a sorozatokból hollywoodi mozifilmek. Igen ám, csakhogy az animeszereplők leggyakrabban japánok, vagy legalábbis ázsiaiak.
Gyakori tévhit, hogy minden japán rajzfilmfigura európai. Amikor a magyar tévéadókon először megjelentek a japán rajzfilmek, a nyomtatott sajtóban is olvastunk afféle kijelentéseket, mint hogy a Varázslatos álmok című sorozat Párizsban játszódik, és ez a japánok kisebbrendűségi érzésének megnyilvánulása. Talán a Tokió-torony vezethette félre a kritikusokat, vagy az, hogy a magyar szöveget franciából fordították...
(Forrás: Wikimedia Commons / 東京太郎 / CC BY-SA 3.0)
Az animeszereplők csak azért tűnnek nekünk európainak, mert mi is azok vagyunk, de igazából a japán szépségideált fejezik ki – ez látható például fejformájukon. Azért színes a rajzfilmfigurák haja, hogy könnyen meg lehessen őket különböztetni, a nagy szemek pedig minden rajzfilmre jellemzőek, nem csak az animére. Ráadásul a japánok a való életben is világos bőrszínűek és gyakran festik a hajukat. A fehérnek szánt alakok az animében egészen máshogy néznek ki: általában erőteljes állkapcsúak és nagy orrúak, magasak, nagydarabok (a nők is!), mély hangon és gyakran erőteljes akcentussal beszélnek japánul. A következő rajzfilmrészletben jól megfigyelhető a texasi és a japán pilóta közötti különbség:
Ezek alapján azt várnánk, hogy az animesorozatok filmadaptációiban világos bőrű, de egyértelműen ázsiai külsejű színészeket szerepeltetnek, hiszen ez tükrözné legjobban az eredeti készítők szándékát. De az amerikai filmekben a mai napig ritka a nem fehér főszereplő. Rendszerint néhány fekete vagy ázsiai színész fel-feltűnik a vásznon, de általában olyan szerepeket osztanak rájuk, amelyekben fő feladatuk a fehér hős kiszolgálása, segítése. Az utolsó léghajlítót ne keverjük össze az Avatar című James Cameron-filmmel! Így kerültek például a Magyarországon szintén népszerű Dragonball sorozat, vagy az Avatar: Az utolsó léghajlító filmváltozatába is fehér főszereplők.
Mindkét film hatalmasat bukott, és ebben benne volt az is, hogy a rajongók egyszerűen bojkottálták az amerikanizált változatokat. Mindkét japán animesorozatot a kínai kultúra ihlette, a Dragonball például a Nyugati utazás, avagy a Majomkirály története című klasszikus kínai regényen alapul ( a regény teljes magyar szövege letölthető). Még az amerikai nézők is kínai közeget vártak, illúzióromboló volt számukra a fehér színészek megjelenése.
(Forrás: Wikimedia Commons / gdcgraphics / CC BY-SA 2.0)
Eljapánosítás?
A legnagyobb felháborodást azonban mégsem ezek a filmváltozatok keltették. Sci-fi sorozatunkban korábban már érintőlegesen említettük, hogy Ursula K. Le Guin amerikai fehér írónő Magyarországon is népszerű Szigetvilág ifjúsági regénysorozatában a szereplők többsége nem fehér. Ez a baloldali nézeteket valló Le Guin részéről teljesen tudatos választás volt – azt szerette volna, hogy legyenek olyan fantasyhősök, akiket a kisebbségi fiatalok a magukénak érezhetnek. Mivel az valós veszély volt – és sajnos az ma is –, hogy az amerikai fehér olvasók bele se kezdenek egy olyan könyvbe, aminek nem fehér a főhőse, Le Guin rafinált taktikát választott:
Úgy gondoltam, hogy lesznek olyan fehér fiatalok […], akik nem azonosulnának elsőre egy barna fiatallal, úgyhogy csak fokozatosan csöpögtettem a bőrszínnel kapcsolatos információkat – abban reménykedtem, hogy az olvasók előbb képzelik magukat Kóbor bőrébe, és csak utána jönnek rá, hogy nem fehér a bőre.
De hiába, az amerikai tömegmédia kánonjába ez nem illeszkedett bele, így a Szigetvilág tévés minisorozatban Kóbort kifehérítették, és csak tanítómestere, a segítő karakter volt fekete, hiába tiltakozott a szerző:
A Szigetvilág-regények ráadásul egy fordított jelenségre is példát szolgáltatnak: japán rajzfilm is készült belőlük, eljapánosított szereplőkkel! (Az ilyesmi nagyon ritka, Japánban nem szokás nyugati forrásanyagot rajzfilmre adaptálni.) Le Guin maga nem igazán tudott mit kezdeni a műve ilyenfajta átértelmezésével, habár a japánok elmagyarázták neki, hogy a figurák nem fehérek, hanem ázsiaiak.
És minálunk?
Magyarországon a cigányság alig van jelen a többségi szerzők által művelt népszerű irodalomban. Ha pedig a kiadók cigány szerzők műveit jelentetik meg, meg se próbálják a kifehérítéssel vagy más hasonló manipulációs eszközzel eladhatóvá tenni a köteteket. Ez egyfelől pozitívum, mert nem kerül sor rasszista csalásra, másfelől viszont az emberben felmerül a gondolat, hogy az amerikaiak legalább el akarják adni a kifehérített műveket a többségi olvasóközönségnek, míg nálunk a cigány irodalom sorsa az agyonhallgatás, fehér szerzők pedig egyáltalán nem alkotnak cigány karaktereket. Míg a zsidóság a szépirodalomban erősen jelen van, és a könyveket gyakran épp a zsidó témával reklámozzák, az olyan népszerű műfajokban, mint a sci-fi vagy a fantasy, már ez a társadalmi csoport is csak ritkán bukkan föl.
Néha azért Magyarországon is lehet találkozni kifehérített könyvborítókkal, ezek rendszerint az amerikai kiadásokat követik. Például ilyen Scott Westerfeld Csúfok című ifjúsági sci-fi regénye, amiben a szereplők egységesen világosbarna bőrűek, de ez sem az amerikai, sem az ugyanazt a fotót felhasználó magyar borítón nem látszik.
A magyar filmipar jelenleg tetszhalott, az Andrew Vajna vezette nemzeti filmalap az idén egy filmmel sem tudott előállni. Közönségfilmek hiányában a hazai etnikai kisebbségekhez tartozó szereplők legfeljebb művész- és dokumentumfilmekben jelenhetnek meg. A művészfilmekre a kifehérítés sosem volt jellemző, még Amerikában sem, a dokumentumfilmekben pedig a szereplők magukat alakítják – de ez már a következő rész témája lesz...
További olvasnivalók
Whitewashing a videójátékokban (angolul)
Fehérek vagy ázsiaiak a japán rajzfilmszereplők? (videó, angolul)
Két pont maradt ki a cikkből:
1.) A Star Trek (Űrszekér) ahol a színesbőrüek - sőt oroszok (akkor az ellenség!) egyenrangú társak, megbecsült tagjai a csapatnak.
Ez szándékos volt.
Talán ennélkü Obama nem is lehetne az USA elöke.
2.) Az amerikai filmesek mindent kisajátítanak.
Így több angolok által végrehajtott világháborús tett a filben az amerikaiak dicsőségévé vállik.
Egy soviniszta, történelem-hamisító szokás. (Persze a szovjetek is csináltak ilyet.)
Az ilyen filmeket be kéne tiltani, de minden olyant, amely meghamisítja a történelmet, mert azok általában gyűlöletet élesztenek. Ha mással nem, akkor a fennhéjjazó modorukkal.
Naigen... :) Amúgy ugyanebből a sorozatból egy másik durva:
satwcomic.com/reality-hits
@Sigmoid: LOL, épp közben párhuzamosan írtam, hogy megpróbálkoznak vele... :D
@Sigmoid: hopp, azt kihagytam, hogy mindenesetre a lényegi mondanivalón nem változtat, mert kínai inspirációjú a történet.
Az külön probléma, hogy a fentebbi irodalmi példák elég jó része szintén fehér szerzőtől származik, mert a többiek művei el se jutnak oda, hogy azon menjen a vita, mi legyen a borítón vagy kik játsszanak a filmadaptációban.
@Roland2: igen, de a fekete szereplőgárdájú filmek javarészt nem a többségi társadalomnak készülnek. Könyvből is létezik ugyanez a fajta, csak azok nem jutnak el Magyarországra, nem fordítják le őket. Ezért is próbálnak sokszor a kiadók fehér szereplőt rakni a borítóra, nehogy az "African-American Interest", "Urban Literature" meg ilyen jellegű polcokra kerüljenek a könyvesboltokban, mert azokat a fehér vásárló jó eséllyel meg se nézi. (ld. az egyik linkelt cikket.)
A japánok nekem úgy tűnt, hogy baromi szórakoztatónak találják a nyugatiakat ;] persze ez nyilván általánosítás. És értelemszerűleg egy kultúra sem fejlődik tökéletesen elszigetelten (habár a japánok néha megpróbálkoznak vele ;] ), nálunk is van Halloween stb.
@Pesta: Igen, jellemző tendencia a dísznéger intézménye. Szinte produceri szinten van megadva a kvóta, hogy legalább hány színesbőrű szereplő kell a filmbe... Aztán azon kapjuk magunkat hogy Frodó fekete lett, Legolas meg indiai. :D
LOL. :) Amúgy meg a japánok és a bőrszín viszonyát azt hiszem ez mutatja a legjobban:
satwcomic.com/robots
@Sigmoid: kandzsik vannak a logón, ez tévesztett meg. De jogos teljesen. Lásd még Häagen-Dazs, akik csak azért raktak umlautot a logóba meg Dánia-térképet a termékekre, hogy minőségi dán tejterméknek tűnjenek.
Az Utolsó Léghajlító NEM japán anime, hanem amerikai rajzfilm. :p A Nickelodeon saját projektje volt.
en.wikipedia.org/wiki/Avatar:_The_Last_Airbender
:) Úgy látszik mindkét irányban működik az etnikai napszemüveg. :p Néha inkább japánnak akarunk látni valamit, mert az amerikai animációról fix ideáink vannak.
@El Mexicano: nekem is rögtön ez jutott eszembe. :)) Vannak sablonok bőven, a kifehérítés mellé ugyanannyi példát lehetne hozni a befeketítésre is. Ott van a másik a rendőrfőnök mellett: már jóval Obama előtt is divat volt a néger elnök a filmekben.
"A hollywoodi filmek főszereplői általában fehér amerikaiak" – kivétel a rendőrfőnök. :)))
"De az amerikai filmekben a mai napig ritka a nem fehér főszereplő. Rendszerint néhány fekete vagy ázsiai színész fel-feltűnik a vásznon, de általában olyan szerepeket osztanak rájuk, amelyekben fő feladatuk a fehér hős kiszolgálása, segítése" Én ezt azért vitatnám,mert vannak olyan filmek,pl. Eddie Murphy-nek (pl: Norbit,Bumeráng,Amerikába jöttem,stb),Will Smith-nek vagy Martin Lawrence-nek,ahol majdnem kizárólag csak afroamerikaiak szerpelnek,fehér embert csak "mutatóban " találni bennük.Az afroamerikaiak-nak egyértelműen vannak színész ikonjaik,az említetteken kívül Whoopi Goldberg,Morgan Freeman,Danny Glover,stb.,akik teljesen egyenrangú főszereplők fehér partnereik oldalán.Az amerikai-ázsiai szereplők viszont tényleg alulreprezentáltak a hollywoodi filmekben (és akkor is inkább "sablonszerepeket" játszanak,kung-fuznak,karatéznak,stb)
A japánokkal kapcsolatban azt hallottam,hogy ők "törekednek" arra,hogy hasonlítsanak a fehérekre vagy nyugatiakra,pl. szőkére,vörösre,barnára festik a hajuk,nyugati szokásokat vesznek át (pl. karácsony megünneplése),a japán és koreai popsztárok is törekednek arra,h. hasonlítsanak a nyugati hírességekre külsőségben .
A dél-amerikai sorozatokban tényleg van szelekció a szereplők terén,ugyanis inkább fehérebb bőrüek dominálnak bennük,a kreol vagy néger szereplők ritkák.